A következő címkéjű bejegyzések mutatása: matt. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: matt. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. június 17., péntek

Lángos

Aki magyar s dagadni vágy,
Lángost zabál, kettőt-hármat,
Aztán már ledőlni hív ágy,
S koleszterintől jön pár matt.

Hogy viszonylag békén alhass,
Beled önvédően rosál,
Ám zsírsakkal sokkol alhas,
Mint miben faltörő kos áll.

Ha bélbolyhod kivan attól,
Hogy a lángos földre tepert,
S hagymás tejföl gyomron mattol,
Egyél inkább földi epert!

(alhastánc!)

„Földi eper?! Amit telemászik és összenyálaz a földigiliszta?! Fújj! A földieper nem étel, hanem gyógyszer, ugyanis a főzetét szájnyálkahártya-gyulladás és fogínysorvadás, teáját gyomor- és bélpanaszok, hasmenés és aranyér esetén használják. Egy lángost viszont meg lehet enni, ha éhes az ember! Ha nagyon éhes, akkor kettőt, ha farkaséhes, akkor hármat is! Epret meg egyen a farkas, ha megfeküdte a gyomrát a Piroska és a nagymamája! /Bendő Boáz, az Országos Bélpoklos Intézet (OBI) tápcsatornázási szakfelügyelője/

„Miféle nemzetietlen tudat(hasadás)os táplálkozásra való felbujtás ez itt, kérem?! Aki magyar, és dilettáns, az nyugodtan álljon be a sorba napi harmadik lángosáért. Aki magyar, és dietetikus, az nyugodtan bátorítsa nemzeti szuperélelmiszereink fogyasztására a lakosságot. Mire való a tudomány, ha nem arra, hogy a nemzeti oldalnak legyen igaza?!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ez az, humán polgártárs, küzdjünk nemzeti tudományos alapon a nemzetietlen nemzettudathasadás ellen! Ne a brit tudósok mondják meg, mi kerüljön a magyar ember nemzeti oldalbordájának a tepsijébe, hanem a magyar tudósok döntsék el, mi kerüljön a magyar bélbe! Nemzeti hacker éljen nemzeti hekkel! Magyar szájpadlást magyar lángos söpörjön! Hol zsírjaink domborulnak, unokáink odabújnak, s bájos hízelgés mellett kérik el ezreseinket!” /Tömb Tádé, az Állami Fogyasztásszabályozó Akadémia (ÁFA) tudományos táplálékláncreakciós tanszékvezetője/

„Magyar lángossütő vagyok,
Vadászhelyem a Balaton,
S áraim bár kicsit nagyok,
Olcsóbb, mint a hekk vagy a ton.”
/Árvalányhajassy Ártány, nemzeti lángossütő I./

„Örömtől forr magyar ember vére,
Duplázódott Orbán Viktor bére!
Reméljük, hogy mind lángosra költi,
Lángososai a Földnek, föl ti!”
/Avasolajossy Ajtony, nemzeti lángossütő II./

„Azért szeretek strandra menni, mert ott van lángos. Csak ritkán jutok el, mert Veszprémben nincs strand. A Balaton meg csak látszólag, a térképen van közel, a valóságban éppen az a távolság, ahová már nem sétálnék el. Oda még talán, de vissza már nem, mert felfelé vezet az út. Ez Veszprém nagy dilemmája, hogy megszűnt a Csomay strand, újabb még nincs, de azt mondják, hogy nem is lesz, mert itt a Balaton, de mégsincs annyira itt, hogy elsétálhassunk oda. A megyében még Ajkán is van strand, pedig Veszprém kb. 3-szor vagy 4-szer akkora... És éppen a megyeszékhelyen, Európa leendő kulturális fővárosában nincs...” /M. András, a költő legállandóbb és legstrandolnivágyóbb kommentelője/

„eM úr, töltsön jó sok vizet
Völgybe a viadukt alá,
S ki e strandon lángost fizet,
Vígan dalol: salalalááá!”
/Jajúgyélvezeménastrandot Jenőné Ottanannyiraszépésjó Oktávia, láng(os)lelkű strandmágusnő/

„Ami a magyar labdarúgás aranykorának a grund, az a magyar sakkozás zenitjének a strand: tömegbázis. A tömegnövelés bázisa pedig a lángos. Egy százötven kilós sakkozó megingathatatlan és sosem kerül időzavarba, mert körbe van párnázva az idegrendszere. A hanyatló nyugat cingár versenyzője csak ránéz és ijedtében rögtön berosál. Ria, ria, hagymás-tejfölös Hungária!” /Sötétbástya Sebő, maszek lángosos és a strandsakk válogatott táplálkozástaktikai menedzsere/

„Sajnos idén a szokottnál is jobban meg kell emelnem a balatoni büféhálózatom árait, hogy a bankokhoz és a légitársaságokhoz hasonlóan én is teljes mértékben át tudjam hárítani az extraprofitom vészhelyzeti különadóját a keményen dolgozó kisemberekre. Aki nem ezt teszi, az annyit is ér! Még szerencse, hogy a drága miniszterelnök úrnak - áldassék a neve! - a parlament megduplázta a fizetését, így ő is megengedheti magának a napi háromszori fokhagymás koleszterinbombát!” /Gázár Géza, alig ár-hű oligarcha/

„A műhöz nem tudok hozzászólni; nem szeretem a lángost. PUSZTÍTOM! Egy sem maradhat!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas lángoló langalló, azaz a lángoshoz vezető fény az éjszakában/

„Jaj, jön Ház doki, az irtó-
-zatos szájú Lángosirtó!!!”
/Strandi Strómanné Standi Stoéta, balatoni béltömő banditanő/

„Lángosképű állat a babám!” /Nagy Feró, Kossuth-díjas frontember és a nemzet csótánya/

„Folyton lángosomat falom,
Van előttem egész halom,
Számon a zsírfoltok nagyok,
Lángosképű állat vagyok!”
/Nagy Feró babája/

„Frady Endre, a magyar nemzeti tápkultúra Edson Arantes do Nascimento-ja, a balatoni strandsakk Walther von der Vogelweide-je és az avas hekkolajban történő fokhagymás-sajtos-tejfölös lángossütés Rabindranáth Tagore-ja ismét megcselekedte, amit a haza ugyan nem követelt meg, ám a költő honfiúi kebeléből felszakadó népi indulatfoszlány mégis előkényszerítette a nyaraláshoz készülődő gyanútlan olvasók életpályájának gyomorsavszint általi verses lederiválását. Az eposzi jelző nélkül árválkodó epret a földdel egyenlővé tevő zsírbő böffenetében az antipatetikus poéta szekurálisra deheroizálja a tápvezérelt tömegek már-már szakrálisnak tűnő koleszterin imádatát. A deréktáji diaméter duzzasztás hamis prófétáinak partikuláris pellengérre poentírozásával Frady Endre újra és újra kihívja maga ellen a sorsot, vagy legalábbis a készenléti rendőrséget a spontán író-olvasó találkozóra kaszával-kapával felszerelkezve érkező utóbbiak mián. A materiális tobzódásában megzavart világ minden tájáról érkeznek felháborodott hangnemű emailek, melyekből kiderül, hogy bár a művészt senki sem fogja a saját halottjának tekinteni, a leendő temetés iránt már most akkora az érdeklődés, hogy valószínűleg meg kell majd ismételni. Jaj, csak ne essen!” /Esőnap Elemérné Trójai Tragika, a Tökkelütött Alanyi Költők Orbitális Nyálkupacai (TAKONY) című ellenkulturális folyóirat töredelmes tördelőszerkesztője/

„Mi ez az avas olajnál is ótvarosabb mentális alhasmenés?! Ki ez a koleszterintől tocsogó koponyaüregű kutyaütő kókler?! Hogy kerül a lángos a sakkasztalra?! Miért kell ezt nekem sziszifuszian szenvedve véleményeznem, ha a kritikusi extraprofitomat nem háríthatom át az olvasótáboromra?! Ó, anyám, miért nem szültél belém labdaügyes géneket, hogy ilyen földhözdagadt hülyeségek helyett inkább a Juventus futballistája lehetnék évi bruttó 10 millió eurós fizetéssel?! Akkor nem zsírban tocsogó lángossal és Frady Endre klapanciákkal tömném az agyamat, hanem egészséges tengeri herkentyűkkel és zsírégető gatto gorgonzolával! Mangiamo il gatto fritto! Forza Juve! Gettiamo Endre Frady davanti ai leoni!” /Roberto Puzséro, critico/

„BREAKING NEWS! A magyar válogatott szenzációs angliai győzelme örömére a köztársasági elnöknő megkegyelmezett Frady Endrének és a költőt Puzsér Róbert jogos követelése ellenére sem vetik az oroszlánok elé! A hírre az országban tömegtüntetések kezdődtek és általános a zavargás! Megélhetési lángossütők és a ’Mit gondolt a költő?’ kérdésen nevelkedett versolvasók tízezrei követelik az ítélet mielőbbi végrehajtását! Frady Endre korábban meghirdetett felolvasó estjére a világ minden tájáról özönlenek a visszaküldött tiszteletjegyek! Az oroszlánokat még nem merte megkérdezni senki, az ápolójuk viszont nyomtalanul eltűnt.” /Magyar Távirati Iroda/

„Olyan balatoni lángossütő, aki ne friss olajban sütött lángost készített volna nekem olcsón és pillanatokon belül, nincs. Már életben.” /Chuck Norris/

2015. április 28., kedd

Ne hagyd magad Pitkin!

Pitkin bácsi arra ébred,
Pitt ül rajta. Rászól: „Hé Brad!
Nem vagyok én parti fapad,
Ami kilátszik, ha apad!”

Brad Pitt bambul, semmit nem ért.
Címhős ordít: „Szemet szemért!”
S Bradet kertbe rúgja Pitkin:
„Na, most én ülök rád itt kinn!”

Nagy birkózás zajlik itten,
Pitkin ül is s nem is Pitten:
Döntetlen? A Pitkin-Pitt: patt.
Nem lesz ebből soha itt matt?

„Ne hagyd magad Pitkin!”- szól most
Pitkinné s botot ad, ólmost.
„Ómájgád, meleg a pite!!!”-
S elfut Jolie kedvenc Pitte…

„Hé, Pitkinné, ne avatkozzon bele a férjeink küzdelmébe, mert odamegyek, oszt’ megrágatom a parókáját a műfogsorával!” /Brad Pittné Angelina Jolie/

„Tényleg zsírnagy balhé volt és egyedül nekem van meg a teljes fotósorozat! Most várom, hogy a Blikk, vagy a Kiskegyed ajánl-e érte többet. Emellett már meghívott a műsorába a Hajdú Péter, a Fábry és a Friderikusz is! Jó anyám, vége az éhkoppnak, mert dől a lé!” /Sötét Ben, bujkáló paparazzi, egykori középiskolai rajz- és erkölcstanár/

„Frady Endre sötétben bujkáló paparazziként alacsonyul és aljasul le a celebvilág médiaiszapjáig, majd alattomos bulvár kundként merül alá e bűzhödt fertőbe. Ez még az ő dolga lenne, ha a dilettáns irománya nem szaglaná mételyezően körbe a sajnálatosan kis honunk mind a kilencvenháromezer négyzetkilométerét! Anyámat már hermetikusan elzártam, én pedig a jó ízlés gázálarcába temetkezve várom, hogy eloszoljon ez az alpári lírafelhő.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A globális felmelegedés hatására megolvadnak a sarkköri jégsapkák, a tengerek szintje másfél méterrel megemelkedik, a parti fapadra már apálykor sem lehet majd leülni és mindannyian felpuffadt zöld vízi hullaként fogunk lebegni a szennyezett óceán olajos felszínén. Úgy kell nekünk! Én szóltam…” /Kasszandra Kázmérné Vátesz Vendetta, zöldjogi aktivista és rémhírterjesztő/

„Pitt, vagy Pitkin? Pitkin, vagy Pitt? Ki mellett kardoskodjunk, ha a kardoskodásnak nem lenne ilyen fegyverkezési felhangja, illetve kire voksoljunk? Voksoljunk-e egyáltalán egy ilyen klasszikus patthelyzetben? Szabad-e, merhető-e felvállalni a kockázatot? Mérhető-e a merhetés mértéke? Pusztán a passzív megfigyelésünkkel nem billentjük-e ki labilis egyensúlyi helyzetéből az aktív patthelyzetet és nem folyásoljuk-e be a befolyásolhatatlant? Mennyi kérdés, és rajtam kívül senki sem kíváncsi a válaszaimra?!” /Török Gábor, politikai elemző/

„A Hollywood szindróma és a magyar népi műköltészet egymásra találása Frady Endre életművének eme újabb remekében olyan elemi erejű transzcendens revelációval csapódik az olvasóközönség szintézisre képtelen heurisztikus identitászavarának, hogy az már-már önnön pszeudo-integritását őrli fel. Különböző korok csillagainak egy idősíkban történő szuperanakronisztikus összemetszetése az einsteini kozmoszkép és a világirodalom új interdiszciplináris határmezsgyéjének forradalmi körülhatárolása és végtelenítő határtalanítása is egyben. A vers olvasása közben az atomi önszuggesztió hullámai nyaldossák vegetatív idegrendszerünk partjait. Igazi, ólmosbotként letaglózó téridő líra!” /Dr. Egykő Albertné Mély Maja, a ’Köd előttem, özönvíz utánam’ c. tudományos-fanatikus irodalmi havilap főintendánsa/

„Nagyon gagyik ezek a modern ólmosbotok. Bármelyiket eltöröm a szemgolyómmal.” /Chuck Norris/

2015. március 24., kedd

Sömönye

Gyaloghídon megy a gyalog
(sakktanilag sötét paraszt)
s balkezében (mivel balog)
sömönyét tart, másfél araszt.

Fehér paraszt elibe áll,
kap is sömönyével hármat.
Tekintete nem túl reál
s bután kérdezgeti: - Már matt?

- Hogy lenne matt király né’kül?! –
- röhög fel a sötét gyalog.
Sömönyeseb közben kékül
s égszín paraszt eloldalog.

Ilyen prosztó ez az élet,
évelő növény csak ével,
s ki ab ovo senkivé lett,
győző lehet sömönyével.

„Érdekes, rám is mindig azt mondták, hogy egy bunkó, verekedős sötét tajtparaszt vagyok, oszt’ mégis milyen sokra vittem! Igaz, hogy a választások előtt végigpofoztam a fél községet, de lám, meglett az eredménye!” /Sömönyei Győző, orvhorgász és Böhönyecickánd polgármestere/

„Erőszak és brutalitás a költészetben?! Hol él maga, egy banánköztársaságban?! Csak nem egy olyan országba képzeli magát, ahol összefirkálnak minden frissen festett falat, ahol ellopnak minden mozdítható fémet, ahol rongálnak, ahol tanárokat vernek, ahol ellenőrök és utasok egymást inzultálják, ahol rendőrök hajléktalanokat vegzálnak, ahol leütik azt, aki a villamoson rászól a zsebtolvajokra, ahol kopasz merdzsósok és audisok keresztben állnak a mozgássérült parkolóhelyen, ahol szkinhed bandák vonulhatnak fenyegetőzve az utcán, ahol mindent csak kenőpénzzel lehet elintézni, ahol meg lehet halni az utcán anélkül, hogy bárki is odafigyelne, ahol nem lehet találni egy normális szerelőt, ahol csúcsra jár a korrupció meg a kontraszelekció, és ahol ember embernek a farkasa?! Költőkém, ne terjeszd az ország rossz hírét, mert lefejellek, mint zsiráf a gyaloghidat!” /Szittya Szilárd, a Kiváló Őserény Párt (KÖP) tánc- és illemtanára/

„Anyám szerint mi a nyavalya az a sömönye, szerintem meg ki a nyavalya az a Frady Endre?! Az ilyen sömönyés líraagresszor szellemi kútmérgező megérdemelné, hogy személyesen kelljen felolvasnia a versét a böhönyecickándi Kis Büdösben közvetlenül a csúcsidei verekedés előtt! Hogy a Hajdú Péter és a Havas Henrik csináljon vele riportot a háromszemélyes közös cellájukban a Börtönújság számára! No, azt még anyámnak is szívesen felolvasnám!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Mennyi keresztrím?! Micsoda életképek?! Sakkszakrális mélylélektan! A mélyből a csúcsra jutni a szívcsakra felőli balkézben hősiesen hordott égszínkékítő sömönyével! Atosz, Pátosz, Aramisz, Darth Anyám! A keményen dolgozó kisember heroizálása! A sömönye a munkás-paraszt osztály fegyvere! Az értelmiség megálmodta gyaloghíd összeköt afölött, ami elválaszt! Méltó válasz a fel sem tett kérdésekre! Igazi irodalmi sakk-matt!” /Töhönyei Tasné Ámuló Imola, a literatúra-lingvisztika leopárdja és a Léhűtött Lólégyköpet c. szakzsurnál heurisztikusa/

„A sömönye az egyetlen a kertemben, amin nem fog a rotációs kapa, úgyhogy kénytelen vagyok a nagylábujjammal kirugdosni a talajból. Nagyobbat lehet vele ütni, mint a csomózott végű óriáskígyóval.” /Chuck Norris/

„Kevés ízesebb, zamatosabb növényt ismerek a sömönyénél, Ha a kemény kérgét lehántjuk és a gyökerét lerobbantjuk, szinte bárhogyan elkészíthetjük. A jövő hét slágere a sömönyés paculka lesz cafrangos vihonyával itt a Kisbigben. Hosszú sorokra számítok.” /Mr. Kisbig, főséf/

„Fenébe az update diétával, jövő héten bezabálok a Kisbigben!” /Schobert Norbert, fitneszguru/

2012. november 12., hétfő

Aranyhal

Az aranyhal és a csali (Némó kapitány felvétele)

Pecáztam a folyó mellett.
Nap az égen lassan haladt,
S pont, mikor már mennem kellett,
Fogtam ki az aranyhalat.

Visszadobtam s mentem is én,
Nem volt időm, szólt a harang.
Muszáj volt ott lennem misén,
Kántorként kötelez a rang.

Aranyhal utánam szaladt,
Elbújtam a padok között
S átcsúsztam a talpak alatt,
Ám megtalált s leütközött.

Éreztem, hogy e sakk már matt,
Dőlögettem széjjel és el,
S muszáj volt kívánnom hármat:
Aranyhal villával s késsel!