Bajnok vagyok, Bajnok Benő,
S bár a nevem talán menő,
Nem bír mindig nejem, e nő,
Mert orrszőröm mindent benő.
Szerinte ez kissé randa,
Mint egy jeti rablóbanda.
Bundám irigyli sok panda,
Amit nem ért hű nőm, Vanda.
Házasságunk mégis kerek,
Nem lett orrszőrös a gyerek,
Szemébe így nézni merek.
Illa berek, nádak, erek!
(tus!)
„Jaj, Benőkém, túlreagálod! Nem jetit mondtam, hanem jedit, mert összekevertem a Csubakkát a Yodával! Tudod, hogy nem vagyok járatos ezekben kardozós-romantikus Sztár Pár filmekben! Na, táncoljunk!” /Bajnok Benőné Vadóc Vanda, pandaidomár/
„Apám a jövőképem? Ha felnövök, és is ilyen randa jetiszőrös leszek? Anya, nem értelek!” /Bajnok Bécike, 3.c. osztályos tanuló/
„Felháborító, hogy már megint mi vagyunk a negatív példák! Mi lenne, ha még léteznénk is?! Abcúg pirézek!” /Nemjeti Jenő, a ’Mi jetik márpedig nem is vagyunk!’ című tudományos ismeretterjesztő könyv szerzője/
„TUDTA?
AZ ELMÚLT ÉVEKBEN EURÓPÁBAN TÖBB EZER JETI NEM VOLT SEHOL.
NÉPSZAVAZÁS 2016”
/nagy kék óriásplakát/
„A jetik olyannyira nem álltak meg a kihalás szélén, hogy a számuk jelenleg messze mínuszban van, azaz rengeteg jetinek kellene születnie ahhoz, hogy pont ne legyen egy se.” /Dr. Jutis Maradis, litván jetimológus/
„Az orrtúlszőrösödés sajátos világjelenség. Az evolúció nem pihen és a fokozott légszennyezettség ellen kitermeli a káros anyagokat jobban szűrő egyedeket. The winner takes it orr! Darwin, ha ma élne, akkor Orrwin néven lenne világhírű.” /Dr. Tüsző Tihamér, a Nemzetközi Orrszőrügyi Bizottság (NOB) magyar alelnöke/
„A valós emberi problémát népies felhangokon átszűrt érzékenységgel boncolgató költőgigász ismét úgy nyúl a sokak által negligált kérdéshez, hogy rögvest sárarannyá nemesül a tolla sercegése nyomán. Frady Endre görbe tükrébe nézve az Természet előbb teljes joggal elhányja, majd elszégyelli magát. A fölös sallangmintás salakanyagok véres verejtékű lekaparása nyomán pedig ott marad a Szép. Az, ami Érdek (vö. Érd alsó, Érd felső) nélkül tetszik. Bátor olvasásra ajánlom!” /Sallang Sebőné Sárarany Sarolta, az Érd alsói Frady Endre Gimnázium és Versgyártástechnológiai Szakközépiskola magyartanára és OKJ képzett bakter/
„Amikor kiderült, hogy a versnek látszó tárgy a címe ellenére nem az olimpiáról szól, akkor megkönnyebbültem, mint hideg sóletkonzervet ebédelő baka a latrinán. Belemélyedve viszont rögvest úgy éreztem magam, mint ugyanez a baka, amikor rájön, hogy csurig van a latrina és újat kell ásnia, de ízibe! Anyám már az első versszaknál elájult, így a többit már magamban olvastam és csak bennem tett kárt. Lassan mazochista szenvedélybeteg leszek: Mindegy, melyik Frady vers, csak ártson!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Én egy nem létező jetire is rá tudok úgy nézni, hogy fájjon neki.” /Chuck Norris/
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: orrszőr. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: orrszőr. Összes bejegyzés megjelenítése
2016. augusztus 23., kedd
2015. július 10., péntek
Szedte-Vette Pityuka
Pityuka, te szedte-vette!
Konnektorba nyelvedet te
Be ne dugd, mert jön a váltó-
-áram, megráz s csupán nyáltó
Marad földön fejed helyén,
S azonosíthatlak, hej, én!
Én vagyok az, Pityu fiam
(Ángliusul írva: I am),
Kinek szava néked parancs,
Úgyhogy azt a vodka-narancs
Italt köpd ki s tütü helyett
Igyál inkább magyar tejet!
Szedte-Vette Pityulika!
Postás bácsi orra lika
Nem azért van, hogy a körződ
Belenyomjad, hol a szőr ződ,
Hanem azér’, hanem azér’…(?)
Vér, hol foly', ha pattan az ér!
Pityuka, te átok kölök,
Korláton, ha könyökölök,
Nézve, szembe' erkélyt ki ken
Lilára a tizediken
(Elborzadván, mit nem művel?!),
Farba ne döfj kötőtűvel!
Pityu, hogyha felnőtt leszel,
S eszedből sokat vesz szesz el,
S csökött agyaddal a léha
Utód-féléidnek néha
Mutatni akarsz majd példát,
Összes fentieket éld át!
„Tárgyi tévedés forog fenn! Az én orrom likában nem szőr ződ, hanem ami rájaszáradt az egész napos lótás-futásban. Úgy hajtok, hogy a végén még elpattan bennem egy agyér és orrvérzésben pusztulok el, mint a nagy Attila, a hun! Sebaj, úgyis azért élünk, hogy a temetésünkön szépeket mondjanak rólunk! Hány sorsjegyet adhatok?” /Nagy Attila, a huncut postás/
„Kibírhatatlanul unalmasak ezek az öreg fószerek! Az erkélyen mégiscsak meg kellett volna katétereznem a vén szivart a kötőtűvel! Az ilyenre mindig ugrik! Igaz, hogy utána hamar elkenődött volna, én meg most fiatalkorúként ülhetnék ártatlanul Tökölön és várhatnám a jó magaviselet miatti harmadolást.” /Szedte-Vette Pityuka, érettségi tétel díler/
„Jaj, Pityu! Inkább én csapjalak meg, mint az áram!” /Dr. Szedte-Vette István, államügyész/
„Drágám, ne legyél már olyan szigorú a gyerekkel! Ő is önálló lény, akinek szabad akarata van! Állandó korlátok között hogyan fog felnőni? Mi lesz így belőle? Legfeljebb rendes ember, de abból meg nem lehet megélni!” /Dr. Szedte-Vette Istvánné Atyala-Patyala Izidóra, hair stylist/
„Végre egy nekünk, pedagógusoknak is sok hasznos útmutatást adó nevelésmű! A színjózan hazafisággal átitatott költő szarkasztikus tükröt tart a szennyes szentimentalizmusban szutyorgó szülőtársadalom nyálas pofázmánya elé, amikor a saját szájával jelenti ki a tutit és aszondja meg a frankót! Egyenest bele a pacekba! A becsődölt gyereknevelés sötét középkorának értékvesztett iszonyát jelképező lila lakótelepi erkély képe lerántja a leplet azon értő fülekkel halló szülők és pedagógusok szeme láttára, akik mindent tudni akartak erről a témáról, de sosem merték megkérdezni. Éljen a makarenkói pofonlíra!” /Izom Igor, tornatanár és cirkuszi idényerőművész/
„A vodka-narancs és a magyar tej nem vagy-vagy, hanem is-is! Turmix!!! Térjen be ön is a rottyantópettyesi Turmix Csárdába, ahol minden törzsvendég egyet fizet, kettőt lát!” /Kancsal Kenéz, mixer és csárdatulajdonos/
„Ha Frady Endre agyát egy olyan skálán helyeznénk el, melynek egyik végén egy kőkorszaki kőbaltás gyilkos agya van, a másik végén pedig egy kifinomult lírai költőé, akkor valószínűleg a baltás gyilkosé kerülne középre. Úgy is mondhatnám, hogy interpolálás helyett extrapolálást kellene végrehajtanunk, de nem mondom, mert anyám nem értené, úgyhogy máshogy fejezem ki magam: Mi ez a retardált kivagyiság?! Mi ez a közízlést földig romboló, felszántó és sóval behintő barbár gusztustalanság?! Mi ez a lábszagú kultúrterrorizmus?! Anyám szerint bakfitty! Milyen igaza van!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Egyáltalán nincs igaza!” /Bakfitty Botond, kecskebak fittyegető és heknyekukk tuszmákoló/
„Babakoromban egyszer én is bedugtam a nyelvemet a konnektorba, mire zárlatos lett egész Texas és leégett az összes erőmű. De ezt a szüleim mesélték, én csak a finom méregerős paprika-szerű ízre emlékszem. Onnantól kezdve az anyatejet is csak chili túladagolással voltam hajlandó meginni. Túró Rudiból is a magyar paprikás a kedvencem!” /Chuck Norris/
Konnektorba nyelvedet te
Be ne dugd, mert jön a váltó-
-áram, megráz s csupán nyáltó
Marad földön fejed helyén,
S azonosíthatlak, hej, én!
Én vagyok az, Pityu fiam
(Ángliusul írva: I am),
Kinek szava néked parancs,
Úgyhogy azt a vodka-narancs
Italt köpd ki s tütü helyett
Igyál inkább magyar tejet!
Szedte-Vette Pityulika!
Postás bácsi orra lika
Nem azért van, hogy a körződ
Belenyomjad, hol a szőr ződ,
Hanem azér’, hanem azér’…(?)
Vér, hol foly', ha pattan az ér!
Pityuka, te átok kölök,
Korláton, ha könyökölök,
Nézve, szembe' erkélyt ki ken
Lilára a tizediken
(Elborzadván, mit nem művel?!),
Farba ne döfj kötőtűvel!
Pityu, hogyha felnőtt leszel,
S eszedből sokat vesz szesz el,
S csökött agyaddal a léha
Utód-féléidnek néha
Mutatni akarsz majd példát,
Összes fentieket éld át!
„Tárgyi tévedés forog fenn! Az én orrom likában nem szőr ződ, hanem ami rájaszáradt az egész napos lótás-futásban. Úgy hajtok, hogy a végén még elpattan bennem egy agyér és orrvérzésben pusztulok el, mint a nagy Attila, a hun! Sebaj, úgyis azért élünk, hogy a temetésünkön szépeket mondjanak rólunk! Hány sorsjegyet adhatok?” /Nagy Attila, a huncut postás/
„Kibírhatatlanul unalmasak ezek az öreg fószerek! Az erkélyen mégiscsak meg kellett volna katétereznem a vén szivart a kötőtűvel! Az ilyenre mindig ugrik! Igaz, hogy utána hamar elkenődött volna, én meg most fiatalkorúként ülhetnék ártatlanul Tökölön és várhatnám a jó magaviselet miatti harmadolást.” /Szedte-Vette Pityuka, érettségi tétel díler/
„Jaj, Pityu! Inkább én csapjalak meg, mint az áram!” /Dr. Szedte-Vette István, államügyész/
„Drágám, ne legyél már olyan szigorú a gyerekkel! Ő is önálló lény, akinek szabad akarata van! Állandó korlátok között hogyan fog felnőni? Mi lesz így belőle? Legfeljebb rendes ember, de abból meg nem lehet megélni!” /Dr. Szedte-Vette Istvánné Atyala-Patyala Izidóra, hair stylist/
„Végre egy nekünk, pedagógusoknak is sok hasznos útmutatást adó nevelésmű! A színjózan hazafisággal átitatott költő szarkasztikus tükröt tart a szennyes szentimentalizmusban szutyorgó szülőtársadalom nyálas pofázmánya elé, amikor a saját szájával jelenti ki a tutit és aszondja meg a frankót! Egyenest bele a pacekba! A becsődölt gyereknevelés sötét középkorának értékvesztett iszonyát jelképező lila lakótelepi erkély képe lerántja a leplet azon értő fülekkel halló szülők és pedagógusok szeme láttára, akik mindent tudni akartak erről a témáról, de sosem merték megkérdezni. Éljen a makarenkói pofonlíra!” /Izom Igor, tornatanár és cirkuszi idényerőművész/
„A vodka-narancs és a magyar tej nem vagy-vagy, hanem is-is! Turmix!!! Térjen be ön is a rottyantópettyesi Turmix Csárdába, ahol minden törzsvendég egyet fizet, kettőt lát!” /Kancsal Kenéz, mixer és csárdatulajdonos/
„Ha Frady Endre agyát egy olyan skálán helyeznénk el, melynek egyik végén egy kőkorszaki kőbaltás gyilkos agya van, a másik végén pedig egy kifinomult lírai költőé, akkor valószínűleg a baltás gyilkosé kerülne középre. Úgy is mondhatnám, hogy interpolálás helyett extrapolálást kellene végrehajtanunk, de nem mondom, mert anyám nem értené, úgyhogy máshogy fejezem ki magam: Mi ez a retardált kivagyiság?! Mi ez a közízlést földig romboló, felszántó és sóval behintő barbár gusztustalanság?! Mi ez a lábszagú kultúrterrorizmus?! Anyám szerint bakfitty! Milyen igaza van!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Egyáltalán nincs igaza!” /Bakfitty Botond, kecskebak fittyegető és heknyekukk tuszmákoló/
„Babakoromban egyszer én is bedugtam a nyelvemet a konnektorba, mire zárlatos lett egész Texas és leégett az összes erőmű. De ezt a szüleim mesélték, én csak a finom méregerős paprika-szerű ízre emlékszem. Onnantól kezdve az anyatejet is csak chili túladagolással voltam hajlandó meginni. Túró Rudiból is a magyar paprikás a kedvencem!” /Chuck Norris/
Címkék:
bakfitty,
erkély,
gyereknevelés,
konnektor,
körző,
kötőtű,
magyar tej,
nyelv,
orrlik,
orrszőr,
példamutatás,
postás bácsi,
váltóáram,
vodka-narancs
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)