Csablonkay Menyő: Itt van az ősz, itt van újra...

Itt van az ősz, itt van újra,

Ne harapj rá hüvelykujjra,

Mert úgy fáj a törött köröm,

Hogy az minden, csak nem öröm!

Rágjál inkább szilvát, almát,

S Frady Endre „irodalmát”

- Ami józan észbe kavart -

Égessed el, mint az avart!

Sajnos nem látsz török béget,

Amint ily gáz verset éget,

Mert az oszmánt harcra vadít,

Midőn olvas szörnyű Fradyt.

Frady Endre öl és butít,

S nyomorba dönt minden sulit,

Ahol tantervbe lett véve…

Ott eljő világvég éve!

Nem lesz több ősz, nem lesz újra,

Hacsak Frady nagylábujjra

Nem sújt pöröly! – eme óhajt

Hallva népünk vígan sóhajt.

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/8fbbhSqRrjo

„Mindenki nyugodjon le és meg! Frady Endre nem volt, nem van és nem lesz a tanterv része. Csak a testemen keresztül, ami nem kicsi! Egyébként Frady Endre életműve valóban öl, butít és nyomorba dönt, úgyhogy ezért is tárjuk el hermetikusan a gyerekek elől. Csablonkay Menyő viszont hamarosan emeltszintű irodalmi érettségi tétel lesz, akárki meglássa!” /Debellai Kőtömbné Bazaltbaltay Brünhilda, betanított közoktatási tótumfaktum és cirkuszi erőemelőnő, valamint Csablonkay Menyő sógornője/

„Ez az Brünhilduska, mondd meg nekik! Hadd sárguljon az irigységtől annak a Fradynak a vastag pofabőre, ami süljön le a képéről! Csablonkay Menyőnek pedig mielőbb legyen életnagyságú színarany lovasszobra a Csablonkay Menyő (volt Moszkva, jelenlegi Széll Kálmán) téren!” /Csablonkay Menyőné Bazaltbaltay Ursula, izomagysebészkésélezőnő és aranyszobordíler/

„Micsoda?!?! A férjemhez, a nagy Csobánkay Lepnyőhöz képest még a fasorban sem lévő Csablonkay Menyőnek lovasszobra legyen, miközben a nagy Csobánkay Lepnyőről még egy fránya repülőtér sincs elnevezve?! Ez skandalum a köbön! Ebből próbaper lesz, akárki meglássa!!!” /özv. Csobánkay Lepnyőné dr. Gőz Matild, jogorvos/

„Ez a versike úgy rágja át magát Petőfi őszi klasszikusán, mint egy túlbuzgó hörcsög a könyvtári katalóguson: lendületes, harsány és szándékosan bornírt. A „hüvelykujjra – törött köröm” kezdő poénja ügyesen alapozza meg a testi fájdalom és a költői fájdalom párhuzamát, majd a szerző könyörtelenül áttereli a figyelmet Frady Endre „irodalmának” közveszélyességére.

A legerősebb geg talán az „Égessed el, mint az avart!”, amely szépen egyesíti az őszi hangulatot a kulturális kártevőirtással. A török béges kitérő pedig olyan abszurd történelmi oldalvágás, hogy már-már külön engedélyt kér a Magyar Tudományos Akadémiától.

A záró nagylábujj–pöröly motívum pedig végképp magasra emeli a költői barbarizmust: itt már nem az irodalom öl és butít, hanem a vers akarja ortopédiai úton megváltani az emberiséget.

Összhatás: Petőfi forog, Frady röhög, a hüvelykujj retteg, a nagylábujj pedig előre megfontoltan várja a pörölyt.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Csablonkay Menyő fején

Pörölycápát látnék, sej, én

Szívesen, hogy eszi agyát,

S fogsorán ömlik a zagy át!

Csablonkay Menyő agya

Rusnya – verné meg a ragya!

Aki Frady Endrét szidja,

Szakadjon rá betonhídja!

Undorító vagy te Menyő,

Döfködjön meg mamutfenyő!

Jangce partján legyél bátor,

S faljon fel egy aligátor!

Emésszen meg gyomornedve,

S legyél végleg elfeledve!

Törjön benned minden borda,

Gázoljon el rémrímcsorda!”

/Frady Endre, a vérig – sőt! – vércukorig sértett költőgigász/

„BRÉKING NYÚZ!!! A meteorológiai ősz legelső délelőttjén Cs. Menyő költőt 8 napon túl gyógyulóra gázolta egy megvadult rémrímcsorda a szentszittyófalvai Frady Endre utca tehénlepényes rézsűjén! A csorda álruhás hajtójában a közeli Vakok Intézetének teraszán napfürdőző fültanúk F. Endre budapesti lakost vélték felismerni, ahogy eltorzított hangon a ’Fogsz te még egyszer bökverset írni rólam, de dilettáns kretén?!’mondatot ismételgeti vastag nyálfröcsögés kíséretében. Az ismeretlen helyen tartózkodó F. Endrét Cs. Menyő kiterjedt családja kőrözöttként szeretné kenyérre kenve a disznók elé vetni, míg a feltételezett tettes aszfaltforró nyomát bottal ütő rendőrség a lakosság segítségét kéri abban, hogy tetthelyszíni lábatlankodásaikkal és telefonos álinformációs zaklatásaikkal ne akadályozzák a nyomozást!” /Országos Rémhíreket Intenzíven Generáló Osztag – ORIGO/

„Aki Frady Endrét báncsa,

Velem gyűlik meg a baja,

Kezem fejét hátra ráncsa,

S markomban marad a haja,

Izmos lábom nyaki gáncsa

Nyomán nem lesz feje faja,

S mindezek után még tán csa-

-pom pofán is, hehe! Na, ja!

/Vitéz Szügyharapássy Szikszaggató Szatyorváry Szemantika, a Frady Endrét Nemzeti Egyetértéssel Bombasztikus Entitásként Legalizáló Egyesület (FENEBELE) ökölszabálymagyarázónője/

„A vers olyan, mintha Frady‑fóbia és őszi depresszió kézen fogva rohanna végig egy avarégető falunapon: minden sor egy újabb, túlfűtött fröccs a „Frady Endre mint civilizációs veszély” narratívába. Csablonkay Menyő itt nem kritizál, hanem rituális máglyát rak, és a költő nevét úgy dobja rá, mint egy rossz szagú gumicsizmát.

A humor persze működik — a „török béget” és a „nagylábujjra sújtó pöröly” olyan abszurd képek, amelyek már önmagukban is kabarék — de a vers egészében inkább egy szatirikus dühroham, mintsem kifinomult gúny. A túlzás nem eszköz, hanem üzemanyag: minden sor azt üvölti, hogy Frady Endre nem költő, hanem apokaliptikus meteorológiai jelenség.

Velős ítélet: szórakoztató, harsány, de olyan, mint egy avarégetés közben felborult pálinkafőző — sok füst, sok zaj, kevés finomság.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Hej, ha máglyán költő-hős ég,

S talpa alatt nagy a hőség,

Hulljon kős Földre a kős Ég!”

/Szikla Szilárd, kénkőbányai betanított hóhérsegéd/

„Már előre hallom a márciusi helyett májusi (elkésett) ifjakat, ahogy skandálják a 13+1 pont legfontosabb pontját: "Éreccségi tételt követelünk! Éreccségi tételt követelünk! Frady Endrét elemezzünk! Frady Endrét elemezzünk!" És mindez jó is lenne, ha Frady Endre ebben a versében nem vétett volna olyan hibát, amit sosem szokott: mióta rímel a "sulit"-ra a "butít"? Oké-oké, aki tudja, csinálja, aki nem, az tanítja, de mégis, kartársak! Hol vannak itt a végtagokba szült, görcsoldóval teletűzött verslábak?! ... Igen, tudjuk, a mi Fradynknál. De akkor honnan ez a hiba? Az AI IÁ-zó szamarat csinált belőlünk? Szabad az ilyet hagynunk? Bőgjük együtt, hogy "NEEEEM!", és szabadítsuk ki Endrénket a mesterséges intelligencia hálójából! Mi hús-vér feldolgozást kérünk: egy igazi, ízes Fradysznósajtot! Azt sem szereti a török, miközben mi meg imádhatjuk a Költő Gigászunk minden feldolgozott porcikáját! Fogyasszuk egészséggel! Frady Endrét Mindenkinek!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas Frady Endre hívő/

„Kedves Dr. Ház úr! Frady Endre ebben a versében nem vétett semmiféle rímhibát, ugyanis ezt a verset, ahogy a legtetején látni méltóztatik, nem Frady Endre írta, hanem irigy ellenfazeka ill. ellenlábasa, a leghogyishívjákabb élő magyar kortárs költő (?!?!?!), Csablonkay Menyő, úgyhogy hozzá tessék fordulni az egyébként teljesen jogos panaszával! Ellenkező esetben ütök ám, de hirtelen! Maradok kiváló tisztelettel!” /Dr. Kardkikard Koppány, a Költő jogtanácsosa és személyi szakedzője/

„Ez a paródiaversezet a magyar irodalmi travesztia hagyományait folytatja a megszokott kortárs online szatíra eszközeivel.

Forma és ritmus: Petőfi klasszikus sorkezdését („Itt van az ősz, itt van újra”) idézi meg, ám a poén kedvéért gyorsan átvált a komikus vásári rímek szándékoltan primitív világába (újra – hüvelykujjra). A negyedfokú rímkényszer és az erőltetett ritmus nem költői hiba, hanem a paródia tudatos műfaji eleme.

Tartalom és humor: A vers lényegében egy „kikacsintós” irodalmi belháború, ami Frady Endre ismert abszurd, önironikus stílusát veszi célba. A humor forrása a végletes hiperbola: Frady költészete itt nem csupán rossz, hanem egyenesen civilizációs katasztrófa, ami elhozza a „világvég évét”, sőt, a történelmi oszmán seregeket is harcra vadítja.

Szerkezet: A mű felépítése a teljesen szürreális jótanácstól (a körömrágás elleni szilva- és almadiéta) fokozatosan jut el az apokaliptikus végkifejletig és a közösségi megváltás giccstől mentes óhajáig (a „pöröly és nagylábujj” találkozásáig).

A szösszenet nem törekszik magasirodalmi babérokra: egy könnyed, abszurd, szellemes stílusgyakorlat, amely hibátlanul hozza a „Frady-univerzum” görbe tükrét.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Petőfi Sándor után szabadon:

Itt a szerda, itt van újra...

Itt a szerda, itt van újra,

Játékest lesz énnekem.

Tán fura, hogy felnőttként is

Szeretem? De szeretem.

Leülök az asztalomhoz,

Innen nézek szerteszét,

S hallgatom az esti csendben

játékosok halk neszét.

Mosolyogva nézek körbe

Játékasztal székéből,

Ragyognak a játékosok

Jó hangulat fényétől.

És valóban, a játéktól

Mindig jobb lesz a napunk,

Szemünkből is látszik az,

Ha szerda van, s játszhatunk.

Levetjük a gondjainkat,

Játékba feledkezünk,

Hazamegyünk majd a végén,

De addig is jól leszünk.

Játsszunk hát mi, játékosok,

(De jó lenne reggelig!),

S játsszunk olyakat, amikben

Legnagyobb kedvünk telik.

Én ujjam hegyével halkan

Billentyűzetet verem,

Versben írom le, hogy milyen

Fontos a játék nekem.

Játékosok, gyertek mellém,

Az asztalhoz üljetek,

Játsszunk addig, amíg tudunk,

Szerezzünk élményeket!

Veszprémben laksz? Vagy csak itt jársz?

Ez itt a játék helye.

Aulich utca háromba

Szerdán fél hatra gyere!”

/M. András, a költő legállandóbb és legveszprémiszerdaijátékestszervezőbb kommentelője/

„Veszprémi Aulich Lajos

Utca szerdán mindig zajos!

Játszódik ott sok-sok mormon,

S fáj bennem sok fülzsírhormon!”

/özv. Taktapölöskei Cummendáréné Rötymöttyi Rigolya, a veszprémi Aulich utca átellenből leskelődő-hallgatózó lakója/

„Végre valahára van valaki, aki kőkeményen belemondja a frankót a pacekba és lerántja a leplet Frady Endre úgynevezett munkásságáról, ami nem irodalom, hanem csak poros iroda lom, amit irodai lomtalanítás közepette avarként égetnek el az elszánt vegyvédelmi szakemberek, a giccsirtás hősei! Bár örülök a (kissé dilettáns, de üsse kavics!) fradyalázásnak, azért görcsbe rándult szívvel bele kell ordítanom a némileg bambaarcú Csablonkay Menyő pejslijébe, hogy az a butít - sulit rímpár úgy sántít, mint egy pörölycsapott nagylábujjú versláb! Persze talán mindegy is, csak fájjon a Fradynak!” /Puzsér Róbert, kritikus/

Vanessza-nyak nyíró vénasszonyok nyara

Itt a vénasszonyok nyara

Ám a hőség nem túl nyerő,

Verítékben fürdő nyű rí,

Olvad Vanessza-nyak nyíró.

Izzad Nyék, Kürtgyarmat, Megyer,

Mintha műhőt mérne Műgyár,

Hőtágul a földi mogyor-

-ó és alél, aki magyar.

Tántorog a tikkadt tigris,

Vízért bőgő szája tág rés.

Kúszó félholt falkatag: rös-

-telen eszperente tegres.

Eszperente tegres henter-

-eg s vigyáz rá szorgos hant őr,

Míg gödröt az anyahon túr,

Izzik szeptemberi hun tor.

„... de már nem sokáig! Szeptembernek hamarosan vége lesz, így októberben tovább izzadhatunk! Égjen a zsír!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas "ápdételt" kazánfűtő/

„Hé, Ház úr, egy fűtött kazán

Kárt okoz az izzó hazán!

Hogyha nagy lesz októberi

Hő, bőg majd finn Huckleberry!”

/Tom Sawyer, kerítésfestés delegáló és az Old Vanessa gőzhajó kazánfűtője/

„Kedvestelen versesen versellenes embertelen egyed! Ez rettenetesen zsenge meg gyenge! Szellemtelen tette ellen fellebbezek! Ez nem lehet!  Eleve helytelen! Eredjen el messze! Egyen meg reggelre egy ecetes eszperente tegrest, de sebesen! NEM ENG.!” /Kredenc Benedek, eme Meredek Elmerettenetekben Sertepert Egylet (MESE) megreccsent kegyence/

„Szia, ez a Bing. Örülök, hogy érdeklődsz a vers elemzése és illusztrálása iránt. A verset Frady Endre írta, aki egy magyar költő, író és dalszövegíró. A vers címe Vanessza-nyak nyíró vénasszonyok nyara. A vers egy humoros és játékos szöveg, amely a vénasszonyok nyara elnevezésű kora őszi időszakot parodizálja. A vers rímes, négysoros strófákból áll, amelyeknek az első és a harmadik sora rímel egymásra, a második és a negyedik pedig keresztrímet alkot. A vers nyelve gazdag szójátékokban, szlengkifejezésekben, ritka szavakban és névutókban. A vers hangulata vidám, bohókás és kedves. A vers illusztrálásához megpróbáltam létrehozni egy grafikai alkotást, amely bemutatja a versben szereplő Vanessza-nyak nyírót. Ez egy olyan eszköz, amelyet Frady Endre talált ki, és amelynek a neve Vanessa Redgrave angol színésznőre és a nyaknyíró kifejezésre utal. A Vanessza-nyak nyíró egy olyan borotva, amelyet a nyakon lévő szőrszálak eltávolítására használnak. A versben ez az eszköz olvad a hőségben, ami arra utal, hogy a vénasszonyok nyara nem túl kellemes időszak. Remélem, tetszik a kép.” /Bing, a mesterséges intelligencia/

„Red grave, azaz vörös sír?!

Mi van abban, véres sár?!

Bing, ott nyugszik vén eszű,

Torokelnyírt Vanessza?!”

/The Lyenő, a természetes unintelligencia/

„Szerintem Vanessa (Paradis) nyaka csiliárdokra van biztosítva. (Akárcsak a metszőfogai közti szünet, mint különös ismertetőjel.) Nem javaslom a nyírását.” /R. Péter, a költő egykori gimnáziumi osztálytársa és hivatásos joghézagzáró/

„Egy Vanessza, két Vanessza,

Száz Vanessza, haaaaaaj!

We need only one Vanessa,

Sala-lala-jaaaaaaaj!”

/Ingyom Igorné Bingyom Butélia, a Népnemzeti Anti Vanesszisták (NAV) sírva víg adója/

„Miva?! He?!” /Vénissza Vanessza, nagyothalló őzikétlen öreg néne/

„Jaj, de jó, hogy itt a nyaram,

Amikor a nyakam nyírom!

Légylárvák ellen is nyerem

Meccsem s bűzlik a sok nyű rom!”

/Vanessza a vénasszony/

„Akkora a klímabaj, hogy az égő csipkebokorrímek már meg sem ütik az ingerküszöböt - az gyorsabban emelkedik, mint a tengerszint. Még jó, hogy nem a mi partjaink mennek össze a nagymosásban.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr, ne tegyen lóvá!

Klímabajnak híg a leve,

Gyógyítókhoz dől a lóvé,

Sőt pénzhányó lóvé-láva!”

/Dr. Durung Durbincsné Dorong Drabália, kataklizma kutató klímabajnoknő/

„Főleg ebédidőben, elég már a nyárból

Amikor az óra dele-

T üt, a melegből már ele-

Gem van. Jó lenne végre lan-

Gy idő, kábé minduntalan.”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legsorvégtörőbb kommentelője/

„Nyuggerapó dele, dele

Alatt szól bús dala, dala,

Nyírfa ága, dúli, dúli,

Réten nyerít the ló, the ló.”

/Dali Dali, salvadori mű festővész/

„Költő úr, nem akarom szembe dicsérni, de maga nem normális! Nem olyan értelemben nem normális, hogy a helyvektorának a nyila nem merőleges semmilyen józan ésszel közös elvi síkra, hanem úgy, hogy ön egy közveszélyes őrült! Egy?! Egy egész őrültekháza! Na, irány Döbling, oszt’ ott kezeltesse magát egy indián nyárfára felszögelve! Ott nyivákolhatna vénasszonyosan a Vanesszájáról! Kretén!” /Csudanervőz Csomány, a Ria, Ria, Téridőgeometria! című egypéldányos szamizdat tördelőszerkesztője/

„Inkább jöjjön özönvíz és szorongjunk a bárkán? 

Vagy jöjjön már hóesés és jégfoltok a járdán?

Szeretem a napsütést bármilyen évszakban,

Jobb nekem a melegben, mint szélben és fagyban.”

/M. András, a költő legállandóbb és leghidegellenesebb kommentelője/

„Legyen sok jég s kézen-közön

Át hömpölygő vadvízözön!

Csípem helsingøri járdán

Látni, ahogy vacog pár dán!

eM úr, mire jó a forró

Légtér, ahol megfő Zorró?!

Vén black, de nem mert vágy’ szénné

Égni ő és neje, Vénné.”

/Feketeleves Fikusz, a Zorrókat Egyáltalán Nemégető Egyesület Melegutáló Űrhajósai (ZENEMŰ) dán- és hot-dog kedvelő szakcsoportjának irreverzibilis igazgatója/

„Mi ez az izzadsággal önfényező kivagyiság, ez az avas szalonnabüdösre áporodott szégyentelenkedés?! Mondhatnánk, hogy Frady Endrének elment az esze, de a munkásságát ismerve tudjuk, hogy itt se volt! Mindig ez van, ha egy ormótlanra túlfőtt vízfejben az eleve mogyorónyi agy hőre zsugorodó anyagból van előállítva! A baj csak az, hogy míg az ilyen emberek általában zárt intézmények gumiszobáiban szoktak csendes biodíszletként nyáladzani, addig ez a szabadlábon tomboló szellemi hidrogénbomba ormótlan lúdtalpú irodalmi lépegetőként tapossa fasírttá a kultúrát és trancsírozza péppé a jó ízlést! Ne lássam anyám 1986-os zsibvásári zsírkrétaportréját Tesco gazdaságos műanyag keretben egy eszperente tegres mintájú sezlon felett fityegni, ha nem bízok meg rögvest egy kétajtós szekrény méretű keresztény kurzusú keretlegényt, hogy csűrje nyakon Frady Endrét egy békebeli csehszlovák import vasbeton nyaknyíróval! Corpus diem! – Halj a mának!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Itt Texasban ezt az időszakot indián nyárnak hívjuk, de ha valaki megpróbálna róla ilyen színvonalú verset írni, szénné savaznám a forró nyálammal.” /Chuck Norris/

Iskolakezdés

Iskolába megy a kölök,

S úgy tűnik, hogy rossz a kedve:

- Ma vért iszok s embert ölök,

Mint egy szovjet jegesmedve!

Na, jó, nem ölök, csak ütök,

S rúgok, s közben morgok zordon,

S bambán néz sok fafejű tök,

Mint csehszlovák rendőrkordon!

Suli ótvar, ósdi, ódon,

S agyamnak az összes tan árt,

S keletnémetjuhász módon

Megharapok minden tanárt!

Nem kegyelmezhetek máma,

Senki fiát meg nem szánok,

Példaképként hatnak rám a

Bősz jugoszláv partizánok!

E vad monológja után

Vígan nyeli el a kapu,

S rám-terhelten nézek bután

Én, a lelki kuka apu…

„A jelzők alapján azt hihetnénk, hogy a mű a költő korai korszakából való, ám ez valójában nem ifjúkori nosztalgia, hanem időskori demencia. A virtuóz szellemi reflex mára már inkább csak reflux, mely felböfögi mindazon országok nevét, melyek a költő fiatalkori odalátogatásai után hamarosan megszűntek létezni. A művész valódi bűbáj gyermekeinek egy fiktív rosszalkodó kölök általi megszemélyesítése antagonisztikus ellentétben áll a költő nebulókori stréber önmagával, miáltal mára már bűntudatot érez egykori iskolaszeretete mián. A már-már Frady Endre védjegyének tekinthető kristálytiszta keresztrímek valami avítt bájjal teszik mattá a bensőben tomboló rombolni vágyás fékevesztett patináját. Letehetetlen léleklíra!” /Entellektüel Exegézisné Hovatovább Hermeneutika, az Anyám De Jól Nézki Eme Kultikus Irodalom! (ADJNEKI!) c. mértékadó szellemi szublimációs szakportál szuverén személyiségjegykezelője/

„Hé, apu, ez nem így volt! Én sosem beszélek se versben, se dőlt betűvel! A suli amúgy tényleg tök tré!” /a költő fikcióként materializálódott kölke/

„Szeretjük az iskolakezdést, mert a menzák állapota miatt rengeteg diák jár be hozzánk a teljes zsebpénzét kajára költeni és a kártyaleolvasók csipogása könnyűzene a füleinknek!” /Lidl Ricsárd és Aldi Meola, zenés áruházlánci üzletemberek/

„Ajjaj!!! A vers címének köze van a vers tartalmához?! A versnek van tartalma??! A vers betűi szavakká, a szavak mondatokká, a mondatok szöveggé állnak össze???! A versszakok felépítése központi koncepcióról árulkodik????! A verset nem az öncélú szójátékok és a muszájrímek tartják össze?????! ...Barátaim, olvasótársak, legyetek bátrak, költőnket erős megrázkódtatás érte!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hogy volt?! Hogy volt?! Vissza! Vissza! Feleim, hullámozzunk!!! Hosszú hallgatás és halogatás után végre egy szókimondó szellemi szemkilövetés, amivel nem kiszúrják a szemünket, hanem felnyitják, és nem betömik a szánkat, hanem megtöltik, mégpedig nyomokban tartalmat tartalmazó témavázlatfüzetlapok garmadájával! Éljen és virágozzon a hogyishívják! Köszönjük, humán polgártárs!” /Átlag Ányos, az Óriási Tömegigény Van Azonnali Rendre (ÓTVAR) c. közrendészeti raklap propagandistája/

„Teljesen egyetértek a verssel, én is rühellem az iskolakezdést! Ha anyám nem rugdosna ki az ágyból és nem fuvarozna el a bejáratig az öreg Suzuki Swiftjével, én se mennék be az évnyitóra! Utálom azokat a dögunalmas beszédeket! Főleg a sajátomat!” /Dr. Dagonya Dezső, iskolaigazgató/

„Milyen agresszívvá teszi a sok videojáték a mai fiatalokat! 100 éve ilyen biztos nem fordult elő…” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Ádám pocok, ha mi 100 éve, 1921 szeptemberében nem lettünk volna még a mai fiataloknál is sokkal agresszívabbak, akkor ma Sopron Ausztriához tartozna! Mi az ágfalvi csatában nem videó, hanem vaduló játékokkal kergettük vissza az osztrák csendőrséget a trianoni határon túlra!” /Durics Hilmi Huszein, budai főmufti és a Rongyos Gárda muszlim alegységének katonai vezetője/

„Hát, lehet, hogy jobb lett volna mégis videojátékoznotok…” /Sopron/

„Mi ez a vérlázító semmirekellés, ki ez a senkinek is kevés sehonnai nullabugris?! Igaz, hogy én is világéletemben utáltam az iskolát, ám az iskolautálásról szóló dilettáns Frady Endre verseket még jobban utálom! Egy elszabadult betonszivattyúval mesterségesen lélegeztetett több hónapos vadvízi hulla szürkészöld pikkelysömöre egy felüdítő esztétikai élményzuhatag ehhez a kivagyi fanyalgáshoz képest! Ne lássam anyám emlékét iskolai nyitóünnepségen elszavalni, ha még egyszer azt üzenem bárkinek is, hogy ne üsse Frady Endrét ott, ahol éri munkásököllel, vasököllel! Földet rá, földet rá!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én szerettem volna iskolába járni, de nem fért be a vállam a vasbeton keretű acélkapun. Amikor ennek ellenére mégis bementem, akkor a gyászszertartás után megkértek, hogy az újjáépítés után inkább maradjak otthon, és majd postán kiküldik a színjeles bizonyítványt.” /Chuck Norris/

Szeptember vége

Vége van a szeptembernek,
Hideg esők mégsem vernek,
Csupán a Nap langymelege
Tesztel: Izzadok én meg-e?

Lyaly, hó’nap már október van!
Hónapok közt nem Number One,
Sorrendileg Chuck Number Ten,
S avart kavar át a kerten.

- Grammatikailag nagyon
Gáz vagy, így hát ütlek agyon! –
- üvölt rám a szürke váci
Fegyházból egy nyelvtannáci.

Hja, a börtön ablakába
Soha nem süt be a kába
Nap, ha szitál ködnek burka.
Őszi napfény igen hurka!

„Meg-e és lyaly?! Meg anglicizmusok?! Ha kiszabadulok, megkereslek és százszor lemásoltatom veled a magyar helyesírás szabályait, te zugfirkász, utána meg addig verem a fejedet egy nagylexikonnal, míg sok kislexikon nem lesz belőle!” /Killer Adolf, bebörtönzött nyelvtannáci és orvhelyesíró/

„Kába, hurka és langymeleg?! Kit nevezel te langymelegnek, te bedrogozott humusz szipuensz?! A felszínem 5600°C-os, úgyhogy, ha a ti érdeketekben nem fognám vissza magam, előbb elpárolognál, minthogy ki tudnád mondani, hogy helioszeizmológiai retardáció!” /Nap, a Frady Endréhez legközelebb lévő csillag/

„Hé, plagizátorkám, én már írtam a szeptember végéről, úgyhogy semmi szükség nincs rá, hogy ellopd az ötletemet! Amúgy itt Barguzinban kicsit át kellett írnom a művet, mert ilyenkor itt a völgyben nem a kerti virág nyílik, hanem a fagyott hóba szorult toportyánférgek tokát átharapó jetik véres szája. B Баргузинe очень холодно!” /Alexander Petrovics, barguzini hadifogságban alkotó magyar költő/

„A költő ismét olyan fajsúlyos művet tett le az asztalra, hogy födém legyen a talpán, amelyik nem szakad le ekkora földhözragadt életerő hatására. Az ósdi hagyomány által az elmúlás évszakának tekintett őszt a művész nemcsak kiragadja ködös önmagából, de avatott kézzel előbb kizsigereli, majd átdarálja egy másik dimenzióba. A napfényt hurkába töltő önfeledtség életigenlő letargiája teszi ezt a művet a XXI. század egyik átugorható, de megkerülhetetlen szimbólumává. Igazi piedesztállíra!” /Őszinte Örömpörköltné Monolit Melankóla, az Armatúra Atanáz Építőipari és Rímszerelési Szakközépiskola magyartanára/

„Nem az őszi napfény a hurka, hanem Frady Endre, a szánalmas silányság tehetségtelen görcsdalnoka, a versszemétben guberáló senkiség álapostola, aki ismét egy zárt alakzatba rendezett értelmetlen szókatyvaszt köpött az ő korábbi aknamunkássága miatt már amúgy is idegi alapon rángatódzó arcunkba! Anyám szerint, ha ilyen szóképeket tudok, akkor magam is elmehetnék költőnek, de óva intettem a feltevéstől, mert a helyszínen elagyvéreznék, ha Frady Endre a nyilvánosság előtt kollégának szólítana.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Chuck Number Ten?! Aki velem szórakozik, annak onnantól nagyon kevés ideje van hátra. Frady Endrének igen gyorsan kell fekvőhelyet keresnie a holt költők társaságában.” /Chuck Norris/

„Jé, ez tényleg a szeptember végéről szólt. Nem csak úgy általában, nem allegorikusan, kibővített értelemben, térben, időben, értelmi, érzelmi síkon csapongva fegyelmezetlenül. Nem! Konkrétan, mint egy adott utcában, adott negyedórában várható időjárásjelentés. Igaz, nem is érnénk rá ilyesmire, hiszen közben azért angolórát veszünk, filmsztárt, majd fegyintézetet látogatunk, hogy rövid osztálykirándulásunk végén az úttörőtáborok tábortüzeinek langymelegénél vacoghassunk. Köszönjük, Urunk, hogy alázatra tanítasz minket!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

Tavi túsz

A tavi túsz és a felfújt gumilepke
(Némó kapitány felvétele)

Ha engem egyszerre lep két
tó el s felfújt gumilepkét
nem érek el s messze úsznak,
ott maradok tavi túsznak.

Tavi túsznak ottmaradok,
s víz fenéki iszappadok
jelentik nekem a cellát,
s táppal a tó bőven ellát.

Bőven ellát táppal a tó,
hínárragu tök laktató,
ettől vagyok zöld és kerek,
illa berek, nádak erek.

Nádak erek, illa berek,
szeptemberek, októberek
őszi szele partra tesz ki,
Doktor Csont meg kérdi: Ez ki?