Az álom

Grzxmydzs varázsló sikoltozva ébredt. Testét tetőtől talpig eperjoghurtos veríték borította. Megrázta busa fejét, hogy a rettenetes rémálmot kiűzze a fejéből, de csak a szanaszét röppenő fejtetvek bemelegítése hallatszott, amint erőt gyűjtöttek, hogy visszamásszanak Grzxmydzs varázsló eperjoghurttól ragadós ősz hajtincsei közé.

Álomlátás eperjoghurtos verítékben (egy kelta férfikórustag felvétele)

Az agg férfiú most önkéntelenül is felidézte szörnyű álmát. Egy nyolc és fél órás kortárs operát kellett a székén előregörnyedve meghallgatnia, mert a nyelve felszúródott az előtte ülő hölgy naftalinszagú kalapjának rozsdás kalaptűjére. Az opera után ráadásul egy üvegfúvósok által előadott vonósnégyes vette kezdetét, amelynek hangjaira a kalaptűs hölgy önfeledten himbálta a fejét. Amikor a színpadon álló kelta férfikórus latin népdalokat kezdett énekelni keletnémetül, Grzxmydzs varázslónak végre sikerült kiszabadulni a zenés rémálom fogságából. Nagyot sóhajtott.
- Soha többé nem eszem közvetlenül lefekvés előtt hun hittérítőt, pláne nem eperjoghurt sodóval töltve!
- Gute Idee! Die Erdbeer-Joghurt Creme ist nicht gut! – énekelte latinos dallamban keletnémetül az ágy mellett felsorakozott kelta férfikórus.
- Tűnés innen! Ti csak álmomban léteztetek! Ne potyázzatok, hanem sipirc vissza a tudatalattimba! – ordította magából kikelve Grzxmydzs varázsló, majd a jobb nagylábujjával megvakarta az eperjoghurtos izzadságtól viszkető bal hónalját.
- Wir gehen zurück. Du bist ein Idiot! – dalolta latinos ütemben keletnémetül a sértődött kelta férfikórus és azzal eltűntek a balfenéken.
Ekkor az egyben lenyelt hun hittérítő magához tért és a sötét szűk helytől megijedve vadul rugdalózni kezdett. Grzxmydzs varázsló sápadtan összegörnyedt és eperjoghurt sodóhab kezdett rezegni a szája szélén.
- Drágám, nem nézel ki valami jól! – mondta a sátorba belépő Grzxmydzsné született Txdzkslaccsh Lülü és a kezében tartott Kannibál Illemtani Kódex kalózvádlibőrbe kötött IV. kötetével az ablak felé mutatott – Nézz csak ki!
Férje hörögve kinézett.
- Na, most már valamivel jobban nézel ki, de egyrészt ezek a hangok teljesen fölöslegesek, másrészt a testtartásod is hagy némi kívánnivalót maga után.
Grzxmydzs varázsló a földre zuhant és az alatta összegyűlő eperjoghurtos tócsában hanyatt fekve vergődni kezdett. Teste ívben megfeszült és a hasán felhasadó résen egy eperjoghurt mázzal borított hun hittérítő dugta ki a fejét.
- Hányszor mondtam neked, hogy rágd meg rendesen az ételt, te szerencsétlen! – ordította a felesége. – Már megint egészben nyelted le! Ó, hogy miért nem a Fekete Pákóhoz mentem feleségül?!
A közben már derékig kimászott hun hittérítő ekkor szemében szent eperjoghurtos tűzzel újra elhatározta, hogy mégiscsak megtéríti a kannibál varázslót. Elővette az énekeskönyvét és vad zsoltáréneklésbe kezdett. Hamis hangja harakirizésre késztette a törzs szamuráj foglyait. Grzxmydzs varázsló könyörögni próbált:
- Jaj, ne! Nem bírom! Zámbó atya, esedezem, hagyja abba! Egyszer megjavulok én, jó leszek majd!
- Nem bírom el, ha sírni látlak. Nem bírom el, ha fáj a szív. – dalolta tovább az immár a padló eperjoghurt tócsájában önfeledten táncoló Zámbó atya és Grzxmydzs varázsló utolsó erejét összeszedve felordított:
- Elég!!! Vissza akarok menni az álmomba!!!
Őszinte jajkiáltása meghallgatásra talált és egy szempillantás alatt ott is termett a kortárs opera nézőterén. A zenészek már hangoltak és ő megkönnyebbült sóhajjal hajolt előre, hogy a nyelvét felszúrhassa az előtte ülő hölgy naftalinszagú kalapjának rozsdás kalaptűjére. Elmosolyodott. Jó dolog is üres hassal elaludni!

Zuhanyozás után

Egész testem víznedv özön,
S törölközőm száraz,
Ám miután törölközöm,
Fordítva van már az.

„Tisztelt költő úr! Az egész falu nevében köszönjük bölcs sorait! Mi ugyan ritkán fürdünk (kivéve a polgármester lányát, aki szinte minden hónapban) és akkor is csak likas lavórban, de legalább lesz új téma a fonóban és a kocsmahivatal pultja mellett. Ha jönne író-olvasó találkozóra, csak táviratozzon és Lüke Lajcsi kimegy magáért a szénásszekérrel az ugarszittyói vasútállomásra! Nagyon várjuk ám!” /Csöböri Tóni pálinkafőző és hályogkovács/

„Persze! Folyó vízben fürdeni, mi? Aztán meg otthagyni a gombás ökológiai lábnyomot a padlón, he? Az ilyen antizöld kretének miatt kell állandóan sarki bálnákhoz láncolnom magamat!” /egy méregzöld aktivista/

„Bizonytalanul hezitálok, hogy szeretem-e a végleteket. Vajon a teljesen vizes költő és az abszolút (van-e, lehet-e ilyen?) száraz, azaz vízmentes törölköző intenzív kölcsönhatása eredményezhet-e tökéletes pálfordulást, azaz csontszáraz költőt és csuromvizes törölközőt? Vajon az ember teste nem tartalmaz-e még maximális szárazság esetén is több vizet, mint a lucskossá szottyasztott törölközője? Ha igen, akkor lehet-e azt mondani, hogy nem? Talán? Netán? Mindazonáltal? Izgalmas, hogy mindig állást kell foglalnom az élet nagy kérdéseiben és sose sikerül!” /Török Gábor politikai elemző/

„Jó dolog, ha egy költő feszegeti a határokat. Mert mindennek van a határa, de nem mindenki költő. Ebben a versben a határok nem feszegetve vannak, hanem totálisan megsemmisítve. Mintha maga Chuck Norris rúgta volna le az irodalom fejét. Analfabetizmus + villamosítás = anarchia. A sötét középkor elkezdődött. Fel-né-gyel-ni! Fel-né-gyel-ni! NEM ENG.!” /Puzsér Róbert kritikus/

„Költő úr! Van olcsó törölközőm reklámáron! Magának a feléért!” /egy nagyon gyorsan mozgó árus/

„Igényes költő, igényes testmozgás után igényesen fürdik és igényesen teljesen szárazra törli magát! Remélem, utána igényes update táplálékkal tölti fel az igényes testét!” /Igényes Update Norbi/

„Ez az átok nem csak fürdik, de kornyikál is közben! Nem csak beázunk, de meg is süketülünk tőle! Az én hallásom már teljesen tropa és a hangszálaim is szutyokká áztak! Képtelen vagyok túlordítani a marháját!” /Zámbó Krisztián alsó lakó/

„Stop my rotating coffin! I want to get off!” (Állítsátok meg a forgó koporsómat! Ki akarok szállni!) /William Shakespeare/

„Szabolcska Misi! Meg tudsz nekem bocsájtani?!” /Karinthy Frici/

„Ha valaki, hát én tudom, hogy mindig van lejjebb és lejjebb. Na, de ennél?!” /Felix Baumgartner/