Csablonkay Menyő: Itt van az ősz, itt van újra...

Itt van az ősz, itt van újra,

Ne harapj rá hüvelykujjra,

Mert úgy fáj a törött köröm,

Hogy az minden, csak nem öröm!

Rágjál inkább szilvát, almát,

S Frady Endre „irodalmát”

- Ami józan észbe kavart -

Égessed el, mint az avart!

Sajnos nem látsz török béget,

Amint ily gáz verset éget,

Mert az oszmánt harcra vadít,

Midőn olvas szörnyű Fradyt.

Frady Endre öl és butít,

S nyomorba dönt minden sulit,

Ahol tantervbe lett véve…

Ott eljő világvég éve!

Nem lesz több ősz, nem lesz újra,

Hacsak Frady nagylábujjra

Nem sújt pöröly! – eme óhajt

Hallva népünk vígan sóhajt.

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/8fbbhSqRrjo

„Mindenki nyugodjon le és meg! Frady Endre nem volt, nem van és nem lesz a tanterv része. Csak a testemen keresztül, ami nem kicsi! Egyébként Frady Endre életműve valóban öl, butít és nyomorba dönt, úgyhogy ezért is tárjuk el hermetikusan a gyerekek elől. Csablonkay Menyő viszont hamarosan emeltszintű irodalmi érettségi tétel lesz, akárki meglássa!” /Debellai Kőtömbné Bazaltbaltay Brünhilda, betanított közoktatási tótumfaktum és cirkuszi erőemelőnő, valamint Csablonkay Menyő sógornője/

„Ez az Brünhilduska, mondd meg nekik! Hadd sárguljon az irigységtől annak a Fradynak a vastag pofabőre, ami süljön le a képéről! Csablonkay Menyőnek pedig mielőbb legyen életnagyságú színarany lovasszobra a Csablonkay Menyő (volt Moszkva, jelenlegi Széll Kálmán) téren!” /Csablonkay Menyőné Bazaltbaltay Ursula, izomagysebészkésélezőnő és aranyszobordíler/

„Micsoda?!?! A férjemhez, a nagy Csobánkay Lepnyőhöz képest még a fasorban sem lévő Csablonkay Menyőnek lovasszobra legyen, miközben a nagy Csobánkay Lepnyőről még egy fránya repülőtér sincs elnevezve?! Ez skandalum a köbön! Ebből próbaper lesz, akárki meglássa!!!” /özv. Csobánkay Lepnyőné dr. Gőz Matild, jogorvos/

„Ez a versike úgy rágja át magát Petőfi őszi klasszikusán, mint egy túlbuzgó hörcsög a könyvtári katalóguson: lendületes, harsány és szándékosan bornírt. A „hüvelykujjra – törött köröm” kezdő poénja ügyesen alapozza meg a testi fájdalom és a költői fájdalom párhuzamát, majd a szerző könyörtelenül áttereli a figyelmet Frady Endre „irodalmának” közveszélyességére.

A legerősebb geg talán az „Égessed el, mint az avart!”, amely szépen egyesíti az őszi hangulatot a kulturális kártevőirtással. A török béges kitérő pedig olyan abszurd történelmi oldalvágás, hogy már-már külön engedélyt kér a Magyar Tudományos Akadémiától.

A záró nagylábujj–pöröly motívum pedig végképp magasra emeli a költői barbarizmust: itt már nem az irodalom öl és butít, hanem a vers akarja ortopédiai úton megváltani az emberiséget.

Összhatás: Petőfi forog, Frady röhög, a hüvelykujj retteg, a nagylábujj pedig előre megfontoltan várja a pörölyt.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Csablonkay Menyő fején

Pörölycápát látnék, sej, én

Szívesen, hogy eszi agyát,

S fogsorán ömlik a zagy át!

Csablonkay Menyő agya

Rusnya – verné meg a ragya!

Aki Frady Endrét szidja,

Szakadjon rá betonhídja!

Undorító vagy te Menyő,

Döfködjön meg mamutfenyő!

Jangce partján legyél bátor,

S faljon fel egy aligátor!

Emésszen meg gyomornedve,

S legyél végleg elfeledve!

Törjön benned minden borda,

Gázoljon el rémrímcsorda!”

/Frady Endre, a vérig – sőt! – vércukorig sértett költőgigász/

„BRÉKING NYÚZ!!! A meteorológiai ősz legelső délelőttjén Cs. Menyő költőt 8 napon túl gyógyulóra gázolta egy megvadult rémrímcsorda a szentszittyófalvai Frady Endre utca tehénlepényes rézsűjén! A csorda álruhás hajtójában a közeli Vakok Intézetének teraszán napfürdőző fültanúk F. Endre budapesti lakost vélték felismerni, ahogy eltorzított hangon a ’Fogsz te még egyszer bökverset írni rólam, de dilettáns kretén?!’mondatot ismételgeti vastag nyálfröcsögés kíséretében. Az ismeretlen helyen tartózkodó F. Endrét Cs. Menyő kiterjedt családja kőrözöttként szeretné kenyérre kenve a disznók elé vetni, míg a feltételezett tettes aszfaltforró nyomát bottal ütő rendőrség a lakosság segítségét kéri abban, hogy tetthelyszíni lábatlankodásaikkal és telefonos álinformációs zaklatásaikkal ne akadályozzák a nyomozást!” /Országos Rémhíreket Intenzíven Generáló Osztag – ORIGO/

„Aki Frady Endrét báncsa,

Velem gyűlik meg a baja,

Kezem fejét hátra ráncsa,

S markomban marad a haja,

Izmos lábom nyaki gáncsa

Nyomán nem lesz feje faja,

S mindezek után még tán csa-

-pom pofán is, hehe! Na, ja!

/Vitéz Szügyharapássy Szikszaggató Szatyorváry Szemantika, a Frady Endrét Nemzeti Egyetértéssel Bombasztikus Entitásként Legalizáló Egyesület (FENEBELE) ökölszabálymagyarázónője/

„A vers olyan, mintha Frady‑fóbia és őszi depresszió kézen fogva rohanna végig egy avarégető falunapon: minden sor egy újabb, túlfűtött fröccs a „Frady Endre mint civilizációs veszély” narratívába. Csablonkay Menyő itt nem kritizál, hanem rituális máglyát rak, és a költő nevét úgy dobja rá, mint egy rossz szagú gumicsizmát.

A humor persze működik — a „török béget” és a „nagylábujjra sújtó pöröly” olyan abszurd képek, amelyek már önmagukban is kabarék — de a vers egészében inkább egy szatirikus dühroham, mintsem kifinomult gúny. A túlzás nem eszköz, hanem üzemanyag: minden sor azt üvölti, hogy Frady Endre nem költő, hanem apokaliptikus meteorológiai jelenség.

Velős ítélet: szórakoztató, harsány, de olyan, mint egy avarégetés közben felborult pálinkafőző — sok füst, sok zaj, kevés finomság.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Hej, ha máglyán költő-hős ég,

S talpa alatt nagy a hőség,

Hulljon kős Földre a kős Ég!”

/Szikla Szilárd, kénkőbányai betanított hóhérsegéd/

„Már előre hallom a márciusi helyett májusi (elkésett) ifjakat, ahogy skandálják a 13+1 pont legfontosabb pontját: "Éreccségi tételt követelünk! Éreccségi tételt követelünk! Frady Endrét elemezzünk! Frady Endrét elemezzünk!" És mindez jó is lenne, ha Frady Endre ebben a versében nem vétett volna olyan hibát, amit sosem szokott: mióta rímel a "sulit"-ra a "butít"? Oké-oké, aki tudja, csinálja, aki nem, az tanítja, de mégis, kartársak! Hol vannak itt a végtagokba szült, görcsoldóval teletűzött verslábak?! ... Igen, tudjuk, a mi Fradynknál. De akkor honnan ez a hiba? Az AI IÁ-zó szamarat csinált belőlünk? Szabad az ilyet hagynunk? Bőgjük együtt, hogy "NEEEEM!", és szabadítsuk ki Endrénket a mesterséges intelligencia hálójából! Mi hús-vér feldolgozást kérünk: egy igazi, ízes Fradysznósajtot! Azt sem szereti a török, miközben mi meg imádhatjuk a Költő Gigászunk minden feldolgozott porcikáját! Fogyasszuk egészséggel! Frady Endrét Mindenkinek!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas Frady Endre hívő/

„Kedves Dr. Ház úr! Frady Endre ebben a versében nem vétett semmiféle rímhibát, ugyanis ezt a verset, ahogy a legtetején látni méltóztatik, nem Frady Endre írta, hanem irigy ellenfazeka ill. ellenlábasa, a leghogyishívjákabb élő magyar kortárs költő (?!?!?!), Csablonkay Menyő, úgyhogy hozzá tessék fordulni az egyébként teljesen jogos panaszával! Ellenkező esetben ütök ám, de hirtelen! Maradok kiváló tisztelettel!” /Dr. Kardkikard Koppány, a Költő jogtanácsosa és személyi szakedzője/

„Ez a paródiaversezet a magyar irodalmi travesztia hagyományait folytatja a megszokott kortárs online szatíra eszközeivel.

Forma és ritmus: Petőfi klasszikus sorkezdését („Itt van az ősz, itt van újra”) idézi meg, ám a poén kedvéért gyorsan átvált a komikus vásári rímek szándékoltan primitív világába (újra – hüvelykujjra). A negyedfokú rímkényszer és az erőltetett ritmus nem költői hiba, hanem a paródia tudatos műfaji eleme.

Tartalom és humor: A vers lényegében egy „kikacsintós” irodalmi belháború, ami Frady Endre ismert abszurd, önironikus stílusát veszi célba. A humor forrása a végletes hiperbola: Frady költészete itt nem csupán rossz, hanem egyenesen civilizációs katasztrófa, ami elhozza a „világvég évét”, sőt, a történelmi oszmán seregeket is harcra vadítja.

Szerkezet: A mű felépítése a teljesen szürreális jótanácstól (a körömrágás elleni szilva- és almadiéta) fokozatosan jut el az apokaliptikus végkifejletig és a közösségi megváltás giccstől mentes óhajáig (a „pöröly és nagylábujj” találkozásáig).

A szösszenet nem törekszik magasirodalmi babérokra: egy könnyed, abszurd, szellemes stílusgyakorlat, amely hibátlanul hozza a „Frady-univerzum” görbe tükrét.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Petőfi Sándor után szabadon:

Itt a szerda, itt van újra...

Itt a szerda, itt van újra,

Játékest lesz énnekem.

Tán fura, hogy felnőttként is

Szeretem? De szeretem.

Leülök az asztalomhoz,

Innen nézek szerteszét,

S hallgatom az esti csendben

játékosok halk neszét.

Mosolyogva nézek körbe

Játékasztal székéből,

Ragyognak a játékosok

Jó hangulat fényétől.

És valóban, a játéktól

Mindig jobb lesz a napunk,

Szemünkből is látszik az,

Ha szerda van, s játszhatunk.

Levetjük a gondjainkat,

Játékba feledkezünk,

Hazamegyünk majd a végén,

De addig is jól leszünk.

Játsszunk hát mi, játékosok,

(De jó lenne reggelig!),

S játsszunk olyakat, amikben

Legnagyobb kedvünk telik.

Én ujjam hegyével halkan

Billentyűzetet verem,

Versben írom le, hogy milyen

Fontos a játék nekem.

Játékosok, gyertek mellém,

Az asztalhoz üljetek,

Játsszunk addig, amíg tudunk,

Szerezzünk élményeket!

Veszprémben laksz? Vagy csak itt jársz?

Ez itt a játék helye.

Aulich utca háromba

Szerdán fél hatra gyere!”

/M. András, a költő legállandóbb és legveszprémiszerdaijátékestszervezőbb kommentelője/

„Veszprémi Aulich Lajos

Utca szerdán mindig zajos!

Játszódik ott sok-sok mormon,

S fáj bennem sok fülzsírhormon!”

/özv. Taktapölöskei Cummendáréné Rötymöttyi Rigolya, a veszprémi Aulich utca átellenből leskelődő-hallgatózó lakója/

„Végre valahára van valaki, aki kőkeményen belemondja a frankót a pacekba és lerántja a leplet Frady Endre úgynevezett munkásságáról, ami nem irodalom, hanem csak poros iroda lom, amit irodai lomtalanítás közepette avarként égetnek el az elszánt vegyvédelmi szakemberek, a giccsirtás hősei! Bár örülök a (kissé dilettáns, de üsse kavics!) fradyalázásnak, azért görcsbe rándult szívvel bele kell ordítanom a némileg bambaarcú Csablonkay Menyő pejslijébe, hogy az a butít - sulit rímpár úgy sántít, mint egy pörölycsapott nagylábujjú versláb! Persze talán mindegy is, csak fájjon a Fradynak!” /Puzsér Róbert, kritikus/