Cellatársa röhög rajta:
- Kezeidre rákent enyved
Nem volt éppen profi fajta!
- Pedig fogott, de csak egyszer,
S loptam bár egy aranyturult,
Ám a később lenyúlt kegyszer
Nem tapadt, sőt messze gurult…
- Pokolra kell annak menni
(Mert magából bűnöst Menny vet
ki), ki tolvaj akar lenni,
S onnan szerezni be enyvet!
Bográcsokban enyvek főnek,
Erről szól e poklos topik,
S jut minden kárhozó főnek,
Aki munka helyett lopik.
(öröktűztánc!)
„Dicsérendő az igyekezeted, költő gyermekem, hogy kegyszertolvajok elleni bűnüldözési technikák közé bevontad a teológiát is, de meg kell intselek, mert a Menny és a Pokol közül a végletek embereként már megint kifelejtetted a Purgatóriumot. Nem kell minden tolvajnak örökre elkárhoznia. A piti bolti szarkák kezéről már pár ezer évnyi tisztítótűz is leégeti az enyvkérget. Na, de elég a vitából, menjünk inkább focizni!” /Ferenc pápa/
„Pár ezer évnyi tisztítótűz?!?!?! De Szentatyám, ez a gagyi kínai enyv tenyérizzadással is secperc alatt lejön! Nem lehet, hogy kicsit túl van spilázva a bünti?! A focival egyetértenék, csak itt a börtönben nincsen labda! Valaki lenyúlta…” /Csibész Csobánc, OKJ-képzett tolvaj/
S'io credesse che mia risposta fosse
A persona che mai tornasse al mondo,
Questa fiamma staria sanza più scosse;
Ma percio che giammai di questo fondo
Non tornò vivo alcun, s'i' odo il vero,
Sanza tema d'infamia ti rispondo . . .
/Dante Alighieri, La Commedia Divina: Inferno, Canto XXVII. 61-66 by F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Olasz meló, humánka, olasz meló?! Viszket a bölcsészdiploma a tenyerében, oszt’ időnként odacsap?! Ha nagyon emberkedik, megesszük estebédre! Hannibal Lecter, Dante portas!” /Nyamnyam Nyihámor, a Kannibál Értelmiségevő Szövetség (KÉSZ) főszakácsa/
„Digó Dante! Don’t do!” /Dr. Dögvészi Dezső, :Dél-olaszokra Dühös Doktorok (:DDD) direktora/
„De, Dezső, a Dante nem is dél-olasz volt, hanem észak! Egyébként pedig tök idegesítő vagy, amikor alliterálsz!” /Dr. Dögvészi Dezsőné Inferno Itallika, földrajz-történelem szakos tanár/
„Mi ez a sok süket hanta?!
Enyvnél sokkal jobb a gyanta!
Legjobb örökzöld a fenyves,
Ahol kezed nem lesz enyves!”
/Csasztuska Szilveszter, a Fenyő Erdőkben Gyantázgató Elítélt Nomádok Clubja (FEGYENC) rímfaragója/
„De jó is az első két versszak, sejthető hogy jön a romlás, mely elkerülhetetlen egy Frady versnél... Már-már stílusjegye a költőnek, de mi így szeretjük...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/
„Így szeretjük, reál úr, így szeretjük?! Ezt a kretént?! Szeresse őt az, akinek szögletes a szemgolyója és szájzárral akar ásítani! Abcúg fradyendre és MONNYONLE!!! Üstbe vele, üstbe vele!!! Könyörgöm, sózzuk meg!” /Irodalombarát Igor, a Szovjet Emberevő Művészek Értelmiségi Társasága (SZEMÉT) erőfitogtatója és kaviár díler/
„Mi ez az enyveskezű álszentségtörés, ez a vegetatív idegrendszerváltás?! Ne lássam anyámat kis belmagasságú sportcsarnokokban rúdugrani, ha frady endre nevét nem csupa kisbetűs szitokszóként ejtem ki! frady endre förmedvényeket olvasni olyan, mint eszkimó hógolyózáporban strandröplabdázni: nem lehetetlen, de minek?! Ennek a leselejtezésből visszamaradt szellemi véglénynek a puszta léte is meggyőző érv a halálbüntetés eltörlésének kudarca mellett! Doktor Kotáááász!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„A mosónők és a kis belmagasságú sportcsarnokban első kísérletre világcsúcsdöntéssel próbálkozó rúdugrók korán halnak.” /Szergej Bubka, a rúdugrás egykori szabadtéri és nagy belmagasságú fedettpályás világcsúcstartója/
„Hé, Puzsér úr, ne gondolja, hogy mi ellenségei vagyunk a strandröplabdának! Amióta nálunk is bevezették a globális felmelegedést, nekünk is vannak fagyott homokos tengerpartjaink, bár ritkán tudunk ott játszani, mert tele vannak fókára vadászó rozmárokkal. Ahogy a közismert eszkimó jégfalfirka mondja:
Farkaséhes rozmár
Fókát trancsíroz már.
/Ark Tikka, jégeralsó ügynök és a sarkköri sportra fordítható társasági adók enyves kézzel történő lenyúlásáért frissen megalakított Eszkimó Strandröplabda Szövetség elnöke/
„Gyerekkoromban ki akartam próbálni, hogy milyen érzés lehet boltból lopni, de amint megláttak a boltosok, ijedtükben mindent nekem ajándékoztak. Amikor pedig a pokolból szándékoztam enyvet csórni, az ördögök mind haza akartak menekülni, de meglakoltak részletekben.” /Chuck Norris/
