Csumidaleguán télen

Csumidaleguánt a hó
Belepte, mert volt oly tahó,
Hogy időjárás jelentés
Ellenére strandolt lent és
Napolaja nem védte meg.
Most a hideg hóban remeg,
S érzi, járja gyilkos fagy át
Habtestét és csökött agyát.
Fentről hall egy hangot: „Gyere!”
S Tas bá’ az Év Házmestere
Kiássa és viszi haza
Dudorászva: „Télen az a
Jó, hogy néha van az úton
Csumidaleguán-kruton!”

Szép az élet!

Negyven fokban szép az élet!
Agyvíz elforrt, semmivé lett,
Nem kell gondolkodni tehát,
Csak strandolni s éghet le hát.

Hűtőben sül elrakott kel,
Ám tűzriadó csak ott kell,
Ahol már a fagyi lángol,
De ez ritka, mint a dán gól.

Olyan a Nap, mintha hő-kés
Lenne nála. Sok víg tőkés
Oligarcha csúcsra járat
Dél-kínai naptej gyárat.

Naptejjel és gézzel folyó
Kánaán most a Földgolyó.
Forró Napot tart a hős Ég,
S hőségtől fogy derékbőség.

Hőkatlanban a-tlan Omeg-
Dalolvad, s nagyfröccsöt, no meg
Házmestert hörpöl a vice:
„Szép az élet, recefice!”