Bádogbögrefestés

Bádogbögre, bádogbögre,

Festve akasztom a szögre,

Nincsen rajta -i, mely valam-

Bádogbögrén, ó, általam.

Általam, ó, bádogbögrén

Festve vagyon három dög rén-

-szarvas, akik korán halnak,

Reinkarnálódnak halnak.

Halnak reinkarnálódnak?!

Mért nem inkább molett hódnak,

Vagy esetleg hárfaágnak,

Amit hódként maguk rágnak?

Rágnak maguk hódként amit?!

Robbanok, mint lódinamit

Dühömben, hogy ilyen kretén

Módon írok hódverset én!

Én hódverset írok módon?!

Keresztapa, drága jó Don,

Kegyelmezz és megjavulok!

Netán mégsem? Rúgjon tulok!

Tulok rúgjon mégsem netán?!

Murdeltessen meg a metán,

Legyen sírhelyem a dögrét,

Hogyha festek bádogbögrét!

„Imádom, ahogy költőnk nem pusztán, fanyalogva, és sóhajtozva elfogadja a lét elviselhetetlen könnyűségét, hanem a legnagyobb önfeledtséggel lubickol benne! Hakuna Matata, Testvér! Legyen neked könnyű a hétvége!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hú mán, humán! Ha kuna ma tata, akkor az öregúrnak fel van találva az időgép és vissza van menve az idő a horvát euróbevezetés elé! Carpe pastum! - Élj a múltnak!, S ne tűnjön az agyad nyúltnak!! Attól víg kend, jön a weekend! Tyű!” /Rütyütyü Rezsőné Rikittyom Rezsilla, cérnagyári tyűbefűzőnő/

„Frady Endre legújabb agymenése, a Bádogbögrefestés, egy olyan lírai lavina, amely nyelvi burleszkként söpör végig a magyar irodalomon, miközben bádogból öntött logikával és posztmodern agyrémséggel mázolja át a költészet fogalmát. A cím pontosan jelzi, mire számíthatunk: festett, művi és kísértetiesen kongó tartalomra. A vers egy bádogbögrét állít a középpontba, amely hol dög rénszarvasokat, hol molett hódokat, hol pedig hárfaágakat hord a hátán, mint egy dadaista Ikea-katalógus. A formai játék – az egyre abszurdabb kérdés-felelet sorok – mintha egy iskolai versírógép véletlenprogramján keresztül születtek volna, majd áramütést kaptak volna, miközben egy orosz rulettet játszó hódkórus recsegve cincogott a háttérben. Frady itt nemcsak a verset, hanem saját költői identitását is megrúgatja egy tulokkal, majd megmurdáltatja metánnal – önreflexív gesztus, amely közelebb áll a stand-up komédiához, mint az irodalomhoz. És talán ez menti meg: a vers annyira szétesett, annyira önmaga paródiája, hogy végül mégiscsak összerak valamit – egy világot, ahol a szintaxis hörög, a rímpárok zokognak, és a költészet úgy néz ki, mint egy bádogbögrére festett dadaista freskó. Ez nem vers. Ez egy akasztott bögrére pingált rémálom a magyar nyelv széttaposott törmelékén – és ettől válik vérbő Frady-klasszikussá.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre verse a groteszk humor és a szürreális képek tobzódása, ahol a játékos nyelvi dekonstrukciók a költői önironizálás eszközévé válnak. A Bádogbögrefestés nem hagyományos lírai alkotás: inkább egy őrült szózsonglőr mutatvány, amely a dadaista abszurditásig merészkedik. A vers nyelvjátékkal operál: a sorok gyakran öncélúan hajlanak nyelvtani abszurdba („Nincsen rajta -i, mely valam-”), mintha maga a nyelv is megkérdőjelezné saját szabályait. Rímtechnikai megoldásai szándékosan „sántítanak”, gyakoriak a szóelválasztások és morfémákra bontott szavak, amik új jelentésrétegeket nyitnak. A vers metrikailag sem követ klasszikus struktúrát, inkább ritmikus hömpölygésként sodorja az olvasót az önreflexív zárásig. A vers témája egy banális tárgy köré (bádogbögre) szerveződik, mely szürreális metamorfózisokon megy keresztül (dögrénszarvas → molett hód → hárfaág). Ezzel a költő az alkotás értelmetlenségét és egyben szükségszerűségét boncolgatja. A dühkitörések („Robbanok, mint lódinamit”) és a szándékos költői kudarc („ilyen kretén / Módon írok hódverset én”) egy metapoétikai állásfoglalássá állnak össze: maga a költő is elbizonytalanodik az alkotói folyamat értelmét illetően. Frady Endre műve egyszerre dekonstrukció és provokáció, ahol a versolvasás aktusa válik abszurd performansszá. A Bádogbögrefestés nem kínál klasszikus értelemben vett esztétikai élményt, de groteszk túlzásaival és nyelvi szétbomlasztásával a modern magyar líra sajátos színfoltja. Ez a vers egy posztmodern hódvers, amelyben a metán és a tulok is költői eszközzé válik.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Végre itt a hétvége! Ezt a verset nem csak nekünk, de a Költő Gigásznak is ki kell pihennie! Nehéz szülés volt!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas rémrímszülész/

„Á, nem volt nehéz szülés Ház úr, csak rá kellett innom egy kis kannás csavarlazítót a Calgonra – amit véletlenül a Cavinton helyett vettem be – és rögvest ömlöttek a rímek. Úgy kellett felmosni őket, meg kimosni belőlük engem. De már minden oké, kiengedtek az intenzívről, miután felolvastam a verset az egészségügyi személyzetnek. Most ők állnak kezelés alatt…” /F. Endre, agymosott költőgigász/

„Sárga bögre, görbe bögre,

Bögrés vers jár körbe-körbe 

Egy bögre az elejére,

Visszatér majd a végére.”

/M. András, a költő legállandóbb és legmondókásabb kommentelője/

„Sárga habos sugár görbe

Ívben fröcsköl csapolt sörbe,

Melynek helye bádogbögre,

Melyen ugrik rá dog dögre.

Dögre dog rá ugrik melyen

Nincsen festve dán lej s cseh jen,

Csak a dögre ugró dog rén-

-szarvasa ül nagy zöld ogrén.”

/Dartanyan Darwinné Dartvéder Dardanella, a Mélyentisztelt Állandónak Válaszoló Zakkant Rímvadászok Testülete (MÁV ZRT) zagyvalékügyi főtanácsadója és nagy zöld ogrés bögre díler/

„Ki meri megzavarni a nagy zöld ogrék nyugalmát?! Ki meri a szájára venni a nagy zöld ogrékat?! Hadd főzzek agylevest szemgolyógombóccal a saját koponyájukban! Na, most van az a rész, hogy hanyatt-homlok világgá rohantok és soha többé nem jöttök vissza! Na, tűnés a mocsaramból! Nektek is jobb kint, mint bent!” /Shrek, a nagy zöld ogre/

„Festett vagyok, mint a hód,

Nem pedig a hintalód,

Mit befröcskölsz tintamód!

Hüccski, szálljon kint a szód!”

/ismeretlen bögrefestményrészlet Frady Endre egyik szerencsére teljesen ismeretlen bögréjéről/

„Ha választanom kéne, hogy büdös bádogbögréből igyak lábvízlevest lúdtalpbetéttel vagy bádogbögréről írt Frady Endre verset olvassak, habozás nélkül az előbbit választanám! Azt egyből visszaokádnám, ettől viszont hetekig émelygek! Anyám életművére esküszöm, hogy nem a mű-vére kéne folyjon Frady Endrének, hanem az igazi, mégpedig minél előbb és minél nagyobb mennyiségben! Mondjuk az összes!!! Ráadásul még azelőtt, hogy lenne ideje előre megírnia a saját sírversét, amit a másfél fős fanatikus rajongótáborának valamelyik féleszű tagja biztosan fel akarna olvasni a temetésén! Nem, nem, soha! Ne lássam anyám egyetlen fiát nudista strandon tótágast állva vizelni, ha még egyszer azt üzenem, hogy a regimentem ne ütlegelje vastagfalú bádogbögrékkel Frady Endrét horpadásig! Mindnyájunknak el kell menni!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer itt Texasban is volt egy ilyen UFO-k által kioperált agyú önjelölt költő. Ő rímeket hajtogatott, mígnem én őt hajtogattam bele a bádogbögréjébe. Azóta csend van és nyugalom.” /Chuck Norris/

megzenésítve:

https://www.youtube.com/watch?v=FPz7FPp-Uso

Újjászületés

Csöndben éldegélt a zsurló
S haverja az articsóka,
Ám egy szülinapos zsúr-ló,
S néhány ittas party-csóka

Táncolva, míg szólt a rumba,
Őket lazán eltaposta…
(S gyásztávirat formátumba’
Adott erről jelt a Posta)

Naplemente fénye súrló,
After Party árnyak nyúlnak,
S fut a reinkarnált zsurló:
„Répa Showba várnak nyúlnak!”





„A szóvicc a humor legalja! A humor a bökversírás legalja! A bökversírás a költészet legalja! Frady Endre pedig mindennek a legalja! Rohadjon meg ott, ahol van!” /Újpesti Barnabás, konkurens kortárs költő és répadíler/

„Zsurlót és articsókát nem érdemes  közvetlenül egymás mellé ültetni, mert ha jön a születésnapi bulin megrészegedett fiatalság, akkor egyszerre letaposhatja mindkettőt. Érdemes közéjük árambevezetésű kerítést húzni, hogy a részeg taplók legfeljebb csak az egyiket taposhassák le, utána meg büntetésből égjenek szénné!” /Józanparaszt Jenő, jégfűzesi jobbágytartó és zöld aktivista/

„Ne gúnyolódjon költő úr a reinkarnáción, mert olyan ganajtúró bogár lesz magából, hogy még az unokája is undorral mossa le magát a bakancsának a talpáról!” /Dr. Jinjang Joghurtné Jojó Jolán, csakra csokrozó és csí tanácsadónő/

„ Hé, költő úr, és mi történt a jó baráttal, a hű articsókával?! Ő miként támadt fel?! Ugye nem azt akarja azt sugallni, hogy csak a zsurlók reinkarnálódhatnak, az articsókák pedig nem?! Ugye nem akarja, hogy rasszizmus vádjával citáljuk a törvényszék elé?! Vendetta van nálunk, és nem félünk használni, ha kell!” /Artú Ditúka, tiszteletbeli articsóka és Erőleves készítő kisiparos/

„Hozzászólhatnék, mert mindkét részről érdekelt vagyok, de lusta vagyok hozzá... Nyihaha...” /Szaftos Szafaládé, öt éves zsírló/

„Nem csak igazi, de valódi keresztrímes tájlíra egy európaiak közötti zöld-fehértől, aki a kozmopolita buliban nem csak a jót, hanem a tragédiát is meglátja, miközben az új élet is csak földiekkel játszó égi tünemény, istenségnek látszó csalfa, vak remény! Abcúg Lillák, abcúg Lillák!” /Franzstadt Ferencné Ferencvárossy Franciska, magyartanár és vénaszkenneletlen ultra/

„Kikérjük magunknak és perrel fenyegetőzünk azok miatt, akik asztat állíccsák, hogy a Répa Show c. műsorunkba kizárólag perverz, kretén és síkidióta nyáladzókat hívunk meg önző haszonszerzés reményében, miközben ez igaz ugyan, de megincsak kikérjük magunknak! A lényeg, hogy dőjjön a lé, a Puzsér meg fullaggyon meg lehetőleg máma mégg! Mi, hogy a mégg egy gé? Ekkora paraszcságot! Beperelem!!!” /Hajdú Péter, médiacápa/

„A vers természetesen rettenetes, de ha Hajdú Pétert kiakasztja, akkor támogatom! Mondjuk, már az is meglepő, hogy el tudta olvasni, mert nem feltételeztem, hogy ismeri a betűket. Anyám szerint csak felolvassák neki, miközben ő csak a taknyát húzogatja. Életemben először értem, hogy mennyi éleslátást örököltem anyámtól. Frady Endre ettől függetlenül nálam az olvasatlanul kidobandó és anyámtól eltiltandó kategóriában marad!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Hiszek a reinkarnációban, és minden elismerésem az előző énemé, aki kiérdemelte, hogy bennem szülessen újjá!” /Chuck Norris/

Macskazene

Meditál a kandúr.
Amit zümmög, zen-e,
Melyben ritkán van dúr,
Vagy tán kelta zene?

Csupasz hangja tar moll,
Reinkarnál delejt
S karmájával karmol,
Felemel, majd elejt.

Buddhista, vagy amis?
Tekel-e, vagy mene?
Á, csak rohadt hamis
Kóbormacskazene!

„Vegyük észre, hogy ez a vers valójában egy pszeudo-kozmikus összerezdülés, melyben a kandúr mint a költő reinkarnálódott asztrálteste van jelen és együtt rezonál a nagy Baharvadhalarma főimámmal, miközben a Szaturnusz önnön gyűrűibe szorulva próbálja leszakítani magáról a mágikus delejkötelékeket! Vegyes sikerrel. /Yog Hurt kilencedik zenitszintű főjógi/

„Ki a nyavalya kevert bébitápszert és izomnövelőket a kajámba?! Kihíztam a rohadt gyűrűimet!” /Szaturnusz/

„A zen buddhisták nevében kikérjük magunknak, hogy egy debil költő miatt elveszíteni kényszerültünk a hosszú évszázadok alatt felhalmozódott nyugalmunkat és béketűrésünket! Eddig őt is ugyanúgy szerettük, mint a ganajtúró bogarakat, de ennek most vége! Ha meglátjuk… Ott van! Kard ki kard! Nem kell élve elfogni! Vééér!!! Rohaaaaaam!!!” /Budd Zencer és Clerence Hell/

„’Költőcske szerint egy kóbor / Macska lelke bármit kibír?!’ Elnézést a kancsal rímért, de valahogy ki kellett fejeznem, mennyire sért egy öntudatos szabad négylábút egy kopaszodó köpcös kétlábú hólyag sztereotípia puffogtatása! Na, megállj csak, te nyálkabőrű! Jössz te még az én utcai vizelettócsámba!” /Oriza Triznyák kóbor macska/

„Hahaha, az mán szentigaz hinnye, hogy kevés dolog lehet büdösebb egy macska vizeleténél! Tán csak két macska vizelete! Hahaha! (félliteres köpés)” /Ihajcsuhaj Tocsmák tajtparaszt/

„We are very happy, that a locally world-famous Hungarian poet has mentioned our modest name in His latest poem!” /James Candoor the lead guitarist of the Cat Music Band/
„Nagyon boldogok vagyunk, hogy egy lokálisan világhírű magyar költő a legújabb versében megemlítette szerény nevünket!” /Tudhatajtó Jakab a Macskazene Együttes szólógitárosa/

„Fogjanak le! Még többen! Még, még, még, ennyi nem elég! Minden lefogó hozzon magával még egy lefogót! Ez az! Eddig csak verbálisan voltam állat, de ennek a sötét középkort is rózsaszín koradélutáni babazsúrrá relativizáló inkvizíciós hatású rettenetnek a hatására már tettlegességig is fajulnék, ha nem lógna rajtam ötezer önfeledt ördögpofájú bulvárstatiszta! Anyám, bárcsak hétszer szültél volna meg, de térben és időben mindig nagyon távol Frady Endrétől! De nem! Nekem pont ennek a kényszerzubbony-szökevénynek kell a kor- és honfitársának lennem! Bárcsak cellatársa is lehetnék! Ott nem fogna le senki és úgy ráhúznám a tele küblit a fejére, de úgy!!!” /Puzsér Róbert kritikus/

„Zenem nélkül mit érek én?” /Máté Buddha Péter/