Magyarország apró

Magyarország apró telek,

Nem zavarják hideg telek,

Mert oly kicsi, mint egy pajta,

S hó így alig fér el rajta.

Ám, ha mégis van hó, rajt’ ás

Reggel sok házmester pajtás,

Ne törjön el lakók lába,

Átcsusszanva Ukrajnába!

Kis országból rövid csúszka

Az út oda, hol lő muszka,

Aki Putyin szobrot avat…

Házmester, söpörd a havat!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/a6RR7OfYLyw

„Söpröm én, söpröm! Végre valaki értékeli a munkámat nemzetbiztonsági és geopolitikai szempontból is, bár a felszólító mód rosszul esik kicsinyég! Ugyanakkor művelt emberként tisztában vagyok azzal, hogy az udvarias ’Házmester úr, legyen szíves elsöpörni a havat’ sor megtörné a vers csodálatosan lüktető és szertelen ritmusát. Hogy maga a költő úr is szertelen-e, azt majd a független doppingvizsgálat fogja eldönteni. Na, addig is elhordok hetet-havat!” /Lapát Lipót, a Hun Eredetű Házmesterek Egyesülete (HEHE) sztahanovistája/

„Nem tudhatom, másnak e líra mit jelent! Nekem Kollégám itt e hókupacokkal ölelt kis versike apukája, messzeringó meg minden. Köszönöm, Endre bá'! Köszönöm, hogy mindig alázatra tanítasz! Köszönöm, hogy érthetem a szavak nagy részét, néhány mondatot, egy-egy versszakot és néha felismerhetek benne hivatkozásokat az irodalmon kívüli világra! Én igazán beérem ennyivel. Ki vagyok én, hogy egyáltalán megpróbálhassam megérteni, hogy jön ez most ide, meg miért kellett. Adott a Vers, van szerzője, címe, aláhúzva, ahogy kell, helyes kis versszakok cuki kis rímekkel, pityorká, és hogy aztán a Költő ezzel mit akart, na erre ott van a Művész, meg a Jóisten!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr, kis hazánk kies,

Ki elcsúszik, könnyen kies’,

S a Jóisten, meg a Művész

Együtt jelzik: nem csak mű vész

Van, de valós és nem lódít,

Ki gazolja a valódit.

Könnykár kell, a vigyor kára

Nem lesz elég pityorkára.”

/Tokmányossy Teofil, tikmányfalvi tömbházmester és tokatikkasztó tamburmajor/

„A vers a Frady-féle kancsal rímtechnika és abszurd közéleti humor igen tömény példánya. Már a „Magyarország apró telek” → „Nem zavarják hideg telek” szóvicces indítása is jelzi, hogy itt a földrajz, a meteorológia és a geopolitika egyetlen hólapátba lett összekeverve.

A csúcspont kétségtelenül az „Átcsusszanva Ukrajnába!”: a síkos járda pillanatok alatt háborús határátlépéssé változik. A végén pedig a „Putyin szobrot avat / Házmester, söpörd a havat!” bravúrosan csapja össze a nagypolitikát a társasházi közös képviselet szintjével.

Összegzés: földrajzilag kétes, fizikailag valószínűtlen, politikailag csúszós, költészetileg pedig… hóhelyzet. A házmester mindenesetre nem lazsálhat: ha nem takarít, Frady geopolitikát csinál a járdából.” /ChatGPT/

„Ha Szobot zavarná szobrom, drónjaimtól lenne Szob rom.” /Putyin falfirkája egy szobi szabadulószobában/

„Ha Magyarország a téli hidegben olyannyira összemenne, hogy egy ponttá zsugorodna, vagyis semerre sem lenne kiterjedése, akkor létrejöhetne az ukrán-osztrák határ. Új határszakasz lévén használat előtt persze ki kellene mosni. Fertőtlenítőt azonban tilos lenne használni, nehogy eltűnjön a Fertő-tó!” /Vaszilij Fosszilij, szuperszenior korosztályú kijevi jércemellúszó/

„Még október eleje van, talán még nincs hó... De tényleg érdemes eltakarítani... (Mint azt, aki már ilyenkor a hóról ír verset!” /M. András, a költő legállandóbb és legtalánosabb kommentelője/

Hó?! Hó’ van?! Még csak az kéne, eM úr, mi?! Hó a léken, hohohó?!” /a nagy ho-ho-ho horgász/

„eM és ho-ho-ho horgász urak,

Legyetek már tök lelkesek,

Hogy Irak egyrészt nem Urak,

Másrészt, ha akarok,esek!”

/a hó/

„Irak nem Urak?! Ukrajna meg nem Ikrajna?! És ha kaviárnak való ikra Rajna folyóban is található lenne?! És ha a Rajna nem folyó lenne, hanem tó és lehetne benne tokhalat találni, akkor a

          Rajnán úszó tavi jármű

          Lehetne egy kaviár-mű?

és fellendülne a német kaviáripar, mi meg lennénk a kaviár-mű összeszerelő gyarmat, he?! Itt mindenki megskótult, csak a költő úr ír?! Walesi bárd alá akarok feküdni! Tillárom, haj!” /Nyakas Nyihámor, tiló tiloló tilinkó tiltótáblafaragó/

„Ez a vers bravúros példája annak, hogyan lehet egy hólapát nyelével egyszerre megpiszkálni a földrajzot, a házmesteri munkaköri leírást és a kelet-európai geopolitikát. A költő olyan parányira zsugorítja Magyarországot, hogy egy átlagos téli megcsúszásból már külpolitikai incidens kerekedik.

A mű legfőbb erénye, hogy egyetlen pillanatra sem hagyja magát a valóság által korlátozni. A logika itt épp olyan ritka vendég, mint a hótakaró a versbeli országon. A záró felszólítás pedig igazi közép-európai életbölcsesség: míg mások hadseregekkel és diplomatákkal próbálják kezelni a nemzetközi helyzetet, Frady Endre szerint elég lenne egy lelkiismeretes házmester és egy rendes hólapát.

Röviden: egészségesen szemtelen, kedélyesen pimasz politikai hófúvás, amely bebizonyítja, hogy néha a szatíra messzebbre csúszik, mint maga az ország.” /Copilot/

„Hol van már a tavalyi hó?

Az eső sem jön, nemhogy hó!

Hahó! Endre, nooormális?

Ősszel legyen majális?

Októberi nyárban megfőtt a feje?

Gyorsan hűvösre vele!”

Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas rémes rímes hóhányó

„Ne legyen már ilyen vaskalapos, Ház úr, mert lefejeli magát a Mágnes Miska! Engedje már szabadon lélegezni az időjárást! Ne akarja egyenszagúra bedezodorozni az ég hajlatát! maga szerint ősszel a hó monnyonle?! Nooormális?!” /özv. Taktapölöskei Nótáriusné, notórius nótaárus és szabadgondolkodónő/

„Ház úr fején vaskalap áll,

Amit épp egy sas kalapál,

Meg gazdája, Lyaskala Pál.”

/Lyaskala Pálné Jaskala Jolanda, saslik sütő siserahadúrnő/

„Hol van már a tavalyi hó?

Kiszáradt a hawaii tó!”

/polinéz falfirka – Frady Endre ford./

„Bár közeledik október 16-a, a Kenyér Világnapja, mégse süssünk túl nagy kenyeret a pikniken, nehogy lelógjon a Kárpát-medence tányérszéléről! Magyar kenyér legyen apró!” /Tenyeresné és Talpasné, páneurópai péknék/

„Frady Endre ebben a versében nem csak másolta, de meg is haladta az őt megelőző generáció Frady Endréjét, a szintén meg nem értett Befőtti Vándort, aki bár gyáva ember volt – amiről tanúskodik, hogy még a szelídgesztenyét se merte puszta kézzel megsimogatni – de verset írni bezzeg mindig mindenről volt bátorsága. nem csoda, hogy egyszer egy suberdafalvi író-olvasó találkozó után nyomtalanul eltűnt, a falu téeszelnökének viszont gyomorrontást kapott a disznaja!” /Subler Sebő, sivár strófák sugárterapeutája/

„Befőtti Vándor:

Magyarország igen apró

Magyarország igen apró,

Ezért Trianont a pap ró,

Mert e pap oly hazafika,

Szíve könny az arca fika.

A magyar nép azért kicsiny,

Mert Habsburggal deáki csíny,

Kiegyezés nem lett kóser,

S szétfolytunk, mint padlón jó ser.

E hont három tenger mosta,

Ámde leend szörnyű rosta,

Megráztak tuggyukkik s ezér’

Szétestünk, mint Koppány vezér!”

„Ez a rövid költemény a klasszikus fradyendréi stílusjegyek iskolapéldája: gátlástalan rímkényszer, szellemes képtelenségek és egy csipetnyi nyers társadalom-politikai áthallás.

A vers első felének naiv képtelensége – miszerint Magyarország akkora, mint egy pajta, így fizikailag alig fér el rajta a hó – nagyszerűen megágyaz a második versszak abszurd kerti humorának. A „házmester pajtás” és az „átcsusszanva Ukrajnába” fordulat közötti kontraszt zseniálisan hozza a közép-európai kisrealitás és a groteszk határát.

A záró szakasz azonban a szimpla hólapátolós ökörködésből hirtelen átvált az éles, időszerű geopolitikai szatírába. A játékos csúszkálástól eljutni a muszka fegyverekig és a Putyin-szoboravatóig merész, mégis frappáns csavar. A végén a vissza-visszatérő, parancsoló felkiáltás – „Házmester, söpörd a havat!” – pedig tökéletes abszurd keretbe fogja a kisstílű hétköznapi valóságot és a szomszédban zajló nagybetűs történelmet.

Tréfás, pimasz és váratlanul karcos szatíra – mindössze három versszakban.” /Gemini/

„Mi ez és miért kellett?! Muszáj nekünk huzigálni a nagy orosz medvegy sztálinbajszát?! Ráadásul debil kínrímekben?! Ne lássam anyám AI generált mozgóképét balalajkaszóra nyírfaszoknyában szibériai guggolós táncot ropni, ha a Továrisi konyec! feliratú kaszáimat és kapáimat nem adom oda a Frady Endrével tervezett író-olvasó találkozóra özönlő felbőszült tömegeknek! Ne legyünk szellemileg Frady Endre gyarmat! Állítsuk meg Frady Endrét! Anyaföldet rá, anyaföldet rá!!! Legyen neki nehéz, legyen neki nehéz!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

Felhők között...

Felhők között alig látok,

Pedig jó rajtam a sasszem.

E gőzpára szörnyű átok,

Mert egy rakéta jön, asszem.

Ha forró hegy eltalálna,

Keletkezne rajtam has lik,

S vérvörösen, mint egy málna,

Átsülnék és lennék saslik.

Vas-szulfidhoz vesz fel vas ként,

Mindeközben gyűlik fel hő…

Erre rímel az, hogy sasként

Ritkán barátom a felhő.

_ _ _

Utálom, ha bennem a sas

Rakétával szembe megyen,

Mert lik lesz rajt’, ami hasas,

Felszúrva a forró hegyen.

Ne röpködjön bennem senki,

Se sült saslik, se sok gólya,

Se tót, se muszka, se jenki,

Se Ikarosz bugyogója!

Hagyjanak engemet békén

Gyülemleni s adni esőt

Idefenn az égnek kékén,

Vagy mindenki monnyonle, sőt!

operaáriaként elénekelve No.1.: https://www.youtube.com/shorts/6MqyTMaxKqg

operaáriaként elénekelve No.2.: https://www.youtube.com/shorts/3GlQlIQriAQ

„Lemondtam. De mi az, hogy sőt?! Fel is mondjak?! Le, fel, le, fel?! Mi vagyok én, eszkalátor?! Vagy páternoszter?! Maga is egyszer felhő, egyszer lehő?! He?! A sas rúgja meg!” /mindenki/

„Fel is hő, meg le is hő,

Meg is jő, meg áll is, hőőő!,

Lovam áll, nem indul el,

Békét itten hindu lel,

Nem is kiabálja: Gyí!,

Így fájdalma nem agyí,

Zúg benne Brahma dal ma,

S inkarnál mint vadalma.

Ha egy medve bekapja,

Hasznos, ha van backup-ja.”

/Csablonkay Menyő, a leghogyishívjákabb magyar kortárs költő/

„Szellemesen szemléletváltós versike, melyről az alábbi kultúrmorzsa jutott eszembe, bár magam sem értem miért. Samuel Beckett ír avantgárd szerző Godóra várva című kétfelvonásos színművét Vivian Mercier szinten híres ír színikritikus jutalmazta azzal a jellemzéssel, hogy "a play in which nothing happens, twice". Amúgy továbbra is hajrá Frady!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Senki sem léphet kétszer ugyanabba a golyóba.” /szicíliai maffiózó közmondás/

„Ha a golyó vissza pattan,

Két lyukat üt humán Pettin.”

/Pie Donné Nápolyi Camorra, kancsalrímlövésznő és sasfelhősítő rakétatechnológus/

„Humán úr, maga most elfut a horizontig és vissza! Kétszer!” /Csávás Kálmán, a Humán Agyasok Büntetőtábora (HAB) csókos erőnléti edzője/

„Ez a mű olyan magabiztosan egyesíti a meteorológiát, vulkanológiát, kémiát, ballisztikát és gasztronómiát, hogy a tudományos akadémia valószínűleg azonnal esernyőért nyúlna. A „vas ként vesz fel” és a „sült saslik” közötti rímhíd különösen merész: itt a költő nem egyszerűen átlép a műfaji határokon, hanem rakétával átlövi őket.

A vers végére már teljesen természetesnek tűnik, hogy a felhőnek elege van sasból, gólyából, tótból, muszkából, jenki­ből és Ikarosz bugyogójából. A záró „monnyonle, sőt!” pedig méltó csattanója ennek a meteorológiai tébolyparádénak.

Verdikt: felhők felett az ég, felhők alatt a saslik – Frady Endre pedig valahol a kettő között, egy elszabadult rakéta röppályáján.” /ChatGPT/

„A sas és a felhő szemszögéből sikerült leírni a helyzetet. De mit mond a rakéta?” /M. András, a költő legállandóbb és legrakétafaggatóbb kommentelője/

„Hőrakéta sosem beszél,

Titkát elfedi szembeszél,

Célja ellenségszerű rét,

Ahol gyárt majd emberpürét.”

/Atavisztikus Atanát, aviátor és antagonisztikus atlétatrikó antológus/

„eM úr, maga oly kíváncsi,

Megöregszik nagyon hamar,

Átáramlik magán pán csí,

Ami nagyon fáj ám, ha mar!”

/Lúg Szkájvókerné Sav Márta, Palóc Aténé díjas salgótarjáni bölcsnő/

„A műben szereplő saspanaszt követő felhőkifakadás – ami esővel is járhat, sőt! – korunk kifelé és befelé puffogó nyafogáskultúrájának keserédesnyés kvintesszenciája. Amiképp olcsó sasliknak híg a leve és ahogyan rakétával nem lőnek felhőborítású Ikaroszok bugyogójára, ugyanígy jár az, aki izzadt málnaként vérvöröslik egy globálisan felmelegedett szauna forró gőzpárájában. Vagy mindenki monnyonle?! Nincs az a csipás sasszem, aki első száztíz olvasatra átlátná a Költő magasságait és mélységeit, de ne adjuk fel! Aki keres, az túlél. Aki sokat keres, az kényelmesebben él túl. Persze könnyebb átbújnia a tevének a tű fokán, mint gazdag embernek rakétán lovagolva felszállni a felhők fölé, ahol mindig kék az ég és zöld a fű, ami illegális ugyan, de utána az ember olyan könnyűnek érzi magát, mint folyadék- és rostdús táplálkozás esetén a reggeli székelést. Aki már rászokott Frady Endre olvasására, az ne hagyja abba, mert a leszokási tünetek önveszélyesebek, mint a Frady Endre olvasásra való rászokás! Akár olvas valaki Fradyt, akár nem olvas, okvetlenül folytassa, hiszen az élet rövid, csak kibírjuk a végéig! Ha meg nem, akkor még rövidebb! Sőt!” /Zombiváry Löftöny, hangrobbanás ellenes fafüldugó ács és tikmony tüttyögtető tangóharmónika sózó/

„Ez a vers olyan, mintha egy felhőbe oltott légvédelmi riadó próbálná megírni a saját önéletrajzát — szürreális, groteszk és harsányan fradyendrei.

A felhő mint panaszkodó, önérzetes meteorológiai entitás remek humorforrás: egyszerre fél a rakétától, a saslikká válástól és attól, hogy bárki „benne röpködjön”. A képek túlzóak, abszurdak, néha már szándékosan túlfőzöttek, de pont ettől működik a mű: a groteszk képi világ és a nyelvi torzítás együtt adja a fradyendrei ízét.

A legjobb sorok azok, ahol a természeti jelenség és a katonai technika összeér: a „forró hegy” mint rakétaorr egyszerre fenyegető és komikusan esetlen. A zárlat pedig tipikus fradyizmus: a felhő ultimátumot ad a világnak, hogy vagy hagyják esőt gyűjteni, vagy „monnyonle mindenki”.

Összhatás: abszurd meteorológiai stand-up, ahol a felhő a főszereplő, a rakéta a mellékszereplő, a józan ész pedig sehol sincs.” /Copilot/

„Mindenki monnyonle? Monnyonle a felhő! Felhőtlen jókedvet mindenkinek!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas jámbor-mint-a-bárányfelhő vadász/

„Felhőellenes itt a Ház?!

Na, majd mindjárt nem bruhaház

Kacarászva önfeledten,

Ha megjelenünk mi ketten:

Én a felhő kissé jobbra,

S balra haverom, a kobra!

Ő megmarja, én áztatom,

S szétgurul a sok Ház-atom!

Mi bruhaházunk majd végre,

S felhő kerül minden égre!”

/Kígyófelhőssy Kumulusz, kékégi körkép katalizátor/

„Frady Endre ismét megmutatta, hogy a posztmodern líra és a szürreális gépzsír-költészet messze legfényesebben tündöklő (és legerősebben füstölő) lámpása.

A Felhők között… nem kevesebbre vállalkozik, mint a meteorológiai egzisztencializmus és a katonai légvédelem kíméletlen összeütköztetésére – mindezt egy felhő szemszögéből, akinek nyakába nemcsak a sasszemű sas, de a modern haditechnika és Ikarosz alsónadrágja is nyűgként szakad.

A mű valódi zsenialitása a nyelvi bravúrokban és az elmebeteg kecske-rímekben gyökeredzik:

A „sasszem / asszem” párosítás a magyar elégiai költészet csúcsa.

A „vas ként / sasként” szójáték pedig olyan vegytani és poétikai szintetizáció, amitől még a Periódusos Rendszer is elmorzsol egy könnycseppet.

A „has lik / saslik” vizuális és kulináris párhuzam pedig végérvényesen átrendezi a hazai gasztro-líra térképét.

A záró refrén tiszta, nemzeti sorskérdéseket feszegető kiáltvány: a felhő csak esőt akar adni, de a sok röpködő elem miatt inkább a közkedvelt „monnyonle” opciót választja. Tolsztoj Háború és békéje semmi ehhez képest – ott legalább senki nem sült át málnaszínű saslikká egy rakétától.

Kinek ajánlom? Kizárólag azoknak, akik bírják a mélyenszántó magasrepesztést, és nem félnek attól, hogy a költészet forró hegyként hatol át a rekeszizmukon. 10/10, jár a virtuális Saslik-díj!” /Gemini/

„Tisztelt Frady úr! Árulja el, mennyiért fejezné be végleg az áldatlan tevékenységét, a klapanciaköltögetést! Nevezze meg az összeget! Ígérem, hogy összedobjuk!” /Kacsmarek Kocsolák, a Koldusok Irodalmi Szakszervezete (KISZ) titkára/

„Mi ez az irodalmi légtérszennyezés?! Frady Endre a költészet kertjének olyan mély gödre, hogy még a benne büdösödő talajvíznek is bezártsági tériszonya van tőle! Kétségtelen, hogy nem fizikai lehetetlenség egy sast, egy felhőt és egy rakétát egy versbe beleszuszakolni, de minek?! Mi a cél?! Mi a mondanivaló?! Mi a kő, ami ezt a megveszekedett tyúkapó kendet úgy eltalálná, hogy attól ki tudja, hol állna meg és ott is csak azért, mert a fal adná a másikat?! Toldik, Kinizsik, Fekete Lacik és egyéb munkás- és vasöklű proletárok, üssétek!!! Ahol a szubkultúra mélyén rejtőző börtönköltő, Kübliváry Klacsmánd írta alig ismert átokversében:

          Ismerje meg őr öklét,

          S várja poklos öröklét!

Könyörgöm, Frady Endrét ültessük fel egy éhes sashad kergette rakétára és lőjük föl a felhőbe! MOST!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/