A következő címkéjű bejegyzések mutatása: álom. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: álom. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. május 3., kedd

Márnás mélylíra

Ágyban hever tini márna,
Feje alatt kavicspárna,
Anyja rászól: Aludj már, na!

Jaj, nem jön szememre álom,
Holnap lesz az első bálom,
Nincs új cuccom, régi má’ lom!

Ha nem lennél duci bálna,
Ruha rajtad szét nem máll’na!
Ne zabáljál! Aludjál, na!

Úgy, mint cetjelmezes márna
Rám a bálon szégyen várna!
Elbujdosom! Hol egy tárna?!

Így hát márna mama lánya
Új lakhelye tavi bánya…
Itt a vége, bánja kánya!

„Itt a vége! Végre! Kár, hogy tizenöt sort kellett várni rá! Hahaha! NEM ENG.!” /Bruhaha Brúnó, a Hajózási Idényben Halászó Irodalmárok Heurisztikus Intézete (HIHIHI) önfeledt megmondóembere/

„Micsoda?! Csak én bánom, ami szegény márnalánnyal történt?! Amúgy nincs itt a vége, hiszen pont ebben az önkéntes emigrációban kezdődik a belső jellemfejlődés! Az elhízástól bő lénnyé vált bú lány a szűk tárnába szorulva nem jut el a gyorsétteremig, az éhezéstől lefogy, karcsú manöken alkatára felfigyel sok menő kan, de őt nem a külcsín fogja érdekelni, hanem a belbecs, így szerelmi házasságra lép egy szegény, de jó lelkű márnaszörp árussal, sok gyerekük lesz, akiket olyan elfogadóan nevelnek, hogy ne legyenek testképzavarosak, majd boldogan élnek, míg meg nem halnak! Na, nem bánom, itt már tényleg vége lehet!” /Kánya Tánya, Ványa lánya/

„Földgömbnek kellett volna öltözni.” /M. András, a költő legállandóbb és legpraktikusabb kommentelője/

„M. úr, az ön tudástára
Rá-show-z bár e planétára,
Zsírmárna nem duckó hidra,
S nem hasonlít geoidra!”
/Dr. Oid von Void, téridőtkitöltő űrköltő/

„Költőnktől ezúttal többet vártam. Jobban belegondolva előző mondatom egy súlyos idegi kórkép és sürgősen orvoshoz kellene fordulnom. Visszatérve a műre: vártam volna, hogy némi háttérkutatás után megtanulunk valamit a márnákról, de hát nem lehet mindenki Lőrincz L. László... A márna sebes sodrású folyókban érzi jól magát, nem igazán életszerű hogy bányatóba migrálna szerencsétlen.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Reál úr, vegye figyelembe, hogy ez egy a szülője által verbálisan inzultált, testképzavaros tinédzser márna, akitől nem várható logikus viselkedés! Még jó, hogy önuszonyával nem vetett véget az életének! Emberek, védjük meg a márnákat az elhízástól, együk ki vizeinkből a férgeket, a rovarlárvákat és a vízicsigákat!” /Dr. Mederfenék Mödöny, halpszichiáter és folyami sodorvonal gombolyító/

„Számomra nem hálás a halas téma. Főleg, hogy a márna és a bálna egy családban! Milyen szintű biológiai baki ez?” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas halszagértő/

„Nem tudja ön, Ház dokika,
Hogy kétéltű mindkét állat,
S szárazföldön, mint fúlt bika,
Légszomjjal hörögnek nyálat?”
/Habos Huba, hógolyó hegesztő és OKJ-s képzett halbiológus/

„Kétéltű, Habos úr, kétéltű?! A márna olyan kicsi, hogy maximum egyéltű lehet, a bálna pedig olyan nagy, hogy három! Utóbbi emlős állatként megél a vízben, a földön és a levegőben is. Utóbbira bizonyíték a Republic együttes Repül a bálna című tudományos dala. Szóval a márna és a bálna élteinek csak a számtani átlaga kettő, egyébként pedig sovány sertés vágtában vissza lehet adni azt az OKJ-s papírt! Idióta!” /Átlag Ányos, betanított matektanár/

„A bálna szó a latin balena származéka. A régi magyar nyelvben baléna alakban szerepelt, a nyelvújítás korában Bugát Pál (1793-1865) módosította bálna formára (a márna, málna, pálma szavak mintájára).” /wikipédia/

„Kavicspárna, költő úr, kavicspárna?! Addig törte a fejét, míg ez a fejtörő jutott eszébe?! Vagy azt hiszi, hogy aki felhajtóerőtérben ejti a fejét a kavicspárnára, annak nem fáj?! Ez persze nem okvetlenül rossz hír annak, aki kifejezetten koponyaizomra gyúr. No pain, no gain! azaz Má’ fáj, pá háj!” /Arnold von Arkhimédész, testépítőmérnökhallgató/

„Szófia lett a főváros, nem Várna,
Bálkirálynő keszeglány lesz, nem márna!”
/Bulgur Belgor, bolgár birodalmi ballada buherátor/

„A bálról jut eszembe, hogy amikor az Angliából a cégünk címére megrendelt mézünket a futár leadja a portán, akkor örömünkben közhírré tehetjük, hogy honey bál ante portas! Köszönöm, hogy elmondhattam! Ki tudja, milyen károkat okozott volna bennem, ha nem?” /Mézes Mózesné Mázos Miazma, bűbájos energiavámpír és bálkirálynőfalósejtosztótáblabolti lépesmézes-márna díler/

„Márna (Barbus barbus) álma:
Bálkirálynő poszton áll ma
Karcsún, mint egy kókuszpálma.
Csillog rajta arany jelme-
-ze, mely külországi kelme,
S remeg benne szív és elme.
Nézi német herceg, ulmi,
S szikrát húz közéjük ELMÜ,
S tiltott gyümölcshitel alma!”
/Szezám utca lakó Elmo, aranyhal tulajdonos, magyar hangja Magyar Bálint/

„Lehet bokorrímek nélkül élni, de minek?! – gondolhatta a Költő és mielőtt bármi mást is gondolt volna, belevágott, hiszen a költészet nem egy levelezőn végzendő hezitációs tanfolyam, hanem tömény akció, ahol nem élnek meg a málék, csak azok, akik csípőből hányják a rímeket! Frady Endre, szokásához híven, most sem úgy kezdte a versét, ahogy az unalmas biztonsági játékosok, vagyis nem tudta előre, hogy hova akar kilyukadni a végén, hanem hagyta, hogy sodorja a nyíltvízi flow-élmény! Egy ekkora Költőt sosem érdekelhet, hogy az olvasói tudják-e követni, sőt, hogy egyáltalán vannak-e olvasói, ő az örökkévalóságnak alkot, még akkor is, ha a hálátlan örökkévalóság kézzel-lábbal tiltakozik és fejvesztve menekül! Mi ne essünk az örökkévalóság csapdájába! Merjünk Frady Endre hálás utókora lenni! TŰZ!!!” /Revolver Rezsőné Puskatus Katus, a Fegyveres Irodalomtanárok Költészetegyelő Akciócsoportja (FIKA) ideológiai célkitűzés definiátora/

„Mi ez a poézis piszoárjában pacsálás, ez a szellemi fartő fertő?! Nem az a baj, hogy ez az elmeroggyant kényszerzubbonytöltelék maga helyett halakat beszéltet, hanem, hogy ő maga ad a szájukba olyan mondatokat, amikhez képest a babakori takonyhuzigálásom közepette az orromból kiesett zöld golyócskák is a magasabb rendű értelem mérföldköveinek tűnnek! Ha anyám anno ilyesmit olvasott volna fel nekem altatási célzattal, üvöltve szétvertem volna a rácsos ágyamat, letéptem volna a pelenkámat és hasmenéses sortűzzel kergettem volna ki anyámat a gyerekszobából, majd fel a padlásra! Kis túlzással persze, mert nem volt gyerekszobám!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha márnát akarok enni, csak kiiszom egy folyót és visszaköpök mindenkit, aki nem márna.” /Chuck Norris/

2015. november 4., szerda

Álomvilág

Álmodom, hogy tél van s Prága…
Rám ijeszt egy mutáns cseh rém,
S rögvest bepiszkít a drága
Gatyámba az anyagcserém!

Hamar kiürül a csehó,
S ürülök én ezzel együtt.
Odakint hull első cseh hó,
Ja és John Bulldog is meggyütt.

Ő egy vörös arcú cheyenne
Vándorszínész, indiános.
Van nálam húsz hamis cseh jen,
Nekiadom: „Nesze, János!”

Összeszorul jó Joe ökle:
„Jegyárat tőlem egy cseh csen?!”
Moldva-part korlátra lök le
S függök, mint baba a csecsen.

Ordít Bulldog s kockul gyomra:
„Megskalpollak, tolvaj fatty’ ám!”
Felriadok… ám álmomra
Emlékeztet tele gatttyám…

„Na mi van, költő úr?! Egy kis cseh sörös rémálomtól úgy összerondítja a fegyenccsíkos pizsamáját, mint a Hitler-Sztálin duó a XX. századot?! NEM ENG!” /Guánó Gödény, szájszagminta ügynök és ideiglenesen kinevezett főcenzor/

„Az utcán heverő témák közül a bennük rejlő ellenállhatatlan szóviccpotenciál ellenére sem muszáj mindig a legretkesebbeket a szánkba venni. Pfuj, dobodelrosszkutya! Tudom, az élet, meg az álomvilág nem habostorta, a versnek meg legyen sava, borsa, íze, bűze, de csak a hecc kedvéért?” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Micsoda, ebben a bugyuta versikében már megint a családunk, a Bulldogok a lelki szegények, miközben egyetlen harapásunkkal kiszakíthatnánk ennek a hasament költőcskének a túladagolt pizsamagatyáját?!  Let's blood, avagy csehül Pojďme krev!„ /James Bulldog, a versben szereplő Joe Bulldog cseh Rocky bajnok cherokee keresztapja/

„ Igazi freud-i Frady líra, melyben az álom és a valóság huszita rémálommá realizálódva  úgy rotyog a realista röglíra rút retyezáti rabigájában, mint rabiga a rothadt reteklevesben. Hej, ha én egyszer ilyet írnék, az uram széttörné a hátamon a stelázsit! De hát ő csak egy földhözragadt matektanár!” /Koszinusz Kálmánné Líra Leila, középiskolai magyartanár és maszek vécés néni/

„ Ez tényleg csak egy rossz álom!  Prágában életemben egyszer jártam csupán. Gyerekkoromban átutaztunk rajta és az egyetlen emlékem ezzel kapcsolatban, hogy egy direkt rosszul elhelyezett forgalmi tábla miatt az összes félreterelt külföldit komoly pénzbírsággal sújtották a suttyó csehszlovák rendőrök.” /Frady Endre, költőgigász/

„ Mi ez a szellemi végbélvulkánkitörés?!  Frady Endre eddig minden versével közölni szeretett volna valami mocsár-primitívet, most azonban megelégedett azzal, hogy megmutassa, mi minden történhet, ha elmulasztja a heti rendszeres kezelését a döblingi elmegyógyintézetben. Na megyek, mert anyám egyre sűrűbben nyomogatja a „HELP!” gombot abban a hermetikusan szigetelt 'Bárka' nevű ólomkamrában, amit a bibliai ihletésű özönfrady ellen alakíttattam ki!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Jövő héten Prágába utaztam volna, de elment a kedvem tőle. Inkább megölök pár kokainbárót a köldökömmel.” /Chuck Norris/

2012. december 7., péntek

Az álom

Grzxmydzs varázsló sikoltozva ébredt. Testét tetőtől talpig eperjoghurtos veríték borította. Megrázta busa fejét, hogy a rettenetes rémálmot kiűzze a fejéből, de csak a szanaszét röppenő fejtetvek bemelegítése hallatszott, amint erőt gyűjtöttek, hogy visszamásszanak Grzxmydzs varázsló eperjoghurttól ragadós ősz hajtincsei közé.
Álomlátás eperjoghurtos verítékben (egy kelta férfikórustag felvétele)
Az agg férfiú most önkéntelenül is felidézte szörnyű álmát. Egy nyolc és fél órás kortárs operát kellett a székén előregörnyedve meghallgatnia, mert a nyelve felszúródott az előtte ülő hölgy naftalinszagú kalapjának rozsdás kalaptűjére. Az opera után ráadásul egy üvegfúvósok által előadott vonósnégyes vette kezdetét, amelynek hangjaira a kalaptűs hölgy önfeledten himbálta a fejét. Amikor a színpadon álló kelta férfikórus latin népdalokat kezdett énekelni keletnémetül, Grzxmydzs varázslónak végre sikerült kiszabadulni a zenés rémálom fogságából. Nagyot sóhajtott.
- Soha többé nem eszem közvetlenül lefekvés előtt hun hittérítőt, pláne nem eperjoghurt sodóval töltve!
- Gute Idee! Die Erdbeer-Joghurt Creme ist nicht gut! – énekelte latinos dallamban keletnémetül az ágy mellett felsorakozott kelta férfikórus.
- Tűnés innen! Ti csak álmomban léteztetek! Ne potyázzatok, hanem sipirc vissza a tudatalattimba! – ordította magából kikelve Grzxmydzs varázsló, majd a jobb nagylábujjával megvakarta az eperjoghurtos izzadságtól viszkető bal hónalját.
- Wir gehen zurück. Du bist ein Idiot! – dalolta latinos ütemben keletnémetül a sértődött kelta férfikórus és azzal eltűntek a balfenéken.
Ekkor az egyben lenyelt hun hittérítő magához tért és a sötét szűk helytől megijedve vadul rugdalózni kezdett. Grzxmydzs varázsló sápadtan összegörnyedt és eperjoghurt sodóhab kezdett rezegni a szája szélén.
- Drágám, nem nézel ki valami jól! – mondta a sátorba belépő Grzxmydzsné született Txdzkslaccsh Lülü és a kezében tartott Kannibál Illemtani Kódex kalózvádlibőrbe kötött IV. kötetével az ablak felé mutatott – Nézz csak ki!
Férje hörögve kinézett.
- Na, most már valamivel jobban nézel ki, de egyrészt ezek a hangok teljesen fölöslegesek, másrészt a testtartásod is hagy némi kívánnivalót maga után.
Grzxmydzs varázsló a földre zuhant és az alatta összegyűlő eperjoghurtos tócsában hanyatt fekve vergődni kezdett. Teste ívben megfeszült és a hasán felhasadó résen egy eperjoghurt mázzal borított hun hittérítő dugta ki a fejét.
- Hányszor mondtam neked, hogy rágd meg rendesen az ételt, te szerencsétlen! – ordította a felesége. – Már megint egészben nyelted le! Ó, hogy miért nem a Fekete Pákóhoz mentem feleségül?!
A közben már derékig kimászott hun hittérítő ekkor szemében szent eperjoghurtos tűzzel újra elhatározta, hogy mégiscsak megtéríti a kannibál varázslót. Elővette az énekeskönyvét és vad zsoltáréneklésbe kezdett. Hamis hangja harakirizésre késztette a törzs szamuráj foglyait. Grzxmydzs varázsló könyörögni próbált:
- Jaj, ne! Nem bírom! Zámbó atya, esedezem, hagyja abba! Egyszer megjavulok én, jó leszek majd!
- Nem bírom el, ha sírni látlak. Nem bírom el, ha fáj a szív. – dalolta tovább az immár a padló eperjoghurt tócsájában önfeledten táncoló Zámbó atya és Grzxmydzs varázsló utolsó erejét összeszedve felordított:
- Elég!!! Vissza akarok menni az álmomba!!!
Őszinte jajkiáltása meghallgatásra talált és egy szempillantás alatt ott is termett a kortárs opera nézőterén. A zenészek már hangoltak és ő megkönnyebbült sóhajjal hajolt előre, hogy a nyelvét felszúrhassa az előtte ülő hölgy naftalinszagú kalapjának rozsdás kalaptűjére. Elmosolyodott. Jó dolog is üres hassal elaludni!

2012. június 28., csütörtök

Gőz Matild


Gőz Matild most nagyon feszült,
mert mióta megépeszült,
rádöbbent, hogy nincsen lába!
Így, ha menne Afrikába,
úszva tenné. Bömböl: „Jaj, ó,
de gáz, ha az ember hajó!”

Gőz Matild egy csatahajó,
illetve nem csata… Na jó,
valljuk be, csak bádogcsónak,
s ha ütközne vízilónak,
zúzná az őt ripityomra
s benyelné a szörnyű gyomra.

Gőz Matildnak ajkán sikoly,
ahogy ébred s hallatszik oly
messzire, hogy tisztán hallja
marslakóknak csészealja.
„Álom volt csak!” – Matild döbben…

S olvasók is sírnak többen…

2012. február 6., hétfő

Álom

Álmomban egy lila lepke
A lepkelakótelepke
Fölött köröz, ám egy vércse
Lepkéül, hogy ő is értse,
Rávijjog, hogy „Add meg magad!”,
Ám a lepke izma dagad,
S tudván, hogy a szálló vad árt,
Lecsapja e szörnyű madárt,
S bikaként fú orra lika…

Mit tesz az anabolika?!

2011. január 7., péntek

Kiss giliszta

Kiss giliszta két nagy álma:
Tengerpartra néző pálma
Tövében egy luxus furat,
S átugrani zsiráf urat!