Ízes horror

(csak brutálisan erős idegzetű 118 éven felülieknek!!!)

Jó munkahely kannibálnak

Totálkáros kocsi szerviz;

Tetemszaftok nem rinyálnak,

S nyelvet bizserget a szerv íz.

Munkanapok nonstop bulik,

Poharakban véres Baileys;

Napi robot gyorsan múlik,

S torkot örvendeztet bél íz.

Cégnek van még juttatása,

Hullamosóban jár hévíz,

S hazaúton HÉV nyalása:

Vashiány ellen kell HÉV íz.

Telmészet szok tépett nyelvet

Ízeltlábú hadla lábíz,

Sz temetészi gondot elvet

Fülgén tapodó szok láb íz…

„Izé..ízetlen tléfa! Se íze, se bűze...ja, de! A Covid okoz íz- és szagvesztést, ugye? Akkor meg is van a célcsoport: gondolkodjunk pozitívan! Használhatnánk akár rehabilitációs tesztnek is. Amy Winehouse-t idézve: They tried to make me go to rehab, I said: No! No!! No!!!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Nonono, humánka, nonono! ’Do or not do but there is no try!’ - mondanám a sikeresen is tragikus Borház Amy-t sikertelenül rehaboztatni próbáló they-eknek. El kellett volna oszlatniuk a kételyeiket!” /Yoda mester/

„Oszlásnak indult hajdan erős kétely!

Nem látod, Jedik vére miként fajul?

Nem látod éhes keselyűk

Csőrnyomait nyomorult hátadon?”

/Berzsenyi Wan Kenobi: A kételyhez (részlet)/

„Mint Vácról nem látszik Athén,

Úgy nyomorult hátamat én

Soha meg nem tekinthetem.

Nem vagyok én csavart tetem!”

/az oszlásnak indult kétely/

„Mi ez mál megint, Költő Úl?! Dobjátok le a padlóla! Addig mi megglillezzük Lóbeltet.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű lettenthetetlen mélnökkollégája/

„Lettenetes, meg akalnak glillezni a vélszomjas embelevők! Lendőlség!!!” /Látonyi Lóbelt, magyal opelett színművész és konfelanszié/

„Dögbogárnak lába ízelt,

Nagy hévvel tol el egy dízelt.”

/Dögbogaras Dezső, kannibál költő és betanított totálkárokozó/

„Vashiány elleni HÉV nyalogatás közbeni baleset okozta nyelvszakadásba belepistult kannibálok tetemén tuszkolódó ízeltlábú dögbogarak egy szépirodalminak szánt műalkotásban?! Miért nem egyből vérhasban elpusztult nyüves tehéntetemet toccsant a tisztelt költő úr az íróasztalomra?! Utána még köphetne is egyet, mert miért is ne?! Na, mit gondol, költő úr, ezt most támogatom, tűröm, vagy tiltom? Nem, ne válaszoljon!!! Takarodjon és vigye ezt a szemetet!!! NEM ENG.!!!” /Salabakter Sebő, a Didaktikusan Örökérvényű Gondolkodók Verses Értékteremtő Szövetsége (DÖGVÉSZ) irodalmi csapóajtóőre/

„Nálunk a vasúton vannak úgynevezett kegyeleti mosó aknák, ahol a szerelvényeink által elütött néhai élőlények maradványait takarítjuk le a járművekről. Totálkáros autószervizek ezek szerint az olcsóbb megoldást, a kannibál bérrabszolgák alkalmazását preferálják. Elavult megoldás!” /Sihuhú Sebestyén, a MÁV alvállalkozásában tevékenykedő Kannibál Alkalmazottak Nélküli Állomástisztító Szakcsoport (KANÁSZ) cifra járású gazdasági igazgatója/

„Kannibálnak jó a dolga,

Soha nem lesz ő rabszolga.

Ha a főnök kötekedik,

Az étlapon következik...”

/M. András, a költő legállandóbb és leglelkesebb olvasója/

„Jaj, M. úr, ne zabáltasson már föl a rabszol… ööö… a beosztottjaimmal! Még szerencse, hogy covidos, aids-es és ebolás is vagyok, így egyelőre biztonságban érezhetem magam!” /Féltengely Fönyéc, a Roncsokat Atomzsírújjá Gyógyító Autószerviz (RAGYA) vezetője/

„Brutálisan erős idegzetű 119 éves özvegy keresi korban hozzáillő, magyarázni szerető, jó húsban lévő kőgazdag gavallér irodalomkritikus ismeretségét a ’mi a nyavalyát gondolt ez a szerencsétlen költő?!’ jeligére a kiadóba.” /özv. Raptor Rezsőné Régierzsébethíddalegyidős Rezsilla (1903- ), kisnyugdíjas omnibusz kalauz és a Magyar Emberevő Nyugdíjasok Éhkoppnyelő Társasága (MENYÉT) műfogsor dílere/

„Kedves Rezsilla, ha szabad így szólítanom! Frady Endre költészete újabb szintet lépett a már-már eddig is szédítő magasságból a mégszédítőbb mégmagasabbságba! A kannibálok másságát előítélet mentesen kezelő és a teljes foglalkoztatottságuk mellett lándzsát törő alkotó ismét levakarhatatlanul ragadós nyomot hagyott az eldologiasodott közöny recés cipőtalpán. Bár az emberiség lelkének sivár szobáit elsötétítik a bélszínű rolók, a művész tökéletes keresztrímei léket szabdalnak a mindent bevilágító zsírgrillező őrlángok fényének. Valami nagy tüzet kéne gyújtani a bogrács alatt, hogy egy nagy népkontinenssé olvadhasson össze a sok különálló szigetember! Feleim, egészüljünk! Na, ezt gondolta a költő!” /Dr. Aggó Aladár, száztizenkilenc és fél éves jó húsban lévő kőgazdag gavallér irodalomkritikus/

„Engem nyaló tarka nyelv

Le lesz vágva – alapelv!”

/Helyi Érdekű Vasút, alias HÉV/

„A HÉV-ről jut eszembe, hogy nem tudom, miért van kiírva az előttem menő buszokra, hogy NOT IN SERVICE, amikor anélkül is látom, hogy nincsenek szervizben!!! Nóóóórmális?!” /Besenyő Pista bácsi/

Mi ez a plázasteril gondolatvákuum?! Ki ez ürességtől kongó senki?! Alienből fröcsögő nyálsavként emészti fel az irodalmat ez a szellemi kannibalizmus! Nem tudom, az életemet hol rontottam én el, de Frady Endre ismeretében az már biztos, hogy nem folyamatos agykárosodással veszélyeztetett kritikusnak, hanem mesterlövésznek kellett volna tanulnom! Vagy inkább emberevőnek? Á, nem, mert akkor ilyen óborzalmak olvastán magamba harapnék, aztán meg okádhatnék, mint a lakodalmas kutya!” /Puzsér Róbert, kritikus és potenciális emberevő/

„Egyszer mély alvás közben elkezdett harapdálni egy kannibál törzs és arra ébredtem, hogy szilánkosra tört fogakkal és kificamodott álkapcsokkal fetrengenek a nyálukban. Akkor jutott eszembe, hogy edzés után elfelejtettem lelazítani az izmaimat.” /Chuck Norris/

Szedte-Vette Pityuka

Pityuka, te szedte-vette!
Konnektorba nyelvedet te
Be ne dugd, mert jön a váltó-
-áram, megráz s csupán nyáltó
Marad földön fejed helyén,
S azonosíthatlak, hej, én!

Én vagyok az, Pityu fiam
(Ángliusul írva: I am),
Kinek szava néked parancs,
Úgyhogy azt a vodka-narancs
Italt köpd ki s tütü helyett
Igyál inkább magyar tejet!

Szedte-Vette Pityulika!
Postás bácsi orra lika
Nem azért van, hogy a körződ
Belenyomjad, hol a szőr ződ,
Hanem azér’, hanem azér’…(?)
Vér, hol foly', ha pattan az ér!

Pityuka, te átok kölök,
Korláton, ha könyökölök,
Nézve, szembe' erkélyt ki ken
Lilára a tizediken
(Elborzadván, mit nem művel?!),
Farba ne döfj kötőtűvel!

Pityu, hogyha felnőtt leszel,
S eszedből sokat vesz szesz el,
S csökött agyaddal a léha
Utód-féléidnek néha
Mutatni akarsz majd példát,
Összes fentieket éld át!

„Tárgyi tévedés forog fenn! Az én orrom likában nem szőr ződ, hanem ami rájaszáradt az egész napos lótás-futásban. Úgy hajtok, hogy a végén még elpattan bennem egy agyér és orrvérzésben pusztulok el, mint a nagy Attila, a hun! Sebaj, úgyis azért élünk, hogy a temetésünkön szépeket mondjanak rólunk! Hány sorsjegyet adhatok?” /Nagy Attila, a huncut postás/

„Kibírhatatlanul unalmasak ezek az öreg fószerek! Az erkélyen mégiscsak meg kellett volna katétereznem a vén szivart a kötőtűvel! Az ilyenre mindig ugrik! Igaz, hogy utána hamar elkenődött volna, én meg most fiatalkorúként ülhetnék ártatlanul Tökölön és várhatnám a jó magaviselet miatti harmadolást.” /Szedte-Vette Pityuka, érettségi tétel díler/

„Jaj, Pityu! Inkább én csapjalak meg, mint az áram!” /Dr. Szedte-Vette István, államügyész/

„Drágám, ne legyél már olyan szigorú a gyerekkel! Ő is önálló lény, akinek szabad akarata van! Állandó korlátok között hogyan fog felnőni? Mi lesz így belőle? Legfeljebb rendes ember, de abból meg nem lehet megélni!” /Dr. Szedte-Vette Istvánné Atyala-Patyala Izidóra, hair stylist/

„Végre egy nekünk, pedagógusoknak is sok hasznos útmutatást adó nevelésmű! A színjózan hazafisággal átitatott költő szarkasztikus tükröt tart a szennyes szentimentalizmusban szutyorgó szülőtársadalom nyálas pofázmánya elé, amikor a saját szájával jelenti ki a tutit és aszondja meg a frankót! Egyenest bele a pacekba! A becsődölt gyereknevelés sötét középkorának értékvesztett iszonyát jelképező lila lakótelepi erkély képe lerántja a leplet azon értő fülekkel halló szülők és pedagógusok szeme láttára, akik mindent tudni akartak erről a témáról, de sosem merték megkérdezni. Éljen a makarenkói pofonlíra!” /Izom Igor, tornatanár és cirkuszi idényerőművész/

„A vodka-narancs és a magyar tej nem vagy-vagy, hanem is-is! Turmix!!! Térjen be ön is a rottyantópettyesi Turmix Csárdába, ahol minden törzsvendég egyet fizet, kettőt lát!” /Kancsal Kenéz, mixer és csárdatulajdonos/

„Ha Frady Endre agyát egy olyan skálán helyeznénk el, melynek egyik végén egy kőkorszaki kőbaltás gyilkos agya van, a másik végén pedig egy kifinomult lírai költőé, akkor valószínűleg a baltás gyilkosé kerülne középre. Úgy is mondhatnám, hogy interpolálás helyett extrapolálást kellene végrehajtanunk, de nem mondom, mert anyám nem értené, úgyhogy máshogy fejezem ki magam: Mi ez a retardált kivagyiság?! Mi ez a közízlést földig romboló, felszántó és sóval behintő barbár gusztustalanság?! Mi ez a lábszagú kultúrterrorizmus?! Anyám szerint bakfitty! Milyen igaza van!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyáltalán nincs igaza!” /Bakfitty Botond, kecskebak fittyegető és heknyekukk tuszmákoló/

„Babakoromban egyszer én is bedugtam a nyelvemet a konnektorba, mire zárlatos lett egész Texas és leégett az összes erőmű. De ezt a szüleim mesélték, én csak a finom méregerős paprika-szerű ízre emlékszem. Onnantól kezdve az anyatejet is csak chili túladagolással voltam hajlandó meginni. Túró Rudiból is a magyar paprikás a kedvencem!” /Chuck Norris/

El-beszélés

Két nyuszi a fődön ül.
Egyik dumál ödönül,
S kitört tölgyfa ráborul.
Másik szólt, de gáborul.

Nem érkezik meg mentő
(Nem játszik hős Batmant ő),
Diszpécser mer’ kiborul.
Nem ért ő, csak tiborul.


„Milyen igaz, hogy elbeszélünk egymás mellett! Két magyar az három párt. A népies nem érti meg az urbánust, az urbánus a virágárust, a virágárus a dakotát, a dakota az apacsot, az apacs a mormont, a mormon a reformátust, a református meg a cölibátust. És engem se ért meg senki, hiába hajtogatom itt üvöltve a magamét és verem a gyerekek fejébe gumibottal ezt a nyavalyás hit- és erkölcstant! Korcs kölkök!” /Töhényi Valdemár, iskolarendőr főhadnagy és betanított hit- és erkölcstan tanár/

„Diszpécsereinknek Magyarországon elsősorban magyarul kell tudniuk. Fődiszpécsereink természetesen megértik a Help! Help!, a Hilfe! Hilfe! és a Помощь! Помощь! kifejezéseket is, de ezen esetekben legfeljebb együtt érezni tudnak, a pontos cím ismerete híján mentőt küldeni azonban sajnos már nem. Ahogy a kis mondóka is szól: Aki nem tud magyarul, ellátjuk, de hanyagul.” /Dr. Nénónénó Renáta, a Nemzeti Mentőszolgálat szóvivője/

„A konkurens állami mentőszolgálat szóvivőjének állítását - annak tartalmát feltéve, de meg nem engedve - sem megerősíteni, sem megcáfolni nem kívánom. Mi mindenkit ellátunk, mi mindig ellátunk. Világosban jóval messzebb, sötétben is valameddig, bár járműparkunk már elavult és a fizetésünk is kevés. De tesszük a dolgunk, ameddig tehetjük. Az állapotunk kritikus, de stabil.” Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat szóvivője/

„A költő szutykos életére esküszöm, hogy rögvest fölköpök és aláállok! Hát ráharapok a köldökömre, ha még egy ilyen ordenáré baromságot el kell olvasnom! Elbeszélő nyulak és csak magyarul tudó hisztis mentődiszpécserek?! Mi jön legközelebb?! Szteppelő óriáskígyók?! Fogmosó gerlék?!  Anyám most tangóhangon búgja, hogy ’Mindig van rossz és rosszabb’, de óva intem: Igazad van, de sohase mondd! Vége! Nincs tovább! Heeelp!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Frady Endre itt olyan el-beszélő költeményt alkotott, amilyet mások álmukban sem mernének. A két nyúl a félrekommunikáló kisemberek proto- és archetípusa, míg a soha meg nem jelenő mentő a nép nyelvét megérteni képtelen távoli hatalom kvintesszenciája és csimborasszója is egyben. A költő önmagával szót nem értve elérhetetlen magasságba emelkedik önmaga fölé, majd egy hirtelen mozdulattal sikoltozva visszahullik önmagára. Így ő mint mű illetve a mű mint ő a mondanivalójához képest oly tömör, mint egy kellően konszolidálódott háttöltés. Elalélok… Hilfe! Hilfe!” /Zetor Zétényné szül. Hilda von Landwirtschaftsausstellung, a tarajosi Goethe Intézet műfordítója/

„Ödön, Gábor, Batman, Tibor! Felháborító hímsovinizmus! Mi elnyomott, gyerekszülő automatákká és háztartási robotokká degradált nők a leghatározottabban tiltakozunk és követeljük a minket megillető szerepet a kortárs költészetben is! Miért csak kelekótya férfiak írhatnak verseket?! Frady Endréné, vagy Salát Aranka miért nem?! Mert nekünk csak a főzés jut, meg a mosás?! Világ feministái egyesüljetek! Csak a ráncainkat veszíthetjük! Ez az arc lesz a végső!” /Salát Aranka, a Nemzeti Nőegylet kozmetikusa és tigrisidomár/

„Jaj kislányom ne hőzöngj már! Mindketten boldogabbak lennénk, ha lenyugodnál és megállapodnál végre! A héten is mit csináltál megint?! Hányszor mondjam, hogy az udvarló arra való, hogy férjhez menj hozzá, nem pedig arra, hogy megverd és megetesd a tigriseiddel! Hej, szegény anyád, ha még élne, mérgében biztosan fejbe rúgna és gyomorszájon térdelne, ahogy anno velem is csinálta!” /özv. Salát Aladár, nyugdíjas gombaszakértő/