Kánikulai költészettelenség

Verset írni hőgutába,

Midőn hajhagyma is lángol,

Aszfaltra ég költő lába,

S forróvérű minden ángol?!

Eme hőre lágyul agy is,

S fáj, mint máglyán töltött hétfő.

Gondolkodás dédüknagyis,

Nyelv nem forog, hanem szétfő.

Kínban izzadt rímek égnek,

Füstölög, mit igricmancs ír,

S közeledtén túlsült végnek

Minden vers csak szenes trancsír.

Ilyenkor jó lenni rabnak,

Mikor kinti blabla kába,

S nem süt sugara a Napnak

Be a börtön ablakába.

„Jelezni szeretném, hogyha egy vers születik arról, hogy a hőgutában lehetetlen verset írni, hacsak nem a hűvösön, azaz a napsütetlen börtönben tartózkodik a költő, akkor ezek szerint Frady Endre épp a börtönben tartózkodik. Ez egyrészt jó hír, mert ha a büntetését a verseiért kapta, akkor az ítélet tuti szigorított életfogytiglan, ugyanakkor felháborító, hogy onnan is szabadon terrorizálhatja a világirodalmat. Értem én, hogy a blabla kába, de miért kell azt a kínrímekkel tördelt verssorok Prokrusztész ágyába trancsírozni?! NEM ENG.!” /Pocsándy Pacsula, a Rímekre Ügyelő Hivatal (RÜH) főcenzorillája/

„Ez a vers nem csupán a hőségtől izzik, hanem a szójátékoktól is, melyek úgy pattognak, mint forró olajban a virsli. Frady Endre ezúttal egy fülledt, agylágyító kánikulai nap krónikása, ahol a hajhagyma lángol, a költő talpa aszfaltra rottyan, és a gondolkodás „dédüknagyis” – ami egy új irodalmi kategóriát nyithatna: termohullámos szenilipoézis. A rímek izzadnak, a képek túlsülnek, és a sorok közt ott füstöl az alkotói kétségbeesés: vajon lehet-e verset írni, amikor a nyelv nem forog, csak szétfő, mint egy konyhakész mirelit agyvelő? Frady válasza: igen, lehet, sőt kell, mert még a szenes trancsírok is fontosak – ha másért nem, hogy legyen mivel ijesztgetni a hűvös irodalomtörténészeket. A záró versszakban a költő már-már ironikusan vágyódik a szabadság metaforájából a rabság valóságába – mert ahol nincs napfény, ott legalább nem olvad szét a költő identitása. Egy csattanós, börtönromantikus pálfordulás, mintha Villon hőguta közben szökne meg a hűtőházból. Összességében: Kánikulai költészettelenség egy izzadságcseppekből gyúrt, szellemes és groteszk poszt-nyári költemény, ahol a túlélés egyetlen módja: verset írni akkor is, ha az már rég ki van sütve.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre „Kánikulai költészettelenség” című műve a nyári hőség perzselő abszurditását szublimálja egy groteszk és tudatosan túlpörgetett poétikai performanszba. Ez nem pusztán hőgutában írt vers – maga a hőguta versformában. A költemény különös erénye a tudatos túlzás: a hajhagymák lángra kapása, a szenes trancsírrá égett versek és a máglyán töltött hétfő mind a költői képek parodisztikus túlfeszítésének példái, melyek ironikus távolságból szemlélik a magyar nyári forróság bénító hatását – szellemre, nyelvre, költészetre egyaránt. Az önreflexív humor ("Kánikulai költészettelenség") olyan címadási bravúr, amely a műfaji határokat is megkérdőjelezi: vers ez, vagy annak szándékos paródiája? A rímszerkezet játékosan roncsolt, a nyelvi furmányok (mint az „igricmancs” vagy „dédüknagyis”) nyelvi örvényként rántják magukkal az olvasót egy stiláris sztrók előszobájába. A vers utolsó strófájában pedig szinte kafkai hangulatba hajlik az abszurd: a szabadság fullasztó, a rabság megváltás. Frady műve tehát egyszerre nyelvi kabaré és metaforikus napszúrás, amely a hővel és verseléssel hadakozva kérdez rá: lehet-e érvényesen verset írni, ha a költő maga is elpárolog?” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Szólított valaki?” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas hűsítő kommentgyártó/

„Én vagyok, ki hozzád szólott,

Ismered a hangom jól ott!

Én a kommenttiszted vagyok,

Kommentelned van hát nagy ok!

Jobb, ha minden ujjad gépel,

Ne sodorjon forró pép el!

Ház dokika, irgum-burgum,

El ne üssön új Wartburgum!”

/Brumm-brumm Brúnó, mókás medvecukor olvasztár és ótwarburger hőkezelőtiszt/

„Nehezen jönnek össze a sorok? Azt hittem, hogy ilyen melegben könnyebb kisütni valamit...” /M. András, a költő legállandóbb és legszóviccelődőbb kommentelője/

„Hőségben a sütnivaló

Ég, mint Trójában a faló.

Ne szórakozzon a hőn, eM,

Mert ő nem bocsájt meg, ő nem!

Vigyázzon, mert nagy a hőség,

Ha a máglyán muszájhős ég!

Önsírt arab, kelta s gall ás…

Egy ország, egy nép, egy vallás.”

/Tomás de Torquemada (1420-1498), Domonkos-rendi spanyol főinkvizítor/

„Mi ez az irodalmi idegméreg, ez a szellemi szellentés?! Ki ez az ellenhengerzagyi elmeszipoly, ez a latrinaarcú versvámpír?! Minek kell szalonnabüdösre izzadt kínrímekkel világgá kürtölni a totális tehetségtelenséget?! Frady Endre, a költészet Marihuana-árka, még egy sokemeletes cirkuszi gúlafelhőkarcoló tetőembereként sem érne fel a totális antitalentum szintig! Nem elég, hogy ebben a rotyvákos kánikulában még a Darth Vader mintás alsógatyám és a Freddie Krueger-es atlétatrikóm is szottyá verítékeződött, még a nyúltagyamat is rugdalják ennek a költészeti kreténnek a sajtszagú verslábai! Igazságos Mátyás király, ments meg! Ahogy a bennem élő kancsalrímes költő mondja:

          Hollós Corvin összes varja

          Csontcsőrével Fradyt verje!

          Csúcs lesz, ha belőle vér jő!

Gyertek fekete seregek! Vershengerek meneteljenek! Rettegjen eme elmebeteg! Reggelre temetve legyen! Jeeee!!! Hehehehe!!!” /Puzsér Róbert, a nagy melegben hőgutaütést kapott kritikus/

„Milyen hőség, milyen kánikula?! Amikor naptejért felmegyek megfejni a Napot, simán képes vagyok a napfelszíni 6000°C-ban dolgozni. Ehhez képest mi ez a 35-40°C árnyékban?! Petyhüdt emberiség!” /Chuck Norris/

Öreg néne gőzekéje

(SVerának szeretettel! - 118 éven aluliak csak nagyszülő felügyelete mellett olvashatják!!!)

Öreg néne gőzekéje

Füstokádón talajt kotor,

S száll a mamó bő zekéje,

Amit, jaj, beránt a rotor!

Öreg néne gőzekéje

Darabokban lő ki nénit,

S rémálmos az őzek éje,

Bambi sír: Jaj, félek én itt!

Refrén:

   Gőzeke, gőzeke tombol,

   Bő zeke sok fele hullik

   Őzek e vérteli romból

   Uzsgyi le, nyílik a nyúl-lik!

Öreg néne gőzekéje

Élvezettel végez trancsírt,

S nagy fölénnyel győz e kéje,

Ahogy erről költőmancs írt.

Refrén:

   Gőzeke, gőzeke tombol,

   Bő zeke sok fele hullik

   Őzek e vérteli romból

   Uzsgyi le, nyílik a nyúl-lik!

„Minden az én hibám! Megkértem Frady Endrét, hogy írjon egy Öreg néne gőzekéje című dalszöveget, hogy legyen mit énekelnem a gyerekeimnek lefekvés előtt, pedig tudhattam, hogy ez lesz, csak nem sejtettem. A hiteles színpadi előadás érdekében mindenesetre elkezdem gyakorolni a hörögve üvöltést és az égő gitár szétverését.” /S. Vera művésznő, a költő időnkénti megzenésítője/

„Koszorús költőnk ismét remek érzékkel ismerte fel a történelmi pillanatot és páratlan érzelmi intelligenciáját is latba vetve, eszközökben nem válogatva kínált instant gyógyírt hányatott népünk széles rétegeinek összes egzisztenciális problémájára. Élete válságos pillanataiban forduljon Ön is habozás nélkül az irodalmi újrahasznosítás legkreatívabb mesteréhez - keresse már rágótabletta formában is!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Világ kommentelői, ide lőjetek! Akár rágótabletta formájában is, hogy látványosan nőjön a nemzeti nyáltermelés! De visszafelé kéretik nyilazni, nehogy fejbe lövődjön a ló! Gőzekét minden magyar család asztalára! Öreg néne, nem vén néne, csak régen született! Aki magyar, hú mán’ humán! Vér, könny, veríték! Tanulni, tanulni, tanulni! Lenin vagy nem Lenin? Arccal a hasunk felé! Ez a sarc lesz a végső… a választásokig. Utánunk az Özönvíz elvtárs! Futás!” /Koppány Kösztöny, négyrét szétcsúszott néhai kommentelő/

„Csak azt tudnám, hogy milyen mélyen rejtegetett, vad ösztönök rejlenek egy emberben, hogy ilyet le mer írni! Frady a ráncfűrészes? Félek, végünk van!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas vizilófuss filozófus/

„Ne aggódjon Háziúr, Frady Endre hatására csak a ráncainkat veszíthetjük, redőzetlen aggyal pedig boldogok leszünk, mint a húsevő növények és a Napóleonok kórterme melletti vízilófuttató sajtkészítők!” /Fűkasza Fikusz, kisimított agyú ápolt és eltakart páciens a János kórház vigyorgójában/

„Öreg néne szánt a réten,

Régen volt ő Gizike,

Túl van ő már százhúsz éven,

Tudja, mi a gőzeke.

Gőzekével száguldozott,

Rajta volt egy bőrzeke,

Őzikéről ábrándozott,

Elnyelte a gőzeke.

/M. I. András, a költő legállandóbb és legverselőbb kommentelője/

Zseniális ez a vers, van benne őzike, gőzeke, bőrzeke, öreg néne őzikéje (szép mese, de vajon népmese?), öreg néne bőrzekéje (mint az Irigy Hónaljmirigy műsorában, ahogy a gyerek szavalta az iskolában: végigtáncolta az estét, pénzért árulta a testét), gőzekében bőrzeke, öreg néne végzete... A gőzeke neve pedig Bóbita, de nem táncol, hanem tombol, és ezzel happy endet rombol, beszívta a bőrzekét, elkapta a zeke szélét, elpusztítva öreg nénét, megijesztve őzikét, kilakoltatás a nyulat, de a költő ezen mulat. Ettől életszerű a mű, olvasni élvezet, nagyszerű. Bár tragikus a történet, nem is érhet máshogy véget. Ha csak a zeke ment volna öreg nénéről a rotorba, akkor ő meztelen lenne, s az őzike, ki azt nézi, hogy nézik-e tán még jobban megijedne. Ezért kellett így megírni, ezt jobban ki lehet bírni, így kerek a történet, erről szól a költészet...” /M. II. András, a költő legállandóbb és legslampoetrybb kommentelője/

„eM úr, maga egyre jobban

Időzítve belerobban

Próza s vers híg sodójába,

Melyet vasorrtalan bába

Kever, kihagyva a delejt,

Ám, mit maga ír, nem selejt,

Hanem inkább értékmérték,

Melyet vár az Önök Kérték!”

/Bényi Ildikó, az Önök Kérték műsorvezetője felkérésére Rezgeményi Rozsomák rémrímtechnikus/

„EUTANÁZIA

(a mezőgazdaság fellendítése érdekében)

Hát bizony, sok néninek elege van mindenből. Nem ízlik a gyógyszer, kicsi a nyugdíj, unalmas a TV, képtelen nyerni a LOTTÓ-n, biztos, hogy nem jut el már a Kanári szigetekre, de még Szombathelyre sem, elköltözött a szomszéd Béla bácsi, az Istennek se találja a kenyérvágó kést, és már csak félig tudja átúszni a Balatont. Minek így élni? Az egészségügy új emberbarát szolgáltatása: együttműködés a gőzekével. A véglegesítő gyógyászat színhelye kint van a határban, a földeken. A néni, igen jutányos áron felülhet a gépre, mely a beindítás után egyenletesen szerte szórja és ezzel segíti a mezőgazdasági terület minőségi javítását. Hogy a Bambi mit keres ott, az rejtély.”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legautentikusabb kommentelője/

„Mi ez az EU-tan, Ázsia?!

Szórásos eutanázia?!

Pattannak, bumm, erek,

Esünk szét nyuggerek?!

Balatont úszni fél,

Jobbatont félni úsz?!

Felezve kettő fél,

Ragasztva egybe túsz?!

Vizitdíj, váltságdíj,

Felajzott félvad íj?!

John Lennon és Yoko Ono

Hörgi: Nyuggerdaddy, oh, no!

Bamba Bambi bomba: bumm be!”

/Nyuggeranyó, a költő legszépkortalanabb kommentelőnője/

„Bambi valójában a tévhittel ellentétben nem őz, hanem amerikai fehérfarkú szarvas vagy virginiai szarvas, amely nem összekeverendő az őzzel.” /Wikipédia Winnetou, apacs ipiapacs szakértő egy-kettő-három/

„Mi ez a szégyentelen ízlésbűnözés?! Mi ez a gyerekdalba oltott vérgőzekés horror?! Mintha a Beatles együttes megbomlott elméjű Maxwell’s Silver Hammer című tömeggyilkos dala lenne átültetve a magyar népi ugarra! S. Vera pedig szégyellje össze magát, hogy meggondolatlan kérésével epeömlést és agyidegzsábát okozott bennem, ami a szeánszon megidézett anyám szerint nem meglepő, csak későbbre vártuk, akárcsak Hans Gruber az FBI-t! Frady Endre, hard vagy nem hard, de die!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer behasaltam egy gőzeke alá, hogy masszírozza meg a hátizmaimat, de sajnos totálkáros lett.” /Chuck Norris/

„Nemcsak egészséges, de finom is a teljes kiőrlésű öreg néne!” /Jenő, a jeti/