Árral szemben haladik.
Evezőim nehezek,
Így hát ritkán Hehe!-zek.
Csukát látok leszegett
Fejjel űzni keszeget.
Parton zabál rókaraj,
Pofájukban lókaraj.
Rókát rúg ló nővére
S ráfröccsen a bő vére.
Kavarnak e látványok,
Ladik fölött áthányok.
Messze van még bíz’ a dokk,
Úgyhogy bőszen izzadok.
Csuklóm fáj, e kacsónak
Ártalmas a facsónak!
„Jajj, na, ez egész jó. Végre ettől nem kaptam agyvérzést!! Ez igen. A döbbenettől nem is tudok mit mondani...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/
„Árral szemben halad, dik! És vás nincs? Vagy szinesfím? Bármilyen szekercével faragott csónaknál durvább rímeket élvezhetünk ma is. Költő úrnak meg javaslom az evező helyes használatát megtanulni, akkor talán nem fájna a csuklója.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/
„Óhatatlan fáj a kezem,
Dunát, hogyha leevezem!”
/Lapát Lipót, a Vízipék SC vezérevezőse és a Csodapék együttes dalszövegírója/
„Alternatív címajánlat:
1. Ivan Gyenyiszovics egy korhatáros napja
2. Az öreg halász és az LSD
3. Teremtés 6-9 - kimaradt jelenetek”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Nem a címekkel van a baj, humán polgártárs, hanem a címzettel, akinek az agyára akkora köd telepedett, hogy információt nem indít, nem fogad! Bár már órák óta püföljük a stégen egy faladikkal, még mindig nem érti, mi a baj azzal, hogy költ! Szerintem az életben nem lesz már normális! Se normális nem lesz, se életben…” /Csávás Kálmán gőzagy, a Költőket Lapos Okostojásokká Püfölő Fiatalok (KLOPF) szenior sodrófafelelőse/
„Micsoda három szótagos összecsengések, mekkora önfeledt cizella hömpöly! Frady Endre rusztikus naturalizmusa és életképtelen életképzavara a bel-budai bél-bukolika bőségbugyra! A lábszagú nyelvtani röghöz kötés félunott mosolyú meghaladásával a korát körbeautózó költő a begyöpösödött irodalmi sötétségből új világot teremt: Legyen az igének ike és lett az igének ike; és lett este és lett reggel; nyolcadik nap. Felebarátaim, hehe!-zzünk! Ámen!” /Hozsanna Hubáné Kolosszális Katartika, az Ódeűberhűha Alfaómegailagle Nyűgöző Áhítatos Művészlélek (ÓANYÁM) c. szépirodalmi hovátehetetlenség recenzora/
„Költő úr, árral szemben evezve nem az evezők a nehezek, hanem a haladás, mert visszafelé visz a víz! Akinek pedig ezt nem bírja a kacsója, annak nem a ladikevezés való, hanem a cukormázas takonyhuzigálás!” /Csónakos Csomádé, lónyálberényi ladiklegény/
„Hogyha nyelnék nyers lókarajt,
S lenne zsírból sok fóka rajt’,
Öklendeznék föl rókarajt!”
/Zöldség Zelmud, a Vegán Életmód Reneszánszát Szentséggé Avató Grupp (VÉRSZAG) dietetikus költője/
„Mi ez a szellemi széllel szembe vizelés, ez az ár elleni bértrollkodás?! Inkább faladikozzak egy fertős talján vízesés alján egy koronavírust rám lehelő gondolaénekessel, minthogy anyámnak kelljen újra kiszabadítania a vers (???) hatására szétharapott laptopomat a habzó szájzáram fogságából! Ó, hogy miért muszáj Frady Endre kortársaként hivatalból vizualizálnom a nyúlbogyónyi agyából kiomló összes veszélyes hulladékot?! Könyörgöm, akasszatok fel! De csak annyira, hogy leérjen a lábam!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Gyerekkoromban egyszer fel faladikoztam a Niagara vízesésen, majd a parton felfaltam egy lókarajjal töltött rókarajt.” /Chuck Norris/
