A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bogár. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bogár. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. június 29., csütörtök

Laborvizsgálat

Áldoztam én szép hazámért
(Ő szült le, és ő, ki temet)
Mindazt, mit a labor rám mért:
Véremet s vizeletemet!

Pénzemet (nagy mázli!) nem kő’!
Ingyér’ van, ha dobok TAJ-t ék
Alakban, s nem marad szemkő
Szobron száraz: dől könnytajték!

Laborvécén sok a bogár
(Mindegyikük lába ízelt,
S zúdulnak, mint csontra dog ár…),
Aki magyar, köztük vizelt.

Fél egészség - ingyen labor!
Remélem, hogy másik felet
Az ad (s koccintódhat a bor!):
Negatív az összes lelet!

SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY: A harmadik (bogaras) versszak csupán a költői szabad(os)sággal való (vissza)élés eredménye. /a főszerk./

„Hé, költő úr, ne terjesszen rémhíreket, mert akkora pofont kap, hogy az átszakított válaszfalak mögötti vasbeton tűzfal adja a másikat! A mi rendelőnk olyan tiszta, hogy enni lehet a padlóról! Sokan esznek is! Momentán épp a csótányok…” /Brünhilda Butélia, feketeöves főnővér/

„A költő úr a vele folytatott másfél órás intenzív beszélgetés végeredményeképpen töredelmesen beismerte, hogy az orvosi renedlő laboratóriumában nem látott egyetlen bogarat sem, mindössze saját bogarasságának a visszatükröződését vetette papírra. Ugyanazzal a lendülettel bevallotta a Kennedy gyilkosságot, a Budapest Sportcsarnok felgyújtását és az előre odakészített úszó jéghegy Titanic elé lökését is. Kérjük a családtagokat, rokonokat, barátokat és ismerősöket, hogy a költő urat jelenleg ne látogassák, mert úgysem ismernék fel, annyira össze- és megtört a bűnei súlya alatt!” /Csávás Kálmán ökölnagy, a Költőket Orvostanilag Kérdezgető Intézet (KOKI) sziklaszilárd szellemi szintfelmérője/

„Én bízom abban, hogy nem történt bajuk a bogaraknak, amik lehet, hogy nem is bogarak, de mindenképpen rovarok. Szörnyű, hogy véletlenül, vagy szándékosan néhányat eltaposnak. A sérülteket rögtön el kéne látni. Bekötni a sebzést, gipszbe rakni a törött, kificamodott, megrándult, meghúzódott ízelt lábaikat. Ilyen légkörben előfordulhat ájulás, eszméletvesztés, aminek hatásos ellenszere a szájból szájba lélegeztetés. Valószínű, hogy védett élőlények, amiknek a bántása, idegesítése bűntett. Nem kéne állat menhelyre vinni őket? Néhány gyengéd szó megnyugtató lenne számukra és biztos, hogy táncra perdülnének, ha meghallják, hogy negatív az összes lelet!” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legrovarbarátabb kommentelője/

„Nyuggerapó, örök hála,
Hogy megvéd, míg rajtunk áll a
Vizelgető költők hada!
Tiltsa el őket a Wada!”
/Csúti Csóti, az Állami Csótánybarát Kitinpáncél Aranyozó Pondrók Országos Csoportja (ÁCSKAPOCS) reccsenthetetlen rovarbogara és csasztuskás csápfőnöke/

„Mi van, költő úr, agyára ment a koleszterin?! Agyhúgyköves a koponyaalapi murugya?! Bogaras ember bogaras vizeldében?! Összenőtt, ami összetartozik?! Gyanakodott a Wada, hogy tiltott ajzószerek segítségével költ?! Te jó ég, miket költene, ha még nem is doppingolna?!” /Venividivici Vendetta, véreskezű vándorigric valamint vér- és vizelettanúvédelmi vezérürüpiláfdíler/

„Gyanúnk igazolásaképp megszereztünk egy verset (???), amit a költő tisztán (???), azaz szertelenül írt:
          Potyka, potyka, parti potyka,
          Csuka rúgta macska mocska,
          Parti fecske, kerti kecske,
          Tévében, hej Fradi meccske,
          Pici paci, lócska lucska,
          Kacska kacsa, recski rocska,
          Itt a vécske, fuss el vécske!
Ebből azért érződik, hogy egy, bár szekunder szégyenérzetűen blőd, de négy versszakon át keresztrímes bármihez, sőt akármihez, nyilvánvalóan szüksége volt valami tiltott segédanyagra! Csavarlazítóban oldott csótányagyra gyanakszunk.” /Dr. Wad Wid, a Wada Wér- és Wizeletügyi Wizsgálóbiztosa/

„Költő úr, látott maga már vér- és/vagy vizeletleletet?! Az nem negatív vagy pozitív, hanem azt mutatja, hogy a maga értékei bizonyos határértékek között normálisak-e! Felmerül persze a kérdés, hogy magának miért pont a vér és a vizelet értékei lennének normálisak! Idióta! NEM ENG.!” /Dr. Bilirubin Birsalma, a Gyógyászati Apokalipsziseket Gyűjtő Antológia (GYAGYA) vizeletvezérelt validátora/

„**************************************************************” /a lelet/

„Sajnos ebben az országban az egészségügy betegebb, mint az ápoltak, ezért a negatív lelet orvosnak is, betegnek  is kincs. Ha pozitív, akkor meg a beteg kincse lesz az orvosé, a magánrendelésen...” /M. András, a költő legállandóbb és legszepszisesebb legszkeptikusabb kommentelője/

„eM úr, a negatív lelet
Üzen, élek még pár telet.
Ha pedig pozitív lenne,
Nem lehetek biztos benne.
Pont fordított előjelek
Jelzik, mik az előjelek!”
/Dr. Plusz Praliné Mínusz Melankólia, a Nyögvenyelős Előjel Kalkulációs Központ (NYEKK) koordinátarendszergazdasszonya/

„Nem akarok indiszkrét lenni, költő úr, de nem véletlenül a rólam elnevezett témakörben lett vizsgálat alá vonva? Csak nem ült maga is túl sokat egynémely rázkódó versenyautóban, ami még a kőszemet is kirázza a kőszoborból?” /Alain Prost alias Prost tata, négyszeres Forma 1-es világbajnok francia autóversenyző/

„Frady tata és Prost tata, maguk súlyosan tévelyegnek, amikor keverik a kőszemet a szemkővel! Utóbbi olyan, mint a vesekő és az epekő, csak a szemgolyóban, míg az előbbivel a kőszobor szokott nézni, már amelyik kőszobor képes rá. Brit tudósok szerint, mivel a kőszobrok általában pont úgy le vannak dermedve, mint a bambán bámuló krokodilok, ergo nyilván ők is bambán bámulnak. Quod erat demonstrandum. Az ítélet: megkövezés!” /Dr. Ákóisz Igor, a hóhérmunkanélküliség felszámolója és a halálbüntetés mindenértesítője/

„Jól csak a kőszívével lát a kőember. Ami igazán lényeges, az a kőszemnek láthatatlan.” /A kis kőherceg/

„Ne tölts órákat a laborban! Ora et labora!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas Leoncio/

„Fordítva ült föl a lóra?!
Dokiknak nincs laboróra?!
- Így kapjon diplomát a Ház! -
- Kari dékán bruhahaház…”
/Dr. Jaszkari Jenő, kari dékán és lábi gombaszakértő/

„A szenvedő költők és a modern orvostudomány halmazának szépirodalmi metszete mintegy leképzése az Európa és Ázsia közé ragadt légypiszoknyi ország három tenger általi mosásban összement egójának. Bár a túlfújt vízfejű állam gigaadóinak árnyékában szinte minden szociális juttatás ingyen van – sőt egyeseknek még ingyenesebben – azért a túlélésért nem árt a gatyát is ráfizetni mindannak a gyógyítására, ami már amúgy is kilógott belőle. A költő az életképzavarok sokaságával teszi plasztikussá a mindannyiunk alatt ketyegő bombát, melynek mentális detonációja pszichoszomatikusan determinált. A bogarakkal telt pszichedelikus szakadék fölött a semmi gyökerébe kapaszkodó emberiség kémcsőbe izgult vizelete a torz mosolyba fagyott vérgőz miazmás metaforája. Ilyen keresztrímes mélységeket eddig csak a nagy Szlapcsánkai Szömörcz tudott papírra vetni a közvetlenül a halála előtti metálszürke korszakában. Frady Endre előtt nagy jövő áll az emberiség végső kipusztulása előtti utolsó percekben! Utána már csak a csótányok olvashatják, de ők amúgy is mindent kibírnak! Kocsmárosné, katarzist ide, de rögvest!” /Duhaj Csuhaj, a Lírába Aszalt Balladákat Ormótlanító Réteglap (LABOR) mámoros mélylélektanásza/

„Közvetlenül a halálom előtt, mi?! De hiszen még élek! Igaz, hogy épp egy taktapölöskei felhőkarcoló tetejéről zuhanoooooo…” /néhai Szlapcsánkai Szömörcz, a világirodalom verifikációs vezérfonala és vonatvezető a Velence – Velencefürdő vasútvonalon/

„Toccs! Jaj! Fújj!” /taktapölöskei térkövezett köztér/

„Ó, anyám, mit vétettél, hogy abban a tudatban kell töltened az örökkévalóságot, hogy a te drága fiacskádnak a megátalkodott mentális bűzborz Frady Endre kortársaként kell végigszenvednie az életét?!  Hogy lehet képes valaki irodalmilag közhírré tétetni a vizeletleletét?! Most megint úgy összefradyendréződtem, ahogy összeszlapcsánkaiszömörczöződött a taktapölöskei térkövezett köztér! Szent Anyám, küldj egy vadonatúj mennyei mosóport, ami kihozza a lelkemből a rám száradt makacs fradyendre szennyeződéseket és megszünteti a verslábszagot is!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én egyszer elmentem vizelni egy laborba, de olyan bő volt a sugaram, hogy az egész orvosi rendelő bemosódott a 150 kilométerre lévő óceánba.” /Chuck Norris/

2022. március 4., péntek

Tavaszi hattyúhaldoklások

Tavaszi szél kócol hangyát,
Kinek testét járja langy át.
Idén szűkösen telt tele,
S gyomra űrrel vala tele.

Ebédre egy sárrög mögött
Talál elhullt bogárdögöt.
Jóízűen harap bele
S hullamérges lesz a bele.

Harang elüti a Delet,
S Dél haldoklik: - Végrendelet
Híján Napom kire hagyom,
Ha majd benő engem a gyom?!

Hát, ily búsan várunk Tavast,
Zé nélkül, mert bár az Avast
Sok vírust irt, mégsem tökély,
S néhai Zé-t vár örök éj…

- Hé, e vers tök hattyúhalál!
Költő kiirtja, kit talál?!
Csapd le fejét bakó, sutty! – int
Az Úr: – Oszt’ majd süsd ki Putyint!

„Hé, te bakó, nincs sütnivalód, hogy engem sütnél ki?! Ennél jobbat nem tudtál kisütni?! Én a sületlenséget preferálom! Jaj, nem akarok sültbolond lenni, inkább csak gyomorforraló scsí leves!” /Putyin elvtárs, minden szovjetek cár atyuskája/

„Eredeti szakmám szak ács,
S bakóvá tett most a baltám,
Viszont nem vagyok jó szakács,
Scsímből senki sosem falt ám!
Levesem fő, forr a dalom,
S ha a well-done elnök is scsí,
Akkor ez már forradalom
Дорогие товарищи!”
/Dunakav Dunakavics Donkanyarov, sztahanovista szak ács és OKJ-s átképzett betanított szakács/

„A scsí (oroszul: щи) egy orosz leves, melynek fő alkotóeleme a savanyú vagy friss káposzta. A scsí az egyik legrégebbi és legkedveltebb étel oroszországban, számos változata létezik, készülhet többféle zöldségből, hússal vagy akár hallal, szalonnával, gombával, és gyakori alkotóeleme a tejföl is, illetve sűrítéshez a liszt. Ahagyomány szerint a jó scsílevest legalább két órán át kell főzni, a fűszereket csak a leves elkészülte előtt 5-10 perccel szabad beletenni; az ínyencek pedig 24 órán át még állni is hagyják az ételt tálalás előtt. Majakovszkij és Csukovszkij is írt verset a népi levesről. Vlagyimir Szorokin drámát írt Scyí címmel. A scsíről dalt írt az 1980-as évek népszerű orosz rockegyüttese, a Szektora Gaza.” /Wikipédia Winnetou, wendégkommentelő/

„Valóságlátás, arányérzék, jó ízlés, józanész és olvasótábor. Ez az öt legfőbb dolog, amit a költő egyetlen versében elveszített. Versszakonként egyet-egyet. Milyen jó, hogy, ha nem is időben, de télvégül abbahagyta! Igaz, nem magától, de azért vannak a jó bakók, hogy a káoszból célzott fejetlenséggel rendet teremtsenek. Jaj nekünk! Ki velünk, ha mi is magunk ellen?!” /Értelem Énokné Érzelem Édua, a Javarészt Ilyen Nagyon Jótlan Agyatlanságokat Negligáló Gőzkieresztés (JINJANG) című egypéldányos irodalmi havilap rezignált recenzora/

„A költő lefejezésével emberjogi hivatalunk teljes mértékben egyetért, hiszen az általa előre megfontolt szándékkal közzétett borzalmas tébolylírák polgári áldozatainak se száma se szeri! Tevékenysége olyan felforgató, mintha egy magáról megfeledkezett király a díszpáholyból vizelne bele a Hattyúk Tavába!” /Skandalum Sömönye, emberi jogi ombudsman és közvágóhídi nyaktiló díler/

„Aki tavasszal nem az újjáéledésről, hanem az elmúlásról ír, annak ragadjon bele a feje a saját kéményébe! Majd mi jó pénzért kivéssük onnan!” /Korom Károly, kéményseprő kisiparos/

„Mi ez a tavaszi halállíra? A tavasz éppen a természet születésének ünnepe. A megújulásról szól, nem a pusztulásról. Jól megírt vers, az tény, hoztad a formádat, amikor a harang elüti a Delet, de mitől vagy ilyen pusztító hangulatban, amikor javul az idő és egyre többet süt a nap?” /M. András, a költő legállandóbb és legtegezőbb kommentelője/

„Hát hogyan is lehetne boldog a költő ügyfelem, drága M. úr, amikor a harang elüti a Delet, amikor újra idebüdösödnek a poloskák, amikor újra előbújnak az NB I-es focisták és amikor az arccal a Szovjetunió felé vezető úton folyton előre megyünk, nem hátra?! Tudja maga, mi az a destruktív futurizmus, M. úr?! Ugye nem?! Sajnos a költő ügyfelem sem és ez is felettébb szomorúvá teszi!” /Dr. Szócső Szecsőné Dumafranczy Dardanella, a költő zugügyvédje, kezelőorvosa, gyógyszerésze és Avon tanácsadónője/

„Biztos, hogy a harang ütötte el a delet ezen a szép tavaszi napon? Mit is ír a Vlagyimír erre az esetre?” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas szemtelentanú/

„Mit is ír a Vlagyimír, Ház út? Rímelve szóviccelgetünk, dokikám, szóviccelgetünk? A harang, hacsak nem DELETE, akkor tuti, hogy nyomja a dilit és üti a delet! A harangot pedig a pépagyú Putyin rakétája üti. Ha a dél is ütné a rakétát, akkor ez egy dél-harang-rakéta játék lenne, de nem. Ruszkik haza, Ház úr, ruszkik haza!” /Vitalij Vasököl Klicsko, profi nehézsúlyú világbajnok ökölvívó és Kijev polgármestere/

„Mi ez a rettenetesnek is csak emberfeletti jóindulattal nevezhető évszakbarbár ízlésficam?! Ki ez a huszadrangú senkinek is csupán valami elementárisan nagy számmal való felszorzás után nevezhető irodalmi szégyenfolt?! Ha egy medvének annyi esze lenne, mint Frady Endrének, akkor méheket enne! Ha szegény anyám élne, akkor megsütné ezt a verslábszagú csülkös szellemi szemérem sertést és odavetné a hangyák elé! Putyinról pedig nem verset kéne írni, hanem bűnlajstrom mellékletű börtönnaplót!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nem kell krokodilkönnyeket ejteni, mert tavaszi halott hattyúkat bárki fel tud támasztani, ha van egy kerítés, aminek nekitámaszthatja és odarögzítheti őket, hogy föl ne boruljanak. Én viszont kerítés nélkül is fel tudom támasztani őket. A titok az, hogy miután felállítottam őket, NEM MERNEK felborulni.” /Chuck Norris/

2013. május 29., szerda

Orromból ki...

A költő és a bogara...
Orromból ki vajon mi mász,
S mért van talpán zöld kulimász?
Feketéll rajt’ kitinpáncél
S felfelé kúsz. Neki tán cél
Szemgolyómnak gömbfelszíne,
S ha rálép, az nekem kín-e?
Netán szemöldökömnek a
Bokrába tart a kis feka?
„Fülem kéne? Gyere, érd el!”
Jaj, most dobhártyámba térdel,
S elpattan bent néhány fonál,
Ahogy agyam berezonál!
Bőgök: „Ki mint vet, úgy arat!”
S szétverem e rút bogarat!

„Köszönjük költő úr, hogy végre valós problémához, az orrlyukakból előmászó bogarak kérdéséhez nyúlt szakavatott lírai kézzel! Szép szakdolgozat, nagyon erős kettes alá!” /dr. Dr. DR. Prof. Habil-Debil Orrlik Ottmár, a Bogaras Matuzsálemek Egyesülete (BME) betanított vice rektora/

„Gyilkos!!! Megölte ezt az édi-bédi ébenfekete lóbogarat! Hát van magának szíve, hogy ezt az önnön orrszőrén nevelkedett tündi-bündi házi kedvencet széttrancsírozza a saját fején?! Nekem is van egy ilyen bűbájos ízeltlábúm, de én sose bántanám, mert amellett, hogy aranyos, még az orromat is tisztíccsa!” /Orrsövényiné Velő Rózsa, jósnő és ízeltláb-masszőr/

„Egyszer próbált hajon harapni egy ilyen dög, de agyonrúgtam! Hej, mekkorát reccsent a rüsztöm és a halántékom között a kitinpáncélja! Úgy szétmállott, mint galambpotty a kabrió sofőr napszemüvegén!” /Chuck Norris, világlegenda és minden, ami hűha!/

„Feka, mi?! Egy nyálrózsaszín fehér ember kigúnyol és elpusztít egy ébenfekete lóbogarat?! Jó, hogy meg nem huhogja! Na, ez az igazi szó szerinti fajüldözés! Suttyó sápadt arcú mondjon búcsút a gyér skalpjának! Uff!” /Vendettai Winnetou, az Ipiapacs Vérbosszú kft ügyvezető igazgatója/

„Ez a vers a tiszta szeretet apoteózisa. A szeretet sokszor megbántással jár, a megbántás fájdalommal, amitől elkenődünk. A szeretet hol tragikus, hol pedig az orrokat is tisztíccsa. A kulcs az antagonisztikus, ám reverzibilis ambivalencia. Ambi Pur és Valencia – illó ollé! Latin szenvedély! Dobhártya repesztő ritmusvilág! A bogárral mint élő szimbólummal önmagát elpusztító poéta! Radikalitás! Elementaritás! Döbbenet!” /Csótányossy Csomella, bukolikus futurológus és rovarpszichológus/

„Mi vót ez? Mi az anyjukkal naponta százával csapkodjuk le ja döglegyeket, mán tiszta vérpettyes a meszelt fal, oszt’ mégse írogatjuk szakmányba’ ja verseket! Nem jól van ez így! Ha a költő úrnak minden sora mellé meg kellene kapálnia egy sor szőlőt, egy nap alatt leszokna a verselgetésről! Ehun la, tyű!” /Saroglya Pista bá’, tápéi csákknorisz és nyugalmazott kulák/

„Te jó ég! A költő megverseli, hogy bogarat tesz a fülébe, majd pépesre veri! Anyám kérdezi, mi az a zöld kulimász? Ha megmondom neki, megnézi, tényleg zöld-e, ha nem, akkor megsértődik és bőg! Ez a katarzis, maga szerencsétlen?! Költő úr, nem akarom szembe dicsérni, de magában éhen halnának az agyevő skarabeusok!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A bogarat még a tizenhatoson kívül fel kell rúgni, meg kell semmisíteni! Cserebogár? Sárga? Cserebogár!” /Jose Mourinho, edzővadállat és semispecial one/