Hogyha szendvicsekre Bords Eve
Kerül szép kenetként lám a
Felfelükre, s nem a Ráma,
Avagy Liga, netán Delma,
Mert a véna halna el ma…”
Költő úr, maradjon veszteg!
Maga nyilván súlyos veszteg-
-etés mián tett rossz lóra,
Hisz’ a csúcstermék a Flóra:
„Nem kell szívnek más, csak e nő!”
Érti? Itt a pénze! Kenő. ;-)
„Micsoda?! Mi ez az aljas rágalom?! Még hogy kies kis Hazánkban a honkeblet megdobogtató reklámszövegírók nem meggyőződésből hírvernek, hanem alantas anyagi és adókerülési célzattal?! Hogy egy magyar narancslevet megverselő költő titokban imperialista Coca Colát vedel?! Ez a gyökértelen kozmopolita hazugság nem életszerű! Követelem a rémhírterjesztő hálózat soron kívüli felgöngyölését és a halálbüntetés visszamenőleges hatályú bevezetését! Kit tudnék megbízni okosba’ egy halálbüntetést népszerűsítő csasztuska megírásával?” /Vérgőzössy Vazul, a Három Ellentengert Hazánknak Egykettőre (HEHE) civil szervezet főpénztárosa/
„Mondja csak, Vérgőzössy úr, hivatalosan mennyit kapnék azért a halálbüntetős csasztuskáért és utána kinek mennyit kéne a zsebébe visszacsúsztatnom? Remélem, nem bagóért akarja, mert akkor bízza meg azt az olcsó rímfejű Frady Endrét! Neki, mint minden gyenge fűzfapoétának ihletre van szüksége, nekem viszont csak előlegre.” /Újpesti Barnabás, kortárs költő és megélhetési lakodalmas magyarnóta szövegíró/
„E gondolat szíven talál:
Legjobb büntetés a halál!”
/Frady Endre, csasztuska díjakat leverő betanított költő/
Bords Eve kiejtése bizonytalan (svédül kb. bútszéve lenne), csak egy a biztos, hogy ez kevés embert érdekel igazán mélyen. A másik rejtély, hogy valóban kevesebb-e a misztikus nevű margarinban a transzzsírsav, mint a rivális termékekben. De kis hazánkban ez is kb. ugyanazt a három embert foglalkoztatja. Nem kétséges viszont, hogy az a három skandinavisztika szakos tudatos vásárló állandó olvasója Frady Endrének! Länge leve Frady Endre! /F. Péter, a költő részletekben elvesző kollégája/
„Tessék, már megint a bátyámról szólnak a hírek, vele van tele a sajtó! Én meg itt szűkölök magányosan, mint egy tankcsapdába esett, transzzsírsavval telt ikerpária! Azt hiszem, végzek magammal. Veszek egy forró koleszterinfürdőt és belemártom az ereimet. Brühühü…” /Sörds Eve, a sjorkenhoppentalli Jurij Gargarin Űrkenő Szakközépiskola portása/
„Ne sajnáltasd már magad tesókám! Még mindig sokkal jobban élsz, mint azok magyarországi keményen dolgozó kisemberek, akik a boltban nem Bords Eve-t vesznek, hanem egy nagy levegőt, amikor meglátják, hogy mennyibe kerül. Inkább igyunk! Ők is ezt teszik. Csak amíg mi vodkát, addig ők csavarlazítót.” /Rumds Eve, a trüppelwergonossi Gleccser Lapraszerelő Gyár síkmunkása/
„Az igazgató úr jobban szereti, ha margarin helyett teavajat használunk, mert az jobban csúszik és magyar mosóporral is könnyebben kijön a polgármester úr zsebéből.” /Kenőpénz Kenéz, pénzkenő szakmunkás/
„Mi ez a szívszélhűdést degeneráló gondolatkatyvasz, ez az agyig felfröccsenő híg médiamoslék?! Minden egyes szava olyan alattomosan ütlegeli széjjel a személyiségemet, hogy kénytelen leszek beutaltatni magam egy kultúrsokkos identitásválságkezelésre! Amúgy meg nem Ráma, hanem Rama és nem Flóra, hanem Flora! Anyám szerint viszont ő máma is mama, úgyhogy én őszinte ember lévén itt ordítok és toporzékolok, hogy hagyja a dagadt ruhát másra, engem vigyen fel a padlásra! Ettől a verstől szétestem, mint Koppány vezér!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Te is fiam butulsz!” /Puzsér mama/
„Én sose kenem meg a kenyeremet, hanem bő nyállal egyben lenyelem.” /Chuck Norris/
