Papló

faló kék-sárga mezben /nóném herceg felvétele/

Pap alatt ügető papló
Falábán a gomba tapló.
Mért vagyon e paplón faláb?
Rögvest elmesélem alább:

Amit írok, igaz s való,
E ló korhadt lábú faló,
S recseg, ahogy távját rója,
Úti célja mégsem Trója,

Hanem egy új faláb üzlet,
Mert az előzőben tűz lett.
Tűzoltóraj későn oltott,
S keresni kell másik boltot.

Málló lábbal megy egy álló
Napig szegény papi ál-ló,
S patájában szúhad perceg…
Paphoz szól egy nóném herceg:

- Látom e ló szálkás szemén,
Lába mind fa, megveszem én
Négyet egy százasér’ egybe’
S eladom az NB I-be!

„Későn oltottunk, későn oltottunk… hát persze! Az igazság az, hogy mi idejében megkezdtük az oltást, csak kilyukadt a fecskendő, amit nem tudtuk megragasztani, mert a vasárnapi zárva tartás miatt nem lehetett gumiragasztót venni.” /Láng Lajos, tűzoltóparancsnok/

„Felháborító skandalum! Most, amikor szorgos népünk győzni fog, amidőn árvalányhajas kis honunk jobban teljesít és a sok keményen dolgozó kisember önként és dalolva lemond a nyugdíjáról, a szociális illetményeiről, az egészségügyi ellátásáról és a gyermekei taníttatásáról, hogy megvalósulhasson a ’Stadiont minden magyar családba!’ program, akkor egy ilyen fanyalgó vadidegenszívű zugfirkász költőcske a szúette falábával beletapos a nemzeti együttfocizgatás rendszerébe! Ezt nem úszhatja meg szárazon ez a kozmopolita bérrettegő klapanciaoligarcha! Követeljük a halálbüntetés azonnali és visszamenő hatályú visszaállítását! Abcúg Frady Endre!” /Luft Lajos, a nemzeti stadionfejlesztéssel megbízott Futbólia kft pogromigazgatója/

„Mink játékosok nem szokunk örülni az ilyen konkurenciának! Igazságtalannak tartsuk, hogy az ellenség… ööö… ellenfél négy falábbal rendelkezik, miközben nekünk csak kettő van! Muszáj lesz páros lábbal becsúszni a jószágnak! Ahogy az edzőnk, a Lajos bá’ mondani szokja, négy lába van a falónak, mégis mindet eltörjük! Höhö!” /Lila II. Lajos, az UTE bekkje/

„Sajnos olyan szegény az eklézsia, hogy legutóbb már a templom egere volt a vasárnapi ebéd, úgyhogy muszáj voltam eladni ezt a leharcolt falovat! Az ember elvégre nincs fából, és amúgy is minden faszentnek maga felé hajlik a falába, ha kínjában nagyot rúg a parókia falába! Jaj!” /Lórévi Lajos atya, lajozsmizsei szürkebarát/

„Magyar játékosokat a magyar NB I-be! Ez a minden eresztékében recsegő-ropogó faparipa minden futótávon kenterbe veri az összes bevándorló idegenlégióst és a labdát se gyilkolja annyira, mint a hazai zseléfejű műsztárjaink. Talán nem éri meg azt a százötvenmilliót, amiért rásóztam a Puskás Akadémiára, de hát nekem is élnem kell valamiből. Na, futok, mert kerget az adóhivatal! Incognito ergo sum!” /vitéz Felsőlajosvári Nóném Lajos, inkognitóban élő dzsentri ex-herceg és többszörösen büntetett előéletű illegális játékosdíler/

„A mű a klerikális iga alatt vergődő, állati sorban tartott és önnön rabszolgasorsába belefásult proletariátus reménytelen küzdelmének deheroizált apoteózisa. A lírafoltos ujját a társadalom pulzusán remegtető költő személyiségének a főhősével párhuzamos szétesése szúette forgácspermetként fojtja el a vers pislákoló értelemlángjait és hamuként telepszik rá a mélyrétegekre. A magyar futball mint a feudál-burzsoá korrupciós métely parabolája méltóképpen hajítja a mondanivalót a rothadó kapitalizmus pénzpoklának legsötétebb bugyraiba. Igazi osztályharcos mételylíra! Akasszátok föl a királyokat, a hercegeket és a grófokat! Munkát, kenyeret! Munkát, kenyeret!” /Mélyszegény Lajosné, általános iskolai magyartanár és a Munkásmozgalom Leendő Mártírja (MLM) pilótajáték áldozata/

„Hogy Frady Endre-e a döglött magyar futballba az irodalmi falábával utolsót belerúgó trójai faló, azt nem tudom, de azt, hogy elhallgathatna végre, azt igen! Mivel az eddigi bérkommentelők mind Lajosok, megkérdeztem anyámat, aki szerint én is majdnem Lajos lettem, úgyhogy mondhatom, ahogy a számon kifér. Tehát: Mi ez a penetráns líradögvész?! Mi ez a hullaszagú pszicho-métely?! Kinek kell ez a retardált celeb okádék?! Muszáj volt tizenöt perc hírhedtségért ekkora hisztis vircsaftot kavarni egy bűzhödt médiabiliben?! Ugye nem?! Nagy jóindulattal nulla alá!” /Puzsér Róbert Lajos, kritikus/

„Egyszer itt Texasban kigyulladt egy faláb üzlet, de eloltottam a hónaljverítékemmel.” /Chuck Norris, tiszteletbeli Lajos/

Maraton

Tengerúszó maraton
Véget sosem ér.
Mélyből jőve mar a ton,
S szakad lábi ér,
S tátott tonhal garaton
Ömlik be a vér.

Érezd magad hal okén!
Jóllaktál-e már?
Asszem, közben halok én,
Nincs már mókatár.
Csupán csak egy faló kén’,
Trója tán még vár...

Vélem úsznak Hektorok,
S Akhilleusz? Baj?
„Ily távot -nyög hekk torok -
Bárki leúsz? Jaj!”
Parton csapból hektó rock
Folyik s nagy a zaj.


„A hosszútávúszó költő vérveszteség okozta mitológiai lázálmai teszik azzá ezt a verset, ami. Tragikus hősök, tragikus város, tragikus rímek, tragikus vers. A mű végi mérhetetlen mennyiségű zene zajjá olvadása, ez a negatív metamorfózis antikatartizálja a heroizmust, vagy inkább deheroizálja a katarzist. A költő halála feloldás lehetne, de ehelyett csak mimózai fanyalgásba fajul a letépett fél láb hiánya, a mindössze pár liternyi vér elvesztése felett. Valódi fájdalom helyett műfájdalom, emelkedettség helyett lábszagos tengervíz. És mégis, mégis és ejha, ejha, mert fradyendrés és ezért mégis ejha és éppen ezért tyű is! Holnapra mindenki kívülről megtanulja!” /Klasszikáné Metafora Skolasztika, gimnáziumi irodalom-történelem szakos tanár és cirkuszi éhezőművész/

„Nem kell ezt így elbonyolítani! Oda kell tenni magadat, végig az élen úszni és csak akkor engedni a mezőnyt magad elé, ha szemből jönnek a cápák! Csak az aranyérem legyen meg és a verseny után a rántott hús!” /Risztov Éva, hosszútávúszó olimpiai bajnok/

„Boldogok, akik tudának a vízen járni vala, mert őnékik nem leend az ő orruk és fülük vízzel tele vala.” /Jézus/

„Egy kis ötletességgel el tudtam érni, hogy kimaradhassak ebből a még a trójai háborúnál is rettenetesebb minieposzból. Nem volt egyszerű, de a magyarokkal 'okosba' mindent el lehet intézni. Sőt, szinte csak úgy. Na, megyek haza Attikába!” /a leleményes Odüsszeusz/

„Atti nem kába, csak kicsit több volt a sör... hukk... böáááá...” /Atti, a kába/

„Kérem, mi tonhalak az emberekkel táplálkozásilag már csak konzerv korunkban találkozunk, akkor viszont nem mi harapdáljuk őket, hanem fordítva, úgyhogy a tudatlan költő rágalmai miatt ezúttal a haljogi ombudsmanhoz fordulunk! Reméljük, hogy ő vegetáriánus!” /Tony Halfinger, a Tonhal Szakszervezet szóvivője/

„Na nehogy már egy hekk ne tudjon leúszni vacak negyvenkét kilométert?! Az agg hekknyuggerek vacsora előtti étvágycsináló gyógypancsikolása itt több ennél! Költőcske monnyonle!!!” /Hekk Tika, a Hekk Szakszervezet szóvivője/

„Ponty mi nem szereplünk ebben az izében?! Az édesvízi hal vérciki?! Abcúg Frady!” /Ponty Pityu, hekker és a Ponty Szakszervezet szóvivője/

„Hektó rock? Vízi kóma? Parti zaj? Odahallucinált faló? Király lehet ez az új szer! Éljen a Sziget Fesztivál!” /Hányó Emil, önköltséges kredites nyolcadéves médiaszakos hallgató/

VALÓDI KÖZÖSSÉG

A hivatalos meghívón Balotelli nem szerepel :-)

(meghívóvers)



Közösséget, aki épít
Kis honunkban, azaz épp itt,
S nem csellel, így nem kell faló,
Neki pont e program való.

Annak, ki szeretni szeret,
Adhatnak rá tágas teret
Közösségi kapcsolatok –
- Ennyit már most elmondhatok.

Többet majd a Bibliából!
S önzéséből, ki kilábol,
Olyan lehet, mint egy már jó
Balotelli, aki Mario.



Istentiszteletek: minden vasárnap délelőtt 10:00
Bp. XI. ker., Vásárhelyi Pál u. 4-6. IV. emelet
www.krisztusegyhaza.hu

Káosz

Boríték a zsebbe... (Rejtett kamerás felvétel)

Hadakat hergel a csuhás,
Olajnak kutat a juh ás,
Szerelő szerelne, de nem
Ért hozzá, pedig én kenem.

Nagy pénz, kis foci a való,
S Trójáig se jut a faló:
Olcsó félfamentes karton,
S szétesik már kinn a parton.

Tévésztárkodik a szakács,
Bukmékernek áll a szak ács,
Feri közlegény ma csak Áts,
S át Újpestre térül Bakáts.

Mindenki mást tesz, mit ráoszt
Alkotója s így kelt káoszt.
Ha azt tenné, amihez ért,
Nem lenne zűr. De van. Ezért.