Pedig jó rajtam a sasszem.
E gőzpára szörnyű átok,
Mert egy rakéta jön, asszem.
Ha forró hegy eltalálna,
Keletkezne rajtam has lik,
S vérvörösen, mint egy málna,
Átsülnék és lennék saslik.
Vas-szulfidhoz vesz fel vas ként,
Mindeközben gyűlik fel hő…
Erre rímel az, hogy sasként
Ritkán barátom a felhő.
_ _ _
Rakétával szembe megyen,
Mert lik lesz rajt’, ami hasas,
Felszúrva a forró hegyen.
Ne röpködjön bennem senki,
Se sült saslik, se sok gólya,
Se tót, se muszka, se jenki,
Se Ikarosz bugyogója!
Hagyjanak engemet békén
Gyülemleni s adni esőt
Idefenn az égnek kékén,
Vagy mindenki monnyonle, sőt!
operaáriaként elénekelve No.1.: https://www.youtube.com/shorts/6MqyTMaxKqg
operaáriaként elénekelve No.2.: https://www.youtube.com/shorts/3GlQlIQriAQ
„Lemondtam. De mi az, hogy sőt?! Fel is mondjak?! Le, fel, le, fel?! Mi vagyok én, eszkalátor?! Vagy páternoszter?! Maga is egyszer felhő, egyszer lehő?! He?! A sas rúgja meg!” /mindenki/
„Fel is hő, meg le is hő,
Meg is jő, meg áll is, hőőő!,
Lovam áll, nem indul el,
Békét itten hindu lel,
Nem is kiabálja: Gyí!,
Így fájdalma nem agyí,
Zúg benne Brahma dal ma,
S inkarnál mint vadalma.
Ha egy medve bekapja,
Hasznos, ha van backup-ja.”
/Csablonkay Menyő, a leghogyishívjákabb magyar kortárs költő/
„Szellemesen szemléletváltós versike, melyről az alábbi kultúrmorzsa jutott eszembe, bár magam sem értem miért. Samuel Beckett ír avantgárd szerző Godóra várva című kétfelvonásos színművét Vivian Mercier szinten híres ír színikritikus jutalmazta azzal a jellemzéssel, hogy "a play in which nothing happens, twice". Amúgy továbbra is hajrá Frady!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Senki sem léphet kétszer ugyanabba a golyóba.” /szicíliai maffiózó közmondás/
„Ha a golyó vissza pattan,
Két lyukat üt humán Pettin.”
/Pie Donné Nápolyi Camorra, kancsalrímlövésznő és sasfelhősítő rakétatechnológus/
„Humán úr, maga most elfut a horizontig és vissza! Kétszer!” /Csávás Kálmán, a Humán Agyasok Büntetőtábora (HAB) csókos erőnléti edzője/
A vers végére már teljesen természetesnek tűnik, hogy a felhőnek elege van sasból, gólyából, tótból, muszkából, jenkiből és Ikarosz bugyogójából. A záró „monnyonle, sőt!” pedig méltó csattanója ennek a meteorológiai tébolyparádénak.
Verdikt: felhők felett az ég, felhők alatt a saslik – Frady Endre pedig valahol a kettő között, egy elszabadult rakéta röppályáján.” /ChatGPT/
„A sas és a felhő szemszögéből sikerült leírni a helyzetet. De mit mond a rakéta?” /M. András, a költő legállandóbb és legrakétafaggatóbb kommentelője/
„Hőrakéta sosem beszél,
Titkát elfedi szembeszél,
Célja ellenségszerű rét,
Ahol gyárt majd emberpürét.”
/Atavisztikus Atanát, aviátor és antagonisztikus atlétatrikó antológus/
„eM úr, maga oly kíváncsi,
Megöregszik nagyon hamar,
Átáramlik magán pán csí,
Ami nagyon fáj ám, ha mar!”
/Lúg Szkájvókerné Sav Márta, Palóc Aténé díjas salgótarjáni bölcsnő/
„A műben szereplő saspanaszt követő felhőkifakadás – ami esővel is járhat, sőt! – korunk kifelé és befelé puffogó nyafogáskultúrájának keserédesnyés kvintesszenciája. Amiképp olcsó sasliknak híg a leve és ahogyan rakétával nem lőnek felhőborítású Ikaroszok bugyogójára, ugyanígy jár az, aki izzadt málnaként vérvöröslik egy globálisan felmelegedett szauna forró gőzpárájában. Vagy mindenki monnyonle?! Nincs az a csipás sasszem, aki első száztíz olvasatra átlátná a Költő magasságait és mélységeit, de ne adjuk fel! Aki keres, az túlél. Aki sokat keres, az kényelmesebben él túl. Persze könnyebb átbújnia a tevének a tű fokán, mint gazdag embernek rakétán lovagolva felszállni a felhők fölé, ahol mindig kék az ég és zöld a fű, ami illegális ugyan, de utána az ember olyan könnyűnek érzi magát, mint folyadék- és rostdús táplálkozás esetén a reggeli székelést. Aki már rászokott Frady Endre olvasására, az ne hagyja abba, mert a leszokási tünetek önveszélyesebek, mint a Frady Endre olvasásra való rászokás! Akár olvas valaki Fradyt, akár nem olvas, okvetlenül folytassa, hiszen az élet rövid, csak kibírjuk a végéig! Ha meg nem, akkor még rövidebb! Sőt!” /Zombiváry Löftöny, hangrobbanás ellenes fafüldugó ács és tikmony tüttyögtető tangóharmónika sózó/
A felhő mint panaszkodó, önérzetes meteorológiai entitás remek humorforrás: egyszerre fél a rakétától, a saslikká válástól és attól, hogy bárki „benne röpködjön”. A képek túlzóak, abszurdak, néha már szándékosan túlfőzöttek, de pont ettől működik a mű: a groteszk képi világ és a nyelvi torzítás együtt adja a fradyendrei ízét.
A legjobb sorok azok, ahol a természeti jelenség és a katonai technika összeér: a „forró hegy” mint rakétaorr egyszerre fenyegető és komikusan esetlen. A zárlat pedig tipikus fradyizmus: a felhő ultimátumot ad a világnak, hogy vagy hagyják esőt gyűjteni, vagy „monnyonle mindenki”.
Összhatás: abszurd meteorológiai stand-up, ahol a felhő a főszereplő, a rakéta a mellékszereplő, a józan ész pedig sehol sincs.” /Copilot/
„Mindenki monnyonle? Monnyonle a felhő! Felhőtlen jókedvet mindenkinek!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas jámbor-mint-a-bárányfelhő vadász/
„Felhőellenes itt a Ház?!
Na, majd mindjárt nem bruhaház
Kacarászva önfeledten,
Ha megjelenünk mi ketten:
Én a felhő kissé jobbra,
S balra haverom, a kobra!
Ő megmarja, én áztatom,
S szétgurul a sok Ház-atom!
Mi bruhaházunk majd végre,
S felhő kerül minden égre!”
/Kígyófelhőssy Kumulusz, kékégi körkép katalizátor/
A Felhők között… nem kevesebbre vállalkozik, mint a meteorológiai egzisztencializmus és a katonai légvédelem kíméletlen összeütköztetésére – mindezt egy felhő szemszögéből, akinek nyakába nemcsak a sasszemű sas, de a modern haditechnika és Ikarosz alsónadrágja is nyűgként szakad.
A mű valódi zsenialitása a nyelvi bravúrokban és az elmebeteg kecske-rímekben gyökeredzik:
A „sasszem / asszem” párosítás a magyar elégiai költészet csúcsa.
A „vas ként / sasként” szójáték pedig olyan vegytani és poétikai szintetizáció, amitől még a Periódusos Rendszer is elmorzsol egy könnycseppet.
A „has lik / saslik” vizuális és kulináris párhuzam pedig végérvényesen átrendezi a hazai gasztro-líra térképét.
A záró refrén tiszta, nemzeti sorskérdéseket feszegető kiáltvány: a felhő csak esőt akar adni, de a sok röpködő elem miatt inkább a közkedvelt „monnyonle” opciót választja. Tolsztoj Háború és békéje semmi ehhez képest – ott legalább senki nem sült át málnaszínű saslikká egy rakétától.
Kinek ajánlom? Kizárólag azoknak, akik bírják a mélyenszántó magasrepesztést, és nem félnek attól, hogy a költészet forró hegyként hatol át a rekeszizmukon. 10/10, jár a virtuális Saslik-díj!” /Gemini/
„Tisztelt Frady úr! Árulja el, mennyiért fejezné be végleg az áldatlan tevékenységét, a klapanciaköltögetést! Nevezze meg az összeget! Ígérem, hogy összedobjuk!” /Kacsmarek Kocsolák, a Koldusok Irodalmi Szakszervezete (KISZ) titkára/
„Mi ez az irodalmi légtérszennyezés?! Frady Endre a költészet kertjének olyan mély gödre, hogy még a benne büdösödő talajvíznek is bezártsági tériszonya van tőle! Kétségtelen, hogy nem fizikai lehetetlenség egy sast, egy felhőt és egy rakétát egy versbe beleszuszakolni, de minek?! Mi a cél?! Mi a mondanivaló?! Mi a kő, ami ezt a megveszekedett tyúkapó kendet úgy eltalálná, hogy attól ki tudja, hol állna meg és ott is csak azért, mert a fal adná a másikat?! Toldik, Kinizsik, Fekete Lacik és egyéb munkás- és vasöklű proletárok, üssétek!!! Ahol a szubkultúra mélyén rejtőző börtönköltő, Kübliváry Klacsmánd írta alig ismert átokversében:
Ismerje meg őr öklét,
S várja poklos öröklét!
Könyörgöm, Frady Endrét ültessük fel egy éhes sashad kergette rakétára és lőjük föl a felhőbe! MOST!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/
