A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bélbolyhok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bélbolyhok. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. június 17., péntek

Lángos

Aki magyar s dagadni vágy,
Lángost zabál, kettőt-hármat,
Aztán már ledőlni hív ágy,
S koleszterintől jön pár matt.

Hogy viszonylag békén alhass,
Beled önvédően rosál,
Ám zsírsakkal sokkol alhas,
Mint miben faltörő kos áll.

Ha bélbolyhod kivan attól,
Hogy a lángos földre tepert,
S hagymás tejföl gyomron mattol,
Egyél inkább földi epert!

(alhastánc!)

„Földi eper?! Amit telemászik és összenyálaz a földigiliszta?! Fújj! A földieper nem étel, hanem gyógyszer, ugyanis a főzetét szájnyálkahártya-gyulladás és fogínysorvadás, teáját gyomor- és bélpanaszok, hasmenés és aranyér esetén használják. Egy lángost viszont meg lehet enni, ha éhes az ember! Ha nagyon éhes, akkor kettőt, ha farkaséhes, akkor hármat is! Epret meg egyen a farkas, ha megfeküdte a gyomrát a Piroska és a nagymamája! /Bendő Boáz, az Országos Bélpoklos Intézet (OBI) tápcsatornázási szakfelügyelője/

„Miféle nemzetietlen tudat(hasadás)os táplálkozásra való felbujtás ez itt, kérem?! Aki magyar, és dilettáns, az nyugodtan álljon be a sorba napi harmadik lángosáért. Aki magyar, és dietetikus, az nyugodtan bátorítsa nemzeti szuperélelmiszereink fogyasztására a lakosságot. Mire való a tudomány, ha nem arra, hogy a nemzeti oldalnak legyen igaza?!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ez az, humán polgártárs, küzdjünk nemzeti tudományos alapon a nemzetietlen nemzettudathasadás ellen! Ne a brit tudósok mondják meg, mi kerüljön a magyar ember nemzeti oldalbordájának a tepsijébe, hanem a magyar tudósok döntsék el, mi kerüljön a magyar bélbe! Nemzeti hacker éljen nemzeti hekkel! Magyar szájpadlást magyar lángos söpörjön! Hol zsírjaink domborulnak, unokáink odabújnak, s bájos hízelgés mellett kérik el ezreseinket!” /Tömb Tádé, az Állami Fogyasztásszabályozó Akadémia (ÁFA) tudományos táplálékláncreakciós tanszékvezetője/

„Magyar lángossütő vagyok,
Vadászhelyem a Balaton,
S áraim bár kicsit nagyok,
Olcsóbb, mint a hekk vagy a ton.”
/Árvalányhajassy Ártány, nemzeti lángossütő I./

„Örömtől forr magyar ember vére,
Duplázódott Orbán Viktor bére!
Reméljük, hogy mind lángosra költi,
Lángososai a Földnek, föl ti!”
/Avasolajossy Ajtony, nemzeti lángossütő II./

„Azért szeretek strandra menni, mert ott van lángos. Csak ritkán jutok el, mert Veszprémben nincs strand. A Balaton meg csak látszólag, a térképen van közel, a valóságban éppen az a távolság, ahová már nem sétálnék el. Oda még talán, de vissza már nem, mert felfelé vezet az út. Ez Veszprém nagy dilemmája, hogy megszűnt a Csomay strand, újabb még nincs, de azt mondják, hogy nem is lesz, mert itt a Balaton, de mégsincs annyira itt, hogy elsétálhassunk oda. A megyében még Ajkán is van strand, pedig Veszprém kb. 3-szor vagy 4-szer akkora... És éppen a megyeszékhelyen, Európa leendő kulturális fővárosában nincs...” /M. András, a költő legállandóbb és legstrandolnivágyóbb kommentelője/

„eM úr, töltsön jó sok vizet
Völgybe a viadukt alá,
S ki e strandon lángost fizet,
Vígan dalol: salalalááá!”
/Jajúgyélvezeménastrandot Jenőné Ottanannyiraszépésjó Oktávia, láng(os)lelkű strandmágusnő/

„Ami a magyar labdarúgás aranykorának a grund, az a magyar sakkozás zenitjének a strand: tömegbázis. A tömegnövelés bázisa pedig a lángos. Egy százötven kilós sakkozó megingathatatlan és sosem kerül időzavarba, mert körbe van párnázva az idegrendszere. A hanyatló nyugat cingár versenyzője csak ránéz és ijedtében rögtön berosál. Ria, ria, hagymás-tejfölös Hungária!” /Sötétbástya Sebő, maszek lángosos és a strandsakk válogatott táplálkozástaktikai menedzsere/

„Sajnos idén a szokottnál is jobban meg kell emelnem a balatoni büféhálózatom árait, hogy a bankokhoz és a légitársaságokhoz hasonlóan én is teljes mértékben át tudjam hárítani az extraprofitom vészhelyzeti különadóját a keményen dolgozó kisemberekre. Aki nem ezt teszi, az annyit is ér! Még szerencse, hogy a drága miniszterelnök úrnak - áldassék a neve! - a parlament megduplázta a fizetését, így ő is megengedheti magának a napi háromszori fokhagymás koleszterinbombát!” /Gázár Géza, alig ár-hű oligarcha/

„A műhöz nem tudok hozzászólni; nem szeretem a lángost. PUSZTÍTOM! Egy sem maradhat!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas lángoló langalló, azaz a lángoshoz vezető fény az éjszakában/

„Jaj, jön Ház doki, az irtó-
-zatos szájú Lángosirtó!!!”
/Strandi Strómanné Standi Stoéta, balatoni béltömő banditanő/

„Lángosképű állat a babám!” /Nagy Feró, Kossuth-díjas frontember és a nemzet csótánya/

„Folyton lángosomat falom,
Van előttem egész halom,
Számon a zsírfoltok nagyok,
Lángosképű állat vagyok!”
/Nagy Feró babája/

„Frady Endre, a magyar nemzeti tápkultúra Edson Arantes do Nascimento-ja, a balatoni strandsakk Walther von der Vogelweide-je és az avas hekkolajban történő fokhagymás-sajtos-tejfölös lángossütés Rabindranáth Tagore-ja ismét megcselekedte, amit a haza ugyan nem követelt meg, ám a költő honfiúi kebeléből felszakadó népi indulatfoszlány mégis előkényszerítette a nyaraláshoz készülődő gyanútlan olvasók életpályájának gyomorsavszint általi verses lederiválását. Az eposzi jelző nélkül árválkodó epret a földdel egyenlővé tevő zsírbő böffenetében az antipatetikus poéta szekurálisra deheroizálja a tápvezérelt tömegek már-már szakrálisnak tűnő koleszterin imádatát. A deréktáji diaméter duzzasztás hamis prófétáinak partikuláris pellengérre poentírozásával Frady Endre újra és újra kihívja maga ellen a sorsot, vagy legalábbis a készenléti rendőrséget a spontán író-olvasó találkozóra kaszával-kapával felszerelkezve érkező utóbbiak mián. A materiális tobzódásában megzavart világ minden tájáról érkeznek felháborodott hangnemű emailek, melyekből kiderül, hogy bár a művészt senki sem fogja a saját halottjának tekinteni, a leendő temetés iránt már most akkora az érdeklődés, hogy valószínűleg meg kell majd ismételni. Jaj, csak ne essen!” /Esőnap Elemérné Trójai Tragika, a Tökkelütött Alanyi Költők Orbitális Nyálkupacai (TAKONY) című ellenkulturális folyóirat töredelmes tördelőszerkesztője/

„Mi ez az avas olajnál is ótvarosabb mentális alhasmenés?! Ki ez a koleszterintől tocsogó koponyaüregű kutyaütő kókler?! Hogy kerül a lángos a sakkasztalra?! Miért kell ezt nekem sziszifuszian szenvedve véleményeznem, ha a kritikusi extraprofitomat nem háríthatom át az olvasótáboromra?! Ó, anyám, miért nem szültél belém labdaügyes géneket, hogy ilyen földhözdagadt hülyeségek helyett inkább a Juventus futballistája lehetnék évi bruttó 10 millió eurós fizetéssel?! Akkor nem zsírban tocsogó lángossal és Frady Endre klapanciákkal tömném az agyamat, hanem egészséges tengeri herkentyűkkel és zsírégető gatto gorgonzolával! Mangiamo il gatto fritto! Forza Juve! Gettiamo Endre Frady davanti ai leoni!” /Roberto Puzséro, critico/

„BREAKING NEWS! A magyar válogatott szenzációs angliai győzelme örömére a köztársasági elnöknő megkegyelmezett Frady Endrének és a költőt Puzsér Róbert jogos követelése ellenére sem vetik az oroszlánok elé! A hírre az országban tömegtüntetések kezdődtek és általános a zavargás! Megélhetési lángossütők és a ’Mit gondolt a költő?’ kérdésen nevelkedett versolvasók tízezrei követelik az ítélet mielőbbi végrehajtását! Frady Endre korábban meghirdetett felolvasó estjére a világ minden tájáról özönlenek a visszaküldött tiszteletjegyek! Az oroszlánokat még nem merte megkérdezni senki, az ápolójuk viszont nyomtalanul eltűnt.” /Magyar Távirati Iroda/

„Olyan balatoni lángossütő, aki ne friss olajban sütött lángost készített volna nekem olcsón és pillanatokon belül, nincs. Már életben.” /Chuck Norris/

2022. március 21., hétfő

Déli délután

Déli táp után légy déli
Csávó s használd ki ezt a
Sanszot, mi divatját éli,
Melynek neve szieszta!

Jó fűszeres pacal után
Nagyot böffen a Nap: „Én
Emésztéstől bambán-bután
Heverek a kanapén.”

Kit bélbolyhon kócol penne,
Nem lelkes, sőt un kába
Testet tolni, inkább menne
Sziesztából munkába.

Szép szokás, vár észak-nyugat,
Érjél el még ma Pestig,
S nyúlj el, mindegy ki mit ugat,
Uzsi helyett napestig!

„Ma Pestig – napestig?! Ragrímre vetemedett, költő úr?! Csak nem szieszta helyett költögetett és a gyomrában tocsogó vér hiánya az agyban okozta ezt a megengedhetetlen malőrt?! Nos, én most ledőlök kicsit a kandírozott langusztám után, oszt’ majd csak utána ütök rá a NEM ENG.! pecséttel! Na, pá!” /Szaft Szilárdné Szuszókáló Szalmonella, az Álmosító Világirodalom Hivatala (ÁVH) önjelölt főcenzor helyettese/

„Mi ez a dekadens elhajlás, költő elvtárs?! Nehogy már hazánk, amely nem rés, hanem erős bástya a lustaság elleni harcban, most léket kapjon a sztahanovista mozgalom útján! Hagyjuk meg a henye sziesztázást a hanyatló burzsoázia ópiumának! Maga is írjon inkább lelkesítő munkadalokat, hogy a dolgozó népünk eme ideológiai dallamokkal az ajkán érje utol és előzze meg a szakadék szélén táncolva horkoló imperialistákat! A nemzetközi helyzet fokozódik! Előre!” /Vasésacél Viktor, a Vasgyári Élmunkások Gőzerejű Brigádversenyének Éltető Lendületével Rezonáló Ötkerekű Géplánc (VÉGBÉLRÖG) hajtányfelelőse és szakszervezeti kultúrfelelős/

„Ha délről jön ez a szép szokás, akkor Veszprémbe hamarabb érkezik, mint Pestre, és meg is pihen nálunk, a nevéhez méltón, mielőtt továbbmegy.” /M. András, a költő legállandóbb és legveszprémibb kommentelője/

„Ne idegesítsen fel, főleg ne ebéd után, M. úr! Ha dél-kelet felől jövök, akkor Letenyétől Budapestig az M7-esen 233 kilométert teszek meg 2 óra 16 perc alatt, ha viszont Veszprém felé kerülök, akkor az út 290 kilométerre, az idő 3 óra 11 percre nő! Ne keverje már a sziesztázást a sztahanovistával!” /Szép Szokásné Sztrádázó Szieszta, a Sztahanovizmus Elleni Mozgalom Gumimatracán Öbölfürdőző Rekreációs Csoportosulás (SZEMGÖRCS) éves autópálya matricával rendelkező lustálkodási szakreferense/

„De Veszprém kihagyhatatlan. Itt még a lappföldi Mikulás is megáll, még az Adria felől Budapestre menő vonatok is. A szieszta pedig nyugdíjas, ingyen utazhat a vonaton.” /M. András, a költő legállandóbb és leglerázhatatlanabb kommentelője/

„Évi egyszeri, alig 364 napos szabadságomat töltöm jelenleg, M. úr, úgyhogy engem hagyjon ki ebből a megterhelő beszélgetésből! Éppen sziesztázva heverem ki az ebédet és az ebéd előtti lustálkodás fáradalmait! Tudja maga, milyen fárasztó egész nap nem csinálni semmit?!” /Joulupukki, a lappföldi Mikulás/

„Költő úr, hányasa volt fizikából, hányszor aláhúzott egyes alája, he?! Maga szerint melyik mesében létezik olyan kanapé, amelyik nem ég el, ha egy több mint ötezer fok felszíni hőmérsékletű tűzgömb hever rajta?! Költőknek nem kötelező évente egyszer alapfokú tűzvédelmi oktatáson részt venni, mi?! Ja, és honnan veszi, hogy a Nap szereti a fűszeres pacalt?! Ki szereti a fűszeres pacalt?! Az büdös!!!” /Dr. Vega Vidor, táp- és termo-tudor/

„Frady Endre megfogalmazta a minimális célt, hogy ebéd után már ne kelljen dolgozni! Javaslom, hogy már ebéd előtt se kelljen! A kieső munkaidőt pedig evéssel és alvással töltsük el!” /Garfield, a lusta és kövér macska/

„Talján csávó büszke balján szívet hord, mely nagyon kajlán elfekszik a padok alján. Légy te is Buongiorno Giorgio, hogy idejében átvedd az érzést!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas olasz meló hívő/

„Csicsereg, mint kerge rigó?!
Doctor House, stop it! We go,
Oszt' pofont oszt jó sok digó!”
/Buongiorno Giorgio, bősz bolognai bellissimo barista/

„Ez az, Ház úr, rímeljen csak ilyen izéseket! Maga méltó hogyishívjákja ennek a Frady valakinek! Még, még, még, ennyi nem… ööö… na, az!” /Miabánat Menyő, hivatásos Cavinton tesztalany/

„Hűs házába, délidőbe’
Álomittas déli dő’ be.”
/Déli Dödölléné Deli Doloróza, dögfáradt dadaista daldíler/

„Mi ez a disztingválatlan poézisperverzió?! Ki ez a szellemi lajhártetem?! Ha babakoromban szüleim sziesztázása közepette ilyen versekről televíziós adaptációjáról álmodtam volna, úgy ordítottam-toporzékoltam volna, hogy anyám a padlásra felvitel helyett okvetlenül rám hívja a katasztrófavédelmet, és én még ma is a pszichiátrián feküdnék benyugtatózva! Ne lássam Vlagyimir Putyint a Vörös téren sarló-kalapács mintás medvebőr tangában vodkamámorosan skandálni, hogy ’ruszkik haza!’, ha nem követelem Frady Endre hibernációs sziesztájának a világ végezetéig történő intravénás meghosszabbítását, sőt még azon is túl!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Délben sosem dőlök le aludni, mert a Nap félne, ha pont a pályája legmagasabb pontján nem érezné magán a vigyázó tekintetemet.” /Chuck Norris/