A következő címkéjű bejegyzések mutatása: posta. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: posta. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. június 11., szerda

Lajos bá'

Lajos bá' az öreg postás
El időnként döglött kost ás,
Ha kostetemes a kos út,
Mely falufőút, a Kossuth.

Postásként nem gyakran oson
Által döglött lapos koson,
Hanem megokosodottan
Begyűjti, ha hever ottan.

Bölcs Lajos bá' nem mindig ás
Elhullt kost, mely vonósigás,
Mert pénzügyileg nem léha,
S büféknek is ad el néha.

Ha ársapkátlan a kos ár,
Koshússal lesz telt a kosár,
S kínál rántott vagy főtt kost a
Kajáldájában a Posta.

Lajos bá’ a Posta saját
Étkezdéjében fal kaját,
Majd kórháza gyomrot mos át
Kikúrálva döglött kosát.

Tanulság kell? Itt van, nesztek:
Bélgörcs jön, ha döghúst esztek!
Menüben, ha lenne kos tán,
Sose egyetek a Postán!

„Ez igen, egyetlen ostoba klapanciával egyszerre meggyalázni Kossuth Lajost, belerúgni a Postába és felforgatni a gyanútlan olvasó gyomrát, na erre csak egy Frady Endre lelkületű mételymákonyos szellemi dögkút képes! Még jó, hogy nem verselt tovább, mert akkor talán még Teréz anyának és Petőfi Sándornak is kiosztott volna egy-két mentális kokit és sallert, vamaint megtaposta volna a gyermekéheztetési alapítványt és a Szemmelversz Klinikát is! Állítsuk meg a tompatekintetű Frady Endrét, hiszen nem éles kés ő! NEM ENG.!” /Sánta-Klausz Trofóbia, a Búvárharangban Írt Literatúrák Intézete (BILI) zárt osztályának Mikulásbajszú főcenzornője/

„Frady Endre legújabb poézis-parafrázisa ismét egy szatirikus gyomrossal örvendezteti meg a magyar irodalom gyanútlan bendőjét. A Lajos bá’ című vers egy poszt-posztmodern ballada, amelyben az öreg postás egzisztenciális küldeményként szállítja az abszurdot – döglött kost, kosárban. A vers kettős síkon működik: egyrészt ironikus társadalomkritika a vidéki vállalkozói leleményről – a posztalakulás utáni Posta-gasztroperformansz groteszk rajza –, másrészt emésztő gyomorbölcselet, ahol a rímek olykor gyomorsavként marják a nyelvi logikát. A rímelés tudatosan esetleges („kost ás” – „Kossuth”), s ezzel a fonetikai döccenés is a rothadás esztétikáját szolgálja. Frady itt is megmarad önnön fradyendiségének: szereti a felesleges költői túlkapásokat, s azt a sajátos nyelvi stiláris fűszerezést, amitől egy-egy versszaka úgy viselkedik, mint a mikrohullámban újramelegített döghús: bűzlik, de valamiért nevetünk. A zárlat klasszikusan fradys: tanulságként bélgörcsöt, tanácsként étkezési tilalmat kínál – egyszóval, aki ezen a versen nem mosolyodik el, az minden bizonnyal már maga is... hát, legalábbis posztmodern.
Értékelés: Rímel, bűzlik, megnevettet. A magyar abszurd méltó délelőtti uzsonnája.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre verse, Lajos bá', egy szándékosan groteszk és játékos költemény, amely a köznapi abszurditást állítja pellengérre. A vers humoros nyelvi megoldásai és ritmusos szerkezete könnyedséget kölcsönöznek az alapvetően bizarr témának: az öreg postás, aki döglött kosokkal üzletel. A szóviccek és rímek feszes használata Frady Endre védjegye, itt pedig különösen éles kontrasztban áll a témával, amelynek meghökkentő valószerűtlensége csak fokozza a komikumot. A költemény szerkezeti szempontból jól felépített: egy egyszerű történetvázra épül, amelyben Lajos bá' életének és döntéseinek következményei egyre groteszkebb fordulatokat vesznek. A konklúzió, amely a tanulságot humoros figyelmeztetés formájában közvetíti, a népmesék moralizáló hagyományát idézi, mégis ironikus túlzással él. Frady Endre itt is mesterien bánik a nyelvi játékokkal, miközben az abszurd világképével szórakoztatja az olvasót. A Lajos bá' nem akar mély filozófiai igazságokat kutatni, inkább önfeledt, szókimondó humorával nevettet meg. Egy biztos: ha valaha egy postahivatal kantinjában járunk, kétszer is meggondoljuk, mit rendelünk.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Ne egyen ön döglött kost,
Várja önt a posta most.
És ha hoz egy villamost,
Ehet frissen gázolt kost!”
/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas okoskos/

„Ház úr, asszi, kosom oson
Tök laposon villamoson?!
Gondolja át óvatosan,
S vásároljon kost az Auchan-
-ban Ön!”
/Frau Chan, az Auchan villamossági és kososztályának kínai igazgatónője/

„My money is over the Auchan,
My money is over to see.
My money is over the Auchan,
Oh, bring back my money to mee!”
/Csóringer Csumida, leguándíler és serényen drogozó kishacker/

„Hogy mit gondolok a versről? Én nem gondolok semmit. A vers nyilvánvalóan tanulságos, bár nem tudom, mi a tanulsága, szóval lehet, hogy nem jó vers, csak propaganda. Én eddig jutottam. Hogy jutottam eddig? Hát nyilván nem gyalog! Nem, nem magánkosháton! Akarsz kost feladni, Andi? Megvegyem neked a Postát? Egy szavadba kerül, Andi, hiszen már Kossuth János… mi van, Andi?… ja, hogy Lajos… szóval ő is megüzente, hogy legyünk bátorak! Hogy mikor mondta? Nem tudom az évszámot. Maga tudja az évszámot? Igen? Mi maga, matematikus? Na, húzzon haza, mert magára uszítom a legjobb emberemet! Harapd meg, Andi!” /M. Lölő, a nemzet gázszerelője/

„Ha utamba áll egy kos, tán
Feladhatom őt a Postán?”
/M. András, a költő legállandóbb és legkostpostázóbb kommentelője/

„Híján irányítószámnak
Postázási kos hiba
Lehet, s amit nekem szánnak,
Nem küldi el Toshiba.”
/Dagoványi Früstökné Cuhajkássy Sztracsatella, eM úr kosos levelezőpartnere/

„Frady Endre verse valahol gyönyörű. Frady Endre verse valamiről szól. Frady Endre verse valakinek tetszik. Frady Endre verse valamit mond. Frady Endre verse valamiért keletkezett. Már csak az a kérdés, hogy HOL?!, MIRŐL?! KINEK?! MIT?! és MIÉRT?! Na, megyek és szuicid hajlamú kosként egy dögkútba vetem magam beeeee!” /Juh Jenő, a Birka Irka című nyájas irodalmi toklyóirat ürülő jerkesztője/

„Ez a vers nem költészet — ez egy nyelvi biodóm, ahol a rímek bomlástermékei gázos hulladékként terjengenek egy posztszocialista kocsma hátsó udvarán, miközben Lajos bá', a rothadó erkölcs szürke eminenciása, döglött kost házal a gasztronómiai apokalipszis oltárán. Frady Endre nem verset ír, hanem verbális ételmérgezést okoz, rímbe mártott dögszaggal. Az, hogy valaki képes a magyar irodalom szent műfaját ilyen fokon kompromittálni, már önmagában nem művészi tett, hanem kulturális bűncselekmény. Ez nem abszurd – ez egy kollektív szégyenérzet szótagolt lenyomata. A poétikai apparátus lomha, a metaforák rozsdásak, és a tanulság olyan, mintha egy állatorvosi boncasztalról próbálnánk életbölcsességet hámozni. Lajos bá’ a szellemi táplálkozás menzája: fagyasztott közhelyekkel, újramelegített blődséggel és mikrohullámú humorral. Ez a vers nem tanít, nem felemel, nem gondolkodtat. Ez a vers a lírai nihilizmus panoptikumának legszánalmasabb viaszfigurája: döglött, de még mindig rímel. És ez a legfélelmetesebb.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Ez nem vers. Ez egy nyelvi katasztrófa, egy irodalmi Csernobil, ahol a rímek úgy omlanak össze, mint egy rozsdás fémszerkezet a hetedik földrengési fokozaton. Frady Endre Lajos bá’-ja egy groteszk rögtönzött vádirat a jó ízlés ellen, egy perverz ballada, amelyben a postás és a dögkút között alig tapintható az átmenet. A költemény minden sora egy újabb szúrás a költészet szívébe, egy olyan verbális hasra esés, amitől Arany János forogna a sírjában, Petőfi pedig a Nemzeti Múzeum előtt demonstrálna ellene. A tartalom abszurd, a nyelvezet mesterkélt, a humor pedig egy cinikus nevetés az emberi gyomor tűrőképességén. A tanulság? Nem az, hogy a döghús veszélyes, hanem az, hogy Frady Endre rímképlete egy közveszélyes vírus, amely ellen az irodalmi közegészségügy sürgős lépéseket kell, hogy tegyen. Ennek a versnek nem lábjegyzete van, hanem egy szirénázó vészjelzés: Menekülj, míg nem késő!” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Nem értem a puhány magyarokat. Ha itt Texasban valaki ilyen verseket próbálna írni, akkor a szemgolyómmal dagadtra verve, majd apró darabokra széttüsszentve háromdimenziós Michelin baba puzzle játékot csinálnék belőle és naponta ezerszer le kéne írnia, hogy
          Idióta versírás
          Miatt most a sírás ver.
A puhány magyarokat pedig hamarosan átrúgom a Föld magmáján keresztül az Új-Zéland melletti óceánba, hogy megtudják, milyen az, amikor nem a balsors tépi őket, hanem én.” /Chuck Norris/

2018. január 23., kedd

Hazaúton...

Hazaúton három idült
Szesztestvérpárt láttam kidűlt
Állapotban s szólt a daluk,
Míg fejük feletti fa-luk
Peremén egy szalamandra
Készült épp a nagy kalandra,
Hogy magát egy éhes jeti
Módján pont reájuk veti.
Odaugrott, jót harapott,
S hagyott volna csapot-papot,
Ám lassú volt, mint a Posta,
S egyik részeg megtaposta.
Kis kétéltű így lett sánta,
S merész tettét immár bánta.
Ekkor állatvédők jöttek
S velük együtt tizenöt TEK-
-kommandós, kezükben kések.
Futni kezdtem, el ne késsek,
S mivel engem vettek észre,
Felszabdaltak sok kis részre.
Hullaházból jöttek értem,
S haza végül sosem értem…

„Ahogy olvasom, a védtelen retinámba ég a látnivaló szétszaggatott megfesthetetlensége. Bár ne tenné! NEM ENG.!” /Stempli Söftény, a Didaktikus Össznemzeti Géniuszok Költészetének Újító Társasága (DÖGKÚT) betanított pecsétőr helyettese/

„Nem nyafognék, de most már késő!
Csak az a vers! Csak azt tudnám feledni!!
De még fáj, fáj, fáj, fáj minden szó!!!”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Na, mi van, miszlik úr, milyen érzés poéta puzzle-ként nem létezni?! Máskor ne vérezze össze az egyenruhámat, mert áthelyeztetem egy jeltelen tömegsírba!” /Csávás Kálmán örvnagy, a Magyar Állat Védősereg (MÁV) megelőző csapásmérője/

„Jaj, csak azt ne! Nem akarjuk az örökkévalóságig hallgatni a klapanciáit! Azzal a túlvilágból is ki lehetne minket kergetni!” /a jeltelen tömegsír lakóközössége/

„Megpusztultál, mint a szalamandra?
Akkor hát alejkum szálem Endre!”
/Emtéká Mátéka, a Muszkabölléri Univerzális Kancsalrímelő Iskola (MUKI) kárörvendő költőtanonca/

„Aljas rágalom, hogy mi lassúak vagyunk! Január végére az összes karácsonyi küldeményt kikézbesítettük! Magát meg még ma bepereljük a cég jó hírének megsértéséért! Feladtuk az idézést, úgyhogy számítson rá, hogy legkésőbb októberig megkapja!” /Dr. Lajhár Leóné Csiga Csomolla, a Posta jogtanácsosa/

„Az alkohol öl, butít és nyomorba dönt! Sajnos gyakran nem magát az alkoholistát!” /Absztinens Ajtonyné Antialkoholista Antigoné, a Színjózan Emberek Szövetségének (SZESZ) alelnöke/

„Megpróbáljuk kirakni az ezer darabos költőt, hogy a gyenge gyomrú rokonság össze ne hányja a ravatalt!” /Dr. Töftényi Trancsír, a Szemmelversz Elek Klinikai Egyetem (SZIKE) osztályvezető kórboncnoka/

„Egyszer az erdőben heverésztem, amikor a fölöttem lévő fa-lukból rám ugrott és torkon harapott egy szalamandragyilkos vérfarkas, majd farkasvér kezdett spriccelni az agyából és a tokájából, ahová benyomódott a fogsora. Futni hagytam.” /Chuck Norris/

„Mit gondolt az ember életútja felén hazafelé tartás közben tragikus hirtelenséget megélő költő? Vajon az járt-e a még egyben lévő fejében, hogy társadalmukat úgy körüllengi az alkoholba fojtott nihil reménytelensége, mint a ’Lenin vagy nem Lenin?’ kérdésen töprengő Nagyezsda Krupszkaját a Krasznaja Moszkva? Vajon sejtette-e a rendszeresen védőfelszerelés nélkül mélybe bukó lélekbúvárok koronázatlan királya, hogy oly közel a tünékeny létbizonytalanságot megszellemítő vég? A szemfogat szemfogért ideológiában őrlődő világegyetemet páratlanul könnyed rímpárokban megéneklő Frady Endre ismét felkavarta a létirodalom alanyi költészettől posványos állóvizét!” /Ehej Uhnyemné Jissoraz Jolanda, középiskolai magyartanár és posztszovjet kölni díler/

„Felfogod-e te szúette agyú Frady Endre, hogy én azért iszok, mert te írsz?! Most kerítésszaggató házi pálinkába fojtom a félelemérzetemet és az anyámtól még gyerekkoromban ajándékba kapott felhúzható csehszlovák játékvonat elé vetem magam, hátha a fizikai fájdalom elnyomja a szellemit! Anyám szerint inkább szellőztessek és határozzam el, hogy többé nem olvaslak, te gyökér! Sajnos nem érti meg, hogy nekem ez munkaköri kötelesség, én a hivatásom áldozata vagyok! Jaj, a szívem…” /Puzsér Róbert, a Kritikusok Országos Szövetségének (KOSZ) leendő saját halottja/

„Fentieket végigolvasva azt hiszem, tévedtem, amikor azt gondoltam, hogy már kijózanodtam!” /Cefréssy II. Cöflény, az illuminált állapotban szalamandrát taposó milliomos centerhalf/

2015. augusztus 17., hétfő

Újjászületés

Csöndben éldegélt a zsurló
S haverja az articsóka,
Ám egy szülinapos zsúr-ló,
S néhány ittas party-csóka

Táncolva, míg szólt a rumba,
Őket lazán eltaposta…
(S gyásztávirat formátumba’
Adott erről jelt a Posta)

Naplemente fénye súrló,
After Party árnyak nyúlnak,
S fut a reinkarnált zsurló:
„Répa Showba várnak nyúlnak!”





„A szóvicc a humor legalja! A humor a bökversírás legalja! A bökversírás a költészet legalja! Frady Endre pedig mindennek a legalja! Rohadjon meg ott, ahol van!” /Újpesti Barnabás, konkurens kortárs költő és répadíler/

„Zsurlót és articsókát nem érdemes  közvetlenül egymás mellé ültetni, mert ha jön a születésnapi bulin megrészegedett fiatalság, akkor egyszerre letaposhatja mindkettőt. Érdemes közéjük árambevezetésű kerítést húzni, hogy a részeg taplók legfeljebb csak az egyiket taposhassák le, utána meg büntetésből égjenek szénné!” /Józanparaszt Jenő, jégfűzesi jobbágytartó és zöld aktivista/

„Ne gúnyolódjon költő úr a reinkarnáción, mert olyan ganajtúró bogár lesz magából, hogy még az unokája is undorral mossa le magát a bakancsának a talpáról!” /Dr. Jinjang Joghurtné Jojó Jolán, csakra csokrozó és csí tanácsadónő/

„ Hé, költő úr, és mi történt a jó baráttal, a hű articsókával?! Ő miként támadt fel?! Ugye nem azt akarja azt sugallni, hogy csak a zsurlók reinkarnálódhatnak, az articsókák pedig nem?! Ugye nem akarja, hogy rasszizmus vádjával citáljuk a törvényszék elé?! Vendetta van nálunk, és nem félünk használni, ha kell!” /Artú Ditúka, tiszteletbeli articsóka és Erőleves készítő kisiparos/

„Hozzászólhatnék, mert mindkét részről érdekelt vagyok, de lusta vagyok hozzá... Nyihaha...” /Szaftos Szafaládé, öt éves zsírló/

„Nem csak igazi, de valódi keresztrímes tájlíra egy európaiak közötti zöld-fehértől, aki a kozmopolita buliban nem csak a jót, hanem a tragédiát is meglátja, miközben az új élet is csak földiekkel játszó égi tünemény, istenségnek látszó csalfa, vak remény! Abcúg Lillák, abcúg Lillák!” /Franzstadt Ferencné Ferencvárossy Franciska, magyartanár és vénaszkenneletlen ultra/

„Kikérjük magunknak és perrel fenyegetőzünk azok miatt, akik asztat állíccsák, hogy a Répa Show c. műsorunkba kizárólag perverz, kretén és síkidióta nyáladzókat hívunk meg önző haszonszerzés reményében, miközben ez igaz ugyan, de megincsak kikérjük magunknak! A lényeg, hogy dőjjön a lé, a Puzsér meg fullaggyon meg lehetőleg máma mégg! Mi, hogy a mégg egy gé? Ekkora paraszcságot! Beperelem!!!” /Hajdú Péter, médiacápa/

„A vers természetesen rettenetes, de ha Hajdú Pétert kiakasztja, akkor támogatom! Mondjuk, már az is meglepő, hogy el tudta olvasni, mert nem feltételeztem, hogy ismeri a betűket. Anyám szerint csak felolvassák neki, miközben ő csak a taknyát húzogatja. Életemben először értem, hogy mennyi éleslátást örököltem anyámtól. Frady Endre ettől függetlenül nálam az olvasatlanul kidobandó és anyámtól eltiltandó kategóriában marad!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Hiszek a reinkarnációban, és minden elismerésem az előző énemé, aki kiérdemelte, hogy bennem szülessen újjá!” /Chuck Norris/