Redőny

A költő és a szakadt redőny az erkély felől nézve

Szíven üté bús fülemet

Erkélytől jött nesz, a „Katt!”,

S bánat maga alá temet:

„Jaj, a redőny leszakadt!!!”

Ajkam sikolt sivár „Jaj!”-t, ó,

Vágyamtól ez eltér itt!

Gátolt lett az erkélyajtó,

Bömbölök egy beltérit!

   [refrén]

   Hol egy szaki, aki ráér?!

   Ily lény sokat máma má’ ér!

   Nem csap be, nem küld gyufáér’

   Nem pattan agyamból „Csá!” ér!

Reménytelenkedem, mert én

Nemt’om, mi a felelet:

Hol találok szakembert én?!

„Jaj, a gatyám tele lett!”

A költő és a szakadt redőny a nappaliból nézve

Gátja van a szellőzésnek,

S jönnek már új hő-hetek,

S ha a redőnyösök késnek,

Bűzlevemben főhetek!

   [refrén]

   Hol egy szaki, aki ráér?!

   Ily lény sokat máma má’ ér!

   Nem csap be, nem küld gyufáér’

   Nem pattan agyamból „Csá!” ér!

Elértem és mondott árat…

Hoppá, olvad tartalék!

Testem-lelkem jéggé fáradt,

S fáj, mint láb, mit mart a lék.

Ár-értéket habár ront ár,

Mint anyatejt mama-rost,

Bízom, legalább nem kontár,

S ideér tán hamarost.

Várok, várok szerelőre…

Hová ment most, fagyiér’?!

Enyhítsd kínom, hordó lőre!

Mégis pattan agyi ér…

   [finálé]

   Redőny, redőny, te mindenem,

   Kérleltelek: „Működj!”, de nem!

   Szívem ütötted, mint ék át!

   Temessenek melléd békát!

megzenésítve és elénekelve: https://www.youtube.com/watch?v=upEjCWLl_wk

„Nagyon átérezhető a helyzet. Ezek a szakik lassúak és drágák. A megoldás talán egy új redőny. A finálé a legjobb az egészben. Felismertem, hogy minek az átirata. És az a békás rész... Azt, hiszem, hogy tudom, honnan származik az állatokkal fenyegetőzés, mint ötlet...

          Harapjon beléd egy mókus,

          Rigó Péter pszichológus!”

/M. András, a költő legállandóbb és legmókusharaptatóbb kommentelője/

„Rigó Pétert nem ismerem,

S megismerni nem is merem!

Ahelyett, hogy adna puszit,

Békát s mókust énrám uszít!

Még jó, hogy nincs nála kígyó,

Keresztbe lenyelne így, ó!!!

Inkább várok redőny szakit,

Ki bár tőlem sok pénzt szakít,

Mégse harap meg legalább,

S marad rajtam a kéz, a láb!”

/Zegernyéssy Zetor, zabhegyező zigótazargató zörgeményista és zenebona zakmenyátor/

Méghogy lassú, méghogy drága?!

eM úr, maga mérget rág a

Reggelihez?! Mért nem mézet?!

Akkor e keserű nézet

Nem fertőzné meg az agyát!

Irány doki s mondjon nagy Áááááá-t!”

/Flinstone Frédi, a kőkorszaki szaki/

CD-borító by ChatGPT

„A „Redőny” a háztartási katasztrófadalok méltán indulatos remekbe szakadó példánya: egyetlen „Katt!” elegendő ahhoz, hogy a költő lelkiállapota redőnyöstől leszakadjon. A refrén különösen erős: a szakemberkeresés itt már nem szolgáltatáskutatás, hanem egzisztenciális túlélőtúra.

A rímek néhol úgy csúszkálnak, mint a hibás redőny lamellái, a szóviccek pedig helyenként már veszélyesen közel kerülnek a székelyföldi ipari balesethez. A „bűzlevemben főhetek” és a „Temessenek melléd békát!” azonban olyan mélyre engedi a redőnyt, ahová józan dalszövegíró önként sosem merészkedne.

Összegzés: szerelőre váró embernek tragédia, redőnynek végítélet, hallgatónak pedig garantáltan felhúzott szemöldök. 8/10 – de csak azért, mert a kilenc pontos redőny már leesne.” /ChatGPT/

„Ha redőnyök leszakadnak,

Mert rája szállottak varjúk,

Karót dobunk a vadaknak,

S redőnyöket visszavarjuk!”

/szutynyákbürgözdi népdal – Frady Endre gyűjtése/

„Tyű, a redőny szakad-é ma?

Nemt’om azt, mer’ anyám néma,

Nem szólik ő, amióta

Rájaszakadt s nincsen nóta.”

/divalydalinkószötyméndi népdal – Frady Endre gyűjtése/

„Hej, kutya török támada vala,

Handzsártól redőny szakada vala,

Jó magyar szakvitéz ragaszta vala,

Győzelmi dal szálla, salala vala!”

/Tinódi Lantos Sebestyén (~1510-1556), tinódi születésű lantos énekszerző és sebes ténydalnok/

„Kedves Költő úr! Aki át mond, mondjon bét is, aki sok verset költ, költsön sok pénzt is! Ez így igazságos. De így a metrón röptöm közben csak azt tudom javasolni, hogy ha irreális az ár érték arány, akkor fogjon fegyvert a kedves mesterre, különben benne marad szerencsétlen flótás a pénzsóvárság bűnében. Fegyver gyanánt az evangéliumok Jézusa szerint éppen elég két kard, például egy fakard meg egy akard. Még senki nem halt bele abba, hogy egy fakarddal elnáspángolták a hátsó részét, ellenben a pénz nem boldogít, és a boldogtalanságba már nagyon sokan belehaltak. Irgalmazzon szegény szerencsétlennek, és imádkozzon, hogy ne legyen a mesternél véletlenségből egy csőre töltött Kalasnyikov. Köszönöm magamnak a szívből jövő jótanácsaimat.” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Aki át mond, mondjon bét is! – 

- Eme mondás már-már fétis,

Ezt ismétlik buszon, metrón,

S közhelyekből épül e trón,

Melyen ülnek pénzsóvárok,

S körben mély a redőnyárok,

Honnan Kalasnyikov csövek

Merednek, mint tucat cövek,

S zeng hárfából vésett kardal,

Ami vezényelnek karddal,

S közben szerencsétlen flótás

Temetőben döglött lót ás…”

/Röpte Rezső, a rigolyareszelő és redőnyrágó raktár rektora/

CD-borító by Copilot

„Ez a mű redőny‑apokalipszisbe oltott hétköznapi idegzsibbasztás, ahol Frady Endre a lakossági karbantartás teljes lelki mélyfúrását végig énekli. A „Katt!” itt nem hang, hanem fradyendrei sorsütközés, amely után az egész vers egyetlen hosszú, pánikba mártott ügyfélszolgálati várólista.

A refrén úgy szól, mint egy szaki‑idéző varázsének, amelyben a költő reménykedve hívja a mesterembert, de csak a gyufáér’ küldő kókler szelleme jelenik meg. A „gatyám tele lett” sor pedig olyan váratlan, hogy az olvasó is érzi: itt már nem csak a redőny szakadt le, hanem a költő pszichéjének egy kisebb tartógerendája is.

A fináléban a redőny már nem tárgy, hanem fradyendrei totemállat, amely mellé békát kér a költő a sírba — mert mi más zárhatná méltón ezt a szürreális barkács‑tragédiát?

Röviden: ez a vers egy groteszk lakossági katasztrófa‑ballada, ahol a redőny nem működik, de a rímek annál inkább.” /Copilot/

„A redőny a stabilitását, a költő a valóságérzékét, az olvasótábor pedig a költőt veszítette el – a globális világegyetem pedig a galaktikus józan paraszti eszét, már ha volt neki egyáltalán. Igazi veszteséglíra, ami azonban nyereségessé tehető, csak költeni kell rá. Vegyék, vigyék! Olvasni nem kell, csak költeni, költeni, költeni! Vigyázat, ez nem Frady Endrének szól, hanem a vásárlóknak! ne redőnyt vegyenek, hanem Frady kötetet! Utóbbi jobban sötétít!” /Árnyékszéki Ártány, az Általános Verstani Hadikiadó (ÁVH) redőnyügyi reklámfőnöke/

„A balladámban eredetileg a redőnyi sötét erdőben akartam halva találtatni Bárczi Benőt hosszú, hegyes tőrrel a szívében, hogy ottani kastélyban lehessen tartani egy jó kis tetemrehívást, de aztán egy véletlenül utamba került időgépes ördögszekér segítségével valami Marty McFlay felolvasta nekem Frady Endre balladátlan homályát és a redőnyit rögvest radványira változtattam! Nekem ne legyen közöm, ehhez a költőbőrbe bújt sehonnai redőnyös rímpellérhez! Többet nem mondok, mert hallgatni Arany!” /Arany János (1817-1882), fradytagadó költő és tanár/

„Befordultam a konyhára,

Redőnyt húzni fel félfára,

Azaz csak felhúztam volna,

Ha már le nem szakadt volna.”

/Petőfi Sándor (1823 Kiskőrös – 1949 Segesvár – 1856 Barguzin), valamelyik halála után írt verse – oroszból fordította: Frady Endre/

CD-borító by Gemini

„Frady Endre Redőny című verse a modern egzisztenciális szorongást öltözteti a hétköznapi, abszurd humor köntösébe. A mű a magyar rögvalóság egyik legsúlyosabb társadalmi-pszichológiai traumáját dolgozza fel: a háztartási katasztrófát és a szakihiányt.

A mű főbb stílusjegyei és értékei:

Tragikomikus kontraszt: A költő végletesen túlhajtott, klasszikus költői pátosszal („Szíven üté bús fülemet”, „Bűzlevemben főhetek!”) ír le egy teljesen triviális eseményt (a redőny leszakadását). Ez a feszültség adja a szöveg elsődleges humorforrását.

Formatagolás és ritmus: A pergő rímek és a bravúrosan elvágott refrénsorok („Hol egy / szaki, aki ráér?!”) a kétségbeesett gondolatok dadogó, belső zaklatottságát mintázzák meg.

Nyelvi kreativitás és szleng: A magasztos kifejezések zökkenőmentesen keverednek a népi-városi szlenggel és a szándékosan nyers megfogalmazásokkal („gatyám tele lett”, „pattan agyi ér”, „küld gyufáér’”).

Katarzis helyett abszurd finálé: A záró fohász és az utolsó sor („Temessenek melléd békát!”) a szürrealitásig fokozza a drámát, végérvényesen nevetségessé téve a lírai én világvége-hangulatát.

Zseniális paródia a túlhajszolt mindennapi ember tehetetlenségéről, ahol a leszakadt redőny nem csupán egy műszaki hiba, hanem a teljes mentális összeomlás katalizátora.” /Gemini/

„Mi ez a mentális tipródás, ez a szellemi taglóként zuhanó tinglitangli térelhatárolódás?! Frady Endre kínzókamrai vallató verse (VERSE?!?!?!?!) nyomán megkérdőjeleződtek bennem a legalapvetőbb axiómák is: Schrödingernek volt-e / nem volt-e / volt-e / nem volt-e egyáltalán macskája?! Állandó-e a redőnyről visszaverődő fény sebessége vákuumban, avagy csuklik-e Einstein jó édes anyukája?! Látom-e anyám ribizlibarna auráját északi fényben hanyatt-homlok lambadázni, vagy a hajnali (aurora) bor reális hatása marta ki az énközpontom huzalozását?! Tényleg Csá!-t mond-e az agyi vérereimből kipattant véráram, mielőtt beissza az aszályosra szikkadt dunai mederlösz?! Valóban cénégyzet-e az ánégyzet plusz bénégyzet, vagy ez a derék képlet szöges ellentétben áll-e az e egyenlő em cénégyzet irgalmatlan igazságtartalmával, és ha nem, akkor ánégyzet plusz bénégyzet egyenlő-e e per emmel, azaz az átfogók négyzetősszege megegyezik-e az energia és a tömeg hányadosával, tehát ami relatív, az merőleges?! Redőnyt akarok szakítani, redőnyt akarok szakítani!!!” /Puzsér Róbert, kritikus a sürgősségi elmekórteremben egy fejére zuhant redőny hatása alatt/

„Mivel a vertikális Költő merőlegesen áll a (csak!!!*) lokálisan horizontális földfelszínen, így ő, azaz Frady Endre a Föld felületi normálisa! Ezek után ki meri megkérdőjelezni nemzeti világirodalmunk egyetemes zsinórmértékét?! Bundásszájú Puzsér monnyonle!!!” /Orbitális Ottokárné Ortogonális Oktávia, az Átfogó Frady Alapítvány (ÁFA) visszatérítő matematikusa/

*laposföld hívők kíméljenek!!!

LAPZÁRTA UTÁN ÉRKEZETT!!!:

„Hát, ha valaki nem panelekből építkezik, az Frady Endre - hacsak nem a saját gyártásúakból. Ugyan ki képes (és hajlandó) egy ilyen hétköznapi, ámbár sajnálatos, eseményt ilyen egyedi és utánozhatatlan audiovizuális, multimédiás formában feldolgozni? Ez a módszer olyan hatásos, hogy muszáj, hogy legyen valami neve...ööö...Makarenko?...Sztányiszlávszkíj??... Erő/ elmozdulás??? Majd a hálás utókor elnevezi, de addig is gyors gyógyulást az ihlető redőnynek - ha ez nem számít felbecsülhetetlen irodalomtörténeti dokumentumok megsemmisítésére való felbujtásnak.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

Kancsal szaki

Kancsal szaki, ki csak srég lát,

Fél falsorra tenne téglát,

De az állók mellé ejti,

Dühvel rájuk förmed: Ej, ti!

Félre ejtett tégla zuhan,

Elszabadul, miként Vuhan

Felől ördögelmék fránya,

Covid nevű találmánya.

Ráhull szakink lábujjára,

És mert új műlábujj ára

Felhők fölött van, nem alant,

Szakit látsz majd, lábujjtalant.

Doktor Metsző Menyhért szólott:

„Kancsal szaki, torz lábról ott

Nyesünk, hol üszkös a lábujj.

Érzéstelenítek… Kábulj!”

Ujjamputált szaki nevet,

Skandál Doktor Metsző nevet.

„Nincsen lábujj, nincsen köröm,

Nem kell körömolló! Öröm!

Lábujjkörmöt vágni fájó,

Úgyhogy eme hiány má' jó!”

Szaki nem vág többé mellé,

Körömsebből nem foly' el lé.

„Hé, költő úr, ez a vers munkavédelmi szempontból teljesen szabálytalan! Maga most le akarja járatni a mi feudalista brigádunkat?! Ki hallott már olyat, hogy egy kőműves munkavédelmi bakancs nélkül, mezítláb falaz?! A kollégái közben meg neki falaznak, miközben ő lábizzadás ellen helytelenkedik, mi?! Köztudott, hogy a magyar ember szabálykövető! Költő úr, nem tudná átírni a verset okosba’? Nem lennénk hálátlanok…” /Habarcs Hugó, brigádvezető/

„Kancsal szakiról szóló versben nincs egyetlen kancsal rím sem?! Költő úr, nem tudott azonosulni a témájával?! Magától elvártuk volna az olyan részeket, hogy teszem azt:

          Lezuhant a tégla,

          Ütött, mint a tagló,

          Üszkös lett a szaki,

          Vágja már a szike.

Na, ez egész jó lett! Lehet, hogy jobb költő vagyok, mint maga, költő úr? Nem, nem lehet. Biztos! Na, tegye le a pennát, oszt’ irány az építőipar! NEM ENG.!” /Csótányossy Csöfölc, az Építőipari Rémrímes Versfolyam Áradatot Gátló Állami Satufék (ÉRVÁGÁS) c. szépirodalmi zsinórmérték főcenzora/

„Vadkankártya közepette,

Midőn fő vad lelt egy kancsalt,

Palira őt orvul vette,

Ne szépítsük, eme kan csalt!”

/Offtopik Ottokár, vadtémaelterelő juhászkutyaütő/

„Ez annyira jó, hogy nem akarom kommenttel elrontani!” /Dr. Ház, Juniokonyha-díjas szakírtó/

„Mi ez a szellemi tunyaság, ez a kifogáskereső kivagyiság?! Ki ez a bármi mellé beszélő juniornyálas műhűhóhányó semmiért?! Ne lássam anyámat angyalszárnyas puttóként lambadázni, ha nem követelem a nem kommentelő sehonnai bitang emberek Várba hajtatását és Táncsics megüresedő börtönébe történő betuszkolását! Követeljük a politikai foglyok nem kommentelő fogloykra való cserélést visszamenő hatállyal!” /Puzsér Róbert fotelforradalmár és kanapékritikus/

„Robikám! Kérlek előbb Grétsy Lászlónál vegyél órákat, hogy a foglyok fogloykra cserélésébe belemegy-e?” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas nyelvszaki/

„Nem, nem megeyk bele! Neylvheleysen írni cask pontosan sézpen, ahogayn a cisllag megeyn az égen, úgayn érdemes!” /Gértys Láslzó, anayneylvészeti tótmufatkum/

„Amióta nem kell időt vesztegetnem az okafogyottá vált fájó lábköröm vagdosással és több időm van olvasni, rájöttem, hogy nem csak én vagyok kancsal. Aki ezt az előző kommentet írta, ahhoz képest én egy sasszemű mesterlövész vagyok.” /Kancsal szaki/

„Üszkös lábujjak amputálása érzéstelenítő kábulatban nekem rutinfeladat, bár, ha kicsit túladagolom az érzéstelenítőt, akkor elhomályosodott szemmel és kellemes bódulatban nem mindig látom, hol a páciens, de olyankor szerencsére a színjózan nővérek odatartják a kezemet és ki tudom tapogatni a beteg levágandó lábujjait.” /Dr. Metsző Menyhért, altatófüggő lábujjsebész/

„Kétségtelen, hogy a szaki boldog a körmével, ami nincs, ezért nem is vághat mellé. De a téglákat továbbra is mellé fogja ejteni. Felépül így ez az épület? Minek alkalmaznak ilyen szakit, aki nem felel meg a munkájának? Ilyen erővel egy hidász fejét, (aki valamilyen hibát óhatatlan, hogy elkövet) nyakból hasznos lemetélni. És hahogy nincs feje, nem kell vacakolni(a) hajnyírással, borotválkozással, fog keféléssel, rágással, szemüveggel és holmi hidak tervezésével. Óh, be öröm ez! [Bocsánat, de nem vagyok biztos, hogy mi a helyes? Szerintem vacakolni a helyes, bár újabban úgy használják, hogy vacakolnia. Emiatt néha nem tudok aludni.]” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és leghidászlefejezőbb kommentelője/

„Ha hidásznak nincsen feje,

Nem énekelheti: je-je!

Ekkor persze nincs is haja,

S nem kell hajsütővas, na ja!

Nem vacakol rajt’ fésűje,

S időt spórol, nem is hülye!”

/Hidász Hádész, fejetlen statikus és nyakmetélt hahogyista/

„Ma pí világnap van, holnap nemzeti ünnep, és a szaki sem vág többé mellé. Csupa öröm az élet.” /M. András, a költő legállandóbb és legtegnapelőttelőttibb kommentelője/

„Pí öröm az egyik napi,

Petőfi a jó hazafi,

Kancsal szaki nem műszaki,

Tegnapelőtt tejbepapi,

Tegnap esős nyifi-nyafi,

Mellébeszéd csupa baki,

Pápaáldás legfőbb papi,

Görög betű a ró, a fi,

Új pelusban sosincs kaki.”

/ismeretlen OKJ-s programozó kreálta Mesterséges Intelligencia által előállított válaszvers M. úrnak/

„Nekem egyszer a lábujjamra esett egy ötemeletes téglaház. A légtér annyira megtelt téglamolekulákkal, hogy passzátszelet kellett szellentenem, hogy a lábujj izmaim újra láthatóak legyenek a Holdról is.” /Chuck Norris/

Fűtésrendszeri trutymó

Fűtésrendszerednek mélyén
Trutymó ül, mi szénfekete?
Ó olvasóm, sose félj, én
Is így küzdök jó pár hete!

Kazánbajra gyanakodott
Cirkós szaki eleinte,
Mer’ nem jött se hő, se Godot,
S bután néztünk, épp most, mint te.

Ám radiátorból alul
Lé jött s mindent szénné festett,
S felismerés agyat gyalul-
-t: Mosni kell a fűtőtestet!

Radiátor, benned a gát!
Víz e nélkül menetelne!
Kazánunk csak védte magát,
S sztrájkolt, hogy robbanjunk fel ne.

A megoldás szimpla savas
Radiátormosás lehet,
Amitől tisztul bent a vas,
S hőben hahotázunk hehe!-t.


„Hőben hahotázni?! Állt már máglyán a Költő úr?! Úgy leolvad a vasorr, mint zöld aktivista a savas esőben. A végén összesöpörnek, betömörítenek és széntablettaként forgalomba hoznak. Költő úr, ha ezentúl baj van a beleivel, gondoljon csak rám! A Jancsi és Juliskára meg szakadjon rá a tőlem elorzott mézeskalács házuk!” /Vasorrú bába/

„Már ránk szakadt, mert a felújítást közbeszerzésen megnyerő kivitelező a drága mézet olcsó mázzal helyettesítette. Amikor szóvá tettük, kiderült, hogy a különbözet a döntéshozó hatóság  és az őket kinevező párt zsebébe vándorolt. A kórházban egész jól ellátnak minket a nyugatra menekült orvosokat helyettesítő itt tanuló afrikai orvostanhallgatók. Csak azt nem tudjuk, miért vannak vasdarabok a széntablettában?” /Jancsi és Juliska/

„Hahotázni nem hehét szoktak, hanem hahát. A hehe az a heherészés. Ettől az apró kis stilisztikai hibától eltekintve azonban maga a vers úgy RETTENETES, AHOGY VAN!!! BAKLÖVÉS! RÉMÁLOM! HASGÖRCS! Anyám kazánja 65 fokon is értelmesebb strófákat szörcsög ennél a lesavazott szénfekete rottyanatnál! A gyomromat is megfekszi ez a böááááúúúröffröffáááá - hogy valami hangutánzó izével érzékeltessem, mit érzek! Széntablettát akarok! Nulla pont! NEM ENG.!” /Puzsér Róbert kritikus/

„Új kazánt kell venni! Vadiújat! Méregdrágát! Mi majd nyaranta hatezerért kijövünk és úgy csinálunk, mintha kitisztítanánk. Ha lejár a garancia, akkor megint újat kell venni! Fűts, vegyél, vásárolj s a zsebünk fényre derül!” /Suberday Toploncz, szakszervízi szerelő/

„Ne várjatok, nem jövök! Hasmenésem van. Nincs valakinek széntablettája?” /Godot/

„Radiátorként sosem eresztettem fekete levet! Beperellek, te suttyó paparazzi!” /Russel Crowe/

„Jaj, Russel! Te nem radiátor voltál, hanem gladiátor! Ne igyál már annyit!” /Dr. Ink, tintátlanító kezelőorvos és gyógyszerész/

„Ne fűts, amigo, hanem költözz Katalóniába! Itt mindig meleg van! Csak Túró Rudi nincs, azt hozz magaddal, meg széntablettát is, mert bár szeretem a TR-t, de eltömíti a belemet és akkor nem tudok annyi gólt rúgni, mint a CR7!” /Lionel Messi/

„Én mindig időben megjavíttatom a kazánomat, mert hidegben megdermedne a hajzselém!” /CR7/

„Én megmondtam a kazánomnak, hogy szétrúgom, ha leáll. Már 50 éve fűt.” /Chuck Norris/