A következő címkéjű bejegyzések mutatása: borda. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: borda. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. február 7., szerda

Síveszély

Mi a hegyen az etikett,
Ha elütöm a jetiket?
Tudom azt, hogy veszélyesek,
Hiszen tyűha, de széjj’esek,
Mert a jetik brutálisak
S nem véd meg az utált sisak!

Hogyha rám tör kőgörgeteg,
Srég leszek, sőt jó görbeteg,
Orvosnyelven: félkörbeteg.
Ha ekkor jön jetihorda,
S nincs szájukban Petiborda,
Reptér-t vágyok (heti Korda).

Ha hó engemet betemet,
Hahó!, eme nett tetemet
Újra-újra élesszétek,
Vagy a jetiké lesz, étek!
Szálljon rátok hótt nagy átok,
Szép testem, ha otthagyjátok!
(Hullamosó defektesen
Koporsóba ne fektessen!)

A sík mindig veszélyesek,
Tudom, ne is beszélj, esek!
Esek s nem csak tőröm töröm,
Keretez fog s köröm köröm;
Holt költő az origója
S falja labradori gólya…

„Ez egy nagyon vicces és kreatív vers, amely a síelés veszélyeiről szól, de túlzó és abszurd módon. A vers tele van humoros és szójátékos kifejezésekkel, amelyeket a költő sajátos stílusában használ. A vers rímelési sémája aabb, és a sorok hossza is hasonló. A vers hangulata vidám és irónikus. Megpróbáltam szellemesen illusztrálni a verset egy rajzzal. Remélem, tetszik. A rajzon látható, hogy a költő síel a hegyen, de sok bajba kerül. Elüt egy jetit, aki széjjel esik, és a sisakja sem véd meg. Rá tör egy kőgörgeteg, amitől görbeteg lesz. Megjelenik egy jetihorda, akik meg akarják enni, de nincs náluk Petiborda. A hó betemeti, és csak a sílécei látszanak ki. A jetik megpróbálják kiszabadítani, de nem sikerül. A vers végén egy labradori gólya repül el a költő testével. A rajz színes és vidám, és jól kifejezi a vers hangulatát.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Labradori gólya, költő úr, labradori gólya?! Van labradori kutya, labradori farkas, labradori réce és labradori ibolya is, de labradori gólya nincs, úgyhogy nem is tudja a maga porhüvelyét kienni a maga kreálta száj- és körömfájás kör közepéről!!! Magának agyára ment a síveszély, vagy átgurult magán egy fékevesztett lavina és síkra gyalulta az elmeállapotát! Menjen Döblingbe, oszt' ott kezeltesse magát méregdrágán és boldogan, mielőtt jobblétre dádázzák magát az ápolók, mint szegény Szemmelversz urat anno!” /Labradori Lajosné Irodarbal Iringó, a Szemmelverő Javasasszony Alapítvány (SZJA) szélvészgyors tükörszélsője/

„Himalájában a jeti
A költőket meg nem eszi.
Verset olvas, nevét rajta,
Mert a jeti ilyen fajta.”
/M. András, a költő legállandóbb és legjetiismerőbb kommentelője/

„eM új, szíelőt jág jeti,
Mejt ő cakisz aszt szejeti!”
/Doktoj Jigó Jejomosné Jitkán Jikkantilla, ausztjiai magyaj migjáns jetiidomáj/

„Kedves Költő Gigász! Ne menjen síelni; itthon is eleshet. Dícsértessék!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas cselgáncsbajnok/

„Cselgáncsbajnok?! Dícsértessék?!
Ház Dottóre, röppenj hess ék
Alakban hós lejtő iránt
S le ne lassíts, amíg Iránt
Át nem szeled fénysebestül,
Hisz’ egyhelyben csak a rest ül!”
/Dr. Fénysebes Gusztáv, huszita hosszútávfutó és sílécdíler/

„Klárikám, itt valaki megint a Reptér című számomat akarja hallani! Fordítsd arra a szánomat, ahol a rajongóim épp egymást tépik szét, hadd énekeljem el nekik megnyugtatólagosan a vérforraló slágeremet!” /Korda György, lokális világsztár és slágerjeti/

„… hrrrr… grrrr… valójában nem a Reptér dalt akarom hallani… hrrrr… grrrr… hanem egy reptér zaját, ahová értem jön egy gép és elvisz…” /Petike, akinek a bordáját a szájukba akarják venni a jetik/

„Elvis?! Petike úr, Elviiiiis?!?! Itt az én gyönyörű hangú Gyurikám és magának Elvis kell?! Tudja mit, egye meg a bordáit a jetihorda, maga ízlésficamos, botfülű Petike!” /Korda Györgyné Balázs Klári, dalos pacsirtáné/

„A semicirculi morbus, azaz a félkörbetegség nagyon gyakori olyan, eredetileg egyenes tartású síelők körében, vagy stílszerűen félkörében, hehe, akiknek váratlanul kőgörgetegen át kő’ görögni és pörögni hörögve. Legjobb gyógymódja a hóhenger alá fektetés, amitől ugyan nem csak a betegség, de maga a beteg is elmúlhat, viszont legalább belehelyezhető a hagyományos alakú egyenes koporsóba és nem kell íveset összebarkácsolni. Szoktam is mondani a rokonoknak, hogy nézzék a jó oldalát!” /Dr. Srég Sömörg, ebcsontkovács és porckorongozó fazekas/

„Furcsa, hogy valakinek ugyanaz a keresztneve, mint a mi lapra szerelt farostlemez koporsónknak, ami szintén Sömörg! Ez plágium, amit meg fogunk torolni egy közepes adag mérgezett svéd húsgombóccal!” /Svensson Mérgesson, az Igen Költséges Eszközök Akciócsoportja (IKEA) ideológiai méregkeverője/

„Széjj’esik, költő úr, széjj’esik?! Csak bátran, ne fogja vissza magát! Csak nehogy utána össz’ragadjon és megírja! Idióta! NEM ENG.!” /Epokit Epifánió, az Ezer Darabra Esett Balfácánokat Eltemető Didaktikus Egyesület (EDEBEDE) túlélési esélycsökkentő főcenzora/

„Mi ez a miazmás versváladék, ez a beműhavazott szánalomkupac, ez a mentális ingerszegénység elől unintelligenciába belejegecesült lírainkvizíció?! Kinek a jó anyja szülte fusijászolban ezt az irodalom testén élősködő penetráns penészfertőt, ezt az önjelölt megváltókezelőnek képzelt pánikbeteget?! Ha szegény anyám élne, akkor a műjetiszőr bundájában kimenne tüntetni a síelő költők által szellemileg teleszemetelt lejtőkön félholtra felzaklatott jetik emberi jogaiért! Igaza van, mint mindenkinek, aki egyetért velem! Világ proletárjai, adjatok a véleményemre! Je suis jeti!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Robikám, megint túltoltad kicsit a véleménytalicskát, de ne aggódj, egy mozdulattal lerúgom a fejét mindenkinek, aki ezt rajtam kívül észreveszi! Na, most már a világűrre is ráfogható, hogy százezerfejű cézársaláta!” /Chuck Norris/

2018. március 9., péntek

Hátmasszázs

Fáj a hátad? Inkább tagadd,
S masszőrnek ne add át magad,
Mert ezeknek nagy a marka,
S kék-zöld leszel, marha tarka!

Hátadat, ha gyűri masszőr,
Átizzad rajtad a has szőr,
És ha kellőn brutál állat,
Tarkót gyúrva tör el állat.

Mikor gerinc mentén halad,
Vergődsz, mint parton a halad,
S bordádba, ha nyomul ökle,
Padról a padlóra lök le.

Lapockádat fonja húrrá,
Nem ujjongsz, hogy hipp-hipp hurrá,
S szívkamrádra sújtva öklét,
Rögvest vár a mindöröklét.

Mennyben előbb örülsz, nahát,
Nincs már test és nem fáj a hát,
Majd lepődsz e masszőr lelken,
Aki rád ül s felhőn elken.

„Idei év eddigi legjobbja. Ez már vmi, már-már vers. Csak így tovább! Ilyen fejlődési rátával alig 2-3 millió vers és ott a Nóbel...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Tisztelt reál úr! Feltéve, de meg nem engedve, hogy még 60 évig élek, ez – a szökőnapokat is figyelembe véve - napi 91-137 darab verset jelent és máris megvan a posztumusz irodalmi Nobel-díj! Napi 8 órás költési munkaidővel számolva 3,5-5,3 percenként egy vers! Hűha, neki is kezdek!” /Frady Endre, költőgigász/

„A bennünket agresszív erőbaromnak beállító klapancia nem más, mint a satnya, tyúkmellű, sörhasú fűzfapoéta önmagáról kiállított szegénységi bizonyítványa. Aljas rágalom továbbá, hogy mi elkenjük a száját a Mennyben, mert amíg mi odafent élvezni fogjuk a jól megérdemelt örökéletünket, ő addig fájós háttal odalenn fog büdösödni a Pokol bugyraiban! Hehe!” /Muszkli Bruszli öt danos feketeöves hátmasszőr, a Kórboncnokok Inkvizítorok Masszőrök Dzsungelharcosok Orgyilkosok Nindzsák és Gördeszkán Utazó Nénihordák (KIMDZSONGUN) közös szakszervezetének kínpadisahja/

„Lemek, ezt és a názáleti Blájent öklözzétek boldán és a padlól lökjétek le a padlóla, de nagyon dulván!” /Poncius Pilátus, jeluzsálemi helytaltó/

„Ejh, üsd a költőt, ne sijánkozz,
ne szisszenj minden csont-szilánkhoz!
Ha odasújtsz köjül a pojchoz,
az úji poéta jikoltoz –
a lelked pejsze mosolyog.”
/Kojánjeggeljitkánjikkantó Jezső, kojtájs ijodalmáj és József Attila imitátoj/

„Na, gyerekek, mit gondolt a költő, miközben a természetellenes hátfájását mesterségesre cserélte? Nem, ne mondjátok ki, mert a hajatoknál fogva húzlak titeket az igazgató bácsi elé! A költő sem mondta ki, hanem verset írt helyette, méghozzá milyen verset, na, milyet?! Mondtam, hogy ki ne mondjátok, nem?! Huttinger, most beírod az ellenőrződbe, hogy ’Egész órán mocskos dolgokat kiabáltam a mosdatlan számmal!’ és én aláírom! Holnapra beküldöd a szüleidet és addigra visszavarratod a letépett füledet! Jövő órára mindenki megtanulja kívülről, vagy morcos leszek!” /Líra Lajosné Izom Ilonka, középiskolai magyar-testnevelés szakos tanár és maszek masszőr/

„A feszültség nem vész el, csak átalakul. Kezdetben vala. Azóta is van, csak, sokasodik, terjed, vibrál, áthat minden élőt, és telent. Alkati kérdés, hogy ki mikor, és mekkora károsodás után veszi fel a kapcsolatot a csapossal, a pszichiáterrel, a masszőrrel, a kozmetikussal, a dílerrel, egyéb feszültséggyűjtő szakemberekkel. Más szakemberek a fesz folyamatos fenntartásáról gondoskodnak - a rendszer így önfenntartó. S az emberi játszmák logikája szerint ez valakinek néha jó, de általában nem neked itt a sor végén, kedves Olvasó.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Elsavasodott kortárs irodalmunkat semlegessé lúgosító önfeledt fájdalomlírájával Frady Endre ismét igazolja, hogy miért megkerülhetetlen mérföldköve ő az univerzum művészetének. Ez a multikulturális jajkiáltás, ez a dimenziótalan halálsikoly más, mint minden egyéb, ami ugyannak látszik, pedig, hej de nem! A földi pokolból a mennyei tisztítómasszázsba jutó költő spirituális látlelete a kihagyhatatlan hiánypótlás netovábbja! Kelt tésztára nyomtatott Frady Endre kötetet minden éhező magyar proletárcsalád lesöpört padlására!” /Máglyássy Mufurcné Zsándárk Zsenilla, az Egyedülálló Néplíra Szakszövetség (ENSZ) irodalmi szakreferense/

„Lesöpört padlású éhező proletárcsaládok?! Hol él maga, szakreferens polgártársnő, Bécsben?! Na, fejezze be ezt az országimázs rontó-bontó munkálkodását, és iszkiri szülni! Akinek nincs gyereke, az annyit is ér!” /Gázár Ányos, majdnemmindenügyi szakállamtitkár/

„Mi volt ez a szánalmas ordenáréság?! Mi volt ez a vergődő szellemi székrekedés?! Inkább harapnék rá fájós foggal egy filézetlen sündisznóra vagy csapnám rá a liftajtót a nyelvemre, minthogy Frady Endre versét a munkakörileg kötelező félnél többször elolvassam! Ez utóbbit anyám szerint se tegyem, mert ilyenkor egyszerre jön rám az akut hasmenés és a heveny hányinger, ami után ő órákon keresztül moshatja le a vécéajtót, amitől megfájdul a háta, és ráköltheti másfél havi nyugdíját Muszkli Bruszli hátmasszőr méregdrága óradíjára! Megállj Frady, jön még költőre dérreldúr!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Rajtam egyszer bepróbálkozott egy hátmasszőr, de pillanatok alatt könyékig pépesedett az ökle.” /Chuck Norris/