Lángos

Aki magyar s dagadni vágy,

Lángost zabál, kettőt-hármat,

Aztán már ledőlni hív ágy,

S koleszterintől jön pár matt.

Hogy viszonylag békén alhass,

Beled önvédően rosál,

Ám zsírsakkal sokkol alhas,

Mint miben faltörő kos áll.

Ha bélbolyhod kivan attól,

Hogy a lángos földre tepert,

S hagymás tejföl gyomron mattol,

Egyél inkább földi epert!

(alhastánc!)

„Földi eper?! Amit telemászik és összenyálaz a földigiliszta?! Fújj! A földieper nem étel, hanem gyógyszer, ugyanis a főzetét szájnyálkahártya-gyulladás és fogínysorvadás, teáját gyomor- és bélpanaszok, hasmenés és aranyér esetén használják. Egy lángost viszont meg lehet enni, ha éhes az ember! Ha nagyon éhes, akkor kettőt, ha farkaséhes, akkor hármat is! Epret meg egyen a farkas, ha megfeküdte a gyomrát a Piroska és a nagymamája! /Bendő Boáz, az Országos Bélpoklos Intézet (OBI) tápcsatornázási szakfelügyelője/

„Miféle nemzetietlen tudat(hasadás)os táplálkozásra való felbujtás ez itt, kérem?! Aki magyar, és dilettáns, az nyugodtan álljon be a sorba napi harmadik lángosáért. Aki magyar, és dietetikus, az nyugodtan bátorítsa nemzeti szuperélelmiszereink fogyasztására a lakosságot. Mire való a tudomány, ha nem arra, hogy a nemzeti oldalnak legyen igaza?!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ez az, humán polgártárs, küzdjünk nemzeti tudományos alapon a nemzetietlen nemzettudathasadás ellen! Ne a brit tudósok mondják meg, mi kerüljön a magyar ember nemzeti oldalbordájának a tepsijébe, hanem a magyar tudósok döntsék el, mi kerüljön a magyar bélbe! Nemzeti hacker éljen nemzeti hekkel! Magyar szájpadlást magyar lángos söpörjön! Hol zsírjaink domborulnak, unokáink odabújnak, s bájos hízelgés mellett kérik el ezreseinket!” /Tömb Tádé, az Állami Fogyasztásszabályozó Akadémia (ÁFA) tudományos táplálékláncreakciós tanszékvezetője/

„Magyar lángossütő vagyok,

Vadászhelyem a Balaton,

S áraim bár kicsit nagyok,

Olcsóbb, mint a hekk vagy a ton.”

/Árvalányhajassy Ártány, nemzeti lángossütő I./

„Örömtől forr magyar ember vére,

Duplázódott Orbán Viktor bére!

Reméljük, hogy mind lángosra költi,

Lángososai a Földnek, föl ti!”

/Avasolajossy Ajtony, nemzeti lángossütő II./

„Azért szeretek strandra menni, mert ott van lángos. Csak ritkán jutok el, mert Veszprémben nincs strand. A Balaton meg csak látszólag, a térképen van közel, a valóságban éppen az a távolság, ahová már nem sétálnék el. Oda még talán, de vissza már nem, mert felfelé vezet az út. Ez Veszprém nagy dilemmája, hogy megszűnt a Csomay strand, újabb még nincs, de azt mondják, hogy nem is lesz, mert itt a Balaton, de mégsincs annyira itt, hogy elsétálhassunk oda. A megyében még Ajkán is van strand, pedig Veszprém kb. 3-szor vagy 4-szer akkora... És éppen a megyeszékhelyen, Európa leendő kulturális fővárosában nincs...” /M. András, a költő legállandóbb és legstrandolnivágyóbb kommentelője/

„eM úr, töltsön jó sok vizet

Völgybe a viadukt alá,

S ki e strandon lángost fizet,

Vígan dalol: salalalááá!”

/Jajúgyélvezeménastrandot Jenőné Ottanannyiraszépésjó Oktávia, láng(os)lelkű strandmágusnő/

„Ami a magyar labdarúgás aranykorának a grund, az a magyar sakkozás zenitjének a strand: tömegbázis. A tömegnövelés bázisa pedig a lángos. Egy százötven kilós sakkozó megingathatatlan és sosem kerül időzavarba, mert körbe van párnázva az idegrendszere. A hanyatló nyugat cingár versenyzője csak ránéz és ijedtében rögtön berosál. Ria, ria, hagymás-tejfölös Hungária!” /Sötétbástya Sebő, maszek lángosos és a strandsakk válogatott táplálkozástaktikai menedzsere/

„Sajnos idén a szokottnál is jobban meg kell emelnem a balatoni büféhálózatom árait, hogy a bankokhoz és a légitársaságokhoz hasonlóan én is teljes mértékben át tudjam hárítani az extraprofitom vészhelyzeti különadóját a keményen dolgozó kisemberekre. Aki nem ezt teszi, az annyit is ér! Még szerencse, hogy a drága miniszterelnök úrnak - áldassék a neve! - a parlament megduplázta a fizetését, így ő is megengedheti magának a napi háromszori fokhagymás koleszterinbombát!” /Gázár Géza, alig ár-hű oligarcha/

„A műhöz nem tudok hozzászólni; nem szeretem a lángost. PUSZTÍTOM! Egy sem maradhat!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas lángoló langalló, azaz a lángoshoz vezető fény az éjszakában/

„Jaj, jön Ház doki, az irtó-

-zatos szájú Lángosirtó!!!”

/Strandi Strómanné Standi Stoéta, balatoni béltömő banditanő/

„Lángosképű állat a babám!” /Nagy Feró, Kossuth-díjas frontember és a nemzet csótánya/

„Folyton lángosomat falom,

Van előttem egész halom,

Számon a zsírfoltok nagyok,

Lángosképű állat vagyok!”

/Nagy Feró babája/

„Frady Endre, a magyar nemzeti tápkultúra Edson Arantes do Nascimento-ja, a balatoni strandsakk Walther von der Vogelweide-je és az avas hekkolajban történő fokhagymás-sajtos-tejfölös lángossütés Rabindranáth Tagore-ja ismét megcselekedte, amit a haza ugyan nem követelt meg, ám a költő honfiúi kebeléből felszakadó népi indulatfoszlány mégis előkényszerítette a nyaraláshoz készülődő gyanútlan olvasók életpályájának gyomorsavszint általi verses lederiválását. Az eposzi jelző nélkül árválkodó epret a földdel egyenlővé tevő zsírbő böffenetében az antipatetikus poéta szekurálisra deheroizálja a tápvezérelt tömegek már-már szakrálisnak tűnő koleszterin imádatát. A deréktáji diaméter duzzasztás hamis prófétáinak partikuláris pellengérre poentírozásával Frady Endre újra és újra kihívja maga ellen a sorsot, vagy legalábbis a készenléti rendőrséget a spontán író-olvasó találkozóra kaszával-kapával felszerelkezve érkező utóbbiak mián. A materiális tobzódásában megzavart világ minden tájáról érkeznek felháborodott hangnemű emailek, melyekből kiderül, hogy bár a művészt senki sem fogja a saját halottjának tekinteni, a leendő temetés iránt már most akkora az érdeklődés, hogy valószínűleg meg kell majd ismételni. Jaj, csak ne essen!” /Esőnap Elemérné Trójai Tragika, a Tökkelütött Alanyi Költők Orbitális Nyálkupacai (TAKONY) című ellenkulturális folyóirat töredelmes tördelőszerkesztője/

„Mi ez az avas olajnál is ótvarosabb mentális alhasmenés?! Ki ez a koleszterintől tocsogó koponyaüregű kutyaütő kókler?! Hogy kerül a lángos a sakkasztalra?! Miért kell ezt nekem sziszifuszian szenvedve véleményeznem, ha a kritikusi extraprofitomat nem háríthatom át az olvasótáboromra?! Ó, anyám, miért nem szültél belém labdaügyes géneket, hogy ilyen földhözdagadt hülyeségek helyett inkább a Juventus futballistája lehetnék évi bruttó 10 millió eurós fizetéssel?! Akkor nem zsírban tocsogó lángossal és Frady Endre klapanciákkal tömném az agyamat, hanem egészséges tengeri herkentyűkkel és zsírégető gatto gorgonzolával! Mangiamo il gatto fritto! Forza Juve! Gettiamo Endre Frady davanti ai leoni!” /Roberto Puzséro, critico/

„BREAKING NEWS! A magyar válogatott szenzációs angliai győzelme örömére a köztársasági elnöknő megkegyelmezett Frady Endrének és a költőt Puzsér Róbert jogos követelése ellenére sem vetik az oroszlánok elé! A hírre az országban tömegtüntetések kezdődtek és általános a zavargás! Megélhetési lángossütők és a ’Mit gondolt a költő?’ kérdésen nevelkedett versolvasók tízezrei követelik az ítélet mielőbbi végrehajtását! Frady Endre korábban meghirdetett felolvasó estjére a világ minden tájáról özönlenek a visszaküldött tiszteletjegyek! Az oroszlánokat még nem merte megkérdezni senki, az ápolójuk viszont nyomtalanul eltűnt.” /Magyar Távirati Iroda/

„Olyan balatoni lángossütő, aki ne friss olajban sütött lángost készített volna nekem olcsón és pillanatokon belül, nincs. Már életben.” /Chuck Norris/

Cseresznyés szaft

Cseresznye az finom étel,
S egészséges lépést vét el,
Ki helyette csak zsírt zabál,
S belében majd állhat a bál!

Bár... ha télen hó lesz Terin,
És a bevitt koleszterin
Hatására hája vastag,
Hőjét óvja konvex has-tag.

Tehát ki csak cseresznyén él,
Tolsztoj legtöbb regényénél
Lerogy, mert nem bírja súlyát,
S tetemén sztyeppe-szél fúj át...

Vegyes táp a szuper-fétis!
Szaftba tunkolj cseresznyét is,
S hasgörcsödön jól jár mindjár’
A Nemzeti Bélenzim Gyár!

(hastánc!)

„Köszönöm költő úr! Amióta zsíros szaftba mártogatva eszem a cseresznyét és hastáncolok hozzá, azóta nem csak jár a hasam, de megy is. Végre sikerült kinőnöm a gyerekkori tanult székrekedésemet és ülvenyomásban hat púpozott és egy csapott bilivel én tartom az új magyar női csúcsot! Az pedig csupán aljas rágalom, hogy az eredményeimet a Wada által tiltott bélenzimek segítségével érem el! Nemzetközi Doppingellenes Szövetség takarodj! WADA MONNYONLE!!!” /Vastag Béláné Bél Flóra, emésztési zavarelhárító és amatőr hastánc terapeuta/

„Csak nemrég jöttem rá, hogy ha a cseresznyét vegyszer helyett szalonnazsírral permetezem, akkor egyrészt bio marad, másrészt a benne lévő kukacok úgy meghíznak, hogy a cseresznyét evés közben nem kell szaftba tunkolni, mert anélkül is magas lesz a zsírtartalma. Gyümölcs, fehérje és jó koleszterin minden falatban együtt! Jó étvágyat!” /Rézgálic Rizottó, az Ország Műtrágyázását Államilag Jelentős Gazdasági Áfacsökkentéssel Dotáló (OMÁJGÁD) szakminisztérium nemrég kirúgott szakállamtitkára/

„Vegyes érzéseim vannak. Egyrészt örülök, hogy felfigyeltek rám, másrészt meg nem, hogy csak a befoglaló méreteim miatt. Na, mindegy, ha lesz a tévében Megazsírtömb vetélkedő, legfeljebb megnyerem! Addig is ebéd előtti étvágycsinálónak bekapok egy porcukrozott oldalszalonnát libatöpörtyűvel és iszom hozzá egy diétás cherry coke-ot!” /Toka Teréz, koleszterinfüggő hurkadíler/

„Helyes táplálkozás titka,
Mit, ki okos, agyba bevés:
Kaja legyen jó, ám ritka,
Mert hasznos a kevés evés!”
/özv. Csupacsont Csömölczné Csekély Csumilla, száztíz éves kisnyugdíjas éhezőművész és csodafakír/

„A fogyás lényege, hogy minél több gusztustalant kell enni, aminek a felét alapból kihányjuk, a maradéka pedig inkább rombol, mint épít. Aki nem hiszi, gondoljon csak bele, hogy látott-e valaha dagadt keselyűt, hiénát vagy hivatalosan nem is létező magyar mélyszegényt? Ahogy a méltán elfeledett költő mondja a lokálisan világhírhedt kancsalrímes kétsorosában:
      Az, ki csupán dögevő,
      Sosem válik dagivá!”
/Bögöly Baltazár, megélhetési dögkútásó és középiskolai magyartanár/

„ Mi ez a gusztustalan  cseresznyezsíros elmeragály?! Honnan ez a koronavírusnál is veszélyesebb epidemikus kivagyiság?! Ki ez a végtelennel szorozva is nullát eredményező senki?! Inkább kapjak tucatszor rühragályt, mint egyszer egy ilyen összefradyendréződött emailt! Anyámnak vettem méregdrága norvég szemmaszkot, nehogy vizuálisan megfertőződjön! Mama, #maradjotthon! Frady Endrét meg vessék egy kortárs opera ősbemutatójának nézőteréről kétségbeesetten menekülő szumócsapat elé!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Mit csináljak?  Félrenéztem a műsort és azt hittem, hogy egy japán harcművészeti horrorfilmre viszem el a srácokat. Sajnos az idegzetük túl gyengének bizonyult a kerti szerszámokból kicsiholt kakofóniához. Muszáj voltam kiengedni őket, mielőtt sikítva az ölembe menekülnek!” /Dr. Derékzsír Dezső, a magyar nemzeti szumócsapat betanított pszichológusa/

„Én, ha csak növényt akarok enni, akkor beleharapok az erdőbe és egyenként kiköpködöm a számba kerülő medvéket.” /Chuck Norris/

Tragédia

(egy tavikrampusz felvétele - a szerk.)

Tas humán s bár Teréz reál,
Ugyanabban hisz Teréz is,
S így a vita köztük leáll:
„Furcsa szó a hiszterézis.

Furcsább, mint a tavikrampusz
Vérzsírtorta, koleszterin…”
Ekkor felrobban a kampusz
S romként áll a kolesz Terin,

No meg persze szegény Tason,
S nem ömlik a szó Teribül,
Fekszik némán-holtan hason.
This tragedy’s so terrible!

„This poem is so terrible! It is tragedy! To read or not to read, that is NOT question!” /William Shakespeare, óangol drámaíró/

„Szózsonglőrünk ismét elhajította a sportszert, az anyagi, erkölcsi, és emberi életben esett kár jelentős. Egy nagy-nagy szómáglyát sikerült begyújtani újfent.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Jujjj ezzel oszlatni lehet. Tanítani kéne: itt egy tökéletes példa, hogy mit NE csinálj.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Reál úr, a véleményének közepével maradéktalanul egyetértek: Tanítani kéne! De nem ám csak középiskolás fokon, hanem minden szinten szinte minden oktatási intézményben, legfőképpen a Világegyetemen! Az irodalom és a természettudomány, a humán és a reál műveltség tragédiába torkolló szintézise, a késleltetve induló és önmagába vissza nem térő létgörbe előzményeket is okozatként magán viselő hiszterézise oly értelmeket és érzelmeket indukál, melynek megragadására csak egy Frady Endre kaliberű polihisztor géniusz vállalkozhatott! Szerencsére megtette és mi szerencsére a vájt fülű kortársai lehetünk! Tavikrampusz olvasók, ezentúl csak ilyen irodalmi vérzsírtortával emeljétek a szellemi koleszterinszinteteket!” /Kampusz Komposztné Enervált Elalélia, a Dialektikus Entellektüellek Bulvármentes Irodalmi Lapja (DEBIL) segédliterátora/

„Na, költő úr, azt hiszem, tartozom azzal az unokaöcsém emlékének, hogy magát előbb tarkón vágjam, aztán lerúgjam a fejét! Vegye úgy, hogy maga már halott!” /Tas Lee, a vers férfi főszereplőjének feketeöves kínai nagybátyja/

„Kalkuttai Szent Teréz megszentelt neve emlékének nevében a leghatározottabbak tiltakozom és az eretnekké tévelyedett költőt az anyaszentegyházból ezennel exkommunikálom! Döntésem megmásítását csak kanosszajárás esetén vagyok hajlandó megfontolni! Ámen és punktum!” /Ferenc pápa/

 „Na, gyerekek, mit gondolt a költő? Hát azt gondolta, hogy ti nyavalyások ne dohányozzatok a kollégiumi vécében, mert berobbanhatnak a füves és alkoholos gázaitok, és akkor kész a katasztrófa, és mind megdöglünk! Bár… legalább nem halunk éhen.” /Jobbanteljesítő Jenőné Éhkopp Édua, a Köz Éheztetési Szakközépiskola magyartanára és köztéri kéregető/

„Ezt a perverz agykihágást olvasva a még le nem zsibbasztott elmemaradékommal azon gondolkodtam, hogyha csak egy bérgyilkosság megrendelésére lenne pénzem, akkor kit lövetnék agyon, magamat vagy Frady Endrét?! Egyikünknek pusztulnia kell! Anyám szerint ne siessem el, hiszen se a költők, se a kritikusok nem élnek örökké! Na, mama, most aztán jól megvigasztalt! Lehet, hogy jobban jártam volna, ha rám robban egy kollégium!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Felrobbantottak egy krampuszt?! Ezt vagy az idegenszívű Mikulás tette, vagy egy Soros fizette piréz migráncs! Ez terrortámadás! Azonnal be kell vezetni a szükségállapotot és el kell rendelni a kijárási tilalmat! Elképzelhető, hogy emiatt elmaradnak az országgyűlési választások, de ahol fát lopnak, ott eltűnik a forgács is! Az akut rémhírterjesztő Frady Endrét pedig fővesztésre, teljes vagyonelkobzásra és a költészeti tevékenységtől való hermetikus elzárásra rögtönítéljük!” /Csávás Kálmán übernagy, a Terror Elleni Totálisan Elementáris Mozgalom (TETEM) ítélet végrehajtási főelőadója/

„A közbeszerzési mutyiban erősen túlárazott és a csókosok által gagyi anyagokból okosba’ megépített kampusz nem bombától robbant fel, hanem a futóedzés közbeni forró menetszelemtől.” /Chuck Norris/

„Teréz és Tas szépek voltak.
Kár, hogy mindketten már holtak!
Vigaszként a síró hadnak
Hadd mondjam el: Feltámadnak!”
/Újpesti Barnabás, kortárs költő és a Teológiai Sírversek Tanszék tanársegédje/

Kenő

„Egészséges lesz a zord szív,
Hogyha szendvicsekre Bords Eve
Kerül szép kenetként lám a
Felfelükre, s nem a Ráma,
Avagy Liga, netán Delma,
Mert a véna halna el ma…”

Költő úr, maradjon veszteg!
Maga nyilván súlyos veszteg-
-etés mián tett rossz lóra,
Hisz’ a csúcstermék a Flóra:
„Nem kell szívnek más, csak e nő!”
Érti? Itt a pénze! Kenő. ;-)

„Micsoda?! Mi ez az aljas rágalom?! Még hogy kies kis Hazánkban a honkeblet megdobogtató reklámszövegírók nem meggyőződésből hírvernek, hanem alantas anyagi és adókerülési célzattal?! Hogy egy magyar narancslevet megverselő költő titokban imperialista Coca Colát vedel?! Ez a gyökértelen kozmopolita hazugság nem életszerű! Követelem a rémhírterjesztő hálózat soron kívüli felgöngyölését és a halálbüntetés visszamenőleges hatályú bevezetését! Kit tudnék megbízni okosba’ egy halálbüntetést népszerűsítő csasztuska megírásával?” /Vérgőzössy Vazul, a Három Ellentengert Hazánknak Egykettőre (HEHE) civil szervezet főpénztárosa/

„Mondja csak, Vérgőzössy úr, hivatalosan mennyit kapnék azért a halálbüntetős csasztuskáért és utána kinek mennyit kéne a zsebébe visszacsúsztatnom? Remélem, nem bagóért akarja, mert akkor bízza meg azt az olcsó rímfejű Frady Endrét! Neki, mint minden gyenge fűzfapoétának ihletre van szüksége, nekem viszont csak előlegre.” /Újpesti Barnabás, kortárs költő és megélhetési lakodalmas magyarnóta szövegíró/

„E gondolat szíven talál:
Legjobb büntetés a halál!”
/Frady Endre, csasztuska díjakat leverő betanított költő/

Bords Eve kiejtése bizonytalan (svédül kb. bútszéve lenne), csak egy a biztos, hogy ez kevés embert érdekel igazán mélyen. A másik rejtély, hogy valóban kevesebb-e a misztikus nevű margarinban a transzzsírsav, mint a rivális termékekben. De kis hazánkban ez is kb. ugyanazt a három embert foglalkoztatja. Nem kétséges viszont, hogy az a három skandinavisztika szakos tudatos vásárló állandó olvasója Frady Endrének! Länge leve Frady Endre! /F. Péter, a költő részletekben elvesző kollégája/ 

„Tessék, már megint a bátyámról szólnak a hírek, vele van tele a sajtó! Én meg itt szűkölök magányosan, mint egy tankcsapdába esett, transzzsírsavval telt ikerpária! Azt hiszem, végzek magammal. Veszek egy forró koleszterinfürdőt és belemártom az ereimet. Brühühü…” /Sörds Eve, a sjorkenhoppentalli Jurij Gargarin Űrkenő Szakközépiskola portása/

„Ne sajnáltasd már magad tesókám! Még mindig sokkal jobban élsz, mint azok magyarországi keményen dolgozó kisemberek, akik a boltban nem Bords Eve-t vesznek, hanem egy nagy levegőt, amikor meglátják, hogy mennyibe kerül. Inkább igyunk! Ők is ezt teszik. Csak amíg mi vodkát, addig ők csavarlazítót.” /Rumds Eve, a trüppelwergonossi Gleccser Lapraszerelő Gyár síkmunkása/

„Az igazgató úr jobban szereti, ha margarin helyett teavajat használunk, mert az jobban csúszik és magyar mosóporral is könnyebben kijön a polgármester úr zsebéből.” /Kenőpénz Kenéz, pénzkenő szakmunkás/

„Mi ez a szívszélhűdést degeneráló gondolatkatyvasz, ez az agyig felfröccsenő híg médiamoslék?! Minden egyes szava olyan alattomosan ütlegeli széjjel a személyiségemet, hogy kénytelen leszek beutaltatni magam egy kultúrsokkos identitásválságkezelésre! Amúgy meg nem Ráma, hanem Rama és nem Flóra, hanem Flora! Anyám szerint viszont ő máma is mama, úgyhogy én őszinte ember lévén itt ordítok és toporzékolok, hogy hagyja a dagadt ruhát másra, engem vigyen fel a padlásra! Ettől a verstől szétestem, mint Koppány vezér!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Te is fiam butulsz!” /Puzsér mama/

„Én sose kenem meg a kenyeremet, hanem bő nyállal egyben lenyelem.” /Chuck Norris/