Japán pincsi

Keresem a japán pincsit,
Ami itt volt, de már nincs itt,
Úgyhogy máshol kell, hogy legyen.
Talán éppen Ferihegyen
Üldögél egy fapadoson
S rút stewardess mögé oson,
Leüti és meg is eszi?
Vagy esetleg Karancskeszi
Erdejében a kis cseles
Elejtendő medvére les?
Neten trollkodik-e netán,
Vagy épp felrobbant egy metán
Gázzal teli tigriscsirkét
S benyomásairól ír két
Blogbejegyzést finnugorul,
Amitől az agyam borul?
És, ha pont most NASA-t hackkel?!
Asszem, mindenképpen meg kell
Keresnem őt bármi módon
Kelta várkastélyok ódon
Műtőjében, hátha beteg
S körbeveszi ősrengeteg,
Hol sípolgat főpán, alpán…
(sikoly)
Jaj, itt van a cipőm talpán!!!

„Áááááá!!! Rátaposott!!! Megölte!!! Ááááááá!!!! Gyilkos!!! Vendettaaaa!!!!!! Szeppukúúú!!! Áááááá!!!!” /Ebura Fakóné Kutyimura Kicsire, ebszociológus és japán bonsai kutya tenyésztő/

„A NASA honlapját nem lehet meghackkelni, mert a tűzfalunkat az ükükükdéddéddédnagynagynagyapám féltestvérének lángpallosos biztonsági kerubjai védik.” /Názaréti Józsua, a NASA galileai származású biztonsági főnöke/

„Káráncskeszibe nincs is vádóllat, csák Tárjónba háráp á kácsá, és háthátván á vájáskálócs!” /Mádór Ándrós, mágyártánór és vádkácsávádósz/

„A Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér alkalmazottai esztétikailag kifogástalanok és még szükséghelyzetben sem esznek nyers utast orvul. A repülőtér jó hírnevének megsértése miatt a költőt bepereljük és követeljük azonnali megsütését és fapados járataink menüjébe történő bekeverését!” /Dr. Erport Aranka, repülőtéri sajtószóvivő és amatőr kannibál/

„Az állatvédők megnyugtatására közlöm, hogy bár a gyógyszervegyészeti laboratóriumunkban valóban sikerült tigriscsirkét kitenyészteni, de a felpumpálásukhoz sosem tiszta metángázt használunk, mert az robbanásveszélyes lenne. Mivel épp puffadás elleni gyógyszerrel kísérletezünk, a felfújáshoz közönséges bélgázt alkalmazunk, mert az legfeljebb tíz százaléknyi metánt tartalmaz. Pfff – phhh - pfff – phhh…” /DR. Prof. Habil. Darth Win, evolúcionárius sith lovag/

„A reménytelen kutatás a céltalan lét parabolája. A csírájában elfojtott reményeket a bakancstalpon már kezdettől fogva szétkenődött öleb szimbolizálja. A véres-tocsmákos talajon bizonytalanul lépkedő költő az elidegenedett társadalom felfeslő szövetei között tétován botorkáló alsenkik velőtrázó archetípusa. Az utolsó sorokban előtörő páni félelem katarziscseppekké facsarja a nyájas olvasó szívbemarkolt agyát.” /Madár Andrásné Záptojássy Szimbolika, magyartanár és vadkacsatollpárnakészítőnő/

„A nyálas celebeket reprezentáló pincsik talpalávalóvá válása miatt majdnem tetszik a vers... két sora! Az első és az utolsó: ’Keresem a japán pincsit. Jaj, itt van a cipőm talpán!!!’ Kész! A többi szemét, a többi dagály! Ragályos dagály! Tejed, mint a ’Küldd tovább tíz ellenségednek, vagy különben nem lesz jó neked, ahogy lapra szerellek!’ típusú kör-email! Anyám ugyan megkönnyezte, de hát ő a pucolt hagymát is megkönnyezi, ám egy kultúrember ettől még nem ír róla verset! Hagyma? Hagyj ma! Höhö, ez olyan gyenge rímpár, hogy még a szenilis Chuck Norris apó sem engedné meg magának!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Beszósz?! Ugacc?! Hát csak rájad nézek a szkájpon keresztül és szétesel, mint a Tomésdzserri! Az apró darabjaid összesöpréséből keletkezett Puzsér puzzlét meg csákknoriszfordultammal berúgom a Sóderklubb ablakán, oszt’ szórakozhatnak a srácok!” /Chuck Norris, az összes fekvőtámasz lenyomója és a horizontig oda-vissza futás örökös világegyetem bajnoka/

Macskazene

Meditál a kandúr.
Amit zümmög, zen-e,
Melyben ritkán van dúr,
Vagy tán kelta zene?

Csupasz hangja tar moll,
Reinkarnál delejt
S karmájával karmol,
Felemel, majd elejt.

Buddhista, vagy amis?
Tekel-e, vagy mene?
Á, csak rohadt hamis
Kóbormacskazene!

„Vegyük észre, hogy ez a vers valójában egy pszeudo-kozmikus összerezdülés, melyben a kandúr mint a költő reinkarnálódott asztrálteste van jelen és együtt rezonál a nagy Baharvadhalarma főimámmal, miközben a Szaturnusz önnön gyűrűibe szorulva próbálja leszakítani magáról a mágikus delejkötelékeket! Vegyes sikerrel. /Yog Hurt kilencedik zenitszintű főjógi/

„Ki a nyavalya kevert bébitápszert és izomnövelőket a kajámba?! Kihíztam a rohadt gyűrűimet!” /Szaturnusz/

„A zen buddhisták nevében kikérjük magunknak, hogy egy debil költő miatt elveszíteni kényszerültünk a hosszú évszázadok alatt felhalmozódott nyugalmunkat és béketűrésünket! Eddig őt is ugyanúgy szerettük, mint a ganajtúró bogarakat, de ennek most vége! Ha meglátjuk… Ott van! Kard ki kard! Nem kell élve elfogni! Vééér!!! Rohaaaaaam!!!” /Budd Zencer és Clerence Hell/

„’Költőcske szerint egy kóbor / Macska lelke bármit kibír?!’ Elnézést a kancsal rímért, de valahogy ki kellett fejeznem, mennyire sért egy öntudatos szabad négylábút egy kopaszodó köpcös kétlábú hólyag sztereotípia puffogtatása! Na, megállj csak, te nyálkabőrű! Jössz te még az én utcai vizelettócsámba!” /Oriza Triznyák kóbor macska/

„Hahaha, az mán szentigaz hinnye, hogy kevés dolog lehet büdösebb egy macska vizeleténél! Tán csak két macska vizelete! Hahaha! (félliteres köpés)” /Ihajcsuhaj Tocsmák tajtparaszt/

„We are very happy, that a locally world-famous Hungarian poet has mentioned our modest name in His latest poem!” /James Candoor the lead guitarist of the Cat Music Band/
„Nagyon boldogok vagyunk, hogy egy lokálisan világhírű magyar költő a legújabb versében megemlítette szerény nevünket!” /Tudhatajtó Jakab a Macskazene Együttes szólógitárosa/

„Fogjanak le! Még többen! Még, még, még, ennyi nem elég! Minden lefogó hozzon magával még egy lefogót! Ez az! Eddig csak verbálisan voltam állat, de ennek a sötét középkort is rózsaszín koradélutáni babazsúrrá relativizáló inkvizíciós hatású rettenetnek a hatására már tettlegességig is fajulnék, ha nem lógna rajtam ötezer önfeledt ördögpofájú bulvárstatiszta! Anyám, bárcsak hétszer szültél volna meg, de térben és időben mindig nagyon távol Frady Endrétől! De nem! Nekem pont ennek a kényszerzubbony-szökevénynek kell a kor- és honfitársának lennem! Bárcsak cellatársa is lehetnék! Ott nem fogna le senki és úgy ráhúznám a tele küblit a fejére, de úgy!!!” /Puzsér Róbert kritikus/

„Zenem nélkül mit érek én?” /Máté Buddha Péter/

Az álom

Grzxmydzs varázsló sikoltozva ébredt. Testét tetőtől talpig eperjoghurtos veríték borította. Megrázta busa fejét, hogy a rettenetes rémálmot kiűzze a fejéből, de csak a szanaszét röppenő fejtetvek bemelegítése hallatszott, amint erőt gyűjtöttek, hogy visszamásszanak Grzxmydzs varázsló eperjoghurttól ragadós ősz hajtincsei közé.

Álomlátás eperjoghurtos verítékben (egy kelta férfikórustag felvétele)

Az agg férfiú most önkéntelenül is felidézte szörnyű álmát. Egy nyolc és fél órás kortárs operát kellett a székén előregörnyedve meghallgatnia, mert a nyelve felszúródott az előtte ülő hölgy naftalinszagú kalapjának rozsdás kalaptűjére. Az opera után ráadásul egy üvegfúvósok által előadott vonósnégyes vette kezdetét, amelynek hangjaira a kalaptűs hölgy önfeledten himbálta a fejét. Amikor a színpadon álló kelta férfikórus latin népdalokat kezdett énekelni keletnémetül, Grzxmydzs varázslónak végre sikerült kiszabadulni a zenés rémálom fogságából. Nagyot sóhajtott.
- Soha többé nem eszem közvetlenül lefekvés előtt hun hittérítőt, pláne nem eperjoghurt sodóval töltve!
- Gute Idee! Die Erdbeer-Joghurt Creme ist nicht gut! – énekelte latinos dallamban keletnémetül az ágy mellett felsorakozott kelta férfikórus.
- Tűnés innen! Ti csak álmomban léteztetek! Ne potyázzatok, hanem sipirc vissza a tudatalattimba! – ordította magából kikelve Grzxmydzs varázsló, majd a jobb nagylábujjával megvakarta az eperjoghurtos izzadságtól viszkető bal hónalját.
- Wir gehen zurück. Du bist ein Idiot! – dalolta latinos ütemben keletnémetül a sértődött kelta férfikórus és azzal eltűntek a balfenéken.
Ekkor az egyben lenyelt hun hittérítő magához tért és a sötét szűk helytől megijedve vadul rugdalózni kezdett. Grzxmydzs varázsló sápadtan összegörnyedt és eperjoghurt sodóhab kezdett rezegni a szája szélén.
- Drágám, nem nézel ki valami jól! – mondta a sátorba belépő Grzxmydzsné született Txdzkslaccsh Lülü és a kezében tartott Kannibál Illemtani Kódex kalózvádlibőrbe kötött IV. kötetével az ablak felé mutatott – Nézz csak ki!
Férje hörögve kinézett.
- Na, most már valamivel jobban nézel ki, de egyrészt ezek a hangok teljesen fölöslegesek, másrészt a testtartásod is hagy némi kívánnivalót maga után.
Grzxmydzs varázsló a földre zuhant és az alatta összegyűlő eperjoghurtos tócsában hanyatt fekve vergődni kezdett. Teste ívben megfeszült és a hasán felhasadó résen egy eperjoghurt mázzal borított hun hittérítő dugta ki a fejét.
- Hányszor mondtam neked, hogy rágd meg rendesen az ételt, te szerencsétlen! – ordította a felesége. – Már megint egészben nyelted le! Ó, hogy miért nem a Fekete Pákóhoz mentem feleségül?!
A közben már derékig kimászott hun hittérítő ekkor szemében szent eperjoghurtos tűzzel újra elhatározta, hogy mégiscsak megtéríti a kannibál varázslót. Elővette az énekeskönyvét és vad zsoltáréneklésbe kezdett. Hamis hangja harakirizésre késztette a törzs szamuráj foglyait. Grzxmydzs varázsló könyörögni próbált:
- Jaj, ne! Nem bírom! Zámbó atya, esedezem, hagyja abba! Egyszer megjavulok én, jó leszek majd!
- Nem bírom el, ha sírni látlak. Nem bírom el, ha fáj a szív. – dalolta tovább az immár a padló eperjoghurt tócsájában önfeledten táncoló Zámbó atya és Grzxmydzs varázsló utolsó erejét összeszedve felordított:
- Elég!!! Vissza akarok menni az álmomba!!!
Őszinte jajkiáltása meghallgatásra talált és egy szempillantás alatt ott is termett a kortárs opera nézőterén. A zenészek már hangoltak és ő megkönnyebbült sóhajjal hajolt előre, hogy a nyelvét felszúrhassa az előtte ülő hölgy naftalinszagú kalapjának rozsdás kalaptűjére. Elmosolyodott. Jó dolog is üres hassal elaludni!

Búbánatos kelta fabáb

Fafejemen nincsen kalap,
Fatörzsemet tartja faláb,
S talpam taplógombás falap.
Ha nem hiszed, lásd itt alább!

Elhagyott a szomszéd falány,
Bájbájt intettek a kacsók.
Az, hogy miért ment el, talány,
S máig fáj a búcsú facsók.

Nyeljél forró traktort, Ámor,
S ágyazzon neked egy fakír!
Enyhítsd kínom, metil-mámor,
S nem kell angol faszesz, csak ír!