Szabálykövető dal

Helsingøri tiszta járdán

Szép nyugodtan sétál pár dán.

Bringás őket nem üti el,

Megtiltja a közúti jel.

Nálunk bezzeg rolleresek

Miatt ide-oda esek;

Bőszen száguldozva olyik

KRESZ-re magas ívben tojik.

  refr.:

  Kövess szabályt, haver!

  Fáj a balsors, ha ver!

  Balhé helyett Erkölcs-

  -tan tankönyvre, jer, költs!

Tuc-tuc Merdzsós indexhiány

Mián sikolt vidéki lyány,

Ki a fővárosba kerül,

S elgázolják vademberül.

Aki szabályt követ, gyenge?

Aki szabályt áthág, penge?

Menő szlogen - ó, nagy egek!:

Magyar vagyok, szabályt szegek!

  refr.:

  Kövess szabályt, haver!

  Fáj a balsors, ha ver!

  Balhé helyett Erkölcs-

  -tan Tankönyvre, jer, költs!

„A fateromék fiatalkorában az indexelés még az irányváltás jele volt, ma már a gyengeségé. Manapság csak a nyüzügék indexelnek! Nekem nem kell jeleznem, mert amerre én megyek, arra van az egyenes! A főút én vagyok!” /Merdzsó Leó, némileg korlátolt elméjű cezaromániás drogdíler/

„A sakkból is tudjuk, hogy a gyalog járkálók fele sötét paraszt. Hogyan tudnám észrevenni az ilyen kivilágítatlan ürgéket, amikor hetvennel tépek a járdán?!” /Duplakerekű Dezső, rolleres pizzafutár/

„Frady Endre "Szabálykövető dal" című műve egy humoros és szatirikus költemény, amely a közlekedési szabályok betartásának fontosságát és a szabályszegés következményeit tárgyalja. A vers két világot állít szembe: a dániai rendet és a magyarországi káoszt. A költemény első része Helsingør tiszta járdáin sétáló dán párról szól, akiket a közlekedési szabályok védelmeznek. Ezzel szemben a magyarországi helyzetet a rolleresek és a szabályokat figyelmen kívül hagyó autósok jellemzik, akik miatt a gyalogosok veszélyben vannak. A refrén egyszerű, de hatásos üzenetet közvetít: a szabályok betartása elkerülhetővé teszi a balsorsot és a konfliktusokat. A vers második része a vidékről a fővárosba került lány tragédiáját mutatja be, akit egy szabályokat figyelmen kívül hagyó sofőr gázol el. A költemény végén a szerző ironikusan kérdezi, hogy a szabályok betartása gyengeség-e, míg a szabályszegés menőség-e, majd a magyar mentalitásra reflektál, miszerint a szabályszegés szinte nemzeti sport. Frady Endre verse könnyed, mégis elgondolkodtató stílusban hívja fel a figyelmet a közlekedési szabályok betartásának fontosságára, és humoros formában kritizálja a szabályszegő magatartást. A refrén fülbemászó és emlékezetes, a vers pedig jól tükrözi a mindennapi élet abszurditásait.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Idegesít az a sok belterületi közlekedési tábla! Rengeteg van belőlük! Hogy tudnám százötvennel mindet megnézegetni?! Az ember vagy olvasgat, vagy vezet!” /Cikázó Celesztin, cizellálatlan citromdisznó/

„Biztos úr, a vádja koholt,

Nem ittam ma véralkoholt!

Tán túl finom fehér Tom por

Miatt fáj aljamon tompor!”

/Hajts Tompika, útszéli árokban nyolc napon túl gyógyulva elfekvő ideiglenes brüsszeli lakos/

„Frady Endre „Szabálykövető dal” című opusa ismét bizonyítja, hogy a költő szenvedélyesen vetette bele magát a versírás abszurditásába. A mű groteszk módon egyensúlyoz a KRESZ-szabályok és az erkölcsi nevelés fölött, miközben olyan stílust ölt, mintha egy ovisoknak szóló balesetmegelőzési kisfilmhez íródott volna. A „Helsingøri tiszta járdán” kezdősorok úgy vezetik be a művet, mintha egy skandináv idillben járnánk, de a második versszakban már a magyarországi káosz világába zuhanunk, ahol rolleresekkel hadakozva próbálunk túlélni. A refrén pedig – amellyel talán már magát Fradyt is megijeszthette a saját agyszüleménye – didaktikus módon zengi az erkölcstan fontosságát, egyfajta punkos pedagógiai himnuszként. A legnagyobb kérdés persze, hogy a „tuc-tuc Merdzsós indexhiány” szintagmának vajon van-e bármilyen értelme, vagy Frady egyszerűen csak elérte a szabad asszociációk végpontját. Az egész vers egy furcsa közlekedésbiztonsági agymenés, amit nehezen lehet komolyan venni, de talán nem is kell. Összegzésként: ha valaki egy fülbemászóan szürreális, szabályt követő közlekedési ódát keres, Frady verse kitűnő választás lehet. Ha viszont értelmes üzenetet vagy valódi költői mélységet keresünk, akkor jobb, ha a biciklisáv mellett elsétálunk.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Eszek-iszok-dínok-dánok!

Ugorjatok félre, dánok!

Szervdonortól kéne má' lép,

Aki magyar, gázra rálép!”

/Gázfröccs Gejzír, gőzagyú gumihengerfejlövéses gombamódos gazda/

„Valami bűzlik Dániába', tán a dán metán?! Mindeközben a szerencsésebb fejlövéstörténetű középkeleten itt vannak nekünk a flaszter hungarikumai: a józanság borízű hangja, szabálykövetés okosba' és a megunhatatlan bunkó vs. balekok társasjáték. Magyarország, Szeretlek!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hű mán, humán! Netán metán?! Mister Flaszter?! Fajló fejlő?! Bunkó banki bankó?! Boríz beráz?! Balek belak?! Szabályt szablya szabja?! Társasjáték?! Jártas Máték?! Társas sastár?! Szurit szeret?! Nőver never! Naaa… ver!!! Neee… vér!!!” /Zoknilyukas Zakariás, zöld Zaporozseces zombi/

„A merdzsósok nevében kikérem magamnak! A bélyeggyűjtő bélyemvékben nincs irányjelző - vagy sikeres az agyzsugorító tanfolyam, amit az átvételt követően kell elvégezni. Lehet, hogy ez is benne van az árban?” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas Merez Merdzsós/

„Merdzsós, beszósz Bélyemvének?!

Kezgyé temetési ének

Rendelézsbe, ami salyát!

Ellátom a verdád balyát!

Idegesít engem fel ez,

Csak a hüje iránylyelez!

Bosszú idelye lyön, mer ez

Vérlazító! Murdelsz Merez!”

/Bé Amway, agyzsugorított kétajtós szekrényfiú/

„Követni vagy nem követni? Ez itt a kérdés. De ha nincs szabály, ez nem kérdés. Van még kérdés?” /M. András, a költő legállandóbb és leghamletibb kommentelője/

„Nem, nem, eM úr, nincs már kérdés;

Járdára hullva tört térd és

Tűnt bringás, mert földre kent ő…

Sebaj, mindjárt itt a mentő!

Megállj bringás, az a szabály,

Tettedért börtönben zabálj!”

/Hamlet Hümér, hazánkban haditudósító hullajelölt/

„A tett halála az okoskodás.” /Lucifer/

„A telt halála a torkoskodás.” /Omlett/

„A lett halála a sokkos Škodás!” /rigai rangidős rendőrnő/

„Elém ugrott, jaj, lett,

Féknek léptem mellé,

Gázt adtam és baj lett,

Holt lettből folyt el lé!”

/a sokkos Škodás/

„Extrán peches Béla meg én;

Dőltünk, mint selejtes inga;

Nagyszobánknak kisszőnyegén

Elütött egy szobabringa.”

/Méla Béláné Fátum Fatália, a Szobabiciklik Áldozatainak Jókora Zúzódásait Ápoló Rend (SZÁJZÁR) betanított segédanyácája/

„Szovjet utat Mazda rovja…

Szembefut egy gazda lovja…

Lekoccolnak: Nazdarovja!”

/Vodka Vodkanovics Vadkan, Volgamenti vadőr és Darth Vader matricás véderőleves díler/

„Frady Endre "Szabálykövető dal" című versikéje egy olyan irodalmi förmedvény, amelyet még a legelvetemültebb grafománok is szégyellnének papírra vetni. A költői tehetség teljes hiányát tükröző sorokban a közhelyek és a banalitások olyan mértékben tobzódnak, hogy az olvasó szinte fizikai fájdalmat érez. A vers első két sora egy unalmas és semmitmondó képet fest egy dániai sétáról, amelyet a költő valószínűleg egy turistakalauzból ollózott össze. A magyarországi rolleresekkel kapcsolatos panaszok pedig annyira elcsépeltek, hogy az ember szinte hallja, ahogy a papír is unalmában ásít. A refrén olyan didaktikus és erőltetett, hogy az olvasó szinte könyörög, hogy valaki állítsa meg ezt a szellemi környezetszennyezést. A "tuc-tuc Merdzsós indexhiány" kifejezés pedig annyira erőltetett és mesterkélt, hogy az ember szinte szégyelli magát, hogy egyáltalán elolvasta. Frady Endre ezen alkotása nemcsak hogy nem éri el a költészet legalapvetőbb szintjét, de még a legelnézőbb olvasót is arra készteti, hogy sürgősen valami értelmesebb elfoglaltság után nézzen. Ez a vers egy irodalmi katasztrófa, amelyet jobb lenne örökre elfelejteni.” Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Nekem jött egy tuc-tuc Merdzsó

Fenn a széles járdán, mer’ Joe

Skinhead-sofőr túl vakmerő

Volt s azt hitte, pár lóerő

Által ez a rút hirignem

Diadalt hoz neki, mígnem

Szeme loccsant, mind a kettő,

S hasfalamon poszter lett ő.

Hasfalamon sok a vastag

Kocka formátumú hastag,

Amin törnek Mercédeszek,

Miket reggelire eszek.

Audisok, Bélyemvések

Lelkébe is mélyen vések,

Ha halott tanúi annak,

Rólam messze lepattannak.

Bizony, aki nem indexel,

Rászólok: Most sírba fekszel!

S verdájával addig verem,

Mígnem alá verem terem.”

/Chuck Norris, akinek vannak rímpárjai és nem fél használni őket/

Őszi köd

Városunkon köd ül ősszel,
Így, ha netán hozzánk jössz el,
Nagyon vigyázz, ne hajts falnak!
Kik így tesznek, korán halnak.

Figyelmezőn szólj szám, beszélj!:
Falnak menni életveszély!
Betonkemény, üt egy nagyot,
S ha kidől is, holtan hagy ott!

Ködfénylámpázz elől-hátul,
S hogyha nem látsz erdőt fátul,
Lassan vezess henye here
Módon! Sőt, tán ne is gyere!


„Minden költő azt veti papírra, ami a fejében van. Nem kell azonban sűrű őszi ködnek ülnie a városon ahhoz, hogy nekem eszem ágában se legyen meglátogatni Frady Endrét, sőt anyámat sem engedem a közelébe! Még a végén róla is írna egy förmedvényt! Ez a ködagyú nikkelbolha sajnos túl termékeny, és úgy dől belőle a tömény értelmetlenség, mint Hasfelmetsző Jack áldozataiból a félig emésztett pacal. Ez az alak egy irodalmi bűzbomba!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Abban igaza van a ködös költő úrnak, hogy bár egy rugalmas-képlékeny ütközésnél a kidőlő fal energiaelnyeléssel tompíthatja a becsapódást, az agy 50-100 g-vel történő lassulása szinte biztosan azonnali exitálást okoz. Csodával határos felépülés esetén az erősen leszázalékolt páciens onnantól legfeljebb cérnavég nyálazó, dadaista költő, főcenzor, vagy parlamenti szavazógomb nyomogató munkakört tölthet be. Amúgy a vers rettenetes! NEM ENG.!” /Dr. Tömb Tompika, főcenzor/

„Köszönjük a költő úrnak, hogy hallgat az Országos Meteorológiai Intézet időjárás jelentésére és előrelátóan figyelmezteti vidéki rokonát, hogy csak az útviszonyoknak megfelelő sebességgel vezetve és minden biztonsági felszereléssel ellátva látogassa meg! Vagy, fokozva a teljes biztonságra törekvést, ekkora ködben inkább el se induljon! Ha minden állampolgár ennyire előrelátó és ennyire óvatos lenne, akkor még ma is békésen élhetnénk fenn a fán!” /Dr. Kumulusz Gibbon, meteorológus és banánkiegyenesítő kisiparos/

„A mű a bensőséges emberi kapcsolatok köddé válása fölött érzett távolságtartás miatti jajkiáltás. A közöttünk lévő falak fájdalmas elidegenítő hatására a költő páros rímekkel utal az első emberpár által könnyelműen elvesztegetett Éden utáni sóvárgására. A henye here kifejezés megerősíti az édes kaptár akol melegébe és az anyaméhen belüli lustálkodásra való emészthetetlen vágyat. A hatás katartikusabban üt szíven, mint a betonfal a ködben. Teljesen elkenődtem!” /Szanaszét Kenézné Élő Flóra, méhészipari szakközépiskolai magyartanár és joghurtkészítő kisiparos/

„Jó napot kívánok! Forgalmi, jogosítvány? Rendben. Ködfénylámpa? Van. Izzókészlet? Van. Egészségügyi doboz? Rendben. Téli gumi? Van. Féktávolság? … Féktávolság? Hogyhogy nem tudja megmutatni?! Mi az, hogy én ezt hogyhogy nem értem?! Féktávolságot tehát nem tudja előadni! Ötvenezer! Köszönöm kérdését, anyám jól van! Tessék, a nyugta! További jó utat!” /Faék Fedor, közlekedésrendészeti főtörzsőrmester és az ’Iszoda A Róka Összefogta Csukához’ biztonsági őre/

„A köd olyan, mint egy hatalmas időtépő marok, a legtöbb futballmeccs is miatta szakad félbe. Heeej, amikor 1939 novemberében 3:2-es vendégvezetésnél a 85. percben köd miatt lefújtam a Zsigerfalva - Dögkút meccset, úgy megkergettek a hazai szurkolók, hogyha nincs a jótékony tejszürke homály, akkor helyettem tévedésből nem a szintén fekete ruhában lévő dögkúti segédlelkészt verik meg! Én eközben a vendégsorfalnak futottam és elájultam. Heeej, azok a régi szép idők!!!” /Szmog Szötyő bá’, egykori megye II-es focibíró és az Újpesti Cérnagyár nyugdíjas cérnavég nyálazója/

„Nagy ködben a repülőtereken senkit sem engednek se felszállni, se földet érni, de akit én megpofozok, annak mindkettőt muszáj” /Chuck Norris/

„A múltkor elmentem a Birodalom elleni tüntetésre, de olyan köd volt, hogy a rohamosztagosok helyett véletlenül a saját apámat vertem agyba-főbe. Hiába szörcsögte, hogy ’Luke, I am your father!’, nem értettem, mert nem tudok angolul és a tolmácsot egy balesetből kifolyólag már korábban felnégyeltem a fénykardommal. Hiába volt velem az Erő, az se látott egy kukkot se!” /Égenjáró Lukács, betanított Jedi/