Izgalmasabb, mint egy apás
Szülés, vagy egy parlamenti
Ülés: bal kapufa menti
Alaba veszélyes bala
Által küldött lövést vala!
Innentől az ég már azúr,
Gyepen lenn a magyar az úr:
Párharcokat sorra nyer a
Középpályán Nagy és Gera,
S kapuban az öreg Király
Röpköd, mint egy higgadt sirály.
Szalainál tele a tár
S talál a kritizált csatár!
Cseréjeként Stieber emel,
S labda kapuba száll, nem el!
Kettő-null, a vége sima,
Száll a drukker hálaima,
S nép tanulja, amíg nevet,
A Kle-in-he-is-ler nevet!
„Was ist das kleine Isler, he?! Schöne Ungarische Wirtschaft! Ria, ria, Ausztria!” /Franz von Irgumburgnich, nyugalmazott császári és királyi lóvasút kalauz/
„Ócska, sablonos, erőltetett újnépies.” /Dono kommentje a 444.hu oldalról/
„Ha a lövésemnél a labda a kapufáról nem kifele pattan… ha a csaló bíró nem állítja ki Dragovicot… ha az az agresszív torony nem lő egy potyagólt… ha a helyére állt nyikhaj stöpszli lábáról nem pattan olyan szerencsésen a labda… ha van hátra még hatvan perc… akkor nyerünk!” /Alaba, osztrák középpályás/
„Ha… ha… ha… ha… ha… hahahahaha!!! Halaba!!!” /Kleinheisler László, magyar középpályás/
Ez az! Végre egy igazi magyar virtusköltemény, egy vérforraló hurrálíra! Ez kell ennek a nemzettudathasadóanyaggal átitatott, búvalbélelt országnak! Ne kössenek röghöz a tények, szakadjunk el a valóság talajától, merjünk újra három tenger által mosottak lenni! Előre a végső diadalig! Győzelem, vagy halál! Hej, Rákóczi népe, kurucok e lőre nagyon finom! Igyunk!” /Rizling Rezső, kadarkamámoros és diadalittas látványpék/
„Elolvastam egyszuszra vagy száz hozzászólást, és meg kell mondjam, a kelmed gyötrelmes klapanciája volt a legpozitívabb. Őszinte öröm sugárzik belőle, meg egy jó adag tehetségtelenség, amelynek mindazonáltal nagyon jól áll a hiteles nemzeti boldogság. Csatlakozom, éljenek a hős fiúk, Szalai, Stieber, Gera és a többi fent megénekelt époszi félisten!” /Patmore hozzászólása az origo.hu oldalról/
„A történelmi futball győzelmeket megéneklő hőskölteményekkel mindig elnézőbb vagyok, úgyhogy csak annyit tudok mondani, hogy: Mi ez a költészeti földig rombolás, ez az irodalmi sóval behintés?! Hogy meri valaki a tehetségtelenség miazmás kipárolgásától kénkőbűzös leheletű szájára venni Szalai és Stieber nevét?! Hogyan lehet egy akkora nemzeti eufóriába, amekkoránál még a reumás anyám is felugrott a fotelból és örömében megtaposta a szőnyegre esett NDK-s benzinmotoros hallókészülékét, egy ilyen degenerált betűhalmazattal belerondítani?! Mosléklíra!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Gyerekkoromban apukám engem is kivitt egy osztrák-magyar meccsre. Ha jól emlékszem, a poroszok ellen játszottak. Ágyúval lőtték egymást, meg egyszer véletlenül engem is, ahogy a harcmező szélén birkózóst játszottam öt medvével, de a szemgolyómon széttörő ágyúgolyó szilánkjai sajnos sokakat elküldtek az örök vadászmezőkre.” /Chuck Norris/
„Aki hozzászólt, arra hatott. Lehet, hogy főleg nem a vers, hanem a meccs, ... vagy a megmagyarázhatatlan focihisztéria általában. Így aztán mindegy is, hogy ki mit szólt hozzá. Mindeközben ünnepelt költőnk a hyperhivatkozások és az interaktivitás keresztezésével észrevétlenül megteremtette a hyperaktív költészetet! Vivát Frady Endre - a kommunikáció minősége!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„A legendás fűzfapoéta a jelek szerint annyira meghatódott, hogy nem a szokásos módon irtózatos, hanem csak simán rettenetes verset írt a Diadalról, egészségetekre!” /Szily László, a 444.hu rovatvezetője/
