A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tini. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tini. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. május 3., kedd

Márnás mélylíra

Ágyban hever tini márna,
Feje alatt kavicspárna,
Anyja rászól: Aludj már, na!

Jaj, nem jön szememre álom,
Holnap lesz az első bálom,
Nincs új cuccom, régi má’ lom!

Ha nem lennél duci bálna,
Ruha rajtad szét nem máll’na!
Ne zabáljál! Aludjál, na!

Úgy, mint cetjelmezes márna
Rám a bálon szégyen várna!
Elbujdosom! Hol egy tárna?!

Így hát márna mama lánya
Új lakhelye tavi bánya…
Itt a vége, bánja kánya!

„Itt a vége! Végre! Kár, hogy tizenöt sort kellett várni rá! Hahaha! NEM ENG.!” /Bruhaha Brúnó, a Hajózási Idényben Halászó Irodalmárok Heurisztikus Intézete (HIHIHI) önfeledt megmondóembere/

„Micsoda?! Csak én bánom, ami szegény márnalánnyal történt?! Amúgy nincs itt a vége, hiszen pont ebben az önkéntes emigrációban kezdődik a belső jellemfejlődés! Az elhízástól bő lénnyé vált bú lány a szűk tárnába szorulva nem jut el a gyorsétteremig, az éhezéstől lefogy, karcsú manöken alkatára felfigyel sok menő kan, de őt nem a külcsín fogja érdekelni, hanem a belbecs, így szerelmi házasságra lép egy szegény, de jó lelkű márnaszörp árussal, sok gyerekük lesz, akiket olyan elfogadóan nevelnek, hogy ne legyenek testképzavarosak, majd boldogan élnek, míg meg nem halnak! Na, nem bánom, itt már tényleg vége lehet!” /Kánya Tánya, Ványa lánya/

„Földgömbnek kellett volna öltözni.” /M. András, a költő legállandóbb és legpraktikusabb kommentelője/

„M. úr, az ön tudástára
Rá-show-z bár e planétára,
Zsírmárna nem duckó hidra,
S nem hasonlít geoidra!”
/Dr. Oid von Void, téridőtkitöltő űrköltő/

„Költőnktől ezúttal többet vártam. Jobban belegondolva előző mondatom egy súlyos idegi kórkép és sürgősen orvoshoz kellene fordulnom. Visszatérve a műre: vártam volna, hogy némi háttérkutatás után megtanulunk valamit a márnákról, de hát nem lehet mindenki Lőrincz L. László... A márna sebes sodrású folyókban érzi jól magát, nem igazán életszerű hogy bányatóba migrálna szerencsétlen.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Reál úr, vegye figyelembe, hogy ez egy a szülője által verbálisan inzultált, testképzavaros tinédzser márna, akitől nem várható logikus viselkedés! Még jó, hogy önuszonyával nem vetett véget az életének! Emberek, védjük meg a márnákat az elhízástól, együk ki vizeinkből a férgeket, a rovarlárvákat és a vízicsigákat!” /Dr. Mederfenék Mödöny, halpszichiáter és folyami sodorvonal gombolyító/

„Számomra nem hálás a halas téma. Főleg, hogy a márna és a bálna egy családban! Milyen szintű biológiai baki ez?” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas halszagértő/

„Nem tudja ön, Ház dokika,
Hogy kétéltű mindkét állat,
S szárazföldön, mint fúlt bika,
Légszomjjal hörögnek nyálat?”
/Habos Huba, hógolyó hegesztő és OKJ-s képzett halbiológus/

„Kétéltű, Habos úr, kétéltű?! A márna olyan kicsi, hogy maximum egyéltű lehet, a bálna pedig olyan nagy, hogy három! Utóbbi emlős állatként megél a vízben, a földön és a levegőben is. Utóbbira bizonyíték a Republic együttes Repül a bálna című tudományos dala. Szóval a márna és a bálna élteinek csak a számtani átlaga kettő, egyébként pedig sovány sertés vágtában vissza lehet adni azt az OKJ-s papírt! Idióta!” /Átlag Ányos, betanított matektanár/

„A bálna szó a latin balena származéka. A régi magyar nyelvben baléna alakban szerepelt, a nyelvújítás korában Bugát Pál (1793-1865) módosította bálna formára (a márna, málna, pálma szavak mintájára).” /wikipédia/

„Kavicspárna, költő úr, kavicspárna?! Addig törte a fejét, míg ez a fejtörő jutott eszébe?! Vagy azt hiszi, hogy aki felhajtóerőtérben ejti a fejét a kavicspárnára, annak nem fáj?! Ez persze nem okvetlenül rossz hír annak, aki kifejezetten koponyaizomra gyúr. No pain, no gain! azaz Má’ fáj, pá háj!” /Arnold von Arkhimédész, testépítőmérnökhallgató/

„Szófia lett a főváros, nem Várna,
Bálkirálynő keszeglány lesz, nem márna!”
/Bulgur Belgor, bolgár birodalmi ballada buherátor/

„A bálról jut eszembe, hogy amikor az Angliából a cégünk címére megrendelt mézünket a futár leadja a portán, akkor örömünkben közhírré tehetjük, hogy honey bál ante portas! Köszönöm, hogy elmondhattam! Ki tudja, milyen károkat okozott volna bennem, ha nem?” /Mézes Mózesné Mázos Miazma, bűbájos energiavámpír és bálkirálynőfalósejtosztótáblabolti lépesmézes-márna díler/

„Márna (Barbus barbus) álma:
Bálkirálynő poszton áll ma
Karcsún, mint egy kókuszpálma.
Csillog rajta arany jelme-
-ze, mely külországi kelme,
S remeg benne szív és elme.
Nézi német herceg, ulmi,
S szikrát húz közéjük ELMÜ,
S tiltott gyümölcshitel alma!”
/Szezám utca lakó Elmo, aranyhal tulajdonos, magyar hangja Magyar Bálint/

„Lehet bokorrímek nélkül élni, de minek?! – gondolhatta a Költő és mielőtt bármi mást is gondolt volna, belevágott, hiszen a költészet nem egy levelezőn végzendő hezitációs tanfolyam, hanem tömény akció, ahol nem élnek meg a málék, csak azok, akik csípőből hányják a rímeket! Frady Endre, szokásához híven, most sem úgy kezdte a versét, ahogy az unalmas biztonsági játékosok, vagyis nem tudta előre, hogy hova akar kilyukadni a végén, hanem hagyta, hogy sodorja a nyíltvízi flow-élmény! Egy ekkora Költőt sosem érdekelhet, hogy az olvasói tudják-e követni, sőt, hogy egyáltalán vannak-e olvasói, ő az örökkévalóságnak alkot, még akkor is, ha a hálátlan örökkévalóság kézzel-lábbal tiltakozik és fejvesztve menekül! Mi ne essünk az örökkévalóság csapdájába! Merjünk Frady Endre hálás utókora lenni! TŰZ!!!” /Revolver Rezsőné Puskatus Katus, a Fegyveres Irodalomtanárok Költészetegyelő Akciócsoportja (FIKA) ideológiai célkitűzés definiátora/

„Mi ez a poézis piszoárjában pacsálás, ez a szellemi fartő fertő?! Nem az a baj, hogy ez az elmeroggyant kényszerzubbonytöltelék maga helyett halakat beszéltet, hanem, hogy ő maga ad a szájukba olyan mondatokat, amikhez képest a babakori takonyhuzigálásom közepette az orromból kiesett zöld golyócskák is a magasabb rendű értelem mérföldköveinek tűnnek! Ha anyám anno ilyesmit olvasott volna fel nekem altatási célzattal, üvöltve szétvertem volna a rácsos ágyamat, letéptem volna a pelenkámat és hasmenéses sortűzzel kergettem volna ki anyámat a gyerekszobából, majd fel a padlásra! Kis túlzással persze, mert nem volt gyerekszobám!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha márnát akarok enni, csak kiiszom egy folyót és visszaköpök mindenkit, aki nem márna.” /Chuck Norris/

2016. december 15., csütörtök

Karácsonyi tinidal

Fanni lányom által kért karácsonyi dalocska, amelyről kiderült, hogy a Fölmászott a nyúl a fára, a Kiskarácsony Nagykarácsony és a Német Himnusz dallamára is elénekelhető. Jó nótázást!

"Fára hálót a póknyáj fon" /Frady Endre felvétele/
Akkor érzem magam okén,
Ajándékot, ha kapok én,
Szélessávú internetet,
S árad bennem a szeretet.

Fára hálót a póknyáj fon,
Internethez kéne iphone,
Meg egy StarWars lézerpuska.
Ugye, hallasz kis Jézuska?


„Hogyne hallanám ezt a rettenetes kornyikálást?! Nem elég, hogy jászolban fekszem és barmok közt nyugszom, még a dobhártyám is beszakad! Ez csendháborítás! Senki sem ítélt el téged?! Nem?! Na, jó, én sem ítéllek el téged! Menj el és többé ne énekelj!” /a kis Jézuska/

„Nézze, költő úr, mondanám, hogy ebben a stresszes karácsonyi időszakban ne terhelje túl az agyát, mert valahol elpattan egy ideghúr, de nem mondom, mert tudom, hogy önnek a versíráshoz sosincs szüksége az agyára. Mindig ez van, ha valaki az esze helyett a klaviatúráját használja. Fentiek figyelembe vételével természetesen NEM ENG.!” /Tilttűrtámogat Tódor, főcenzor és legfőbb ENG.! és NEM ENG.! pecsétőr/

„Na, nyámnyila átokfajzatok, most az agyatokba verem, hogy ’Mit gondolt a költő?’! Azt gondolta, hogy miközben a pókháló borította karácsonyfa a tradíciók avíttságának a szimbóluma, addig ti, elkényeztetett nyápicok, a kereskedelmi média reklámblokkjai által megmételyezve nem akartok mást, csak kapni, kapni és kapni! Mindent és most! Lennék csak az anyátok, annyit kapnátok, hogy a fal nem győzné adni a másikat! A mű bármilyen dallammal való elénekelhetősége a kultúráktól és társadalmi berendezkedésektől, valamint koroktól független alapigazság apoteózisa. Nem, Szotymándi fiam, nem apa teázása, hanem apoteózisa! Apádat holnap teázás helyett küldd be hozzám az ellenőrződdel egyetemben! A verset pedig jövő hétre mindenki kívülről megtanulja! Mindenkit ki fogok hallgatni!” /Tannenbaum Tivaldné Kőkemény Klotild, középiskolai magyartanár és a Keménykezű Oktatók Karizmatikus Intézetének (KOKI) alelnöke/

„Jaj, fiam, dehogy megyek be a magyartanárodhoz! A múltkor is akkorát behúzott, amikor meg akartalak védeni, hogy kórházba kerültem és el kellett halasztanom a címmérkőzésemet! Inkább azt hazudom, hogy lebetegedtem és itthon maradok teázni! Hátha ezúttal megúszom!” /Szotymándi Szittya, nehézsúlyú ökölvívó világbajnok/

„De gáz már ez az izé! Netem már évek óta van, iphone-omat lassan lecserélem valami ütősebbre, lézerpuska meg a dedósoknak való! Látott már tinit ez a csávó, vagy csak a Hírcsárdán olvasott rólunk?! Valami vonalas telós vén trotty lehet, aki a monitorról is azt hiszi, hogy valami hadihajó! A suliban az a kigyúrt magyartanárnő meg el van ájulva tőle!” /Szotymándi Szilárd, gimnazista/

„Ez a mű egyike a kiemelkedő alkotásoknak némi bukfencekkel tarkítva. Az első versszak rendben is van, jól példázza a fogyasztói társadalom elvárásait a karácsonnyal szemben, már csak a cofidis hitel hiányzik belőle. Számomra a törést a póknyáj kelti, egy idilli karácsonyi kép ronda pókokkal? De mi az a póknyáj? és hozzá ez a számomra erőltetett rím és márka reklám... De az utolsó két sor vissza billent az ihletett karácsonyi hangulatba, remek befejezéssel. Sose rosszabbat.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Frady Endre puszta léte felveti bennem a vissza-visszatérő kérdést: Mit gondolhatott a Teremtő?! Nem bánta-e meg a Noénak tett ígéretét és nem játszadozott-e el egy Frady Endre környéki lokális özönvíz gondolatával?! Ha szemet szemért és fogat fogért, akkor küldjek Frady Endrének zárt alakzatba terelt értelmetlen betűhalmazt karácsonyra?! Anyám szerint ne legyek már ennyire ószövetségi, mert még megkövez az epém és véletlenül körülmetélem magam! Sebaj, ha a kínzó fájdalom elfeledteti velem ezt a klapanciát, akkor vessenek az oroszlánpintyek vermébe!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Az oroszlánpinty (fringilla leo) egy néhány évtizede váratlanul kihalt texasi állatfaj. A négy-öt tonnás csúcsragadozó madár főleg elefántokkal és vízilovakkal táplálkozott, de szívesen fogyasztott fenyőerdőt, száraz rekettyést és traktort is. Egy-másfél méter átmérőjű tojásokkal szaporodott. Természetes ellensége nem volt, ezért máig rejtély, hogy mi okozta a kihalását.” /Wikipédia Winnetou, apacs enciklopédista/

„Nem mi, hanem ki? Én. Rántottát akartam sütni három oroszlánpinty tojásból, erre rám támadt az egész csorda. Muszáj volt lerúgnom az összes fejüket.” /Chuck Norris/