Gőz Matild most nagyon feszült,
mert mióta megépeszült,
rádöbbent, hogy nincsen lába!
Így, ha menne Afrikába,
úszva tenné. Bömböl: „Jaj, ó,
de gáz, ha az ember hajó!”
illetve nem csata… Na jó,
valljuk be, csak bádogcsónak,
s ha ütközne vízilónak,
zúzná az őt ripityomra
s benyelné a szörnyű gyomra.
Gőz Matildnak ajkán sikoly,
ahogy ébred s hallatszik oly
messzire, hogy tisztán hallja
marslakóknak csészealja.
„Álom volt csak!” – Matild döbben…
S olvasók is sírnak többen…
