Csumidaleguán télen

Csumidaleguánt a hó
Belepte, mert volt oly tahó,
Hogy időjárás jelentés
Ellenére strandolt lent és
Napolaja nem védte meg.
Most a hideg hóban remeg,
S érzi, járja gyilkos fagy át
Habtestét és csökött agyát.
Fentről hall egy hangot: „Gyere!”
S Tas bá’ az Év Házmestere
Kiássa és viszi haza
Dudorászva: „Télen az a
Jó, hogy néha van az úton
Csumidaleguán-kruton!”

Csumidaleguán

Másfél csumidaleguán
Úszik felfelé a Dunán,
Ami keskenyedik egyre,
Ahogy mennek fel a hegyre.

Erdő lassan elFeketül,
S mederbe szorulnak cetül,
Ám ahol mindenki más fél,
Csak kacag e bátor másfél.

Ki itt szorul partok közé,
Tápként rendszerint a Közé,
Ám a mi leguánjaink
Rugólábbal rúgnak: Baing!

S jutalmaként nyers erőnek,
Hopp!, az ég felé kilőnek.
Másfél csumidaleguán
Másfél száját hörgő „Uáááá!!!”-n

Kívül más el alig hagyja,
Csak egy félig rágott Nadja,
Kivel immár együtt esnek,
S lent várja őket a fessnek

Is mondható Duna Juan.
Másfél csumidaleguán
Agyonüti őt is sajnos,
Ki a tiszta vízben hajmos.

Nadja nagyja s lapos Juan,
Másfél csumidaleguán
S negyed kiló hajas zselé
Együtt ring a tenger felé...