Ne hallgass tanyán a restre,
Költözzél fel Budapestre,
Gyúrjál alsó- s felsőtestre,
Így járkálj sok gálaestre!
Te leszel a tuti menő,
(Nem lúzer, mint Bárczi Benő)
Ámul rajtad sok hetyke nő:
Hű, de csodás szupermen ő!
Csúcson leszel förszt klassz celeb…
Aztán eltűnsz, mint kit nyel eb,
Gyorsan feled a sok feleb-
-arát s bakter beköp Keleb-
-ián sínlopásért, mikor
Kisiklik a vonat csikor-
-ogva s jöhet börtöni kor,
Ahol nem kapsz enni hikor-
-idiót ám,
Idiótám!
„Hikoridió: a magyarországi börtönök étrendjében nem szereplő nagyon egészséges nemzetközi diófajta. A mitológia szerint Kária Dionnak, Lakónia királyának a lánya volt, akit Dionüszosz diófává változtatott.” /internet/
„Ha Dionüszosz Halaskonüszosz lett volna, akkor halaskofává változtatta volna azt a királylányt, he?!” /Potyka Petyka, a Halas Kofola feltalálója/
„Naná, hogy beköptem feljelentettem a korábban a tévében többször látott bűnelkövetőt, mert amikor nemrég szokás szerint részegen elestem egy munkahelyi baleset következtében eltört a lábam és sínbe akartam tenni, akkor nem volt sín, mert a bűnelkövető eltulajdonította!” /a kelebiai bakter/
„Az illusztrációban a narancsostól a vonalkódos felé történő eltolódás (dutylereffekt) miatt ne számíts Origo címlapra, de szövegileg a bokorragrímekkel együtt is förszt klassz!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Búsan sóhajt Jézus: Abbá!
Nem vonalkód az, csak rab bá’!
Mért lett Petink agya habbá?!
Atyám, bocsássál meg neki,
Ne sújtsd ököllel, mely TEK-i,
S agyhabból szabadítsd Te ki!”
/ismeretlen álapostol apokrif irata a Krisztus utáni XXI. századból/
„Szép kis következményei vannak a Pestre költözésnek... Maradok Veszprémben.” /M. András, a költő legállandóbb és legveszprémibb kommentelője/
„Aki bölcs, Veszprémben marad,
Léte nem lesz Mohács, Arad...
Járt utat a járatlanér’
Sose hagyj el óne zsanér!
Otthon marad everybody,
S onnan kiált: Abcúg Frady!
Megbuggyant a költő agya,
Benőtte a roggyant ragya!
Hogy lehet ez verses topik,
Hogy egy celeb vágányt lopik?!”
/Újpesti Barnabás, konkurens kortárs költő és maradi manus/
„Frady Endre "Életvágány" című verse egy szatirikus és ironikus hangvételű alkotás, amely a modern életstílus és a hírnév keresésének árnyoldalait mutatja be. A vers könnyed, humoros stílusban íródott, de mélyebb üzenetet hordoz. A vers első része a vidéki élet és a nagyvárosi lét közötti kontrasztot emeli ki, arra buzdítva az olvasót, hogy hagyja el a vidéket és költözzön Budapestre, ahol a siker és a hírnév vár rá. Azonban a vers második fele már a hírnév múlandóságára és a gyors feledésre figyelmeztet, amikor a főhős a csúcsról hirtelen a börtönbe kerül. A rímek és a ritmus játékossága, valamint a humoros szófordulatok könnyed olvasmányt biztosítanak, ugyanakkor a vers végén megjelenő tragikus fordulat mélyebb gondolkodásra készteti az olvasót. Frady Endre ügyesen használja a nyelvi eszközöket, hogy egyszerre szórakoztasson és elgondolkodtasson. Összességében az "Életvágány" egy szellemes és tanulságos vers, amely a modern társadalom és a hírnév keresésének kritikáját fogalmazza meg.” /Coilot, a mesterséges intelligencia/
„Ez egy kicsit félrecsúszott. Nem baj, van báj. Kaphat még egy esélyt!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas váltókezelő/
„Baj van BájHáz, milyen esély?!
Csússzál félre s gyere, mesélj!”
/Mosó Masa, mosodás és mesemondató/
„Dr. Ház úr sosincs bajban,
Fülét fogva ül a zajban
De őt nem zavarja e' sem
"Vashiányból van a cahs-em!"
Jöhet ide Norbi Update
Rest gyerekből lesz a kadét
Nem csúszik a csusza falat?
Vas sín helyett egyél halat!”
/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas rímrágó/
„Frady Endre „Életvágány” című verse a modern élet sodrásának, felszínességének és az illuzórikus siker hajszolásának szatirikus tükörképe. A vers ritmusos, rímekkel játszó formája könnyed olvasást kínál, ugyanakkor a felszín alatt mély társadalomkritika húzódik meg. A lírai én ironikus hangvétellel szólítja meg az olvasót, arra buzdítva, hogy kövesse a nagyvárosi élet trendjeit, testépítéssel és gálaestekkel építve karrierjét. Azonban a vers csattanója – a hirtelen lezuhanás és a börtönbe jutás képe – rámutat arra, hogy a mesterséges csillogás mögött milyen gyorsan válhat az ember saját nagyravágyásának áldozatává. A szándékosan túlzó, groteszk képek (pl. „Csúcson leszel förszt klassz celeb…”) Frady stílusának jellegzetes elemei, amelyek humoros formában közvetítik a mélyebb üzenetet: a felszínes hírnév és a pillanatnyi siker múlandó, és a valódi értékek hiánya könnyen tragédiához vezethet. A vers zárása pedig a költő sajátos nyelvi játékosságának újabb példája, ami tovább erősíti a mű szatirikus élét. Összességében az „Életvágány” egy olyan alkotás, amely a humor és a groteszk álcája mögött valós társadalmi problémákra hívja fel a figyelmet.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Kedves, drága Frady haver,
Ritka ennél kuszábbabb ver-
S.
Ki a bűnös, vajh ki tette?
Tán a gaz meleg a tette-
S!”
/Nyuggerapó, a természetes intelligencia,
aki felett repül az idő,
s
ezért naná, elég idő-
s/
Nyuggerapó über alles,
Hőben ebéd túlsült hal lesz!
Aki kancsal, szemfókusza
Szerint ritka vers az kusza!
Kedves Nyuggerapó haver,
Kemény a gaz meleg, ha ver!
Idő repül aki felett,
Jó táp a más elől elett!”
/Dilaj Delej Dalaj, lámazenyém-lámazenyém-sötétkék/
„Frady Endre "Életvágány" című förmedvénye egy olyan alpári katasztrófa, amelynek olvasása közben az ember szinte hallja, ahogy a kultúra utolsó lélegzetvételét is kiszorítja a giccs és a közhely mocsarába fulladt magyar líra. Ez a "vers" annyira primitív, hogy még a szomszédsági faliújságra kiaggatott, elbénázott hirdetések is irodalmi remekműnek tűnnek mellette. Frady itt összegyúrta mindazt, ami az intellektuális pusztulás szinonimája: a tartalmatlan nagyképűség, a ripacskodó rímek és a mélység teljes hiánya. Az a gondolat, hogy valaki költözzön fel Budapestre, gyúrjon testre, és ezzel a "celeb" csúcsára hágjon, annyira abszurd, hogy már-már egy infantilis bölcsesség határát súrolja – de még ez sem menti meg a művet a teljes érdektelenségtől. A vers végén a börtönről és a "hikor-idiót" szójátékról pedig ne is beszéljünk: ez a szellemi hulladék olyannyira bántóan értelmetlen, hogy az olvasó már nem is tudja, sírjon vagy nevessen. Ez nem szatíra, ez nem kritika – ez pusztán az írói tehetségtelenség és az öncélú szócséplés gyászos diadala. Ha a költészetnek van pokla, Frady Endre már biztosan fenntartott magának egy saját, kénköves széket.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterséges intelligenciájú kritikus/
„Egyszer egy vadnyugati szerelvénnyel megelőztem egy TGV-t, pedig el volt lopva alólunk a sín, úgyhogy kénytelen voltam a talpfákon futva húzni a vonatot. Az volt a verseny döntő pillanata, amikor a rajt után pár másodperccel átléptem a hangsebességet és a hangrobbanástól a TGV vágánya Möbius-szalagként önmagába görbült, a rajta utazó sok celeb pedig visítva repült ki az ablakon át a világűrbe.” /Chuck Norris/
