Bika szonett

Torreádor a bikát
Hergeli, de bukik át
Reklámfeliraton ő.
Neje most sirató nő:

„Jaj, megvadult a bika,
Szétkenődik Csabika!
Omlik a hasfala ki,
Védje már meg valaki!”

Oda vese, oda lép,
S hörgő hőshöz Yoda lép:
„Ne ölj bikát s jetiket,

Tiltja ezt az etikett!
Fénykardomat hegyelem,
S nesze döfés, kegyelem!”

„Idióta nyugger jedi!!! Vén zöld szatyor!!! Nem a péppé taposott férjemet kellett volna ledöfnie, hanem azt az ezer sebből vérző barmot!!! Hogy a birodalmi lépegetők lambadázzanak a kajla füleiden, te kretén kriptaszökevény!!!” /özv. Csubakka Csabáné Tóró Rózsa, tülökszarvkészítő és bikaviadali vattacukorárus/

„Sajnálom hölgyem, de mi zöldek az állatok nyugalmát még az emberéletek rovására is megvédjük! Persze kár, hogy Csubakka Csabikát összekevertem Darth Vaderrel, ami miatt most úgy érzem magam, mintha én kaptam volna kegyelemdöfést! Lehet, hogy az öregedéssel a látásom is romlik?” /Yoda mester/

„Nem én tehetek róla, hogy a Vámház körút 9 felirat fél méterre volt a terepszint fölött. Ha nem a nőt figyelte volna a lelátón, simán átugorja. Én szóltam!” /Klapka György, ékszerárus/

„A Nemzeti Bikaviadal szervezőbizottsága nevében kikérjük magunknak a feltételezést, hogy a mi hibánkból következett be a tragédia. Az, hogy egy profitorientált rendezvényen a többletbevétel érdekében mindent telezsúfolunk reklámtáblákkal, az teljesen természetes. Mindenről az a kis zöld nyugdíjas tehet, aki a világító botjával bőszen bántalmazta az addig csak könnyebb sérüléseket szenvedett torreádor polgártársat! Mi mossuk kezeinket!” /Dr. Tóró Rezső, kétszeres Pilátus díjas mellébeszélésügyi államtitkár, a Nemzeti Bikaviadal fővédnöke/

„El toro! El toro!” /néhai Csubakka Csaba, betanított torreádor utolsó szavai spanyol hangalámondással/

„Mi ez az elfajzott rettenet?! Mi ez a háborodott vérgőz?! Ez a vers borzalmasabb, mint egy torreádorvértől tocsogó, matadorvelőtől iszamós aréna homokjában szétkenődött anticeleb bűzlő testmasszájának a gyomorforgató látványa! Anyám szerint, ha a toro bika, akkor én rímelnék rá, ha Tó Robika lennék és ennek fényében már sajnálja, hogy annak idején nem a Tó Tibihez ment feleségül. HÁT MÁR MINDENKIT MEGFERTŐZÖTT ENNEK A KRETÉN FRADY ENDRÉNEK AZ ELMEBETEGES RÍMKÉNYSZERE?!?!?!?! YODA MESTER, IDE DÖFJÖN!!! KEGYELEEEEM!!!” /Puzsér (nem Tó!) Róbert, feszült kritikus/

„A vers maga… ööö… eltekintve bizonyos eltekintendőktől… ööö… magában foglalja a költő összes, mintegy magába foglalandóit… ööö… de nem megy túl… ööö… illetve túlmegy, de nem annyira, hogy… ööö… a katartikus elemek bizonyos naturalista nézőpontból… ööö… a csillagok háború és békéje… ööö… a lesre futó bika… ööö… tanárnő, kaphatnék egy kegyelem kettest?” /Zagy II. Zénó, a Dzsudzsák Balázs Futballakadémia tanulója és irányító középpályás/

„Texasi barátaim szeretik hallgatni, hogy bőg a levegőben a bika, amikor a szarva hegyével kipiszkálom a fogaim közül a torreádor kegyelemharapott fejét.” /Chuck Norris/

Orromból ki...

A költő és a bogara...

Orromból ki vajon mi mász,

S mért van talpán zöld kulimász?

Feketéll rajt’ kitinpáncél

S felfelé kúsz. Neki tán cél

Szemgolyómnak gömbfelszíne,

S ha rálép, az nekem kín-e?

Netán szemöldökömnek a

Bokrába tart a kis feka?

„Fülem kéne? Gyere, érd el!”

Jaj, most dobhártyámba térdel,

S elpattan bent néhány fonál,

Ahogy agyam berezonál!

Bőgök: „Ki mint vet, úgy arat!”

S szétverem e rút bogarat!

„Köszönjük költő úr, hogy végre valós problémához, az orrlyukakból előmászó bogarak kérdéséhez nyúlt szakavatott lírai kézzel! Szép szakdolgozat, nagyon erős kettes alá!” /dr. Dr. DR. Prof. Habil-Debil Orrlik Ottmár, a Bogaras Matuzsálemek Egyesülete (BME) betanított vice rektora/

„Gyilkos!!! Megölte ezt az édi-bédi ébenfekete lóbogarat! Hát van magának szíve, hogy ezt az önnön orrszőrén nevelkedett tündi-bündi házi kedvencet széttrancsírozza a saját fején?! Nekem is van egy ilyen bűbájos ízeltlábúm, de én sose bántanám, mert amellett, hogy aranyos, még az orromat is tisztíccsa!” /Orrsövényiné Velő Rózsa, jósnő és ízeltláb-masszőr/

„Egyszer próbált hajon harapni egy ilyen dög, de agyonrúgtam! Hej, mekkorát reccsent a rüsztöm és a halántékom között a kitinpáncélja! Úgy szétmállott, mint galambpotty a kabrió sofőr napszemüvegén!” /Chuck Norris, világlegenda és minden, ami hűha!/

„Feka, mi?! Egy nyálrózsaszín fehér ember kigúnyol és elpusztít egy ébenfekete lóbogarat?! Jó, hogy meg nem huhogja! Na, ez az igazi szó szerinti fajüldözés! Suttyó sápadt arcú mondjon búcsút a gyér skalpjának! Uff!” /Vendettai Winnetou, az Ipiapacs Vérbosszú kft ügyvezető igazgatója/

„Ez a vers a tiszta szeretet apoteózisa. A szeretet sokszor megbántással jár, a megbántás fájdalommal, amitől elkenődünk. A szeretet hol tragikus, hol pedig az orrokat is tisztíccsa. A kulcs az antagonisztikus, ám reverzibilis ambivalencia. Ambi Pur és Valencia – illó ollé! Latin szenvedély! Dobhártya repesztő ritmusvilág! A bogárral mint élő szimbólummal önmagát elpusztító poéta! Radikalitás! Elementaritás! Döbbenet!” /Csótányossy Csomella, bukolikus futurológus és rovarpszichológus/

„Mi vót ez? Mi az anyjukkal naponta százával csapkodjuk le ja döglegyeket, mán tiszta vérpettyes a meszelt fal, oszt’ mégse írogatjuk szakmányba’ ja verseket! Nem jól van ez így! Ha a költő úrnak minden sora mellé meg kellene kapálnia egy sor szőlőt, egy nap alatt leszokna a verselgetésről! Ehun la, tyű!” /Saroglya Pista bá’, tápéi csákknorisz és nyugalmazott kulák/

„Te jó ég! A költő megverseli, hogy bogarat tesz a fülébe, majd pépesre veri! Anyám kérdezi, mi az a zöld kulimász? Ha megmondom neki, megnézi, tényleg zöld-e, ha nem, akkor megsértődik és bőg! Ez a katarzis, maga szerencsétlen?! Költő úr, nem akarom szembe dicsérni, de magában éhen halnának az agyevő skarabeusok!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A bogarat még a tizenhatoson kívül fel kell rúgni, meg kell semmisíteni! Cserebogár? Sárga? Cserebogár!” /Jose Mourinho, edzővadállat és semispecial one/

Zöld zebra

Zöld zebra egy olyan állat,
Milyet sose lát a Föld.
Roppant ritkán visel sálat
S csíkja mind salátazöld.

Fekete-fehér, ha lenne,
Akár a jó arab sakk,
Vagy egy tányér mákos penne,
Volna átlagdarab csak.

Ám zölden ily egyedi ő:
- Műfog, rajta luk nem egy;
- Tűfoka, min be Jedi jő;
- S gazdag, ki a Mennybe megy.

E vers abból az apropóból íródott, hogy az állatvédők a Facebook-on a Zöld Zebra állatvédőkre szavazhassanak:
https://www.facebook.com/tescoaruhazak?sk=app_380889115338057
:)

Téli rét

Vérgőz Vasztics jetilesen (Luke Skywalker felvétele)

Zöld rét immár nem is zöld,
Mivel bő hó fedi.
Nem bukkan ki sehol föld,
Se óvatlan Jedi.

Csak táncoló jetiket
Les orvvadász rajta.
Nem köti az etikett,
Nem lelkizős fajta.

Életéért bömböl öt
Jeti, ám épp tölt ő,
Midőn a verséből őt
Kiírja a Költő.

„Pamparam!” és „Pomporom!”
- zengik vidám jetik.
Hű olvasótáborom,
Örvendeztek-e tik?


„Igen! Örvendezünk mink!” /hű olvasótábor/

„Három hülye! Három hülye!” /a többiek a hű olvasótábornak/

„Kikérjük magunknak, hogy a költő úr csak úgy önhatalmúlag kiírja a verséből Vérszomj Vendel tagtársunkat! Az önbíráskodásnak is van határa!” /Vérgőz Vasztics az Orvvadász Szakszervezet szóvivője/

„Én nem érteni szöveg, de lenni ritmus, lenni dallam! Máris mocorogni bennem melódia! Én akarni megzanza… megzenge… Mc-Ze-ne-sí-te-ni!!!” /Sir Paul McCartney liverpooli-i nyugdíjas/

„A megmentett Jeti Jencikénk nevében is hálakönnyekkel öntözzük a Költő úr hóba fagyott lába nyomát!” /egy örökké hálás jeti anya/

„Hogyhogy nem zöld a rét! Azonnal tiltsák be a havat! Élőlánccal a józan paraszti ész ellen!!!” /egy méregzöld aktivista/

„Ez a vers olyan szörnyű, hogy inkább a Titanic elé vetem magam!” /egy jéghegy/

„Most már értik, miért kell emelt tandíjassá tenni a költőképzést?!” /Hoffmann Rózsa az Emberi Erőforrások Minisztérium oktatásért felelős államtitkára/

„Hű, de jó, hogy megint sikerült nyomtalanul kitörölnöm magamat a költőcske sötét agyából! Hja, a régi Jedi trükk! Az Erő velem van.” /Luke Skywalker/

„Igen, Luke! Veled vagyok!” /Chuck Norris/

Tavi túsz

A tavi túsz és a felfújt gumilepke
(Némó kapitány felvétele)

Ha engem egyszerre lep két
tó el s felfújt gumilepkét
nem érek el s messze úsznak,
ott maradok tavi túsznak.

Tavi túsznak ottmaradok,
s víz fenéki iszappadok
jelentik nekem a cellát,
s táppal a tó bőven ellát.

Bőven ellát táppal a tó,
hínárragu tök laktató,
ettől vagyok zöld és kerek,
illa berek, nádak erek.

Nádak erek, illa berek,
szeptemberek, októberek
őszi szele partra tesz ki,
Doktor Csont meg kérdi: Ez ki?

Őszi Exegézis

Sárga réten bánatos Tom (Dr. Exegézis felvétele)

Méla őszi bánat tombol,
Mustárként sárgállik e rét,
S kedvetlenség tör ki Tomból:
Hogy találnék zöld lóherét?!

Pedig „Aki keres, talál”! -
- Írta meg az Égi Kéz is.
Oly biztos ez, mint a halál! –
- Mondá Doktor Exegézis.

Mint spirituális bomba,
Anyagában szellemtesti,
Robban a hit nyomba’ Tomba’.
Megy s a rétet zöldre festi.

A híddekorátor

Látvány, amit Ida lát:
Völgyet vashíd hidal át.
Hősnőnk így zengi dalát:

„Ha az ember odalép,
Zöldfestékszór s csodaszép
Ábra leend: Yoda kép!

Tök élethű: Laza, vén...”
Híd alatt meg az a mén,
Amely zöld lett, hazamén.