Szedte-Vette Pityuka

Pityuka, te szedte-vette!
Konnektorba nyelvedet te
Be ne dugd, mert jön a váltó-
-áram, megráz s csupán nyáltó
Marad földön fejed helyén,
S azonosíthatlak, hej, én!

Én vagyok az, Pityu fiam
(Ángliusul írva: I am),
Kinek szava néked parancs,
Úgyhogy azt a vodka-narancs
Italt köpd ki s tütü helyett
Igyál inkább magyar tejet!

Szedte-Vette Pityulika!
Postás bácsi orra lika
Nem azért van, hogy a körződ
Belenyomjad, hol a szőr ződ,
Hanem azér’, hanem azér’…(?)
Vér, hol foly', ha pattan az ér!

Pityuka, te átok kölök,
Korláton, ha könyökölök,
Nézve, szembe' erkélyt ki ken
Lilára a tizediken
(Elborzadván, mit nem művel?!),
Farba ne döfj kötőtűvel!

Pityu, hogyha felnőtt leszel,
S eszedből sokat vesz szesz el,
S csökött agyaddal a léha
Utód-féléidnek néha
Mutatni akarsz majd példát,
Összes fentieket éld át!

„Tárgyi tévedés forog fenn! Az én orrom likában nem szőr ződ, hanem ami rájaszáradt az egész napos lótás-futásban. Úgy hajtok, hogy a végén még elpattan bennem egy agyér és orrvérzésben pusztulok el, mint a nagy Attila, a hun! Sebaj, úgyis azért élünk, hogy a temetésünkön szépeket mondjanak rólunk! Hány sorsjegyet adhatok?” /Nagy Attila, a huncut postás/

„Kibírhatatlanul unalmasak ezek az öreg fószerek! Az erkélyen mégiscsak meg kellett volna katétereznem a vén szivart a kötőtűvel! Az ilyenre mindig ugrik! Igaz, hogy utána hamar elkenődött volna, én meg most fiatalkorúként ülhetnék ártatlanul Tökölön és várhatnám a jó magaviselet miatti harmadolást.” /Szedte-Vette Pityuka, érettségi tétel díler/

„Jaj, Pityu! Inkább én csapjalak meg, mint az áram!” /Dr. Szedte-Vette István, államügyész/

„Drágám, ne legyél már olyan szigorú a gyerekkel! Ő is önálló lény, akinek szabad akarata van! Állandó korlátok között hogyan fog felnőni? Mi lesz így belőle? Legfeljebb rendes ember, de abból meg nem lehet megélni!” /Dr. Szedte-Vette Istvánné Atyala-Patyala Izidóra, hair stylist/

„Végre egy nekünk, pedagógusoknak is sok hasznos útmutatást adó nevelésmű! A színjózan hazafisággal átitatott költő szarkasztikus tükröt tart a szennyes szentimentalizmusban szutyorgó szülőtársadalom nyálas pofázmánya elé, amikor a saját szájával jelenti ki a tutit és aszondja meg a frankót! Egyenest bele a pacekba! A becsődölt gyereknevelés sötét középkorának értékvesztett iszonyát jelképező lila lakótelepi erkély képe lerántja a leplet azon értő fülekkel halló szülők és pedagógusok szeme láttára, akik mindent tudni akartak erről a témáról, de sosem merték megkérdezni. Éljen a makarenkói pofonlíra!” /Izom Igor, tornatanár és cirkuszi idényerőművész/

„A vodka-narancs és a magyar tej nem vagy-vagy, hanem is-is! Turmix!!! Térjen be ön is a rottyantópettyesi Turmix Csárdába, ahol minden törzsvendég egyet fizet, kettőt lát!” /Kancsal Kenéz, mixer és csárdatulajdonos/

„Ha Frady Endre agyát egy olyan skálán helyeznénk el, melynek egyik végén egy kőkorszaki kőbaltás gyilkos agya van, a másik végén pedig egy kifinomult lírai költőé, akkor valószínűleg a baltás gyilkosé kerülne középre. Úgy is mondhatnám, hogy interpolálás helyett extrapolálást kellene végrehajtanunk, de nem mondom, mert anyám nem értené, úgyhogy máshogy fejezem ki magam: Mi ez a retardált kivagyiság?! Mi ez a közízlést földig romboló, felszántó és sóval behintő barbár gusztustalanság?! Mi ez a lábszagú kultúrterrorizmus?! Anyám szerint bakfitty! Milyen igaza van!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyáltalán nincs igaza!” /Bakfitty Botond, kecskebak fittyegető és heknyekukk tuszmákoló/

„Babakoromban egyszer én is bedugtam a nyelvemet a konnektorba, mire zárlatos lett egész Texas és leégett az összes erőmű. De ezt a szüleim mesélték, én csak a finom méregerős paprika-szerű ízre emlékszem. Onnantól kezdve az anyatejet is csak chili túladagolással voltam hajlandó meginni. Túró Rudiból is a magyar paprikás a kedvencem!” /Chuck Norris/

Erkély

Erkélyre, ha kilépsz, mer’ kéj
Kilépni, ha szép az erkély,
Nézd meg, van-e erkélykonzol!
Ha nincs, akkor tömegvonzol
Magad felé lenti talajt,
Mely a másvilágra szalajt.

Úgyhogy lábad alatt legyen
Mindig erkély, nehogy szegyen
Üssön a föld s fekve várd a
Mentőket az aszfaltjárda
Összevérzett felületén!
Ne mondhassák rád, hogy: Kretén!

„Az erkély megléte a lezuhanás elkerülésében csupán szükséges, de nem elégséges feltétel. Az erkélykonzolnak ugyanis az önsúlyán kívül kellő biztonsággal el kell bírnia a hasznos terhet is, mely az új Eurocode szerint 3,0 kN/m², azaz háromszáz kiló per négyzetméter. A hóteher ebben az esetben nem mértékadó.” /Szepessy Gábor, statikus tervező/

„Hogyhogy nem mértékadó a hóteher, mérnök úr?! Lassan beroppan a boltíves kunyhóm teteje, pedig azt még dinamikus jegesmedvecsalád teherre is méreteztem! Kretén!” /Yutu Toskolo, eszkimó családfő/

„A sorok kezdőbetűi összeolvasva az én nevemet adják ki! Segítség, ezzel az orv akrosztikon merénylettel ez a nevesincs költőcske ellopta a lelkemet!” /Eknhmm Úmümön, urdu törzsi varázsló/

„Jaj, férjuram, nekem pedig a sorvégi betűk adják ki a leánykori nevemet! Elveszett a lelkünk! Meg vagyunk átkozva!”/ Eknhmm Úmümönné Jylltt Nnaann, urdu törzsi varázslóné/

„A költő helyesen értelmezi a gravitációs kölcsönhatást, ugyanis a Föld valóban pont ugyanannyira tömegvonzza a felé eső testet, mint amennyire az eső test tömegvonzza a Földet. A légellenállástól eltekintve valóban g-vel történő gyorsulás eredményeképpen pedig egy részben rugalmas, részben rugalmatlan ütközés jön létre, a tisztelt kretén úr pedig erősen plasztikussá válik. A járdák felülete a közhiedelemmel ellentétben valóban nem beton, hanem aszfalt. Az erkélykonzol pedig valóban nem csak akkor veszélyes, ha a fejünkre esik, hanem akkor is, ha egyáltalán nincs is. Ebben a szakdolgozatban valóban sok fizikai igazság rejlik.” /Dr. Tauszigma Tódor, a pszeudo-kvantumdinamika professzora/

„Én egyszer egy téli éjszakán léptem ki egy második emeleti erkélyre, ami ott sem volt, és úgy kinyaklott a bokám, hogy azóta is csak rénszarvas szánnal tudok közlekedni.” /Sánta Klaus, alias Télapó/

„Ha nem lennél olyan dagadt és beférnél a kéményekbe, akkor nem kellene nem létező erkélyeken át menekülnöd, te kretén csokimikulás!” /Őszapó/

„Ha a dilettantizmus hőt termelne, akkor a gyógyköltő egy kilométeres körzetében elszenesedett sült galambok potyognának a kimerültségtől félájultan heverő tűzoltók tátott szájába. Anyám szerint meg kellene tudni, hogy az erkélyünk elbír-e négyzetméterenként háromszáz kiló sült galambot gombás burgonyakrokett körettel, de szerintem rizibizivel finomabb. Hű, de utálom ezt a kretén Frady Endrét!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Rám csak egyszer esett egy huszonötödik emeleti erkély a rajta táncoló fiatalokkal, de akkor tönkretette a cowboy kalapomat. Az egész bagázst fölrúgtam a harmincadikig, de előbb még kifizettettem velük a kalapot.” /Chuck Norris/