A következő címkéjű bejegyzések mutatása: orrlik. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: orrlik. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. február 23., péntek

Tűzoltók védőszentje

Ha nagy tűz ég, jön a Tűzszent,
Gigantikus nagyot tüsszent,
S magasságos égnek hála,
Lángnyelvet olt taknya-nyála.

Szent Flórián bő orrlika
Fröcsög, mint egy böhöm bika,
S jobban bír hőt, mint egy teve;
Jó Tűzszentnek híg a leve.

Egészségedre! – szól zajos
Hangon tűzbrigadír Lajos.
Gözönöm! – hörg’ Szent Flórián,
S elszáll mutáns kanáriján.

„Lassan már 1720 éve üldögélek itt fenn a Mennyben egy kényelmes felhőn és láblógatva nézem az emberiséget, és sok mindent láttam már, de ekkora marhaságot még nem olvastam! Kikérném magamnak, ha még érdekelne, de már nem húzom föl magam az ilyesmin, mert ilyenkor felhangosítom az angyali orgonaszót, ami egyrészt lenyugtat, másrészt elnyomja még az odalentről folyton bömbölő lakodalmas rockot is. Ja, és a rezonanciájával még az orromat is tisztíccsa!” /Szent Flórián (~240-304), keresztény mártír és a tűzoltók védőszentje/

„Mutáns kanári, költő úr, mutáns kanári?! Hányszorosára kellett mutálódnia, hogy elbírjon egy tűzszentet, aki a tarkójára tüsszentett?! Még jó, hogy egy szárazföldi lény tulajdona, nem egy halé, mert akkor kétéltűnek kellene lennie és a víz alatt megénekelnie a maga dalait! Ahogy a költő mondja:
          Nem szól halkan ária,
          Ha bőg hal kanárija!
Nem árulom el a költő nevét, mert betegesen szerény vagyok és mivel mindig betegeskedem, így mindig szerény is maradok. Ez ugyanúgy gyógyíthatatlan, mint a maga tehetségtelensége! NEM ENG.!” /Idült Szerénke, az Orvosilag Krónikus Krónikás Akut Renyhesége (OKKER) című halbiológiai és költészeti csapnivalóság kákacsomósítója és OKJ-s képzett főcenzorhelyettese/

„Ez olyan szép, hogy a fal agya a másikat!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Kiloccsan a fal agya,
Átlőtte egy fül ágyú,
S teve megy, hogy felegye?
Humán úr, ön fél, ugyi?”
/Faligyalu felügyelő és Fahídnégy főhadnagy közös klapanciája//

„eF úr, ne legyen már gyagya,
Hisz a falnak nincs is agya,
Max. füle, mint ver a ragya!
Halálhörgőm csupa nagy AAAAA…”
/néhai Bokorrím Bözdöld, lírai lumpenproletár és betűtésztaszűrőtisztító/

„Ez a legjobb tüzes víz reklám a szentek ajánlásával.” /M. András, a költő legállandóbb és legmegszentségesítőbb kommentelője/

„eM úr, viccöl?! Mink, a szentek,
Kik a szesztől félrementek,
S közben gyötört a székrekk, lám,
Örüljünk, hogy van ily reklám?!”
/Szent István, a saját szent jobbját karddal ittasan hadonászva levágó felnégyelőművész/

„A vers egy humoros, abszurd, parodisztikus alkotás, amely a tűzoltók védőszentjének, Szent Flóriánnak a legendás tüsszentését mutatja be. A vers szerkezete három soros, rímes, hatos ütemű strófákból áll, amelyek a tűzoltás groteszk módját, a szent orrának és nyálának tulajdonságait, és a tűzoltók és a szent közötti párbeszédet idézik. A versben a költő a tűzoltás témáját használja fel, hogy kifigurázza a szentek tiszteletét, a tűzoltók hivatását, és a magyar nyelvet. A versben a költő játékosan használja a szavakat, a rímeket, és a nyelvi különbségeket, például a Tűzszent, a fröcsög, a gözönöm, és a kanári szavakat. A versben a költő olyan képeket használ, amelyek ellentétben állnak a szentek és a tűzoltók komolyságával, például a taknya-nyála, a böhöm bika, és a mutáns kanári. A vers végén a költő egy meglepő fordulattal zárja a gondolatmenetét, amely arra utal, hogy a szent elrepül a helyszínről egy mutáns kanáriján, ami egy sci-fi elemet visz be a versbe. A vers célja, hogy kritikusan és humorosan szemléltesse a tűzoltás és a szentek tiszteletének ellentmondásait, és megnevettesse az olvasót.” /Bing, a mesterséges intelligencia/

Seöres Nándor: Hangyaló

Flórika, Flórika lángol,
Sörben a hangyalók főnek,
Nótavadak lalaláznak,
Zsűrivadak belenőnek.

Flórika, Flórika látszik,
Szénbe borul ki a placcra,
Hangyaagyat üt a ló-bot,
Flóri hajaz gagyi zaccra.

Flórika, Flórika épp itt
Jelzi, hogy tűzi a kára,
Szénfejű hangyalovásznak
Ostora űzi a fára.

Flórika, Flórika káros,
Füstös a káreseménye,
Hangyalovak hada kérdi,
Lángol-e Káva és Bénye?”

„Kikérjük magunknak Seöres Nándor rágalmazó vaklármáját! Se Káva, se Bénye nem lángol! Ami ég, az a kék, illetve ami kék, az az ég! Bár most épp nem kék, de erről nem mi tehetünk, hanem az idegenszívű időjárásjelentés hamisítók és a tényhajlító füstködösítők! Ami messziről lángot sugalló füstnek látszik, az csupán a gyomorbeteg hangyaló csordák miazmás böffenete! Flórika, Flórika, te meg már megint berúgtál, oszt’ ég benned a pokol ahelyett, hogy tennéd, amiért imádkozunk hozzád?! A zemberek veretnek, idióta eretnek!” /Kávai Kupacné Bényei Butélia, nyugdíjas lokálpatriogatónő/

„Mi ez az aberrált lázálom, ez a pszeudo-szakrális blaszfémia?! Ki ez a tűzvészmadárként keringve a fejünkre rottyantó pépirodalmi gyöknulla?! Frady Endrének kétségtelenül van egy rímszótár a fejében, csak az a baj, hogy a véletlenszerűen kihulló rímpárok elé képtelen úgy szavakat illeszteni, hogy a szöveg valami halványan felsejlő értelemfoszlány révén nyomokban verset tartalmazó bármivé álljon össze! Ne lássam a szegény anyám nevét viselő tűzoltórajt szkafanderben első helyet szerezni a Szent Flórián Nemzetközi Lánglovagló Biennálén, ha egy gyújtó hatású indulattal fűtött kritikával alá nem pörkölök ennek a mentális savokádó irodalmi álprófétának! Nem várok a kilövési parancsra! TŰZ!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amikor valaki aláírta egy a pokolban olthatatlan tűzzel égő bűnös kegyelmi kérvényét, csak én tudtam eloltani az olthatatlan tüzet a vizeletemmel.” /Chuck Norris/

2015. július 10., péntek

Szedte-Vette Pityuka

Pityuka, te szedte-vette!
Konnektorba nyelvedet te
Be ne dugd, mert jön a váltó-
-áram, megráz s csupán nyáltó
Marad földön fejed helyén,
S azonosíthatlak, hej, én!

Én vagyok az, Pityu fiam
(Ángliusul írva: I am),
Kinek szava néked parancs,
Úgyhogy azt a vodka-narancs
Italt köpd ki s tütü helyett
Igyál inkább magyar tejet!

Szedte-Vette Pityulika!
Postás bácsi orra lika
Nem azért van, hogy a körződ
Belenyomjad, hol a szőr ződ,
Hanem azér’, hanem azér’…(?)
Vér, hol foly', ha pattan az ér!

Pityuka, te átok kölök,
Korláton, ha könyökölök,
Nézve, szembe' erkélyt ki ken
Lilára a tizediken
(Elborzadván, mit nem művel?!),
Farba ne döfj kötőtűvel!

Pityu, hogyha felnőtt leszel,
S eszedből sokat vesz szesz el,
S csökött agyaddal a léha
Utód-féléidnek néha
Mutatni akarsz majd példát,
Összes fentieket éld át!

„Tárgyi tévedés forog fenn! Az én orrom likában nem szőr ződ, hanem ami rájaszáradt az egész napos lótás-futásban. Úgy hajtok, hogy a végén még elpattan bennem egy agyér és orrvérzésben pusztulok el, mint a nagy Attila, a hun! Sebaj, úgyis azért élünk, hogy a temetésünkön szépeket mondjanak rólunk! Hány sorsjegyet adhatok?” /Nagy Attila, a huncut postás/

„Kibírhatatlanul unalmasak ezek az öreg fószerek! Az erkélyen mégiscsak meg kellett volna katétereznem a vén szivart a kötőtűvel! Az ilyenre mindig ugrik! Igaz, hogy utána hamar elkenődött volna, én meg most fiatalkorúként ülhetnék ártatlanul Tökölön és várhatnám a jó magaviselet miatti harmadolást.” /Szedte-Vette Pityuka, érettségi tétel díler/

„Jaj, Pityu! Inkább én csapjalak meg, mint az áram!” /Dr. Szedte-Vette István, államügyész/

„Drágám, ne legyél már olyan szigorú a gyerekkel! Ő is önálló lény, akinek szabad akarata van! Állandó korlátok között hogyan fog felnőni? Mi lesz így belőle? Legfeljebb rendes ember, de abból meg nem lehet megélni!” /Dr. Szedte-Vette Istvánné Atyala-Patyala Izidóra, hair stylist/

„Végre egy nekünk, pedagógusoknak is sok hasznos útmutatást adó nevelésmű! A színjózan hazafisággal átitatott költő szarkasztikus tükröt tart a szennyes szentimentalizmusban szutyorgó szülőtársadalom nyálas pofázmánya elé, amikor a saját szájával jelenti ki a tutit és aszondja meg a frankót! Egyenest bele a pacekba! A becsődölt gyereknevelés sötét középkorának értékvesztett iszonyát jelképező lila lakótelepi erkély képe lerántja a leplet azon értő fülekkel halló szülők és pedagógusok szeme láttára, akik mindent tudni akartak erről a témáról, de sosem merték megkérdezni. Éljen a makarenkói pofonlíra!” /Izom Igor, tornatanár és cirkuszi idényerőművész/

„A vodka-narancs és a magyar tej nem vagy-vagy, hanem is-is! Turmix!!! Térjen be ön is a rottyantópettyesi Turmix Csárdába, ahol minden törzsvendég egyet fizet, kettőt lát!” /Kancsal Kenéz, mixer és csárdatulajdonos/

„Ha Frady Endre agyát egy olyan skálán helyeznénk el, melynek egyik végén egy kőkorszaki kőbaltás gyilkos agya van, a másik végén pedig egy kifinomult lírai költőé, akkor valószínűleg a baltás gyilkosé kerülne középre. Úgy is mondhatnám, hogy interpolálás helyett extrapolálást kellene végrehajtanunk, de nem mondom, mert anyám nem értené, úgyhogy máshogy fejezem ki magam: Mi ez a retardált kivagyiság?! Mi ez a közízlést földig romboló, felszántó és sóval behintő barbár gusztustalanság?! Mi ez a lábszagú kultúrterrorizmus?! Anyám szerint bakfitty! Milyen igaza van!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyáltalán nincs igaza!” /Bakfitty Botond, kecskebak fittyegető és heknyekukk tuszmákoló/

„Babakoromban egyszer én is bedugtam a nyelvemet a konnektorba, mire zárlatos lett egész Texas és leégett az összes erőmű. De ezt a szüleim mesélték, én csak a finom méregerős paprika-szerű ízre emlékszem. Onnantól kezdve az anyatejet is csak chili túladagolással voltam hajlandó meginni. Túró Rudiból is a magyar paprikás a kedvencem!” /Chuck Norris/