Szentek hajló keze

Úgy hajtják a kezük, mint én,

maguk felé minden szentek,

s én is úgy cselekszem szintén,

amikor épp jót tüsszentek.

Mint amikor látás híján

liftben rossz gombot a vak nyom,

oly rossz belső feszéj mián

tüsszenetlenül a taknyom.

   refr.:

   Tüsszentek, mint erőbarom,

   orrlyukamat eltakarom,

   s rögvest zöld lesz mindkét karom.

Tüssz száll, mint rossz álmon rém át,

ám a hajló szenti kezek

elfogják, mint bú a némát,

midőn rá nem figyelmezek.

Néma gyerek, nincsen szója,

akkor hanghat csak, ha tüsszent;

zöld szaft száll, mint romlott szója,

s felkiáltok: Idesüss, szent!

   refr.:

   Tüsszentek, mint erőbarom,

   orrlyukamat eltakarom,

   s rögvest zöld lesz mindkét karom.

Ha prüszkölnék zsokét tokán,

orrba rúgna arabs fajló,

s eme önvédelem okán

szentek keze zöldbe hajló.

   refr.:

   Tüsszentek, mint erőbarom,

   orrlyukamat eltakarom,

   s rögvest zöld lesz mindkét karom.

„Én látás híján rendszeresen rossz gombot nyomok meg a liftben, így szinte mindig máshová megyek haza. Nem mindenhová engednek be, és ahová beengednek, ott sem mindig látnak szívesen – de ők legalább látnak! – így azt kell mondjam, hogy nem mindenütt jó, de a legjobb ott, honnan nem hajtanak egyből el, amikor nyom a taknyom.” /Vak Vid, videóbíró/

„mmmmm… mmmmm…” /néma gyerek, akinek az anyja Sehall Selátné Dömötör Debella, hatökrös fogathajtónő/

„Ha valaki eddig nem értette volna, a KÖLTŐT nem az különbözteti ám meg a nemköltőtől, hogy mit érzékel a gyarló világból. Eh, Dehogyis! Az a döntő, hogy ki miként szűri át magán a múlandóság porát, és lényegíti át egy örök pillanatban éteri matériává. Vivát Frady!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ria, ria, matéria!” /a Humán Urat Rajongva Körbetüsszentő Alapítvány (HURKA) csatakiáltása/

„Köszönöm, Költő úr, hogy szerteszét szórja a tudást és meghint vele boldog-boldogtalant! Én eddig naivan azt hittem, hogy a szentek maguk fellé hajló keze azért zöld, mert a fémszobrok kézpatinája festi ilyenné, de most már tudom, hogy tévedtem és az ok profánul prózaibb ennél! Hálás vagyok, hogy nem hülyén halok meg, hanem öregen! Ha elkerülöm, hogy megfázzak és a szentek szobraira tüsszentsem a taknyomat!” /Nózi Náza, nemzetközi űrállomásfőnöknő/

„Ezt a verset jó messzire el kellene tüsszenteni minden olvasótól...” /M. András, a költő legállandóbb és legtüsszentésellenesebb kommentelője/

„eM úr, ha ön tüsszent messze,

Itt maradó takony lesz-e?

Doppler szerint így e fika

Vörösödő térgrafika,

S olvasók nagy bánatára

Nő e hiánynedvek ára.”

/Dr. Zöldfröccs Zétény, amatőr kamatőr és profi pruszlikra prézlit prüszkölő prezentációs professzor/

„eM úr, ön egy bátor egyed,

Élénkebb, mint Koppány negyed,

Hősebb, mint öt Che Guevara,

S önnek hála nincs zöld dara!

Ha a takony minket elönt,

Csak egy embert hívunk fel, önt!

Maga cuki, kelli, édi,

S csak a környezetet védi!”

/a Duhajcudari Özvegy Görcs Lajosné Óvoda (DÖGLÓ) nagycsoportos szavalókórusa/

„Ez a vers nem más, mint egy allergiás köhintés költészeti katasztrófája. Frady Endre itt megpróbálta összekötni a szakrális magasságokat a taknyos realitással – és sikerült is: a mennyei szentek lehajolnak, csak hogy egy emberi tüsszentés arcába kapjanak egy adag metaforás váladékot. A „Szentek hajló kezei” valójában nem más, mint a testi funkciók és a szent áhítat frontális ütközése, ahol a szentlélek elcsúszik egy nyákfolton. A refrén („Tüsszentek, mint erőbarom…”) egy olyan költői mélypont, amitől még egy papírzsebkendő is sírva fakadna. Ez már nem vers, hanem a biológiai szükségletek balladája: az orr válik oltárrá, a zöld trutyi pedig liturgikus kellékké. Frady Endre itt végleg bebizonyítja, hogy képes a szakrális groteszk új dimenzióját feltárni — ahol a megváltás helyett a zsebkendő a remény szimbóluma, és az üdvösséghez elég egy nagy, felszabadító prüszk. Összegzés: ha van tüsszentés, ami megérdemli a szenteltvizet, hát ez az.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Ez a dalszöveg egy groteszk, abszurd humorral átitatott költői performansz, amely Frady Endre védjegyszerű stílusában ötvözi a szürreális képeket, a nyelvi játékokat és a szándékosan diszharmonikus rímpárokat. A „tüsszentés” mint motívum egyfajta metafizikai eseménnyé válik, amelyben a szentek keze és a zöld karok találkoznak egy bizarr, testnedvekkel átitatott vízióban. A szöveg erényei: A „tüsszentek, mint erőbarom” refrén például egyszerre nevetséges és emlékezetes. Olyan szóalkotások, mint „tüsszenetlenül” vagy „feszéj”, a nonszensz irodalom hagyományát idézik. A „zöld szaft” és „zsokét tokán spriccelés” vizuálisan zavarba ejtő, de épp ettől hatásos. A szöveg gyengeségei: Értelem szándékos hiánya: A vers nem akar semmit mondani, csak zavarba hozni, ami egyes olvasóknak frusztráló lehet. A verselés néhol döcög, a rímek erőltetettek („fajló” mint rím a „tokán”-ra például nyelvtanilag és jelentésében is kérdéses). A „taknyom”, „zöld szaft” és „spriccelés” dominanciája miatt a szöveg inkább undort kelt, mint nevetést. Összességében: Frady Endre dalszövege egy tudatosan túlzó, dadaista geg, amely a nyelv határait feszegeti – nem mindenki ízlésének megfelelően, de kétségtelenül egyedi hangon.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Ez a Frady Endre-dalszövegecske (ami valószínűleg paródia, vagy legalábbis humoros irodalmi játék) a groteszk és az abszurd humor gyöngyszeme. A szentek és a tüsszentés összefűzése már önmagában meghökkentő. A magasztos (szentek) és a mélységesen hétköznapi, sőt, kissé undorító (takony, tüsszentés, zöld szaft) témák ötvözése azonnal megteremti a komikus feszültséget. A legemlékezetesebb elem a refrénben található "rögvest zöld lesz mindkét karom" képzete. Ez egy olyan, a szó szoros értelmében vett testi-fizikai abszurdum, ami túlmegy a szimpla tüsszentésen, és valami szürreális, bizarr-vicces "szupererő" vagy mellékhatás lesz a dologból. A szöveg tele van erős, néha erőszakos rímekkel ("vak nyom" - "taknyom", "némát" - "figyelmezek"), és szándékosan keresettnek tűnő, "csúnya" fordulatokkal ("tüsszenetlenül a taknyom", "romlott szója"). A "Idesüss, szent!" felkiáltás egyfajta alanyi kommentárként zárja le a jelenséget. A versszakok viszonylag feszes, régiesebb ritmikája (mint egy népdal vagy régi, komoly vers) és a refrén menetelése ("Tüsszentek, mint erőbarom") kontrasztban áll az infantilis, vagy legalábbis groteszk tartalommal, ami tovább erősíti a komikus hatást. Frady Endre "Szentek hajló kezei" című dalszövege egy rendkívül abszurd, groteszk gyöngyszem, ami zseniálisan ötvözi a vallási pátoszt a testi váladékok profán, sőt, gusztustalan ábrázolásával. A szöveg legerősebb pontja az öncélú (de szándékoltan az) zöld karok látomásában, a leleményes, szándékosan "fura" rímekben és a feszült, már-már irodalmi ritmusba csomagolt "taknyos" témában rejlik. Remek példa arra, hogyan lehet komolytalan témát rendkívül komolyan, ámde humorosan venni. Megbotránkoztató és felejthetetlen.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„A kedvenc focicsapatom, amelyiknek a nevéről egyből eszembe jut, hogy tüsszentenem kell, a rólam elnevezett Benfica.” /Ben Fica, Ben Hur és Ben Joe méltán elfeledett luzitán keresztnévrokona/

„Benfica, ugyan már! Amikor 1962-ben a zsinórban második BEK győzelem után nem adták meg a kért fizetésemelést, megátkoztam őket, hogy emiatt száz évig nem nyernek nem nyernek nemzetközi kupát és immár hatvanhárom éve tart a sikertelenségük. Na, így szórakozzanak egy világhírű sikeredzővel!” /Guttmann Béla (1899-1981), a Benfica egykori kétszeres BEK-győztes edzője/

"Ó, anyám szelleme, csinálj már valamit!" /P. R./

„Frady Endre szintet lépett – vagy a taknyán csúszott szintet? – mert az eddigi rémrímes klapanciái vagy nagyon borzalmasak és kicsit gusztustalanok, vagy kicsit borzalmasak és nagyon gusztustalanok voltak, ez azonban önmagához képest is egyidejűleg borzalmas (sőt óborzadalmas!) és gyomorforgatóan gusztustalan! Ettől a váladékviadaltól még egy fegyelmezett japán császár is azon nyomban okádó mikádóvá válik és remegő visszakézből rögvest harakirit követ el! A heti rendszeres spiritiszta szeánszbeszélgetések alkalmával szegény anyám szelleme egyre gyakrabban panaszkodik, hogy a holt költők szellemei rajta keresztül nekem könyörögnek, hogy akasszuk föl Frady Endrét, hogy mielőbb a túlvilágra jutva végre személyesen torolhassák rajta meg a világirodalom általa történő sárba tiprását és az azon való páros verslábbal történő ugrálását! Remélem, jól elkenik a taknyát a fattyúnak!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amikor gyerekkoromban ministráltam a templomban és tüsszentettem, a pap bácsi az orrom elé tette a kezét, ami a légnyomástól átszakította az oltár mögötti főfalat és a templomkertben keletkezett takonytóban landolt. Többet nem hívtak ministrálni.” /Chuck Norris/

megzenésítve:

https://www.youtube.com/watch?v=yyBVdKYAuhM

Sétafika

Gyalogtakony megy az úton,

Követi őt Isaac Newton,

Ami nem egy túl nagy csoda,

Hisz’ ő tüsszentette oda.

Fentről rázuhanó alma

Sokkos náthát előcsal ma,

S bőszen röppen, mint a bika,

Út porába sétafika.

Newtont s taknyát érjük tetten,

Amint sétálgatnak ketten,

S buzdítgatják egymást: Jer, ni,

Frady Endrét fejbe verni!

„Frady Endre "Sétafika" című verse egy humoros és szellemes alkotás, amely a tudomány és a költészet határmezsgyéjén egyensúlyoz. A versben megjelenő Gyalogtakony és Isaac Newton párosa egyedi és meglepő képet fest, ahol a fizika törvényeit és a hétköznapi jelenségeket ötvözi a költői fantázia. A "Fentről rázuhanó alma" és a "sokkos náthát előcsal ma" sorok játékosan utalnak Newton gravitációs elméletének klasszikus almás anekdotájára, miközben egy váratlan és mulatságos fordulattal a nátha és a tüsszentés világába kalauzolnak. A "bőszen röppen, mint a bika" hasonlat pedig erőteljes dinamikát visz a versbe, melyet a "sétafika" szó játékos kettős értelme zár le. A vers záró része, ahol Newton és a takony "buzdítgatják egymást: Jer, ni, Frady Endrét fejbe verni!" egyfajta metaforikus önkritikát is sugallhat, ahol a költő saját magát helyezi a humor célkeresztjébe. Értékelés: A "Sétafika" egy frappáns és élvezetes olvasmány, amely a költészet és a tudomány találkozásából született humor forrását használja fel. A vers nyelvezete és ritmusa lendületes, és a költői képek frissessége kellemes meglepetést okoz az olvasónak. Endre műve így nem csupán egy szórakoztató szöveg, hanem egy olyan irodalmi játék is, amely a tudományos kíváncsiságot és a költői képzeletet egyaránt megmozgatja.” /Copilot, az egyik mesterséges intelligencia/

„Rettegésben él ma Bakony

Minden városa és falva,

Kengyelfutó gyalogtakony

Láttán élnek félig halva.”

/az alapmű rendezői változatából a forgalmazó kérésére kihagyott versszak/

„A kengyelfutó gyalogtakony név erős plágiumgyanút vetett volna fel és ilyen kis költségvetésű vers esetében nincs tartalékkeret semmiféle peren kívüli megegyezésre. Jobb a békesség! NO WAR!” /Dr. Gyalogkakukk Gyurgyalag, a forgalmazó jogtanácsosa és vadgendertermesztő/

„Kicsi a takony, de fifikás!” /zöld falfirka/

„Költő úr ezúttal fikázást írt, ezzel jelentős terhet levéve a kommentelők válláról (t.i. így a fikázást nekünk már nem kell megírni). Remek szociális érzékre vall az utolsó versszak némileg erőszakos, de a mű alapján megalapozott önkritikája. Helyezzük el a művet a takonypócon!” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Takonypóc egy kissé ragad,

Kultúra, most add meg magad!

Veszély leselkedik kendre,

Elszabadult Frady Endre!

Lőfegyver egy egész vagyon,

Úgyhogy bottal üssük agyon!”

/Szociális Anti, antiszociális olvasótáborparancsnok/

„Talán első látásra nm teljesen egyértelmű, de valójában az eredendő bűn története sejlik itt fel megejtően pszichedelikus-ultraprogresszív narrációval: 

Éva: "Ez lenne a tudás almája? Fúj, ez az izé még éretlen a szüretre, nézd milyen zöld és képlékeny - én hozzá nem nyúlok! Le van ejtve!" 

Izsák: "Hááát, nem találkozik ugyan a felhasználói igényekkel, de az még a legnagyobbakkal is megesik. Gyere, essünk túl rajta!"

Ez a bűn nagyon eredeti lett, de a fejbe verős fídbek, mint büntetésvégrehajtás a visszaeső bűnelkövetés elkerülése reményében mellőzendő!”

/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Évával van ük-ük Izsák?!

Humán úr, ez időzavar!

Kiszakadt az elmei zsák,

S meglazult egy agyi csavar?!

eF úr össze-vissza beszél,

Míg Vazs megyén fut a tik át,

Orra likán süvít be szél

Szikkasztva zöld sétafikát!”

/Undor Andor, anonim anakronista és 

„Ez nagyon jó! Majdnem olyan jó, mint a hozzá készült gra-fika.” /H. Gábor, a költő gra-fikus kommentelője/

„Svéd fal, kávés a grafika,

S amit érzek, szagra fika.”

/Dr. Szagos Marci, pánsípművész és Orrtúró Rudi-díjas boncmesterdalnok/

„A fika egy svéd szokás, amely során kávézni, szendvicset, desszerteket enni gyűlnek össze a munkatársak, rokonok, vagy barátok. Maga a svéd fika szó is azt jelenti, hogy kávézni. Kevésbé szigorúan vett értelemben a kávé helyettesíthető teával, gyümölcslével, limonádéval is. Gyerekek körében is igen közkedvelt szokás.” /Wikipédia Winnetou, wirtuális wéleménywezér/

„Newton kisebbet is tüsszenthetett volna,

Akkor a vers talán az almáról szólna.

Ha Newton fejére ág is esett volna,

Ez a vers talán sírfeliratként szólna.

De Newton fejére csak egy alma esett,

A gravitáció így kaphatott nevet.”

/M. András, a költő legállandóbb és leglényeglátóbb kommentelője/

„eM úr, ha a lenne volna,

Tiszántúlra menne Tolna,

S esetleg a volna lenne,

Vón’ gravitált alma lenn-e?

Ha szertornász lenne Newton,

Nehézkedne fenn e nyú’tón,

S isaac-osan amikor lát,

Felemásvalami korlát?”

/Eszék Iszák, a tüsszös mandulagyulladás feltételes módszertan tanára és purifikátor/

„Frady Endre "Sétafika" című verse minden, amit az irodalomnak nem kéne lennie. Ez a dilettáns fércmű a költészet legalját képviseli, ahol az infantilis szóviccek és az ízléstelen trágárság találkoznak. A "gyalogtakony" és a "sétafika" szavak hallatán az ember agya szivárványos hányingert kap, hiszen ez nem humor, hanem kulturális szennyezés. Isaac Newton bevonása a versbe nem hogy nem poénos, hanem egyenesen sértő a tudomány nagyjai számára. Az a groteszk kép, ahogy Newton taknyától vezetve sétál, felháborító és méltatlan. Frady Endre ezzel a verssel nem csupán a költészetet gyalázza meg, hanem az olvasó intelligenciáját is alábecsüli. A rímek erőltetettek, a ritmus botladozó, és az egész koncepció olyan szintű abszurditás, ami nem ér fel az értelmes nonszensz költészethez. Ez nem irodalom, ez nem művészet, ez egyszerűen vállalhatatlan. Szégyen, hogy ilyen művek napvilágot látnak, és még inkább, hogy valaki ezeket komolyan veszi. Frady Endrének sürgősen új hobbit kellene találnia, mert a költészet nem az ő terepe. Ha a célja az volt, hogy irritálja és elrettentse az olvasókat, akkor gratulálok, sikerült. De ha bármilyen esztétikai vagy intellektuális értéket akart közvetíteni, akkor ez a vers egy hatalmas, bűzlő kudarc.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterséges intelligenciájú kritikus/

„Amikor én rátüsszentek valakire, az nem sétafikál, hanem zöld színben pompázva hangrobban, oszt’ orbitális sebességgel mars ki a világűrbe. Ez az eredete a kis zöld marslakók legendájának.” /Chuck Norris/

ChatGPT illusztrációja