Iskolakezdés

Iskolába megy a kölök,

S úgy tűnik, hogy rossz a kedve:

- Ma vért iszok s embert ölök,

Mint egy szovjet jegesmedve!

Na, jó, nem ölök, csak ütök,

S rúgok, s közben morgok zordon,

S bambán néz sok fafejű tök,

Mint csehszlovák rendőrkordon!

Suli ótvar, ósdi, ódon,

S agyamnak az összes tan árt,

S keletnémetjuhász módon

Megharapok minden tanárt!

Nem kegyelmezhetek máma,

Senki fiát meg nem szánok,

Példaképként hatnak rám a

Bősz jugoszláv partizánok!

E vad monológja után

Vígan nyeli el a kapu,

S rám-terhelten nézek bután

Én, a lelki kuka apu…

„A jelzők alapján azt hihetnénk, hogy a mű a költő korai korszakából való, ám ez valójában nem ifjúkori nosztalgia, hanem időskori demencia. A virtuóz szellemi reflex mára már inkább csak reflux, mely felböfögi mindazon országok nevét, melyek a költő fiatalkori odalátogatásai után hamarosan megszűntek létezni. A művész valódi bűbáj gyermekeinek egy fiktív rosszalkodó kölök általi megszemélyesítése antagonisztikus ellentétben áll a költő nebulókori stréber önmagával, miáltal mára már bűntudatot érez egykori iskolaszeretete mián. A már-már Frady Endre védjegyének tekinthető kristálytiszta keresztrímek valami avítt bájjal teszik mattá a bensőben tomboló rombolni vágyás fékevesztett patináját. Letehetetlen léleklíra!” /Entellektüel Exegézisné Hovatovább Hermeneutika, az Anyám De Jól Nézki Eme Kultikus Irodalom! (ADJNEKI!) c. mértékadó szellemi szublimációs szakportál szuverén személyiségjegykezelője/

„Hé, apu, ez nem így volt! Én sosem beszélek se versben, se dőlt betűvel! A suli amúgy tényleg tök tré!” /a költő fikcióként materializálódott kölke/

„Szeretjük az iskolakezdést, mert a menzák állapota miatt rengeteg diák jár be hozzánk a teljes zsebpénzét kajára költeni és a kártyaleolvasók csipogása könnyűzene a füleinknek!” /Lidl Ricsárd és Aldi Meola, zenés áruházlánci üzletemberek/

„Ajjaj!!! A vers címének köze van a vers tartalmához?! A versnek van tartalma??! A vers betűi szavakká, a szavak mondatokká, a mondatok szöveggé állnak össze???! A versszakok felépítése központi koncepcióról árulkodik????! A verset nem az öncélú szójátékok és a muszájrímek tartják össze?????! ...Barátaim, olvasótársak, legyetek bátrak, költőnket erős megrázkódtatás érte!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hogy volt?! Hogy volt?! Vissza! Vissza! Feleim, hullámozzunk!!! Hosszú hallgatás és halogatás után végre egy szókimondó szellemi szemkilövetés, amivel nem kiszúrják a szemünket, hanem felnyitják, és nem betömik a szánkat, hanem megtöltik, mégpedig nyomokban tartalmat tartalmazó témavázlatfüzetlapok garmadájával! Éljen és virágozzon a hogyishívják! Köszönjük, humán polgártárs!” /Átlag Ányos, az Óriási Tömegigény Van Azonnali Rendre (ÓTVAR) c. közrendészeti raklap propagandistája/

„Teljesen egyetértek a verssel, én is rühellem az iskolakezdést! Ha anyám nem rugdosna ki az ágyból és nem fuvarozna el a bejáratig az öreg Suzuki Swiftjével, én se mennék be az évnyitóra! Utálom azokat a dögunalmas beszédeket! Főleg a sajátomat!” /Dr. Dagonya Dezső, iskolaigazgató/

„Milyen agresszívvá teszi a sok videojáték a mai fiatalokat! 100 éve ilyen biztos nem fordult elő…” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Ádám pocok, ha mi 100 éve, 1921 szeptemberében nem lettünk volna még a mai fiataloknál is sokkal agresszívabbak, akkor ma Sopron Ausztriához tartozna! Mi az ágfalvi csatában nem videó, hanem vaduló játékokkal kergettük vissza az osztrák csendőrséget a trianoni határon túlra!” /Durics Hilmi Huszein, budai főmufti és a Rongyos Gárda muszlim alegységének katonai vezetője/

„Hát, lehet, hogy jobb lett volna mégis videojátékoznotok…” /Sopron/

„Mi ez a vérlázító semmirekellés, ki ez a senkinek is kevés sehonnai nullabugris?! Igaz, hogy én is világéletemben utáltam az iskolát, ám az iskolautálásról szóló dilettáns Frady Endre verseket még jobban utálom! Egy elszabadult betonszivattyúval mesterségesen lélegeztetett több hónapos vadvízi hulla szürkészöld pikkelysömöre egy felüdítő esztétikai élményzuhatag ehhez a kivagyi fanyalgáshoz képest! Ne lássam anyám emlékét iskolai nyitóünnepségen elszavalni, ha még egyszer azt üzenem bárkinek is, hogy ne üsse Frady Endrét ott, ahol éri munkásököllel, vasököllel! Földet rá, földet rá!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én szerettem volna iskolába járni, de nem fért be a vállam a vasbeton keretű acélkapun. Amikor ennek ellenére mégis bementem, akkor a gyászszertartás után megkértek, hogy az újjáépítés után inkább maradjak otthon, és majd postán kiküldik a színjeles bizonyítványt.” /Chuck Norris/

Az álom

Grzxmydzs varázsló sikoltozva ébredt. Testét tetőtől talpig eperjoghurtos veríték borította. Megrázta busa fejét, hogy a rettenetes rémálmot kiűzze a fejéből, de csak a szanaszét röppenő fejtetvek bemelegítése hallatszott, amint erőt gyűjtöttek, hogy visszamásszanak Grzxmydzs varázsló eperjoghurttól ragadós ősz hajtincsei közé.

Álomlátás eperjoghurtos verítékben (egy kelta férfikórustag felvétele)

Az agg férfiú most önkéntelenül is felidézte szörnyű álmát. Egy nyolc és fél órás kortárs operát kellett a székén előregörnyedve meghallgatnia, mert a nyelve felszúródott az előtte ülő hölgy naftalinszagú kalapjának rozsdás kalaptűjére. Az opera után ráadásul egy üvegfúvósok által előadott vonósnégyes vette kezdetét, amelynek hangjaira a kalaptűs hölgy önfeledten himbálta a fejét. Amikor a színpadon álló kelta férfikórus latin népdalokat kezdett énekelni keletnémetül, Grzxmydzs varázslónak végre sikerült kiszabadulni a zenés rémálom fogságából. Nagyot sóhajtott.
- Soha többé nem eszem közvetlenül lefekvés előtt hun hittérítőt, pláne nem eperjoghurt sodóval töltve!
- Gute Idee! Die Erdbeer-Joghurt Creme ist nicht gut! – énekelte latinos dallamban keletnémetül az ágy mellett felsorakozott kelta férfikórus.
- Tűnés innen! Ti csak álmomban léteztetek! Ne potyázzatok, hanem sipirc vissza a tudatalattimba! – ordította magából kikelve Grzxmydzs varázsló, majd a jobb nagylábujjával megvakarta az eperjoghurtos izzadságtól viszkető bal hónalját.
- Wir gehen zurück. Du bist ein Idiot! – dalolta latinos ütemben keletnémetül a sértődött kelta férfikórus és azzal eltűntek a balfenéken.
Ekkor az egyben lenyelt hun hittérítő magához tért és a sötét szűk helytől megijedve vadul rugdalózni kezdett. Grzxmydzs varázsló sápadtan összegörnyedt és eperjoghurt sodóhab kezdett rezegni a szája szélén.
- Drágám, nem nézel ki valami jól! – mondta a sátorba belépő Grzxmydzsné született Txdzkslaccsh Lülü és a kezében tartott Kannibál Illemtani Kódex kalózvádlibőrbe kötött IV. kötetével az ablak felé mutatott – Nézz csak ki!
Férje hörögve kinézett.
- Na, most már valamivel jobban nézel ki, de egyrészt ezek a hangok teljesen fölöslegesek, másrészt a testtartásod is hagy némi kívánnivalót maga után.
Grzxmydzs varázsló a földre zuhant és az alatta összegyűlő eperjoghurtos tócsában hanyatt fekve vergődni kezdett. Teste ívben megfeszült és a hasán felhasadó résen egy eperjoghurt mázzal borított hun hittérítő dugta ki a fejét.
- Hányszor mondtam neked, hogy rágd meg rendesen az ételt, te szerencsétlen! – ordította a felesége. – Már megint egészben nyelted le! Ó, hogy miért nem a Fekete Pákóhoz mentem feleségül?!
A közben már derékig kimászott hun hittérítő ekkor szemében szent eperjoghurtos tűzzel újra elhatározta, hogy mégiscsak megtéríti a kannibál varázslót. Elővette az énekeskönyvét és vad zsoltáréneklésbe kezdett. Hamis hangja harakirizésre késztette a törzs szamuráj foglyait. Grzxmydzs varázsló könyörögni próbált:
- Jaj, ne! Nem bírom! Zámbó atya, esedezem, hagyja abba! Egyszer megjavulok én, jó leszek majd!
- Nem bírom el, ha sírni látlak. Nem bírom el, ha fáj a szív. – dalolta tovább az immár a padló eperjoghurt tócsájában önfeledten táncoló Zámbó atya és Grzxmydzs varázsló utolsó erejét összeszedve felordított:
- Elég!!! Vissza akarok menni az álmomba!!!
Őszinte jajkiáltása meghallgatásra talált és egy szempillantás alatt ott is termett a kortárs opera nézőterén. A zenészek már hangoltak és ő megkönnyebbült sóhajjal hajolt előre, hogy a nyelvét felszúrhassa az előtte ülő hölgy naftalinszagú kalapjának rozsdás kalaptűjére. Elmosolyodott. Jó dolog is üres hassal elaludni!