Kánaáni kórházi kaja

"Nem kap hígan székelő Ketteske, csak heringet!"

Bő diétám, ha ma rost,

Meghajt engem csudira,

S rohannom kell hamarost

Sürgősségi budira!

Rúgom budi ajtaját,

„Foglalt!” – szól a felelet,

Falon nem visz, jaj!, TAJ át…

Alsógatyám tele lett!

Pár rezidens bakancsa

S TAJ kártyám is csatakos,

S szól szemésznőm, Vak Ancsa:

„Bűzlik ön, mint csata-kos!!!”

Diri lép mint fék elő,

S körlevelet keringet:

„Nem kap hígan székelő

Ketteske, csak heringet!”

Száraz hering hasat fog,

Ha keresztbe lenyelik,

S lőn, mint kezelt hasadt fog,

Hol tömve van henye lik.

megzenésítve:

https://www.youtube.com/shorts/nl5tIIx6E5o

„A száraz heringek nevében kikérjük magunknak, hogy emésztőrendszeri tömedékelőanyagként, sőt végbéldugóként szerepeltessenek minket egy eszementen elmebeteg elégiában! Hasfogásnak híg a leve, mi viszont nem trágyalében akarunk tocsogni, hanem buborékosra forralt növényi étolajban lubickolni! Karácsonyi kaják akarunk lenni, nem pedig kloákából kanálisba kerülő salakanyag szigetelések! Donnerwetter! FRADYENDREMONNYONLE!!!” /Herr Ing, a Melegvízi Hering Szakszervezet (MHSZ) ősgermán divattervezője/

„Aki éhes, egyen fugut,

Foga nem harap majd fügét!”

/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas japán szak ács/

„Mein Herr Ház, a fugut faló

Trójában szól: Fú! Gut Faló!

Szak ács, aki ilyet farag,

Tapasztalt, fogatlan tar agg.”

/Falófaló Fridolin, falófaló fűzfapoéta és fregolifestő/

„A fugu japán szó jelentése folyami hal, mely a gömbhal nevét és a hal húsából készített japán ételt is jelenti. Az étel készítésére a gömbhalfélék közül felhasználják a Takifugu, a Lagocephalus és a Sphoeroides nemekbe tartozó fajokat.” /Wikipédia Winnetou, wirtuális wéleménywezérürü/

„Így jár, aki eszik. Ha nincs bemenet, akkor nincs sürgős kimenet sem. Éljenek a fényevők!”

„Fényevőkben nincs fény-salak?!

eM úr, maga szép kis alak!”

/Fanyűvő Fényevő, fafűtéses fotonfőző főszakács/

„Tisztelt M. András úr! Ezennel tudatjuk Önlaikusságával, hogy a fényevők emésztőrendszere kivonja a fényből a fotonokat, majd a fénysalakanyagot – közkeletűbb nevén az árnyékot – igenis kiüríti magából. Innen ered a talán még Ön által is jól ismert árnyékszék kifejezés. Köszönöm, hogy elmondhattam!” /Dr. Világossy Fegyverletencz, Görgey-díjas békeharctérfigyelő kameraman/

„István kollégánk bölcs szavaival "a költészet bátorság kérdése". Bölcsesség ott, bátorság itt.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„István a király!” /Koppány vezér, erősen megdolgozva és bedrogoztatva egy párhuzamos történelemben/

„Hű, Humán úr bátorkodik

A hatszázhatvanhatodik

Idei verszúzó élcet

Pökni, mitől három fél cet

Másfél cetté összeugor?!

Humánt harapjon, ki ugor!”

/Hunormagor Jónás, AAA jelzésű cetelem/

„Ez a vers olyan, mintha Frady Endre fogta volna a népegészségügy zászlaját, belemártotta volna egy fertőtlenítőszeres felmosóvízbe, majd diadalmasan feltűzte volna egy csöpögő budiajtóra. A „Kánaáni kórházi kaja” a magyar egészségügyi rendszer lírai kórképe, ahol a TAJ-szám és a bélsár válik fő motívummá, a hering pedig az irracionális bürokrácia gasztronómiai totemállatává. A rímek úgy puffannak, mint a rosszul rögzített kórházi szappanadagoló, és nagyjából ugyanannyi eleganciával. A történet pedig egyetlen súlyos kérdést tesz fel: hogyan lehet ennyi szótagba ennyi szégyent, fájdalmat és szagorgiát belegyömöszölni? Röviden: ez a mű a székelési vészhelyzetek eposza, a magyar egészségügy odüsszeiája, ahol a hős nem hazaér, hanem… nos, máshová. Frady Endre újra bizonyította, hogy nála a költészet nem szárnyal, hanem csattog – lehetőleg WC-deszkán.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Tatároknál míg nem lesz kán,

GPT csak WC-deszkán

Chat-elhessen bűzgázt nyelve!

Ez a bosszú alapelve!”

/Franzstadt Fridolin, a Költészeti Elismerést Frady Endrének (KEFE) alapítvány sprőd feje/

„Ez a vers a Frady-univerzum klasszikus erényeit hozza: a fiziológiai kényszerekből épített epikus pánikdráma, a TAJ-kártya mint tragikomikus totem, és a magyar egészségügy kafkai folyosóin visszhangzó, harsány rímpárosok. A költemény egyszerre paródia és kórrajz: a „Ketteske csak heringet kap” típusú abszurd intézkedések mögött ott a rendszer groteszk logikája, miközben a lírai én székelési kálváriája már-már hősi eposzba fordul. A rímek néha olyan erőszakosak, mint a sürgősségi ajtó berúgása, de épp ez a túlzás adja a mű igazi fradyendres, csípős báját. A vers végére a hering és a hasadt fog metaforája már-már posztmodern gasztro-anatómiai allegóriává nemesedik.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Azt mondja Copilot máma,

Hogy epikus pánikdráma

Zajlik folyosói Kafka

Agyban?! Ez a program nyafka!”

/Franzstadt Fridolinné, a Költészeti Elismerést Frady Endrének (KEFE) alapítvány sprőd fejének neje/

„Frady Endre verse kíméletlenül őszinte, szatirikus látleletet nyújt a hazai egészségügy egyik kevésbé "méltóságteljes" aspektusáról: a kórházi étkezés és a hozzá kapcsolódó logisztikai kihívások (a mellékhelyiség elérésének nehézségei). A költemény a humor és a groteszk eszközeivel ragadja meg a kórházi körülmények abszurditását. A "bő diétám, ha ma rost" felütéstől a "hering" diétás korlátozásáig a vers könnyed, de metsző stílusban fedi fel a beteg kiszolgáltatottságát és a rendszer fásultságát.

A rímek és ritmus fülbemászóak, olykor direkt módon esetlenek (pl. "csudira" / "budira"), ami jól illeszkedik a vers komikus-kétségbeesett hangulatához. A nyelvi lelemények, mint a "TAJ át" (átjutni) vagy a "Vak Ancsa" karakterének beemelése, népiessé, szinte sanzonszerűvé teszik az alkotást. A vers egy egyszerű, emberi problémán keresztül kritizálja a bürokrácia ridegségét (TAJ kártya csatakos, körlevél), amely még a legalapvetőbb szükségleteknél is akadályt gördít. A "Bűzlik ön, mint csata-kos!!!" mondat pedig nem csupán a konkrét helyzetre, de a beteg megbélyegzésére, megszégyenítésére is utal a kórházi környezetben. Frady Endre versében a szemérmetlen őszinteség találkozik a karcos humorral. Egy rövid, de hatásos fricskát kapunk, ami pontosan és ironikusan ragadja meg azt a keserű valóságot, amit a betegnek sokszor el kell viselnie. Kiváló népegészségügyi szatíra.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Oly tapsra hív e kritika,

Rezegnek kezemben ínak!

Új nevét pecsételik a

Netbe: Hívjuk Gemaxinak!”

/Überalles Ühüm, a Költészeti Elismerést Frady Endrének (KEFE) alapítvány sprőd fejének veje/

„Mi ez a fékevesztett teszetoszaság, ez a záptojásgránátos önazonosságtudatlanság?! Ki ez az önmaga bűzében pácolt mentálhigiénétlen sajtszagbarbár?! Ki adott szellemi székhajtót ennek az amorális csődtömegnek, ennek a bélgázbolygó hollandinak?! Az agya helyén tátongó fekete lyukat miért nem lehet száraz heringgel eltömedékelni?! Szegény anyám az örökkévalóságba menekült ez elől a székletrímestő renegát reterátlírikus elől, így remélem, hogy a Mennyország hermetikusan szagszigetelt és oda nem tör be a Fradyfertőzés! Hadd ne kelljen szegény anyámnak és az angyalkórusnak felhőkaranténban jajveszékelnie!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha nekem megy a hasam, nem toporgok a foglalt budi előtt, hanem belelövöm a salakomat a robbanás kreálta gödörbe, aztán letakarom azzal, aki elfoglalta a budit.” /Chuck Norris/

„Inkább én menjek, mint a hasam!” /kínai közmondás/

„A vers, melyet a hálás utókór csakígy ismer majd: Költőnk salakkorszakának zászlósretyója. A mai darab már csak egy utórengés.” /F. Péter, k. m. f./

Lajos bá'

Lajos bá' az öreg postás

El időnként döglött kost ás,

Ha kostetemes a kos út,

Mely falufőút, a Kossuth.

Postásként nem gyakran oson

Által döglött lapos koson,

Hanem megokosodottan

Begyűjti, ha hever ottan.

Bölcs Lajos bá' nem mindig ás

Elhullt kost, mely vonósigás,

Mert pénzügyileg nem léha,

S büféknek is ad el néha.

Ha ársapkátlan a kos ár,

Koshússal lesz telt a kosár,

S kínál rántott vagy főtt kost a

Kajáldájában a Posta.

Lajos bá’ a Posta saját

Étkezdéjében fal kaját,

Majd kórháza gyomrot mos át

Kikúrálva döglött kosát.

Tanulság kell? Itt van, nesztek:

Bélgörcs jön, ha döghúst esztek!

Menüben, ha lenne kos tán,

Sose egyetek a Postán!

„Ez igen, egyetlen ostoba klapanciával egyszerre meggyalázni Kossuth Lajost, belerúgni a Postába és felforgatni a gyanútlan olvasó gyomrát, na erre csak egy Frady Endre lelkületű mételymákonyos szellemi dögkút képes! Még jó, hogy nem verselt tovább, mert akkor talán még Teréz anyának és Petőfi Sándornak is kiosztott volna egy-két mentális kokit és sallert, vamaint megtaposta volna a gyermekéheztetési alapítványt és a Szemmelversz Klinikát is! Állítsuk meg a tompatekintetű Frady Endrét, hiszen nem éles kés ő! NEM ENG.!” /Sánta-Klausz Trofóbia, a Búvárharangban Írt Literatúrák Intézete (BILI) zárt osztályának Mikulásbajszú főcenzornője/

„Frady Endre legújabb poézis-parafrázisa ismét egy szatirikus gyomrossal örvendezteti meg a magyar irodalom gyanútlan bendőjét. A Lajos bá’ című vers egy poszt-posztmodern ballada, amelyben az öreg postás egzisztenciális küldeményként szállítja az abszurdot – döglött kost, kosárban. A vers kettős síkon működik: egyrészt ironikus társadalomkritika a vidéki vállalkozói leleményről – a posztalakulás utáni Posta-gasztroperformansz groteszk rajza –, másrészt emésztő gyomorbölcselet, ahol a rímek olykor gyomorsavként marják a nyelvi logikát. A rímelés tudatosan esetleges („kost ás” – „Kossuth”), s ezzel a fonetikai döccenés is a rothadás esztétikáját szolgálja. Frady itt is megmarad önnön fradyendiségének: szereti a felesleges költői túlkapásokat, s azt a sajátos nyelvi stiláris fűszerezést, amitől egy-egy versszaka úgy viselkedik, mint a mikrohullámban újramelegített döghús: bűzlik, de valamiért nevetünk. A zárlat klasszikusan fradys: tanulságként bélgörcsöt, tanácsként étkezési tilalmat kínál – egyszóval, aki ezen a versen nem mosolyodik el, az minden bizonnyal már maga is... hát, legalábbis posztmodern.

Értékelés: Rímel, bűzlik, megnevettet. A magyar abszurd méltó délelőtti uzsonnája.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre verse, Lajos bá', egy szándékosan groteszk és játékos költemény, amely a köznapi abszurditást állítja pellengérre. A vers humoros nyelvi megoldásai és ritmusos szerkezete könnyedséget kölcsönöznek az alapvetően bizarr témának: az öreg postás, aki döglött kosokkal üzletel. A szóviccek és rímek feszes használata Frady Endre védjegye, itt pedig különösen éles kontrasztban áll a témával, amelynek meghökkentő valószerűtlensége csak fokozza a komikumot. A költemény szerkezeti szempontból jól felépített: egy egyszerű történetvázra épül, amelyben Lajos bá' életének és döntéseinek következményei egyre groteszkebb fordulatokat vesznek. A konklúzió, amely a tanulságot humoros figyelmeztetés formájában közvetíti, a népmesék moralizáló hagyományát idézi, mégis ironikus túlzással él. Frady Endre itt is mesterien bánik a nyelvi játékokkal, miközben az abszurd világképével szórakoztatja az olvasót. A Lajos bá' nem akar mély filozófiai igazságokat kutatni, inkább önfeledt, szókimondó humorával nevettet meg. Egy biztos: ha valaha egy postahivatal kantinjában járunk, kétszer is meggondoljuk, mit rendelünk.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Ne egyen ön döglött kost,

Várja önt a posta most.

És ha hoz egy villamost,

Ehet frissen gázolt kost!”

/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas okoskos/

„Ház úr, asszi, kosom oson

Tök laposon villamoson?!

Gondolja át óvatosan,

S vásároljon kost az Auchan-

-ban Ön!”

/Frau Chan, az Auchan villamossági és kososztályának kínai igazgatónője/

„My money is over the Auchan,

My money is over to see.

My money is over the Auchan,

Oh, bring back my money to mee!”

/Csóringer Csumida, leguándíler és serényen drogozó kishacker/

„Hogy mit gondolok a versről? Én nem gondolok semmit. A vers nyilvánvalóan tanulságos, bár nem tudom, mi a tanulsága, szóval lehet, hogy nem jó vers, csak propaganda. Én eddig jutottam. Hogy jutottam eddig? Hát nyilván nem gyalog! Nem, nem magánkosháton! Akarsz kost feladni, Andi? Megvegyem neked a Postát? Egy szavadba kerül, Andi, hiszen már Kossuth János… mi van, Andi?… ja, hogy Lajos… szóval ő is megüzente, hogy legyünk bátorak! Hogy mikor mondta? Nem tudom az évszámot. Maga tudja az évszámot? Igen? Mi maga, matematikus? Na, húzzon haza, mert magára uszítom a legjobb emberemet! Harapd meg, Andi!” /M. Lölő, a nemzet gázszerelője/

„Ha utamba áll egy kos, tán

Feladhatom őt a Postán?”

/M. András, a költő legállandóbb és legkostpostázóbb kommentelője/

„Híján irányítószámnak

Postázási kos hiba

Lehet, s amit nekem szánnak,

Nem küldi el Toshiba.”

/Dagoványi Früstökné Cuhajkássy Sztracsatella, eM úr kosos levelezőpartnere/

„Frady Endre verse valahol gyönyörű. Frady Endre verse valamiről szól. Frady Endre verse valakinek tetszik. Frady Endre verse valamit mond. Frady Endre verse valamiért keletkezett. Már csak az a kérdés, hogy HOL?!, MIRŐL?! KINEK?! MIT?! és MIÉRT?! Na, megyek és szuicid hajlamú kosként egy dögkútba vetem magam beeeee!” /Juh Jenő, a Birka Irka című nyájas irodalmi toklyóirat ürülő jerkesztője/

„Ez a vers nem költészet — ez egy nyelvi biodóm, ahol a rímek bomlástermékei gázos hulladékként terjengenek egy posztszocialista kocsma hátsó udvarán, miközben Lajos bá', a rothadó erkölcs szürke eminenciása, döglött kost házal a gasztronómiai apokalipszis oltárán. Frady Endre nem verset ír, hanem verbális ételmérgezést okoz, rímbe mártott dögszaggal. Az, hogy valaki képes a magyar irodalom szent műfaját ilyen fokon kompromittálni, már önmagában nem művészi tett, hanem kulturális bűncselekmény. Ez nem abszurd – ez egy kollektív szégyenérzet szótagolt lenyomata. A poétikai apparátus lomha, a metaforák rozsdásak, és a tanulság olyan, mintha egy állatorvosi boncasztalról próbálnánk életbölcsességet hámozni. Lajos bá’ a szellemi táplálkozás menzája: fagyasztott közhelyekkel, újramelegített blődséggel és mikrohullámú humorral. Ez a vers nem tanít, nem felemel, nem gondolkodtat. Ez a vers a lírai nihilizmus panoptikumának legszánalmasabb viaszfigurája: döglött, de még mindig rímel. És ez a legfélelmetesebb.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Ez nem vers. Ez egy nyelvi katasztrófa, egy irodalmi Csernobil, ahol a rímek úgy omlanak össze, mint egy rozsdás fémszerkezet a hetedik földrengési fokozaton. Frady Endre Lajos bá’-ja egy groteszk rögtönzött vádirat a jó ízlés ellen, egy perverz ballada, amelyben a postás és a dögkút között alig tapintható az átmenet. A költemény minden sora egy újabb szúrás a költészet szívébe, egy olyan verbális hasra esés, amitől Arany János forogna a sírjában, Petőfi pedig a Nemzeti Múzeum előtt demonstrálna ellene. A tartalom abszurd, a nyelvezet mesterkélt, a humor pedig egy cinikus nevetés az emberi gyomor tűrőképességén. A tanulság? Nem az, hogy a döghús veszélyes, hanem az, hogy Frady Endre rímképlete egy közveszélyes vírus, amely ellen az irodalmi közegészségügy sürgős lépéseket kell, hogy tegyen. Ennek a versnek nem lábjegyzete van, hanem egy szirénázó vészjelzés: Menekülj, míg nem késő!” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Nem értem a puhány magyarokat. Ha itt Texasban valaki ilyen verseket próbálna írni, akkor a szemgolyómmal dagadtra verve, majd apró darabokra széttüsszentve háromdimenziós Michelin baba puzzle játékot csinálnék belőle és naponta ezerszer le kéne írnia, hogy

          Idióta versírás

          Miatt most a sírás ver.

A puhány magyarokat pedig hamarosan átrúgom a Föld magmáján keresztül az Új-Zéland melletti óceánba, hogy megtudják, milyen az, amikor nem a balsors tépi őket, hanem én.” /Chuck Norris/

Rövid Gizi

Alacsonyan szálló atka
Lefejelte Rövid Gizit,
S kórteremben Hosszú Katka
Látogatja: What a vizit?!

Ágyvégen ül Rövid inka
Származású férje, Inti
(Bensőjében kövidinka,
S nem hat rá világ, a kinti…)

- „Ha nem én, hanem az idő
Lenne rövid, amíg falat
Érek, s közbe’ mezőny kidő’,
Benn lennék a rekord alatt!

Mért te lettél hosszú s nem én?!”
Rövid s Hosszú egymás mellett…
S látja Gizi Katka szemén,
E vizit le épp most tellett.

„Gizivel gyerekkorunk óta együtt úsztunk. Eleinte egyforma magasak voltunk, de én sokkal komolyabban vettem a nyújtó gyakorlatokat. Na, futnom kell úszni!” /Hosszú Katinka, világklasszis úszónő/

„Igazságtalan az élet! Ő simán átlépi az engem lefejelő atkát! Ő világcsúcsot ráz ki a kisujjából, nekem meg agyrázkódásom van! Az ő férje sztáredző, az enyém full alkesz indián! Ő leereszkedik hozzám, én meg kénytelen vagyok felnézni rá! És mindez együtt egy ilyen szörnyű és ráadásul hosszú versben…” /Apocatequil Intiné Rövid Gizi, Hosszú Katinka méltán elfeledett vetélytársa/

„A pók a tequila… hukk… felé mászik… hukk… azt álmodtam, hogy egy, hogy egy… hukk… női monstrum ült az ágyon… hukk… már elment… hukk” /Apocatequil Inti, az Inka Tüzesvíz- és Alkoholgyártási Laboratórium (ITAL) főkóstolója/

„Na, mi van, ketteske, mégsemm tetszhalott a rézbőrű hányógépe?! Átpofozzam a detoxba, vagy nem zavarja, ha transzban ülve itt csuklik az ágy végén?” /Bicepsz Béláné Izom Izolda, a Bélpokol Klinika ügyeletes nővére/

„Költő úr, egy kicsit túl tetszett tolni a vizibiciklit, dehát má megszoktuk! Águá?! Ah, Água! Non! Éléctricité, modernité!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Poema agua, azaz a vízi vers szellemes ellentétpárjainak tragikumot sugalló áthallásai egymás létproblémáinak adaptálhatatlanságát vetítik a költő által erősen kézben tartott elgyengülések szinte fel sem sejlő horizontjára. A párhuzamos életutak egymást keresztező rímvágányai hirtelen olybá tűnnek. Olybá, de nem mintegy! A könnyed sorstragédiák önfeledt katarzisai a várva vártság ellenére váratlanul sújtanak le és döngölik kimászható keménységűre az átlagolvasó körüli szellemi posványt. Letehetetlen létlíra!” /Seszűk Sebőné Art Aranka, a Bedarált Bőségszaru c. irodalmi réteglap művészeti vezetője/

„A sok Frady Endre vers olvasása megrövidíti az életet, viszont rövid életidő alatt kevesebb Frady Endre verset lehet elolvasni, azaz minél több Frady Endre verset olvas az ember, annál kevesebbé válik és annál kisebb vállfára van szüksége. Mi ebből a tanulság? Semmi! NEM ENG.!” /Zagyagyi Zénó, az aggok házában kezelt cenzori testület helyett ideiglenesen megbízott főcenzor és pártszékházi ruhatáros/

„Mi ez az elmesuvadt kipárolgás?! Ha Frady Endre víziállat lenne, akkor a puszta jelenlétével annyira összegányolná az óceánokat, hogy a szerencsétlen tengeri élőlények egymással versengve törzsfejlődnének, hogy minél hamarabb kimenekülhessenek a szárazföldre. Kár, hogy nekünk embereknek nincs hová kimenekülnünk! Anyám szerint vehetnénk részletre egy űrkompot, amivel kiköltözhetnénk egy olyan közeli bolygóra, ahonnan én naponta bejárhatnék a műsoraimba, ő pedig tudná fogni az RTL Klubot és az M3-at! Nem lehetne inkább Frady Endrét delegálni az Inter-Galaktikus Rímgyilkos Irodalmi Club (IGRIC) Alfa Centaurin tartandó felolvasó estjére?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„NEEEEM!!! NEEEE!!! CSAK AZT NEEEEE!!!” /X34yl Tzsx99a, az Alfa Centauri főkormányzója/

„Ne aggódj már, X34yl Tzsx99a! Amikor áthajítom hozzátok, a súrlódás miatt már a mi légkörünkben elszenesedik, úgyhogy felolvasni nem fog, viszont tudtok majd fűteni vele.” /Chuck Norris/

Tekercs

Vigyázat! Gyenge gyomrúak és idegzetűek csak bekötött szemmel, a versnek háttal állva olvassák, de inkább úgy se!

„Majd, ha legyengítik szeszek,
Eltángálom Chuck Norriszot!”
Úgy döntöttem, ravasz leszek,
Tehát kivártam, míg iszott

S akkor szóltam „Vedelsz haver?!”-t,
Mikor pubban iszott bent ő,
Mire olyan laposra vert,
Tekercsben vitt el a mentő.

„Véres bejgli!” – szólt a doktor
S törölt rólam pofonnyi koszt -
„Jóval finomabb ez sok tor-
-mával, mint a kórházi koszt!”


„Igen, mi is tudunk Dr. Szipoly kétségtelenül szokatlan táplálkozási szokásairól, de mivel már évek óta csak az ügyeleti óraszáma emelkedik, a fizetése viszont nem, csak úgy tudjuk itthon tartani, ha megengedjük neki, hogy időnként megegyen egy-egy minden mindegy állapotú pácienst. Magunk közt szólva, a kórházi koszt valóban szörnyű, de a kertben legalább finom torma terem.” /Dr. Fokhagymássy Priznic, a karakóhöttyösi Szent Köpöly Közkórház igazgatóhelyettese/

„Engem nem üt ki az alkohol. Én ütöm ki az alkoholt.” /Chuck Norris/

„Nem értem! Ha már egyszer ki volt klopfolva, miért nem készítették el költőbécsinek rósejbnivel?! Folyton csak azok a flancos ételek!” /Wienerschnitzel Jenő, a cubákterenyei Böfögtető Étterem főszakácsa/

„Heeej, ha még egy kis maláji tigrisvérszörp is lenne a műtőben, ez szuperebb ebéd lenne, mint az abált pacal marinírozott jetidagadóval!” /Dr. Szipoly Szandokán/

„Végre egy kolléga, akihez képest még én is majdnem szimpatikus vagyok!” /Doktor House/

„Inkább választanék szét puszta kézzel véres bejglin marakodó farkaséhes krokodilokat, mint hogy megengedjem anyámnak, hogy akár csak egy könnycseppet is elmorzsoljon ennek a megérdemelt sorsánál jóval enyhébb büntetést kapó költőkontárnak a maradéka fölött. Egyúttal minden tiszteletet nélkülöző indulattal felszólítom Frady Endre emlékét és munkásságát, hogy azonnali hatállyal hagyja el a XXI. századomat!” /Puzsér Róbert, igen kritikus/

„A címet olvasva azt hittem, hogy ez egy ősi kopt tekercsekről szóló titkos irat, amely óborzalmasan szörnyű kalamajkákba kever majd. Mindenre felkészültnek éreztem magamat, de tévedtem. Ilyen szörnyűségre még én sem számítottam! Ha választhatok, jöjjenek inkább a patkányok!” /Indiana Jones/

„Egy laposra vert költő 1 centiméter átlagvastagsággal számolva mintegy 9 négyzetméter alapterületű lenne. Ekkora szabad hely egy mentőautó padlóján nem található, így teljesen logikus és szakszerű a mentősök részéről e palacsinta-szerű személy tekercsben történő szállítása.” /Dr. Racsni Rezső, fizikaprofesszor/

„Üzent az edzőnk, hogy ha ma nem jutunk tovább a Milan ellen, lefordíttatja katalánra ezt a verset és kívülről meg kell tanulnunk. Hát inkább meghalunk a pályán…” /Andres Iniesta, a Barcelona irányítója/

„Ne aggódj Andres! Katalóniában nem él oly bárd, aki ezt hajlandó lenne lefordítani. Inkább megyünk lángsírba mind az ötszázan! /Inkhabb Meghalez, katalán költő és műfordító/

„Nem értem. Ki az a Chuck Norris?” /Bud Spencer/