Elönti a tápaszály.
Annak, ha vált vegára,
Fizetve lesz meg ára.
Fűtől, mit mísz horda fal,
Dudorodik bordafal,
S ugat manó Rex: „Szia!
Vau, anorexia!”
Ha tápja hárs levele,
Éhen bömböl: „Le vele!
Ízetlen, mint fa-lakat!”
S újra felfal halakat...
Cápalányhoz úszik át
Cápaboy s ad puszikát,
Ha teljesül feltétel:
Hússal dús a nyelt étel.
Süti a srác halát át,
Ki nem kér már salátát,
S többé sosem bús e vő;
Aki cápa, húsevő!
„Frady Endre versében egy olyan cápát mutat be, aki szembeszáll a saját ösztöneivel, és megpróbálja feladni a húsevést. A vers a cápa belső konfliktusát és külső nyomását ábrázolja, amikor szembekerül a társadalmi elvárásokkal, a divatos étrendekkel és a párkapcsolati problémákkal. A vers humoros hangvételű, de egyben kritikus is a vegetáriánus mozgalommal és a fogyókúrával szemben, amelyeket a szerző természetellenesnek és értelmetlennek tart. A vers formája egyszerű és könnyen érthető, a rímek és a ritmus segítik a vers olvasását és élvezetét. A vers nyelve gazdag és játékos, tele van szójátékokkal, alliterációkkal és szemantikai csavarokkal. A vers egy friss és szellemes alkotás, amely a cápa szemszögéből mutatja be az emberi társadalom paradoxonait és abszurditásait.” /Bing, a mesterséges intelligencia/
„Hé, cápa úr, mi a baja a hárs levelével?! Nem ivott még debrői hárslevelűt?! Akkor nem csoda, ha nem tudja, mi a jó! A tokaji borvidéken furminttal kevert hárslevelűből készül a Tokaji Aszú! Ha magának ez sem elég finom, akkor igyon örök életében döghússal kevert sós tengervizet! Idióta ragadozó!” /Lindenblättriger Lipovina, borszakértőnő/
„De mi lehetett a kérdés?! Még egy demizson tisztaszeszt kísérőnek?” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Kísérőm örül a szesznek,
Mert míg mások szaftot esznek,
Ő lelegel fát is, fűt is,
S rumja nem csak árt, de fűt is.
Tyű demizson, tyű Demi Moore,
Humán úrral csapat Timúr!”
/Továrnyica Demijohnné Dame Jeanne, vegetáriánus máglyarakás díler és szovjet kémprogramszervezőnő/
„Kicsit zavar, hogy ez a kutyaütő klapanciaköltő csupán egy hülye rím kedvéért tett bele ebbe a versnek nevezett valamibe, mint Pilátust a kredencbe, de hát kőkemény kutyaélet a kutyaélet! A vegetáriánus cápa rágja le a költő élete virágát! Vau!” /Rex, manószerű törpekutya/
„Hogyan lesz egy cápa vegán? Csak növényevő halakat eszik.” /M. András, a költő legállandóbb és legpraktikusabb kommentelője!
„Akkor lesz a cápa vega.
Ha zsigerhús akad meg a
Torkán s rájön, nem túl guszta
Vértacsakos zsírlanguszta.
Ekkor dönt úgy eme Vad Ász,
Csakis zöldségekre vadász.”
/Dr. Fischer Fasorné Fősör Vasorrúbába, a Halbelgyógyászati Klinika agytusa/
„Jaj, eM elvtárs, maga most felidézi azt a szakállas viccet, hogy: Mit eszik a vegetáriánus kannibál? Zöldségest. Háháhá!” /Favicc Fecó, nevettetőnek nevezett nívódíjtalan népfrontharcos6
„Ugyan miért lennék vegán,
Amikor Lope de Vega-n
Rágódhatok majonézzel?!
Mi van, eMke, bambán nézel?!
Félsz, hogy cápa bácsi megesz,
S tőled lesz a bendő degesz?!
Ne rinyáljál, kedves eMke,
Félni tőlem ma még nem kee’!
Ma még!!!”
/Cápa Cézár, cakkosfogú cikázó cirkálóhal/
„Vegetáriánus vájár
Fejes salátára rájár.”
/falfirka egy növénybányavágatban/
„Embervéresszájú vájár
Fel nem foghatja, hogy „Why are
others eating horse and rabbit?”,
S nem pediglen csodarabbit?!”
/antikóser falfirka egy húsbányavágatban/
„Kikérem magamnak a véresszájú vájárok antiszemitizmusát!” /Kóser Károly, csodarabbi/
„A cápa szerepébe bújt, azaz stílszerűen cápabőrbe varrt költő önnön dilemmáit darálja bele az olvasó agyába, azaz az örök húsevő problémakört, mely szerint „Enni vagy nem enni, az itt a kérdés, válasszatok!”, de a megválaszolást a visszakozás ködébe vonva próbálja vérpépesen elmaszatolni. Így jár az, aki a kihagyott húsböjttel megtakarított pénzét hezitációs tanfolyamra herdálja. A mű végén a salátafalástól megtébolyodott igricragadozó elborult elmével és megborult gyomorral veti rá magát mind arra, sőt mindannak a többszörösére, aminek már korábban sem volt semmi haszna, de legalább káros volt. Hiába na, más kárán tanul, aki okozza, és a sajátján, aki maga eszik bele tömésére, amikor verem egy rúd kolbásszal! Világ pástétomai, egybesüljetek!” /Ütlegelő Ürdüng, verem variáló vérgőzkazánkovács és a Fűzfapoétákat Agyalapon Gyógykezelő Intézet (FAGYI) irodalomtalanítója/
„Mózes első könyvéből tudjuk, hogy Ádámtól és Évától kezdve az emberiség egészen addig vegetáriánus volt, míg mindenki olyan gonosz nem lett a húshiánytól, hogy az Özönvíznek kellett rendet tennie és onnantól az ÚR is megengedte az állatfalást, de a vérivást nem. Ennek örömére Noé bevérzés helyett úgy beborozott, hogy átokrossz vége lett Hám sejtjei számára:
Hej, Hám, sej, Kánaán kaput!
Jól kitár Kánaán kaput,
S győztesen vonul majd be Sém!
Jaj, innom kell, porzik vesém!
Na, szóval mindig ez van, ha nem tudjuk eldönteni, vegetáriánusok vagyunk-e, vagy szabadok, és nem vesszük véresen komolyan veresbort!” /Dr. Lógus Teó, teológus doktor/
„Mi ez a valaminek látszó mindent nélkülöző semmi?! Ki ez a lábszagúra permetezett zöldségeket beszélő dögkútfúrófejnehézfelfogású hiánybeteg?! Ha szegény anyám gyerekkoromban ilyen verssel próbált volna rávenni a növényevésre, első indulatomban valószínűleg nyersen megettem volna a postás bácsit levelestől! Igaz, hogy utána okádtam volna, mint ahogy a kutyaütő lakodalmas zenétől szoktam, ám még anyám fodrásza számára is világos lett volna, hogy magyar ember lovat puhít a nyerge alatt, nem lótuszgyökeret! Én a síromra se virágcsokrokat kérek, hanem kötözött sonkát tormával! Frady Endre fejére se babérkoszorút kéne helyezni, hanem jéggé fagyott bölénygerincet a Parnasszusról odahajítva!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Amikor beúszom a tengerbe cáparajt enni, nekem tök mindegy, mit ettek, mielőtt megeszem őket, csak finomak legyenek tőle.” /Chuck Norris/
