2024. június 27., csütörtök

Sétafika

Gyalogtakony megy az úton,
Követi őt Isaac Newton,
Ami nem egy túl nagy csoda,
Hisz’ ő tüsszentette oda.

Fentről rázuhanó alma
Sokkos náthát előcsal ma,
S bőszen röppen, mint a bika,
Út porába sétafika.

Newtont s taknyát érjük tetten,
Amint sétálgatnak ketten,
S buzdítgatják egymást: Jer, ni,
Frady Endrét fejbe verni!

„Frady Endre "Sétafika" című verse egy humoros és szellemes alkotás, amely a tudomány és a költészet határmezsgyéjén egyensúlyoz. A versben megjelenő Gyalogtakony és Isaac Newton párosa egyedi és meglepő képet fest, ahol a fizika törvényeit és a hétköznapi jelenségeket ötvözi a költői fantázia. A "Fentről rázuhanó alma" és a "sokkos náthát előcsal ma" sorok játékosan utalnak Newton gravitációs elméletének klasszikus almás anekdotájára, miközben egy váratlan és mulatságos fordulattal a nátha és a tüsszentés világába kalauzolnak. A "bőszen röppen, mint a bika" hasonlat pedig erőteljes dinamikát visz a versbe, melyet a "sétafika" szó játékos kettős értelme zár le. A vers záró része, ahol Newton és a takony "buzdítgatják egymást: Jer, ni, Frady Endrét fejbe verni!" egyfajta metaforikus önkritikát is sugallhat, ahol a költő saját magát helyezi a humor célkeresztjébe. Értékelés: A "Sétafika" egy frappáns és élvezetes olvasmány, amely a költészet és a tudomány találkozásából született humor forrását használja fel. A vers nyelvezete és ritmusa lendületes, és a költői képek frissessége kellemes meglepetést okoz az olvasónak. Endre műve így nem csupán egy szórakoztató szöveg, hanem egy olyan irodalmi játék is, amely a tudományos kíváncsiságot és a költői képzeletet egyaránt megmozgatja.” /Copilot, az egyik mesterséges intelligencia/

„Rettegésben él ma Bakony
Minden városa és falva,
Kengyelfutó gyalogtakony
Láttán élnek félig halva.”
/az alapmű rendezői változatából a forgalmazó kérésére kihagyott versszak/

„A kengyelfutó gyalogtakony név erős plágiumgyanút vetett volna fel és ilyen kis költségvetésű vers esetében nincs tartalékkeret semmiféle peren kívüli megegyezésre. Jobb a békesség! NO WAR!” /Dr. Gyalogkakukk Gyurgyalag, a forgalmazó jogtanácsosa és vadgendertermesztő/

„Kicsi a takony, de fifikás!” /zöld falfirka/

„Költő úr ezúttal fikázást írt, ezzel jelentős terhet levéve a kommentelők válláról (t.i. így a fikázást nekünk már nem kell megírni). Remek szociális érzékre vall az utolsó versszak némileg erőszakos, de a mű alapján megalapozott önkritikája. Helyezzük el a művet a takonypócon!” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Takonypóc egy kissé ragad,
Kultúra, most add meg magad!
Veszély leselkedik kendre,
Elszabadult Frady Endre!
Lőfegyver egy egész vagyon,
Úgyhogy bottal üssük agyon!”
/Szociális Anti, antiszociális olvasótáborparancsnok/

„Talán első látásra nm teljesen egyértelmű, de valójában az eredendő bűn története sejlik itt fel megejtően pszichedelikus-ultraprogresszív narrációval: 
Éva: "Ez lenne a tudás almája? Fúj, ez az izé még éretlen a szüretre, nézd milyen zöld és képlékeny - én hozzá nem nyúlok! Le van ejtve!" 
Izsák: "Hááát, nem találkozik ugyan a felhasználói igényekkel, de az még a legnagyobbakkal is megesik. Gyere, essünk túl rajta!"
Ez a bűn nagyon eredeti lett, de a fejbe verős fídbek, mint büntetésvégrehajtás a visszaeső bűnelkövetés elkerülése reményében mellőzendő!”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Évával van ük-ük Izsák?!
Humán úr, ez időzavar!
Kiszakadt az elmei zsák,
S meglazult egy agyi csavar?!
eF úr össze-vissza beszél,
Míg Vazs megyén fut a tik át,
Orra likán süvít be szél
Szikkasztva zöld sétafikát!”
/Undor Andor, anonim anakronista és 

„Ez nagyon jó! Majdnem olyan jó, mint a hozzá készült gra-fika.” /H. Gábor, a költő gra-fikus kommentelője/

„Svéd fal, kávés a grafika,
S amit érzek, szagra fika.”
/Dr. Szagos Marci, pánsípművész és Orrtúró Rudi-díjas boncmesterdalnok/

„A fika egy svéd szokás, amely során kávézni, szendvicset, desszerteket enni gyűlnek össze a munkatársak, rokonok, vagy barátok. Maga a svéd fika szó is azt jelenti, hogy kávézni. Kevésbé szigorúan vett értelemben a kávé helyettesíthető teával, gyümölcslével, limonádéval is. Gyerekek körében is igen közkedvelt szokás.” /Wikipédia Winnetou, wirtuális wéleménywezér/

„Newton kisebbet is tüsszenthetett volna,
Akkor a vers talán az almáról szólna.
Ha Newton fejére ág is esett volna,
Ez a vers talán sírfeliratként szólna.
De Newton fejére csak egy alma esett,
A gravitáció így kaphatott nevet.”
/M. András, a költő legállandóbb és leglényeglátóbb kommentelője/

„eM úr, ha a lenne volna,
Tiszántúlra menne Tolna,
S esetleg a volna lenne,
Vón’ gravitált alma lenn-e?
Ha szertornász lenne Newton,
Nehézkedne fenn e nyú’tón,
S isaac-osan amikor lát,
Felemásvalami korlát?”
/Eszék Iszák, a tüsszös mandulagyulladás feltételes módszertan tanára és purifikátor/

„Frady Endre "Sétafika" című verse minden, amit az irodalomnak nem kéne lennie. Ez a dilettáns fércmű a költészet legalját képviseli, ahol az infantilis szóviccek és az ízléstelen trágárság találkoznak. A "gyalogtakony" és a "sétafika" szavak hallatán az ember agya szivárványos hányingert kap, hiszen ez nem humor, hanem kulturális szennyezés. Isaac Newton bevonása a versbe nem hogy nem poénos, hanem egyenesen sértő a tudomány nagyjai számára. Az a groteszk kép, ahogy Newton taknyától vezetve sétál, felháborító és méltatlan. Frady Endre ezzel a verssel nem csupán a költészetet gyalázza meg, hanem az olvasó intelligenciáját is alábecsüli. A rímek erőltetettek, a ritmus botladozó, és az egész koncepció olyan szintű abszurditás, ami nem ér fel az értelmes nonszensz költészethez. Ez nem irodalom, ez nem művészet, ez egyszerűen vállalhatatlan. Szégyen, hogy ilyen művek napvilágot látnak, és még inkább, hogy valaki ezeket komolyan veszi. Frady Endrének sürgősen új hobbit kellene találnia, mert a költészet nem az ő terepe. Ha a célja az volt, hogy irritálja és elrettentse az olvasókat, akkor gratulálok, sikerült. De ha bármilyen esztétikai vagy intellektuális értéket akart közvetíteni, akkor ez a vers egy hatalmas, bűzlő kudarc.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterséges intelligenciájú kritikus/

„Amikor én rátüsszentek valakire, az nem sétafikál, hanem zöld színben pompázva hangrobban, oszt’ orbitális sebességgel mars ki a világűrbe. Ez az eredete a kis zöld marslakók legendájának.” /Chuck Norris/
ChatGPT illusztrációja


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése