Somogykórus

Somogykórus alakulik,

Együtt zengnek pulik s kulik,

S egy-egy falu egy-egy szólam.

Disznó röfög: „Reng az ólam!”

Mezzoszoprán: Pusztaszemes,

Színvonal ettől le nem es’,

Zichytől lett Zics: bariton,

S juh-halként nótáz’ bari-ton.

Tenor: Tengőd, szoprán: Kánya,

S cét vág polgármester lánya.

Basszus: Bábonymegyer, alt: Tab…

Elég! Másik vers kell! Alt+Tab!

megzenésítve és elnépdalolva: https://www.youtube.com/shorts/eFK0VHVAL50

„Na látod! Tudsz te, ha akarsz! És ahogy eddig, ezután se zavarjon, ha más nem akarja!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Akarni emberi dolog, de állati veszélyes! A túlzott akarással okozott sebeket gyaluval csak akkor vakarja, hogyha cudarul azt akarja, hogy vállig elvásson a fakarja! Inkább cét vágjon, mint fát!” /P. Féter, a höltő kumán mérgezettségű vérnökkollégája/

„Erről az jut eszembe, amikor egyetemista koromban (1999-2004) a Veszprémi Egyetemi Napokon a VEN-es újságban (tehát a környezetmérnöki és vele összesorsolt szakokból álló csapat írott reklámjában) volt egy cikk, amiben a Géptan Tanszékről írtunk, és felsoroltuk a szövegben a tanszék tanárait. Még a Kraxner nevűt is sikerült elrejteni egy mondatban. Akinek az írása krix-KRAX NE Reménykedjen... Most hasonlóan vannak felsorolva a Somogy megyei települések egy kitűnő versben.” /M. András, a költő legállandóbb és leveszprémibb kommentelője/

„eM úr, bizony mondom önnek,

Önünneplése oly zajos,

Hogy géptan szekundák jönnek!

Kraxner vagyok, Kraxner Lajos.”

/Dr. Kraxner Lajos, a Veszprémi Egyetem Mérnöki Kar Géptan Tanszék egyetemi adjunktusa/

„Ez a mű valóságos somogyi összhangzattani rémálom, ahol a néprajz, a kórusmuzsika és a számítógép-billentyűzet végzetesen egymásra talál. A falunevek szólamokká nemesítése ötletes, a „juh-halként” elbődülő bariton pedig már-már zenei állattan. A végső „Alt+Tab!” azonban könyörtelenül lecsap: mire a hallgató rájönne, milyen hangnemben járunk, már át is váltott egy másik versre. Kodály forogna a sírjában – de legalább ütemre!” /ChatGPT/

„Somogyban nincs riksa-szolga,

Csak sofőr a zúgó Volga

Volánnál, ha ez a dolga!”

/Tengődiné Kuli Olga, az Állami Riksakuli Felszabadítási Osztag Lyukkártyákkal Adminisztráló Műhelye (ÁRFOLYAM) bokorrímszabályozási főelőadónője/

„Mért pont Somogy, mért nem Tolna?!

Nálunk nincs, ki riksát tolna,

S kulimunka közben dal’lna?!

Adjon másikat a fal, na!”

/Szekszárdi Szotyola, Tolnay Klári díjas szín- és pofozkodóművésznő/

„A Somogykórus úgy szól, mintha egy megyei állatkert és egy hangképzési tanfolyam frontálisan ütközne: puli–kuli duett, disznóröfögés-basszus, juh-halk bari-ton, és a végén a költő kétségbeesett Alt+Tab menekülése. Ez a „kórusmű” valójában egy hangzó településnévtár, ahol minden falu kap egy szólamot, csak épp a zenei minőség menekül világgá. Frady itt ismét bizonyítja, hogy nála a vokális harmónia nem más, mint földrajzi káosz ritmusba rázva.” /Copilot/

„Nnna, ez kivágja a RESET! Ctrl-Alt-Del!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas ámítástechnikus/

„Ház úr technikásan ámít

Kivágva a rézfát, ám itt

Nem mindenki örül ennek!

Ház úr, önért érte mennek!”

/Rézfánfütyülő Rizottóné Ragusodós Riariahungária, retinareszelő rézangyal/

„Hogyhogy elég?! Miért kell másik vers?! Minek az Alt+Tab?! Még a humán kolléga úr is megdicsérte – ha jól értem, vagy ha úgy akarom érteni! Vagy mégsem dicsérte meg?! Akkor monnyonle!” /F. Endre, sértetten értetlen költőgigász/

„Herr Frady! Hände hoch! Halt!

Ön dilis bogyókat falt?!

Tab város! Nem lehet alt!

Csak falu zenghet itt dalt!”

/Dieter Donnerwetter, egy máig harcoló altabi német alakulat obersturmbannführere/

„Irodalmi katasztrófa sújtotta övezet!

Ez a vers nem egyszerűen megrengette a somogyi tájat, de az egyetemes költészetet is sikeresen visszaküldte a kőkorszakba. Frady Endre bravúrosan ötvözi a falusi disznóólak meghitt röffentéseit a klasszikus kórusművészet magasztosságával, miközben a földrajzi nevekből olyan kíméletlen rímgyilkosságokat követ el, amilyet még a helyi lakosság sem érdemelt volna meg. A záró poénért pedig, amellyel a szerző saját művéből fejvesztve menekül a billentyűzetre, jár a virtuális állva taps.

Magas kultúra, mélypontra hangolva — Alt+Tab!” /Gemini/

„Somogyi showmágia! Szellemes szólamsziporka! Nemzeti népdallantás! Populáris puliparádé! Katartikus kulikórus! Riksa rockshow!” /Tabi Tubi, lokálpatrióta léggalamb/

„Befőtti Vándor:

Somogyban, sej…

Somogyban, sej, kinn a pusztán

Leginkább van sok somogyi

Ménes s futkároznak gusztán,

S felharsan egy jó csomó gyí!

Sok ló rohan körbe-karba

Somogyország határába’,

Színlenek, mint adu-farba,

S egyiknek sincs kába lába.

Hej, somogyi idesanyám,

Hajtson lovat, subi-dubi,

Ne lépj elé ide Sanyám,

Míg krú-krú-t zeng Tabi Tubi!”

/az alakuló Somogykórus repertoárjából okvetlenül kifelejtendő műdal/

„Mi ez a tájjellegű téboly, ez a szemenszedett szólamszégyenítés?! Ha kiderülne, hogy ezt a bugyuta blődlit Frady Endre még hathónapos magzatként gondolta ki az anyaméhben, akkor az előbébi pszichológus azt állapította volna meg, hogy a korához képest szellemileg visszamaradott magzatról van szó, akit érdemes lenne minél később megszülni! De Frady Endre ezt a versbűntényt felnőtt fejjel követte el!!! Persze az a tény, hogy a feje felnőtt a nyakára, még korántsem jelenti azt, hogy ő maga felnőtt!!! Frady Endre a fogantatása óta egy tapodtat sem fejlődött szellemileg, sőt!!! Sőtebb!!! Sötétebb!!! Frady Endre egy mentális fekete lyuk!!! Be akar nyelni!!! Segítséééééééé…” /Puzsér Róbert, elsötétült kritikus/

Márnás mélylíra

Ágyban hever tini márna,

Feje alatt kavicspárna,

Anyja rászól: Aludj már, na!

Jaj, nem jön szememre álom,

Holnap lesz az első bálom,

Nincs új cuccom, régi má’ lom!

Ha nem lennél duci bálna,

Ruha rajtad szét nem máll’na!

Ne zabáljál! Aludjál, na!

Úgy, mint cetjelmezes márna

Rám a bálon szégyen várna!

Elbujdosom! Hol egy tárna?!

Így hát márna mama lánya

Új lakhelye tavi bánya…

Itt a vége, bánja kánya!

„Itt a vége! Végre! Kár, hogy tizenöt sort kellett várni rá! Hahaha! NEM ENG.!” /Bruhaha Brúnó, a Hajózási Idényben Halászó Irodalmárok Heurisztikus Intézete (HIHIHI) önfeledt megmondóembere/

„Micsoda?! Csak én bánom, ami szegény márnalánnyal történt?! Amúgy nincs itt a vége, hiszen pont ebben az önkéntes emigrációban kezdődik a belső jellemfejlődés! Az elhízástól bő lénnyé vált bú lány a szűk tárnába szorulva nem jut el a gyorsétteremig, az éhezéstől lefogy, karcsú manöken alkatára felfigyel sok menő kan, de őt nem a külcsín fogja érdekelni, hanem a belbecs, így szerelmi házasságra lép egy szegény, de jó lelkű márnaszörp árussal, sok gyerekük lesz, akiket olyan elfogadóan nevelnek, hogy ne legyenek testképzavarosak, majd boldogan élnek, míg meg nem halnak! Na, nem bánom, itt már tényleg vége lehet!” /Kánya Tánya, Ványa lánya/

„Földgömbnek kellett volna öltözni.” /M. András, a költő legállandóbb és legpraktikusabb kommentelője/

„M. úr, az ön tudástára

Rá-show-z bár e planétára,

Zsírmárna nem duckó hidra,

S nem hasonlít geoidra!”

/Dr. Oid von Void, téridőtkitöltő űrköltő/

„Költőnktől ezúttal többet vártam. Jobban belegondolva előző mondatom egy súlyos idegi kórkép és sürgősen orvoshoz kellene fordulnom. Visszatérve a műre: vártam volna, hogy némi háttérkutatás után megtanulunk valamit a márnákról, de hát nem lehet mindenki Lőrincz L. László... A márna sebes sodrású folyókban érzi jól magát, nem igazán életszerű hogy bányatóba migrálna szerencsétlen.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Reál úr, vegye figyelembe, hogy ez egy a szülője által verbálisan inzultált, testképzavaros tinédzser márna, akitől nem várható logikus viselkedés! Még jó, hogy önuszonyával nem vetett véget az életének! Emberek, védjük meg a márnákat az elhízástól, együk ki vizeinkből a férgeket, a rovarlárvákat és a vízicsigákat!” /Dr. Mederfenék Mödöny, halpszichiáter és folyami sodorvonal gombolyító/

„Számomra nem hálás a halas téma. Főleg, hogy a márna és a bálna egy családban! Milyen szintű biológiai baki ez?” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas halszagértő/

„Nem tudja ön, Ház dokika,

Hogy kétéltű mindkét állat,

S szárazföldön, mint fúlt bika,

Légszomjjal hörögnek nyálat?”

/Habos Huba, hógolyó hegesztő és OKJ-s képzett halbiológus/

„Kétéltű, Habos úr, kétéltű?! A márna olyan kicsi, hogy maximum egyéltű lehet, a bálna pedig olyan nagy, hogy három! Utóbbi emlős állatként megél a vízben, a földön és a levegőben is. Utóbbira bizonyíték a Republic együttes Repül a bálna című tudományos dala. Szóval a márna és a bálna élteinek csak a számtani átlaga kettő, egyébként pedig sovány sertés vágtában vissza lehet adni azt az OKJ-s papírt! Idióta!” /Átlag Ányos, betanított matektanár/

„A bálna szó a latin balena származéka. A régi magyar nyelvben baléna alakban szerepelt, a nyelvújítás korában Bugát Pál (1793-1865) módosította bálna formára (a márna, málna, pálma szavak mintájára).” /wikipédia/

„Kavicspárna, költő úr, kavicspárna?! Addig törte a fejét, míg ez a fejtörő jutott eszébe?! Vagy azt hiszi, hogy aki felhajtóerőtérben ejti a fejét a kavicspárnára, annak nem fáj?! Ez persze nem okvetlenül rossz hír annak, aki kifejezetten koponyaizomra gyúr. No pain, no gain! azaz Má’ fáj, pá háj!” /Arnold von Arkhimédész, testépítőmérnökhallgató/

„Szófia lett a főváros, nem Várna,

Bálkirálynő keszeglány lesz, nem márna!”

/Bulgur Belgor, bolgár birodalmi ballada buherátor/

„A bálról jut eszembe, hogy amikor az Angliából a cégünk címére megrendelt mézünket a futár leadja a portán, akkor örömünkben közhírré tehetjük, hogy honey bál ante portas! Köszönöm, hogy elmondhattam! Ki tudja, milyen károkat okozott volna bennem, ha nem?” /Mézes Mózesné Mázos Miazma, bűbájos energiavámpír és bálkirálynőfalósejtosztótáblabolti lépesmézes-márna díler/

„Márna (Barbus barbus) álma:

Bálkirálynő poszton áll ma

Karcsún, mint egy kókuszpálma.

Csillog rajta arany jelme-

-ze, mely külországi kelme,

S remeg benne szív és elme.

Nézi német herceg, ulmi,

S szikrát húz közéjük ELMÜ,

S tiltott gyümölcshitel alma!”

/Szezám utca lakó Elmo, aranyhal tulajdonos, magyar hangja Magyar Bálint/

„Lehet bokorrímek nélkül élni, de minek?! – gondolhatta a Költő és mielőtt bármi mást is gondolt volna, belevágott, hiszen a költészet nem egy levelezőn végzendő hezitációs tanfolyam, hanem tömény akció, ahol nem élnek meg a málék, csak azok, akik csípőből hányják a rímeket! Frady Endre, szokásához híven, most sem úgy kezdte a versét, ahogy az unalmas biztonsági játékosok, vagyis nem tudta előre, hogy hova akar kilyukadni a végén, hanem hagyta, hogy sodorja a nyíltvízi flow-élmény! Egy ekkora Költőt sosem érdekelhet, hogy az olvasói tudják-e követni, sőt, hogy egyáltalán vannak-e olvasói, ő az örökkévalóságnak alkot, még akkor is, ha a hálátlan örökkévalóság kézzel-lábbal tiltakozik és fejvesztve menekül! Mi ne essünk az örökkévalóság csapdájába! Merjünk Frady Endre hálás utókora lenni! TŰZ!!!” /Revolver Rezsőné Puskatus Katus, a Fegyveres Irodalomtanárok Költészetegyelő Akciócsoportja (FIKA) ideológiai célkitűzés definiátora/

„Mi ez a poézis piszoárjában pacsálás, ez a szellemi fartő fertő?! Nem az a baj, hogy ez az elmeroggyant kényszerzubbonytöltelék maga helyett halakat beszéltet, hanem, hogy ő maga ad a szájukba olyan mondatokat, amikhez képest a babakori takonyhuzigálásom közepette az orromból kiesett zöld golyócskák is a magasabb rendű értelem mérföldköveinek tűnnek! Ha anyám anno ilyesmit olvasott volna fel nekem altatási célzattal, üvöltve szétvertem volna a rácsos ágyamat, letéptem volna a pelenkámat és hasmenéses sortűzzel kergettem volna ki anyámat a gyerekszobából, majd fel a padlásra! Kis túlzással persze, mert nem volt gyerekszobám!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha márnát akarok enni, csak kiiszom egy folyót és visszaköpök mindenkit, aki nem márna.” /Chuck Norris/