Kerékpáron aki üle,
Menetszéltől lebeg füle,
Szája muslincával tele,
S örüle, ha csapra lele.
Pedálokat gyorsan hajta,
Negyvennel tép – lelke rajta!
Kerékpárút vala gyatra,
Nem ére ő haza hatra.
Durrdefektnél messze szálla,
S kőborotvált lőn az álla.
Dúlt cangáját sántán tolá,
S röhöge rajt’ tót és oláh.
Biciklijét megtapoda,
Nyálat gyűjte, köpe oda,
S árkon, bokron, völgyön, hegyen
Eztán mán csak gyalog megyen!
„Hinnye, a kendet kiröhöge vala tót és oláh?! Gyüjjetek véreim, szittya hunok! Álljunk bosszút és verjük meg őket izibe’ vízilabdába’, de tüsténkedve! Isten álgyad meg a magyart, nyújtsál a kapuja elé védő kart! Vala és tyű!” /Pálpusztai Patony, harangláb pedikűrös és népi rögvalóság-show nyertes/
„Gyalogolni jó” /Móricz Zsigmond/
„Ne moralizáljon itt körtér úr, mert átneveztetem valamelyik önkormányzati csókosommal! Nem azért van a lábunk, hogy gyaloglással koptassuk, hanem, hogy nyomjuk vele az EU-s pénzből épült bringaúton száguldó Hummerben a kuplungot, meg a gázt!” /Kőagy Kenéz, játékautomata díler és bulvárceleb/
„Aljas rágalom, hogy a kerékpárút építésre kapott EU-s pénzt nem a kerékpárút építésére fordítottuk, pedig arra! Is! Az, hogy közben nekem lett egy kacsalábon forgó aquaparkom, csak véletlen egybeesés! Pont akkor volt a születésnapom, és a mindig keményen dolgozó szüleimtől ezt kaptam ajándékba! Közötök?!” /Pukkancs Potyonc, az Uniós Források Osztálya (UFO) közpénz jellegvesztés ügyi szakreferense/
„Hej, ha Kodály még élne, ezt a népi művet rögvest megzenésíttetné és gramofonba gajdoltatná valami szerencsétlen tárogatós parasztbácsikával, akinek már nem volt ideje elillanni a mikrofon láttán. A ’Dalolsz, vagy üsselek!’ mondatot persze utólag letörölnék a felvétel elejéről.” /Félnótássy Félix, a Magyar Zeneakadémia Pikula, Esőbot, Rebek és Xilifon (MZ PER X) tanszakának félállású professzora/
„Az önmagától térben és időben messze eltávolodó költő egy más kulturszemlélettel sokkolja az önnön sztereotípiáiba kimozdíthatatlanul bele passzivált létemberkéket. A népi sorsfordulatok tömkelege tör utat magának a gyökereit vesztett és múlttalan jelen jövőképe felé. Ősi siralomházi vígságok szabadulnak rá a sportembertelen mivoltukban védtelen tömegekre, hogy ízes szófordulatú ízetlenséggel döngöljék létiszapba, vagy emeljék fel a szellemi posvány miazma felhőjébe őket attól függően, hogy hány tót és oláh vala össze-visszacsatolva teoretice. Hovátehetetlen bravúrstikli!” /Tót Tiboldné Oláh Otília, a Szügyönszúrt Szillogizmusok És Vesecsokoládé c. alternatív irodalmi honlap főszerkesztője/
„Mi ez az esztétikai terrorizmus, ez az elő-paleolit kori mamut bébi szellemi szintjén mozgó betűokádék tócsa?! Mi ez a kritikusokat kultikus öngyilkosságba és gyorstalpaló harakiri tanfolyamok sikeres elvégzésébe kergető rímfőzelék?! Anyám szerint a mamut bébik nem hánynak, csak visszabüfizik az anyatejet, de hát őt sem a biológia tudásáért szeretik a nyugdíjasklub keresztrejtvényfejtő csoportjában. Bárcsak Frady Endre a mamutok kortársa lehetett volna és én már csak szibériai leletként ismerhetném!” /Puzsér Róbert/
„Egyszer egy régi texasi kerékpárúton én is belebicikliztem egy mamut csapdába, majd a rólam visszapattanó sziklák megölték az egész rám támadó törzset.” /Chuck Norris/