 |
| A költő és a bogara... |
Orromból ki vajon mi mász,
S mért van talpán zöld kulimász?
Feketéll rajt’ kitinpáncél
S felfelé kúsz. Neki tán cél
Szemgolyómnak gömbfelszíne,
S ha rálép, az nekem kín-e?
Netán szemöldökömnek a
Bokrába tart a kis feka?
„Fülem kéne? Gyere, érd el!”
Jaj, most dobhártyámba térdel,
S elpattan bent néhány fonál,
Ahogy agyam berezonál!
Bőgök: „Ki mint vet, úgy arat!”
S szétverem e rút bogarat!
„Köszönjük költő úr, hogy végre
valós problémához, az orrlyukakból előmászó bogarak kérdéséhez
nyúlt szakavatott lírai kézzel! Szép szakdolgozat, nagyon erős
kettes alá!” /dr. Dr. DR. Prof. Habil-Debil Orrlik Ottmár, a
Bogaras Matuzsálemek Egyesülete (BME) betanított vice rektora/
„Gyilkos!!! Megölte ezt az édi-bédi
ébenfekete lóbogarat! Hát van magának szíve, hogy ezt az önnön
orrszőrén nevelkedett tündi-bündi házi kedvencet
széttrancsírozza a saját fején?! Nekem is van egy ilyen bűbájos
ízeltlábúm, de én sose bántanám, mert amellett, hogy aranyos,
még az orromat is tisztíccsa!” /Orrsövényiné Velő Rózsa,
jósnő és ízeltláb-masszőr/
„Egyszer próbált hajon harapni egy
ilyen dög, de agyonrúgtam! Hej, mekkorát reccsent a rüsztöm és
a halántékom között a kitinpáncélja! Úgy szétmállott, mint
galambpotty a kabrió sofőr napszemüvegén!” /Chuck Norris,
világlegenda és minden, ami hűha!/
„Feka, mi?! Egy nyálrózsaszín
fehér ember kigúnyol és elpusztít egy ébenfekete lóbogarat?!
Jó, hogy meg nem huhogja! Na, ez az igazi szó szerinti fajüldözés!
Suttyó sápadt arcú mondjon búcsút a gyér skalpjának! Uff!”
/Vendettai Winnetou, az Ipiapacs Vérbosszú kft ügyvezető
igazgatója/
„Ez a vers a tiszta szeretet
apoteózisa. A szeretet sokszor megbántással jár, a megbántás
fájdalommal, amitől elkenődünk. A szeretet hol tragikus, hol
pedig az orrokat is tisztíccsa. A kulcs az antagonisztikus, ám
reverzibilis ambivalencia. Ambi Pur és Valencia – illó ollé!
Latin szenvedély! Dobhártya repesztő ritmusvilág! A bogárral
mint élő szimbólummal önmagát elpusztító poéta! Radikalitás!
Elementaritás! Döbbenet!” /Csótányossy Csomella, bukolikus
futurológus és rovarpszichológus/
„Mi vót ez? Mi az anyjukkal naponta
százával csapkodjuk le ja döglegyeket, mán tiszta vérpettyes a
meszelt fal, oszt’ mégse írogatjuk szakmányba’ ja verseket!
Nem jól van ez így! Ha a költő úrnak minden sora mellé meg
kellene kapálnia egy sor szőlőt, egy nap alatt leszokna a
verselgetésről! Ehun la, tyű!” /Saroglya Pista bá’, tápéi
csákknorisz és nyugalmazott kulák/
„Te jó ég! A költő megverseli,
hogy bogarat tesz a fülébe, majd pépesre veri! Anyám kérdezi, mi
az a zöld kulimász? Ha megmondom neki, megnézi, tényleg zöld-e,
ha nem, akkor megsértődik és bőg! Ez a katarzis, maga
szerencsétlen?! Költő úr, nem akarom szembe dicsérni, de magában
éhen halnának az agyevő skarabeusok!” /Puzsér Róbert,
kritikus/
„A bogarat még a tizenhatoson kívül
fel kell rúgni, meg kell semmisíteni! Cserebogár? Sárga?
Cserebogár!” /Jose Mourinho, edzővadállat és semispecial one/
