A következő címkéjű bejegyzések mutatása: váltóáram. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: váltóáram. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. október 4., péntek

Áramszünet

Ha nincs rezsicsökkent áram,
Elsötétül lovagváram,
Ostromágyú célját veszti,
S szórása kört kép’z, mint Feszty.

Ha az áram megint működ’,
Füstgépből jön újra működ
S váram köré felhőt szellent
Elvakítva ágyús ellent.

Áram akár vanik, nincsik,
Ostromlók, mint belga pincsik
Futnak, mivel gyáva e gén.
Brüsszelt így állítom meg én!

(rezsitánc!)

„Vegyes érzelmekkel köszönöm, költő úr, hogy megemlékezett rólam, de igazán nem kellett volna! Valahogy azt gyanítom, ha ma is élnék, akkor magáról nem kör-, hanem kórképet kellene csinálnom, bár nem vagyok elmeorvos. Nagy kár, hogy a honfoglaló őseink Frady vezért Vereckétől nem küldték vissza az Uralon túli őshazába leoltani a villanyt!” /Feszty Árpád, körképfestő/

„Ne panaszkodj, költő gyermekem, az áramszünetre, hanem gondolj Krisztus urunkra, aki életének mind a harminchárom évében nélkülözni volt kénytelen az elektromosságot, mégis boldog volt! Inkább adj hálát, hogy a rezsicsökkentés jóvoltából bőven van miből adományoznod az anyaszentegyházunk számára!” /Duplatoka atya, rózsadombi püspök/

„Nehogy azt gondolja, uszító költő elvtárs, hogy a piaci viszonyokat nagyon helyesen sárba tipró rezsicsökkentés miatti pénzhiány okozta felújítási és karbantartási munkák elmaradásának tudható be az áramszünet! Hiszen már a bolsevik próféta is megénekelte, hogy Kell egy kis áramszünet időnként mindenkinek és aztán megint mehet minden tovább!, úgyhogy FOLYTATJUK! Jelszavunk:
NER-hatalom + Villamosítás = Illiberalizmus
No, bérrettegő költő elvtárs, akkor most ennek szellemében vásároljon egy lapát (automatikus tárgyeset!) és visszamenőleges hatállyal tegnap hajnalban jelenjen meg az elektromos földvezeték építő közmunkatábor kettes barakkjának leendő latrinájánál! Futólépés!!!” /Csávás Kálmán főnagy, a Munkakerülést Alapkészséggé Fejlesztő Fűzfapoétákat Internáló Alapítvány (MAFFIA) mozgatórugója/

„Figyelj haver! A még a lopott köpönyegét is mással forgattató kriptokommunista besúgó nagynénikéd a bolsevik próféta, te evolúciós zsákutca, te! Hát te még bunkónak is csak több éves továbbképzéssel lennél alkalmas, te faék! Én még ilyet nem láttam!” /Hofi Géza/

„Jaj nekem, ezek a rezsicsökkentő magyarok már megint meg akarnak állítani! Ki fogja így eltartani őket?!” /Brüsszel/

 „Ne merje a mocskos szájára venni az áldott rezsicsökkentést, költő úr, mert az államtitkár fiacskám a kacsalábon forgó, feszített víztükrű medencés kastélyában százezreket spórol vele havonta! Na, ugye!” /özv. Oligarcha Olivérné Kriptokomcsi Karola, nyugdíjas bérkommentelő/

„Jaj, mama, most lebuktattál! A vagyonnyilatkozatom szerint egy veled közös tulajdonú, komfort nélküli Trabantban lakom, aminek még a haszonélvezete is a tiéd!” /ifj. Oligarcha Olivér, államtitkár/

„Akár váltóáram, akár egyenáram, a magasfeszültség nem más, mint autópálya pokolba! Ha meg is lettél villámcsapva, halál az áramszünetre & vesszen az akusztikus rock’n’roll!” / ACϟDC /

„A valutaboltokban a számológépek elektronikusak, így jó dolog az ebédszüneti áramszünet, mert lehetővé teszi, hogy olyankor a váltó is egyen!” /Kalkula Gyula, pénzváltó/

„A népfelség által rám ruházott hatalmamnál fogva a leghatározottabban kijelenthetem, hogy Budapesten nem volt, nem van és nem is lesz áramszünet! (áramszünet) Hé, ki kapcsolta le a villanyt és miért nem működik a mikrofon?! Biztos a fékevesztett szellemi fogyatékos ellenség dobott fakockát a generátorba!” /Tarlós István, főpolgármester/

„Vitatkoznék picit Tarlós Istvánnal, de nem hagyja. Fut a gyáva és még annyit sem mond, hogy boldog Karácsonyt! Igaz, nem is vagyok boldog, mert lehallgatnának, ha nem lenne áramszünet.” /Karácsony Gergely, főpolgármester jelölt/

„Mivel adok a véleményemre, így semmiben sem értek egyet a két előttem szólóval! Szellemi áramszünetükre a jóindulatom jeléül mindketten kapnak egy indulatmentes NEM!-et! Hogy mit gondolok a versről? Vers?! Hmm… Egyrészt a túl értékes szavaim egyikét sem szeretném erre az A.S. (Ahogy Sikerül) szabvány szerint összehányt betűhalmazra vesztegetni, másrészt a Frady Endre ellen a szervezetem által önvédelmi reflexből kifejlesztett zöld-fehér hályog jóvoltából esélyem sem volt elolvasni! Szegény anyám egy helyi hályogkovácstól jövet véletlenül belepillantott és úgy beájult, mintha egy hollywoodi kosztümös celebnyálparádé főhősnője lenne, aki épp megtudja, hogy késik a délutáni tea! Frady Endre sírja fölött sétáló Budapestet kívánok mindnyájunknak!” /Puzsér Róbert, kritikus és főpolgármester jelölt/

„Áramszünet, ugyan! Ha én megforgatom az acélos tekintetemet, olyan kóboráramot generálok, hogy megbolydul a Föld mágneses tere és a rám mutató iránytűk miatt pillanatok alatt fölkenődik rám a világ össze tájfutója. Béke poraikra!” /Chuck Norris/

2015. július 10., péntek

Szedte-Vette Pityuka

Pityuka, te szedte-vette!
Konnektorba nyelvedet te
Be ne dugd, mert jön a váltó-
-áram, megráz s csupán nyáltó
Marad földön fejed helyén,
S azonosíthatlak, hej, én!

Én vagyok az, Pityu fiam
(Ángliusul írva: I am),
Kinek szava néked parancs,
Úgyhogy azt a vodka-narancs
Italt köpd ki s tütü helyett
Igyál inkább magyar tejet!

Szedte-Vette Pityulika!
Postás bácsi orra lika
Nem azért van, hogy a körződ
Belenyomjad, hol a szőr ződ,
Hanem azér’, hanem azér’…(?)
Vér, hol foly', ha pattan az ér!

Pityuka, te átok kölök,
Korláton, ha könyökölök,
Nézve, szembe' erkélyt ki ken
Lilára a tizediken
(Elborzadván, mit nem művel?!),
Farba ne döfj kötőtűvel!

Pityu, hogyha felnőtt leszel,
S eszedből sokat vesz szesz el,
S csökött agyaddal a léha
Utód-féléidnek néha
Mutatni akarsz majd példát,
Összes fentieket éld át!

„Tárgyi tévedés forog fenn! Az én orrom likában nem szőr ződ, hanem ami rájaszáradt az egész napos lótás-futásban. Úgy hajtok, hogy a végén még elpattan bennem egy agyér és orrvérzésben pusztulok el, mint a nagy Attila, a hun! Sebaj, úgyis azért élünk, hogy a temetésünkön szépeket mondjanak rólunk! Hány sorsjegyet adhatok?” /Nagy Attila, a huncut postás/

„Kibírhatatlanul unalmasak ezek az öreg fószerek! Az erkélyen mégiscsak meg kellett volna katétereznem a vén szivart a kötőtűvel! Az ilyenre mindig ugrik! Igaz, hogy utána hamar elkenődött volna, én meg most fiatalkorúként ülhetnék ártatlanul Tökölön és várhatnám a jó magaviselet miatti harmadolást.” /Szedte-Vette Pityuka, érettségi tétel díler/

„Jaj, Pityu! Inkább én csapjalak meg, mint az áram!” /Dr. Szedte-Vette István, államügyész/

„Drágám, ne legyél már olyan szigorú a gyerekkel! Ő is önálló lény, akinek szabad akarata van! Állandó korlátok között hogyan fog felnőni? Mi lesz így belőle? Legfeljebb rendes ember, de abból meg nem lehet megélni!” /Dr. Szedte-Vette Istvánné Atyala-Patyala Izidóra, hair stylist/

„Végre egy nekünk, pedagógusoknak is sok hasznos útmutatást adó nevelésmű! A színjózan hazafisággal átitatott költő szarkasztikus tükröt tart a szennyes szentimentalizmusban szutyorgó szülőtársadalom nyálas pofázmánya elé, amikor a saját szájával jelenti ki a tutit és aszondja meg a frankót! Egyenest bele a pacekba! A becsődölt gyereknevelés sötét középkorának értékvesztett iszonyát jelképező lila lakótelepi erkély képe lerántja a leplet azon értő fülekkel halló szülők és pedagógusok szeme láttára, akik mindent tudni akartak erről a témáról, de sosem merték megkérdezni. Éljen a makarenkói pofonlíra!” /Izom Igor, tornatanár és cirkuszi idényerőművész/

„A vodka-narancs és a magyar tej nem vagy-vagy, hanem is-is! Turmix!!! Térjen be ön is a rottyantópettyesi Turmix Csárdába, ahol minden törzsvendég egyet fizet, kettőt lát!” /Kancsal Kenéz, mixer és csárdatulajdonos/

„Ha Frady Endre agyát egy olyan skálán helyeznénk el, melynek egyik végén egy kőkorszaki kőbaltás gyilkos agya van, a másik végén pedig egy kifinomult lírai költőé, akkor valószínűleg a baltás gyilkosé kerülne középre. Úgy is mondhatnám, hogy interpolálás helyett extrapolálást kellene végrehajtanunk, de nem mondom, mert anyám nem értené, úgyhogy máshogy fejezem ki magam: Mi ez a retardált kivagyiság?! Mi ez a közízlést földig romboló, felszántó és sóval behintő barbár gusztustalanság?! Mi ez a lábszagú kultúrterrorizmus?! Anyám szerint bakfitty! Milyen igaza van!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyáltalán nincs igaza!” /Bakfitty Botond, kecskebak fittyegető és heknyekukk tuszmákoló/

„Babakoromban egyszer én is bedugtam a nyelvemet a konnektorba, mire zárlatos lett egész Texas és leégett az összes erőmű. De ezt a szüleim mesélték, én csak a finom méregerős paprika-szerű ízre emlékszem. Onnantól kezdve az anyatejet is csak chili túladagolással voltam hajlandó meginni. Túró Rudiból is a magyar paprikás a kedvencem!” /Chuck Norris/

2014. október 9., csütörtök

Feszültségkeltő feszültséghiány

Sötétzöld tüntetők a fellegvár előtt /NASA felvétele/
Tengermélyen Tisztelt ELMÜ!
Nem vagyok ám félkegyelmű,
S észreveszem, hogyha áram
Nélkül marad fellegváram!

Erődvédő áramkörök
Nullázódnak, s jön a török!
Védvonalam nem kap voltot,
Bár tegnap még bőven volt ott!

Hamar leend lakom romos,
Ha lehal, mi elektromos!
Villanypásztorom sem éget
Se birkát, se török béget.

Kínzókamrám ampertelen,
Villamosszékben az ellen
Nem hal, nem vall, hanem nevet,
S nem ereget szenes levet!

Nem duruzsol villanymáglya,
Eretneknek szőrnadrágja
Se ég, mivel nincsen fázis,
S fűtés híján tán még fáz is!

Lovagtermem totál sötét,
Rögtön el is tűnt vagy öt ét-
-készlet, meg a tiszti bútor!
Mi lesz áram-disztribútor?!

Teljesítményt mikor adtok,
Mikor bőgnek fel a wattok?!
Hertz helyett, mi rázna házat,
Nem jő más, csak magyarázat.

Mi? Hogy műzöldikék okán
Döföm magam vakon tokán?!
Őmiattuk fáj e torok,
S állnak félkész reaktorok?!

Környezetet tőlem védik
Kicsit drága édibédik?!
Zöldlétük a váram kára?
Ide velük közmunkára!

Morcos kutyaharapásnak
Kitéve majd árkot ásnak,
S pékkeltétől míg a pék kel,
Színig töltik verítékkel.

(…)

ELMÜ! Nincs mit szigetelni,
S kerítve van sziget el, ni,
Körbevesz egy izzadt nyál-tó…
Egyen meg az áram válltó’!

2014. május 28., szerda

Tök eltökélt körte

Lámpában élt tök eltökélt
Szupermodern csodakörte.
Világítsak!!! - csak ennek élt,
S magát csakis ezért törte.

S mégsem égett! Így zokogott:
Összeomlott jó légváram!
Ragyogni én nem tudok ott,
Ahol nincsen váltóáram.

Így élünk mi, sok körtelény,
Mintha (büszkélkedünk páran)
Csakis tőlünk születne fény,
S nem kéne megváltó áram.