A kockás ing el van vetve! –
- így Caesar és tudjuk ma már,
nagy diktátor lett őkelme,
nem pediglen töritanár.
Szólt: - Keljünk át a Rubikon!
(folyón s nem a kockás úron)
Jobb körökben ma klub ikon,
míg az ellen peng egy húron:
Ha nem hódolt gall, vagy germán,
íziben lett tört orrú túsz.
Trónról adott ukázt: - Jer, mán,
tisztelj, te is, fiam, Brutus! (…)
„Március idusán pont Petőfihez igyekeztem a Pilvaxba Jókai bablevest és Tyúkházi ujjlevest enni, amikor beszólt nekem a pókhasú dikti, úgyhogy egyből a Várba hajtattam és a kiszabadított Táncsicsot cséphadaróként használva pépesre püföltem az öreg szivart. Így találtam fel a Cézár saláta öntetet.” /Marcus Junius Teisfiam Brutus, ókori római politikus és filozófus/
„Kedves gyerekek! A mai diverzánsórán bemutatom nektek, hogyan készítsetek történelmi köntösbe (antikolt kockás ingbe) göngyölt instant aktuálpolitikai nyelvtörőt könnyed csasztuska stílusban. Hozzávalók négy személyre: balos felütés, mémépítő, historia est, csipetnyi tettlegesség családon kívül és bévül, pofonok és poénok á lá Piedóne. Fogyasztandó rázva, nem keverve.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Hányszor magyarázzam még el, költő úr, hogy a plebejusok által hordott ingek nem kockásak, hanem négyzethálósak?! Kockásak akkor lennének, ha dobókockák, jégkockák, netán Rubik kockák lennének rájuk varrva és azok fityegnének a felszínükön szanaszét! Amúgy Julius Caesar idejében még ing sem volt, hanem csak tóga, így a mondat helyesen így hangzana: Quadratae toga iacta est! azaz: A négyzethálós tóga el van vetve! Költő úr, hányasa volt magának bármiből is?!” /Köbgyök Titusz, középiskolai matematika-történelem szakos tanár és betanított úri szabó/
„Jaj, szegény bátyám, hát már csak én viszem tovább a Julius nevet?! Már csak én egyedül hordozom a légiók hadtáplálásáról gondoskodó kávéházlánc terhét?!” /Julius Meinl, mein liebling Barista/
„Te jó ég, ez a Julius Meinl egy barista?! Ezek szerint én már évek óta birkatejes kávét iszom?! Micsoda barbár népszokás! Visszamenő hatállyal adóztassuk meg a megélhetési bérbaristák barbár hordáit! Rögvest benyújtok egy törvényjavaslatot!” /Gőztömb Gerzson, országgyűlési képviselő és porszívóügynök/
„Julius, Julius, és megint csak Julius! Felháborító, hogy mindig csak erről a ledöfött mufurcról írnak, rólam alig! A naptárban is elém került, pedig én teremtettem meg a pax romanát, én küldtem népszámlálás ürügyén Máriát Názáretből Betlehembe szülni, az én időmben lett Krisztus előttből Krisztus szerint, és mégsem érdemlek meg egy saját, csak rólam szóló verset?! Ugye nem kell külön kérvényt benyújtanom, hogy Frady Endrét haladéktalanul vessék az oroszlánok elé?!” /Augustus Caesar/
„Ne hisztizz, Augustus, rólad legalább a történelemkönyvek nem feledkeznek meg! Rám azonban már a saját anyám sem emlékszik! A gyerekek meg így ismeretlenül is utálnak, mert a rólam elnevezett hónapban kezdődik az iskola!” /September Caesar/
„Mi ez a degenerált aktuálpolitikai nagyothallásokkal szennyezett áltörténelmi pszicho-blődli?! Frady Endre irodalmi kloákája megint nyomott hagyott a költészet latrinájában! Még jó, hogy ez a síkdebil óborzalom sosem fog hangoskönyv antológiában megjelenni, mert akkor kénytelen lennék kilopni anyám kínai hallókészülékéből a ceruzaelemeket! Abban az esetben viszont nagyon dühös lenne szegény, mert nem hallaná, mit mondanak a szereplők a ’Cölib vagyok, ments ki innen!’ c. katolikus túlélőshowban!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Rengeteg magyar anyanyelvű rajongóm kér arra, hogy egy kockás inges fűzfapoétát öljek már meg végre a számnak a leheletével! Rendben van, de ehhez előbb meg kell ennem egy a puszta tekintetem elől öngyilkosságba menekülő nyers oroszlánt rozsomáksodós görénykörettel.” /Chuck Norris/
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Julius Caesar. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Julius Caesar. Összes bejegyzés megjelenítése
2016. április 5., kedd
Julius Caesar
Címkék:
barista,
Brutus,
császár,
diktátor,
Julius Caesar,
kockás ing,
március idusa,
trón
2013. július 10., szerda
Bíróságon...
Bíróságon szünnap van ma,
Nincsen benn se bíró, se per,
Csak Hlavácsné Gríz Johanna
Takarítónő, ki seper.
Közben dühöng: „Hogy mi van itt?!”
S régi szép időket sirat.
Urát szidva portalanít
S szétszóródik sok száz irat.
Vissza oly elánnal pakol,
Miként Caesart Brutus-tőr dönt...
S így kap másnap férj kiakol-
-bólításért száz év börtönt.
„Ne már, tisztelt bíróság úr! Én nem bólintottam semmiféle akolba, csak kivágtam a Lajost a nyitott szuterén ablakon át a járdára, mert tajt részegen jött haza és üvöltve azt kornyikálta, hogy az ő kedvese egy olyan lány! Hogy milyen, azt nem tudom, mert bevágtam utána az ablakot. Ezért száz év börtön, miközben az előző tárgyaláson az a tömeggyilkos csak felfüggesztett megrovást kapott?! Itt valami nagyon össze lett ám kavarva!” /Hlavács Lajosné Gríz Johanna, bírósági takarítónő/
„Igen, a Hlavács úr az én koncertem közben rúgott be. Onnan tudom, mert személyesen ismerem mind az öt nézőt, aki ott volt.” /ByeAlex/
„A leghatározottabban tiltakozunk a versben foglalt állítások ellen és a Központi Bíróság jó hírének megsértéséért eljárást kezdeményezünk F. Endre budapesti költő ellen. A Központi Bíróságon kizárt, hogy periratok összekeveredjenek és egyes ügyek ítéletei más ügyekben legyenek kihirdetve! Hogy mit szólok a tömeggyilkos felmentéséhez és a könnyű testi sértésért kiosztott száz év börtönhöz? Konkrét ügyekben sajnos nem nyilatkozhatok.” /Dr. Hatályossy Jenő, a Központi Bíróság elnöke/
„Mivel itt a földön mind vétkesek vagyunk és a bűn zsoldja a halál, ezért béküljünk meg az apró evilági igazságtalanságokkal, sőt adjunk hálát azokért, melyek arra valók, hogy a lelkünket megeddzék, hogy Jézus Urunk szabadító áldozata révén majd mind együtt örvendezzünk a mennyei világosságban mindörökké! Áááááámeeeen!” /Jácint atya/
„Kiakolbólít! Micsoda gyönyörű nyelvújítás korabeli szó! A költészet akolmelegéből a próza hideg rögvalóságába történő kiűzetés ábrázolására a költő az igazság szimbólumának tartott bíróság, sőt nagybetűs Bíróság belső igazságtalanságait citálja és cibálja elő mintegy és mindazonáltal. A hibázó emberre visszahulló súlyos ítéletben a költő fiatalkorának meg nem adott tizenegyesei és igaztalanul kapott piros lapjai sikoltják fájdalmukat az öröklét könnyáztatta siratófalára. A vallási motívumként végigvitt keresztrímek pedig a lelki katarzis pislákoló világítótornyai. E mű mint Hlavácsné a párját ritkítja.” /Jatagán Elalélia, magyar-kirgíz szakos középiskolai tanár és parkolóőr/
„Költőkre miért nem szoktak aljas indokból elkövetett versírásért száz év börtönt kiszabni?! Anyám szerint ne ordítsak vörös fejjel, mert elég lenne hetvenöt is, de megtiltottam neki kivonuljon enyhítésért tüntetni. Mikor lesz már népszavazás a halálbüntetés visszaállításáról?! Reszkess Frady!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Julius Caesar és a kiakolbólít szó egy versben, sőt ugyanazon versszakban?! Súlyos anakronizmus ez, költő úr, nagyon súlyos! Két sor közötti majd’ tizenkilenc évszázad előre megfontolt ugrabugráért igen enyhe büntetés az a száz év börtön! NEM ENG!” /Totyakváry Bambulácz, lektor és sörlovag/
„Minek ide tőr?! Ha én rúgtam volna fejbe azt a Caesart, nem eldőlt volna, hanem elvetett kockaként átrepült volna a Rubicon!” /Chuck Norris/
Mi a bajod a kockámmal, te vörös borostás őslény?! Ez kirakni kell ám, nem szétrúgni!” /Rubik Ernő, feltaláló/
Nincsen benn se bíró, se per,
Csak Hlavácsné Gríz Johanna
Takarítónő, ki seper.
Közben dühöng: „Hogy mi van itt?!”
S régi szép időket sirat.
Urát szidva portalanít
S szétszóródik sok száz irat.
Vissza oly elánnal pakol,
Miként Caesart Brutus-tőr dönt...
S így kap másnap férj kiakol-
-bólításért száz év börtönt.
„Ne már, tisztelt bíróság úr! Én nem bólintottam semmiféle akolba, csak kivágtam a Lajost a nyitott szuterén ablakon át a járdára, mert tajt részegen jött haza és üvöltve azt kornyikálta, hogy az ő kedvese egy olyan lány! Hogy milyen, azt nem tudom, mert bevágtam utána az ablakot. Ezért száz év börtön, miközben az előző tárgyaláson az a tömeggyilkos csak felfüggesztett megrovást kapott?! Itt valami nagyon össze lett ám kavarva!” /Hlavács Lajosné Gríz Johanna, bírósági takarítónő/
„Igen, a Hlavács úr az én koncertem közben rúgott be. Onnan tudom, mert személyesen ismerem mind az öt nézőt, aki ott volt.” /ByeAlex/
„A leghatározottabban tiltakozunk a versben foglalt állítások ellen és a Központi Bíróság jó hírének megsértéséért eljárást kezdeményezünk F. Endre budapesti költő ellen. A Központi Bíróságon kizárt, hogy periratok összekeveredjenek és egyes ügyek ítéletei más ügyekben legyenek kihirdetve! Hogy mit szólok a tömeggyilkos felmentéséhez és a könnyű testi sértésért kiosztott száz év börtönhöz? Konkrét ügyekben sajnos nem nyilatkozhatok.” /Dr. Hatályossy Jenő, a Központi Bíróság elnöke/
„Mivel itt a földön mind vétkesek vagyunk és a bűn zsoldja a halál, ezért béküljünk meg az apró evilági igazságtalanságokkal, sőt adjunk hálát azokért, melyek arra valók, hogy a lelkünket megeddzék, hogy Jézus Urunk szabadító áldozata révén majd mind együtt örvendezzünk a mennyei világosságban mindörökké! Áááááámeeeen!” /Jácint atya/
„Kiakolbólít! Micsoda gyönyörű nyelvújítás korabeli szó! A költészet akolmelegéből a próza hideg rögvalóságába történő kiűzetés ábrázolására a költő az igazság szimbólumának tartott bíróság, sőt nagybetűs Bíróság belső igazságtalanságait citálja és cibálja elő mintegy és mindazonáltal. A hibázó emberre visszahulló súlyos ítéletben a költő fiatalkorának meg nem adott tizenegyesei és igaztalanul kapott piros lapjai sikoltják fájdalmukat az öröklét könnyáztatta siratófalára. A vallási motívumként végigvitt keresztrímek pedig a lelki katarzis pislákoló világítótornyai. E mű mint Hlavácsné a párját ritkítja.” /Jatagán Elalélia, magyar-kirgíz szakos középiskolai tanár és parkolóőr/
„Költőkre miért nem szoktak aljas indokból elkövetett versírásért száz év börtönt kiszabni?! Anyám szerint ne ordítsak vörös fejjel, mert elég lenne hetvenöt is, de megtiltottam neki kivonuljon enyhítésért tüntetni. Mikor lesz már népszavazás a halálbüntetés visszaállításáról?! Reszkess Frady!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Julius Caesar és a kiakolbólít szó egy versben, sőt ugyanazon versszakban?! Súlyos anakronizmus ez, költő úr, nagyon súlyos! Két sor közötti majd’ tizenkilenc évszázad előre megfontolt ugrabugráért igen enyhe büntetés az a száz év börtön! NEM ENG!” /Totyakváry Bambulácz, lektor és sörlovag/
„Minek ide tőr?! Ha én rúgtam volna fejbe azt a Caesart, nem eldőlt volna, hanem elvetett kockaként átrepült volna a Rubicon!” /Chuck Norris/
Mi a bajod a kockámmal, te vörös borostás őslény?! Ez kirakni kell ám, nem szétrúgni!” /Rubik Ernő, feltaláló/
Címkék:
bíróság,
börtön,
elán,
Julius Caesar,
kiakolbólít,
perirat,
takarítónő,
téves ítélet
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)