Rájöttem...

Rájöttem, hogy oly szép vagyok,

Mint a telítetlen zagyok,

Mit, ha ülepedni hagynak,

Tisztasága tűnik nagynak.

Derítőben árkot ás a

Szuszpenzióm áramlása,

S ha arany ér üt át zagyon,

Összejön egy szép kis vagyon.

Megbecsülvén aranyerem,

Jutalmamat el is nyerem:

Ülepedek, de nem ülök,

S bőgök, mint egy tuloktülök.

Kinek bőg a tulka tülke,

Úgy, hogy rázza budifülke,

S nő anyaga salakzaggyá,

Nyögi: „Költő, békén haggyá’!”

Mindegy, mégis ily szép vagyok:

„Bruhaha!”

Erre más hiába vágyik:

„Brühühü!”

Irigyek széttörték tükröm:

„Bruhaha!”

S nem látom magam, mert tök rom:

„Brühühü!”

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/watch?v=djsaMJ0AznY

„Tű letörtétek a tükrünköt, de megbosszujjuk. (…) Tű letörtétek a tükrünköt, Mű'es letörjük a tű tükrötököt, Kitetovájuk a fülünköt, Mikor letörjük nektek a tükrötököt. Tű letörtétek a tükrünköt, Mű'es letörjük a tű tükrötököt, Feltupirozzuk a szőrünköt, Mikor letörjük nektek a tükrötököt.” /Open Stage együttes/

„Ha valaki még egyszer szórakozni mer a becsületben megőszült nevemmel öncélú poénkodás kedvéért, annak saját kezemmel töröm le a tükrét!” /Brühühü Bruhaha, brutális brigádvezető/

„Ha igaz a mondás, hogy a szem a lélek tükre, akkor Frady Endre rímvaksága és szellemi világtalansága azt jelzi, hogy bizony-bizony a költő lelke megreccsent. Nem kicsit, nagyon! Innentől kezdve nem verseket kellene költenie, hanem pénzt, sok pénzt arra, hogy élete végéig gyógykezelést kapjon a döblingi elmegyógyintézetben! Ám mivel a költészetével nem halmozhatott fel vagyonokat, így nagyon valószínű, hogy ez az életvég hamarosan bekövetkezik egy kényszerhidegzuhany túladagolás következtében és Frady Endre mindannyiunk őszinte sajnálatára fagyos zaggyá változva belép a holt költők társaságába, miáltal jól megforgatja őket a sírjukban. A hálás emberiség pediglen boldogan táncol, míg maga is ki nem hal.” /Zegernyei Zözmék, zigóta zanzásító zajpedagógus/

„Ki nem hal?! Itt mindenki hal! Kikérjük magunknak, hogy kételkedjenek hali identitásunkban! Ahogy a nagy Csablonkay Menyő írná, ha épp ráérne:

          Csak valami vaksi alak,

          Hiszi, hogy nem vagyunk halak!

Hát mi a búbánatos valakik lennénk itt a vízben, oldatlan zagyok?! Búvárharangöntőmesterdalnokok?! Ha nem lennénk némák, most istók úccse felemelnénk a hangunkat! Hallatlan, hogy hallatlanok vagyunk!” /Hekk Huba, a Halak Országos Pikkely Pártja (HOPP) néma szóvivője/

„Ez a vers úgy hat, mintha a költő egy talajmechanikai szakkönyvet, egy önéletrajzot és egy kabaréjelenetet összedobott volna egy betonkeverőbe, majd a végén még ráöntött volna két vödör öniróniát. A „zagy”, a „szuszpenzió”, az „aranyér” (zseniális kétértelműséggel!), a „tuloktülök” és a „budifülke” olyan nyelvi lavinát indítanak el, amely egyszerre abszurd, szellemes és meglepően muzikális. A refrénszerű „Bruhaha!”–„Brühühü!” pedig tökéletesen kifigurázza az emberi hiúság örök hullámvasútját: egyik pillanatban önimádat, a másikban önsajnálat. Ez a vers nemcsak rímel, hanem örömmel hempergőzik a magyar nyelvben.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Telítetlen zagynak híg a leve,

Ritkán iszik ilyet halott teve,

Rút, mint a vason vöröslő reve,

Amit porrá pirít a Nap heve.

Saslik Samu e versíró neve.”

/Saslik Samu, betanított ívhegesztő és amatőr teveidomár/

„Szép az élet, de tény, hogy én még szebb vagyok 

Ez a Túr dö Flanc itt senki nem tud úgy, ahogy én tudok.

Szép az élet,

És én is szép vagyok, szép vagyok.

De jó, hogy élek,

És én is jó vagyok, jó vagyok.

Folytassam még?”

/M. András, a költő legállandóbb és leggesztipéteridézőbb kommentelője/

„Ne folytassa, eM úr, ne-ne!

Maradjon így, egye fene!

Silenzio molto bene!”

/Ragazzi Rezső, magyar-olasz szószátyárnémító közmunkás/

„Ez a vers olyan, mintha Frady Endre egy zagy‑derítő telep fölé akasztotta volna a lírát, majd megvárta, míg a metaforák szépen leülepednek, és csak a legbüdösebbek maradnak fenn.

A szuszpenziós önarckép egyszerre geológiai és gasztroenterológiai: a költő saját szépségét zagyhoz méri, aranyerét vagyonként könyveli el, majd tuloktülök‑hangon bőg bele a budifülkébe. A refrén „Bruhaha/Brühühü” kettőse pedig olyan, mint egy önsajnáló bohóc és egy önimádó troll párharca: mindkettő ő, és mindkettő egyszerre győz.

Ez a mű a fradyendi önfényezés és önparódia tökéletes zagykeveréke: szépnek lenni itt nem esztétikai kategória, hanem ipari melléktermék.” /Copilot. a mesterséges intelligencia/

„Jaj, Költő úr! Hát nagy baj a zagybaj, ahogy Ön is felismerte, és ez dicséretére válik, mert ezt szinte senki nem ismeri fel. Szerintem vagy szerezzen róla papírt, mint én, hogy agyhalott, és akkor már nem felelős azért, amit csinál, vagy a másik megoldás, hogy tegyük le a fegyvert Világosnál, mert ha már nagyon Sötét lesz, és már mindenki szunyókál, oszt' hirtelen valami megijeszt és felébreszt minket, akkor mindenki rögtön a fegyveréhez kap, a sötétben mindenki mindenkit az ellenségének vél, és mindenki halálra szurkál mindenkit, akár barát, akár ellenség. A mindenségit! Halál reám, ha ezt hagynám! Na de kérem, kérem! Hát akinek aranyere van az erőlködéstől, az akár korán, akár későn kel, aranyeret lel. És aki látott már karón varjút, az csak tudja, hogy egy aranyér a tőzsdén nem hogy sokat nem ér, egyáltalán nem ér! Ha orbitális méretű, akkor is csak arra jó legfeljebb, hogy be lehet vele kerülni a Guinness rekordok könyvébe, és nagy követőtábort lehet szerezni vele az instagramon, akik inspirante szintén orbitális aranyeret akarnak növeszteni, de aztán feladják, mert az orbitális aranyér növesztése piszkosul fájdalmas, és inkább Költő urat fogják méltatni az aranyeréért. Legalábbis egy darabig, amíg valaki elő nem áll egy még nagyobb platinaérrel. Úgy saccolom, ebből a sok aranyér métatásból kb. ugyanakkora vagyon jön majd össze a Költő úrnak, mint a verseiből, és az szép kis, de inkább kis, mint szép lesz. Aztán meg ülepedünk, ülepedünk, de valaki úgy is belénk mászik fürdeni, oszt újra felkavarja azt a vizet. Én inkább elmennék egy szép árnyas erdőbe kirándulni, ahol van egy forrás, ami valami sziklából folyik, oszt el van intézve a zagybaj. Na de kérem, kérem! Hogy mennyi baja van a Költő úrnak! Még a tükrét is összetörték? Biztos, hogy irigyek voltak? Nem lehet, hogy munkás ököl vasököl oda ütött, ahova köll? Erről nem verset kell írni, hanem ezt be kell panaszolni Lenin elvtársnál, ő a főnök. Ő majd megvizsgálja az ügyet, és ha irigységre utaló jeleket talál, akkor kiutalja a vétkes számára a forradalmi terrort. Namost amíg a Párt nem utal ki ingyen egy új, hitelesített tükröt, mert ugye normális tükröt manapság már sehol nem nem lehet venni, csak görbét, ami nem jó nekünk, hacsak nem akarunk rémeket látni, nos, addig mi a legnagyobb baj, ami Költő úrral történhet? Azt mondják a haverbarátok, hogy "Mondd kis kócos, hol van a mamád?" Hát ugye az ilyesmire megvizsgáljuk a tényeket, és elmondjuk a többieknek, akiknek szintén eltörték a tükrét, hogy aszongya: "neked, Józsi, félig van leborotválva a bajszod", "neked, Pista reklámszünet van a fogaid között", "neked Ricsi lóg a takony az orrodból" stb. Az AI szerint "az intenzív, szívből jövő nevetés pedig megdolgoztatja a hasizmokat és a rekeszizmot, a fizikai megterhelés és a szociális élmény keveréke pedig azonnali endorfinfröccsöt ad." Így aztán mindenki boldog lesz, hiszen tükröm-tükrömtől megtudták, hogy egyikük sem legszebb a vidéken, és ez így van jól.” /Stefi bácsi a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Fogam közti reklámszünet,

Nem más, mint egy pofontünet,

Ezt a taknyos Ricsi adta,

S orrvért gátolt kicsi vatta,

S közben Józsi fele bajszán

Véres fésűként dúlt haj-szán.

Kenderkötést csendre len int,

Így indít terrorra Lenint.

Stefi bá’ önnek az agyát,

Gyakran mossa ilyen zagy át?!”

/Pista, a foghíjas mosolyú és törött tükrű példabeszédtémaszemély/

„Frady Endre Rájöttem… című költeménye a groteszk és az abszurd humor igazi gyöngyszeme, amely bátran nyúl a tudományos műszavak és a megkérdőjelezhető tisztaságú testhumor leleményes ötvözéséhez.

A vers főbb erényei rövid áttekintésben:

Zseniális stílusjáték: A kémiai és ipari szakkifejezések („telítetlen zagyok”, „szuszpenzió”) váratlan és fergeteges kontrasztot alkotnak a klasszikus költői képekkel.

A zord valóság és az nárcizmus találkozása: Az öntelt nárcizmus és az aranyér okozta nagyon is nyers kényelmetlenség csattanója egyszerre teszi a lírai én-t nevetségessé és emberivé.

A szójátékok és ritmus dinamizmusa: A refrénszerű nevetés és sírás („Bruhaha!”/„Brühühü!”) ritmikus ellenpontozása adja meg a mű végleges, teátrális komikumát.

Összegzés: Egy kendőzetlenül őszinte, csípős és garantáltan mosolyt fakasztó paródia, amely megmutatja, hogy a legmélyebb „zagyban” is ott rejlik a humornak az az aranya, amitől egy vers felejthetetlenné válik.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Rájöttem, hogy rút a pofám,

Műtse meg plasztikus prof, ám

Fradynál sokkal szebb legyek,

S ne köpjenek be a legyek,

Mint avas-penészes konyhát;

Orcabájam ragyogjon hát!”

/Tektonikus Tokmány, trubadúrlírikus ténytragédia tákoló tamburmajor/

„Rájött?! Rá bizony! Frady Endrére a hasmars! Ami ebből a vécépapírra került, azt az orrunk elé tolta versként! Rájöttem, hogy ő így alkot! Megosztja velünk a nagydolgait! Ne lássam anyámat vakvezetni világtalant, ha nem támogatnám Frady Endre aranyerének élesre töredezett tükörtörmelékkel történő megtükrözését! Ne csak Frady Endre fájjon nekünk, mi is fájjunk Frady Endrének!” /Puzsér Róbert, kritikus/

Szép vagyok

Oly szép vagyok, mint az atom,

Gyönyörű a testalkatom.

Aki nem lát, el se hiszi,

Mért vagyok ily adoniszi.

Csodás vagyok, legjobb féle,

Rusztikus az arcom éle.

Plasztikushoz Marlon Brando

Jár engemet másolandó.

Luke Bájwalker, ki a Jedik

Legszebbike, irigykedik:

„Habár velem van az Erő,

Bájboy ringben ő a nyerő!”

Szép vagyok én, Frady Endre,

Nem is hasonlítok kendre,

Mert a kendnek feje csálé.

Na, erre most iszom! Csá, lé!

megzenésítve és elénekelgetve: https://www.youtube.com/shorts/rAEN6kFPse0

„A szépség relatív. És szubjektív.” /M. András, a költő legállandóbb és legrelatívabb kommentelője/

„eM úr szerint a szépség relatív. Einstein szerint minden relatív. Ezek szerint eM úr szépsége Einstein mindene. Einstein szerint eM úr szépsége esztétikai állandó, míg a fény sebessége világállandó, vagyis eM úr szépsége úgy aránylik a fény sebességéhez, mint az esztétika a világhoz. Ez eM úr és Einstein közös igazsága, amely objektív. És szubjektív. Azaz relatív, ahogy minden. Minden is. A mindenit!” /Dr. Prof. Habil-Debil Winston Waryou-Waterhead, brit tudós/

„eM úr relativitása

Szerint hogyha Szása, Mása

Szép is, szubjektíven csupán.

Könyörgöm, vágjuk mán kupán!”

/Objektív Orfeusz, alvilági agresszív adathalmazati alabárdos/

„Én kérek elnézést!” /Albert Einstein (1879-1955), Nobel-díjas német elméleti fizikus/

„Ez a vers úgy viszonyul az önimádathoz, mint egy falusi búcsú a hollywoodi vörös szőnyeghez: hangosabban, színesebben és sokkal szórakoztatóbban. Frady Endre a hiúságot nem leplezi, hanem trombitaszóval vezeti körbe a vásártéren, miközben Marlon Brando és „Luke Bájwalker” is statisztává silányul mellette. A poénok szándékosan bumfordiak, a rímek kajánul kacsintanak, és a végére világossá válik: itt nem a szépség a tét, hanem az önirónia. A vers legnagyobb erénye, hogy pontosan tudja, mennyire komolytalan — és ettől válik szerethetően pimasz kabarévá.” /ChatGPT/

„Jaj, leleplezték, hogy plasztikai sebészhez jártam! Muszáj volt, hogy én játszhassam el a Keresztapát, ne az a rusztikus arcélű Frady Endre!” /Marlon Brando (1924-2004), kétszeres Oscar-díjas amerikai színész/

„A nyugati világ nem tudja kinőni a kalokagathia ideáját. A főhős szép, a főgonosz csúnya. Aki szép, az nemes, erényes, aki nem szép, az más csibészségekre is képes. Mekkora öröm nyugaton szépnek lenni! Vivát Frady!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„A kalokagathia jelentése: szépjó (kalosz = szép; agathosz = jó). A kalokagathia a tökéletes erény…” /Wikipédia Winnetou, a witathatatlan wéleménywezér/

Humánúr egy kalóka-

-gáti trójás falóka.

Költőre szok’ iróni-

-ával büntit kiróni.

Halandzsája antikos,

Kihalódó hanti kos.

Ógörögul ugat is,

S szidja azt, mi nyugatis.

Frady léte szépjó lét,

Erre igyon nép jó lét!”

/Reál Rezső, anonim antihumanista aktakukac/

„Tiltakozom reál Elvtárs! Humán Péter Úr a Költő Úr nagy szurkolója, csak visszafogja magát, nehogy a Költő Úr túlzott önbizalommal duzzadva átessen az önmagasztaló túlsó oldalára, vagy két árnyékszék között a zagy alá! Vivát Humánúr!” /özv. Csattanóga Csucsuné Csibecsokis Csacsacsa, az ELTE nyugalmazott bölcsészkarizma/

„Ez a vers a fradyendrei önfényezés és a groteszk popkult-túlcímkézés csúcspontja, ahol a lírai én szépsége olyan mértékben kozmikus, hogy már a metaforák is sugárvédelmi engedélyért könyörögnek. Frady ebben a darabban a „szépség” fogalmát atomfizikai, hollywoodi és jedi-esztétikai koordinátarendszerbe löki, ahol minden hasonlat egyszerre túl nagy, túl sok és túl harsány. Az „adoniszi” önértékelés mellé odacsapja Marlon Brandót, Luke Skywalkert (pardon: Bájwalkert), majd a végén egy olyan fradyendrei szóvicc-szökőárat indít, amelyben a „csá, lé!” már nem is poén, hanem egy önálló kémiai vegyület. A vers humora abból él, hogy a költő szépsége annyira abszurd módon túl van tolva, hogy az olvasó nem tudja eldönteni: ez most paródia, önparódia vagy a kettő egy nukleáris fúzióban összeolvadva. A „kednek feje csálé” pedig olyan lakossági odaszúrás, ami után a kend tényleg csak csá, lézni tud.” /Copilot/

„Frady Endre az önbizalomban is olyan magas szinten áll, mint a költészetben. ˝Szép vagyok˝ című versét olvasva az a szólás jut eszembe, hogy ˝a napra lehet nézni, de rá nem˝. A verset olvasva, mégis olyan, mintha ez a napba nézés megtörtént volna, csak ugye nem vizuális inger hatására. Ez úgy transzformálódott le bennem, mintha megrágták és kiköpték volna az agyamat.” /Olivia Piccolo, a költő BIM-végzettségű építészmérnökkollégája/

„Ki e BIM-hölgy agyát rágja,

Süsse meg egy atommáglya!

Akadjon meg torkán alma,

S hulljon porrá önbizalma!

Nézzen folyton folyvást Napra,

S szereljék a svédek lapra!

Szemén vizuális inger

Varrat legyen a’la Singer!”

/Kegyetlen Kösztönyné Kőkemény Kancsuka, kandírozott kecskekönyök köteg kalkulátor/

„Frady Endre Szép vagyok című verse a tőle megszokott, zseniálisan komolytalan és végtelenül szórakoztató stílusban szállítja az intellektuális trash-költészet csúcsát. A mű egy parodisztikus nárcizmus-himnusz, amely az abszurd túlzásokra és a popkulturális utalásokra épít. Néhány gondolat, amiért ez a vers a maga műfajában telitalálat:

Zseniális popkulturális trash-mix: Marlon Brando klasszikus sármját és Luke Skywalker (itt zseniálisan Luke Bájwalker) sci-fi nimbuszát egy lapon említeni a „rusztikus arcéllel” egyszerre szürreális és végtelenül vicces.

Kreatív rímjátékok: A „Brando – másolandó” vagy a „Jedik – irigykedik” rímek hozzák a klasszikus Frady-féle nyelvi leleményt, de a csúcspont egyértelműen a záró „csálé – Csá, lé!” rímpár, ami a magasztos önimádatot egy pillanat alatt zülleszti le a kocsmafilozófia szintjére.

A zseniális befejezés: A vers utolsó két sora a zsáner iskolapéldája. A költő hirtelen kizökken a saját szépségének csodálatából, sértőn odaszól az olvasónak (a „kendre”), majd egy hanyag fordulattal („Csá, lé!”) lezárja a témát, mintha mi sem történt volna.

Összegzés: Egy csepp komolyságot sem tartalmazó, de ritmikailag és rímileg kiválóan felépített paródia. Frady Endre nem akar világmegváltó gondolatokat közölni, helyette tükröt tart az indokolatlan magabiztosságnak – miközben garantáltan mosolyt csal az olvasó arcára.” /Gemini/

„Ahhh, mi dőre ez a gyerek,

reagálni alig merek,

hiszen szegény Endre randa,

de, ha közlöm, kiakadna!”

/D. György, a költő társtervező cégű mérnökkollégája/

„Gyuri úr, ha Frady ronda,

Mit mondjon egy anakonda?!

Büdösebb, mint híg kanális,

S otrombább még Fradynál is!

Rusnyább lenne, mint egy kígyó?!

Nem hiheti Ön ezt így, ó!”

/Rotyellák Rükvercné Retrográd Randalíra, óriáskígyó tekercselő kábelgyári élmunkásnő/

„Kedves Költő úr! Attól tartok, a tükör helyett véletlenül a Playgirl magazin legújabb számában a férfimodellekre nézett! Na de kérem, kérem! Való igaz, ha én lelki tükör lennék, nem mondanám, hogy Hófehérke így vagy úgy, hanem megerősíteném Költő úr magáról alkotott képét, bár szerény jómagam mellett, aki lelkileg a Dávid szobor erősen feljavított mása vagyok, azért van még hova fejlődnie Költő úrnak. Sajnos azonban testileg így öregecskén még egy kicsinyég várnunk kell a szépségességre, vagyis a feltámadásra, amikor is az lesz kívül, mint belül. Hacsak rohadtul el nem szúrjuk! No, ezért vessünk véget a képmutyizásnak, és valljuk be, naponta hányszor kívántuk az elénk bevágó autósnak, hogy azonnal durranjon ki mind a négy kereke, de úgy, hogy a légnyomás dobja fel őt kocsistul a közeli ház harmadik emeleti erkélyére, aztán ott vágjon be az elé, aki elé akár! A képmutatás nagyon rossz, gyerek kezébe nem való, ezért a biztonság kedvéért szívesen valljuk be azt is, amit nem követtünk el, vagy bármi szörnyűséget, ami eszünkbe jut, például, hogy miattunk tört ki a második világháború, mert mi vettük rá Hitlert, aki Nein Kampf címmel akart könyvet írni, hogy legyen az inkább Mein Kampf, aztán tollba mondtuk neki az egészet. Sose tudhatjuk, hátha rosszul emlékezünk, hogy akkor még nem éltünk, és nem is tudunk németül. Persze ha ki is törtük a világháborút, sebaj, mindig van mentőöv, a Láthatatlan légió fizikailag túlfejlett Polchonának szavaival azt kell mondanunk, hogy az vesse ránk az első követ, aki nem fél attól, hogy szájon vágjuk. Egyébként lehet, hogy kommentelés előtt el kellett volna olvasni a verset. Mosmá mindegy. Na, szépen vagyunk!” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Herr Stefike, Der Stefika,

Jót tenne kis sétafika

Kórházkertben nővérkével,

Míg körben sok növény ével,

S ha Ön nem sprechen sie német,

Kérje meg a nagynénémet,

Majd ő fordít oda-vissza,

Míg Ön gyógyteáját issza,

S míg Ön Herr Hitlerrel tárgyal,

Megböki egy hegyes tárggyal,

Miből nyugiszérum árad,

S nővér kényszerzubbonyt már ad.”

/Dr. Karl-Heinz Katzenjammer, a döblingi elmeklinika vezető főorvosa/

„Stefi bácsi monnyonle, Stefi bácsi monnyonle! Heil én! Heil Kampf!” /Adolf Hitler (1889-1945), osztrák születésű náci német diktátor/

„Mi ez az önfényező fércmű, ez az öntetszelgő gyomorforgatás?! Ki ez a homályos tükörtorzó előtt szégyentelenkedő mihaszna imposztor?! Amikor az UFO-k kioperálják valakinek az agyát és kicserélik a Madárijesztő fejét kitöltő szalmával, akkor sem butulhat el úgy a szerencsétlen áldozat, mint amikor valakit maga alá temet Frady Endre tömegeket traumatizáló rímlavinája! A vélt szépségről szóló betűmételytől kiég az olvasó retinája, kirobban a halántéka és az így keletkező lyukakon át szétspriccel a pépesre főtt agyzseléje! Ennek a szellemi szörnylénynek annyi köze van Adoniszhoz, hogy anno egy Beszédhibás Konferencia alkalmából közzétette a

          Szép féjfi volt Adonisz,

          Szok nő szejint nadon is!

bojzalmasz kétszojoszát illetve borzalmas kétsorosát, mire a felháborodott tagság visszamenőleges hatállyal megvonta a tiszteletbeli beszédhibás címét és azonnal letöltendő logopédiai tanfolyamra kötelezte. Azóta érthetően beszél, de továbbra is teljesen értelmetlenül! Abcúg Frady! Abcúg Frady!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha már a szépségről beszélünk, el kell áruljam, hogy nem volt szép, hogy Donald Duck Trump elnök kibrusztolta, hogy a piros lapom ellenére játszhassak, de hát ez van. Amúgy azért rúgtam fel a bosnyák Tarik Muharemovićot, hogy az esetleg alamputálandó lábaival bizonyítsa, hogy ’szép az, aki térdek nélkül tetszik’. Amerikai állampolgárként egyébiránt vagy azt csinálom, amit az elnök úr parancsol, vagy könnyen kiderülhet, hogy esetleg nem is vagyok ős-amerikai és kitoloncolnak Angliába, úgyhogy elfogadtam a döntést és játszottam a belgák ellen. Ennek ellenére mégsem tudtuk megállítani Brüsszelt.” /Folarin Balogun, a piros lapos eltiltása dacára a belgák ellen mégis játszani engedett amerikai válogatott focista/

Annyira jó...

Annyira jó szépnek vanni,

Szebbnek, mint öt Pöttyös Panni,

Mint Adonisz s Mona Lisa!

Szebbnek vanni tök jó biza!

Azért jó, hogy még szebb vagyok,

Mint a szépségileg nagyok,

Mert mindenki rájam bámul,

Vágyva, venném őt arámul.

Pedig nékem vanik arám,

Nem ó-héber, se nem arám;

Magyar ember magyar neje,

Kisangyalom, jeje-jeje!

Annyira jó, hogyha arás

A Szép, mivel négy jó kar ás

Mélyalapot életének,

S duettként száll szépi ének!

„Azért a mélyalapozások készítését én mellőzném, mert szükség lehet munkagödör megtámasztó zagyra, de úgy látom Költő Úrnak ma nemvanik a zagya.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Bé úr, költő úszik zagyon,

Ha ara nem veri agyon,

Mer’ akkó’ meghó’, de nagyon!”

/Cudarkai Cizella, cementes citromdisznó-cubák cakkozó/

„Te jó ég, valaki megtalálta és illusztrációként felhasználta a Mona Lisa képem legelső nyers vázlatát, amin még élethűen volt megfestve az illető hölgy, akit csak sokadik nekifutásra sikerült átmázolnom széppé!” /Leonardo d Vinci (1452-1519), itáliai polihisztor/

 „Merugye? Hol is lakik a szépség mostanában? A szemlélő szemében?! Nemá! Érdek nélküli tetszésben?! Cikiuncsi!! Esztétika-kozmetika szakos szakvéleményben?! Leülsz, egyes! Hát Frady Rádiós Endre fürdőszobatükrében... a mázlista!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Tűkre ülni tilos, humán úr?! Akkor miért helyezett a székre egy tű kört, he?! Leülsz, hegyes?! A véres ülep az új szép?! Most százszor leírja, hogy Der Dichter ist viel schöner als ein schönes großes Spiegellabyrinth aus Glas mit Schnittebene!” /Karl-Heinz Katzenkjammer, össznémet szépségkirály és varrógépszerelő/

„Költő úr, ahogy a mondás tartja ’Szép az, aki térdek nélkül tetszik!’, úgyhogy irány a műtő, amputálásra felkészülni! MOST!” /Dr. Hentesbárdossy Huba, közvágóhídi konvexesítő/

„Vannak szép nők, akik szebbek, mint a Mona Lisa. Vannak férfiak, akik szebbek, mint Adonisz. És van Frady Endre, aki meghaladván ezeket a kategóriákat, egyszerűen mindenkinél szebb. Ráadásul nem éri be a külcsínnel, rágyúr a belbecsre is és megállás nélkül alkot, azaz ő az igazi International Active Beauty Forever. Frady Endrénél természetes úton senki sem lehet szebb. Aki mégis szebb nála, az egy mesterséges plasztikbomba. Vagy kettő.” /Dr. Duplanulla Dartanyan, plasztikai idegsebész és szépségverseny zsűrielnök/

„Vanik, aki szép, mint én,

szarvas is van, ami rén,

pincéből jön fel a szén,

ifjú is volt, aki vén,

ezt teszi a helyes gén.”

/Világszép Nádszál kisasszony a’la D. György, a költő társtervező cégű mérnökkollégája/

„Nádszál lyányka, messze mén!

Szemem könnyes, kell a drén,

Amit szállít lovas trén

(Magyar mezőn magyar mén!)

S leemeli tówer krén,

Mert fenn rí a magas cén,

S Szépné csillan sírós lén.”

/Szép Szilárdné Szörnyeteg Szotyola, a Hun Önfényező Rénszarvasokat Csíráztató Össznépi Gazdacsoport (HÖRCSÖG) legeslegszebbike/

„Örülök, hogy legalább a vers szép...” /M. András, a költő legállandóbb és legörülősebb kommentelője/

„eM úr, ön egy örömpörkölt,

Kit, ha reggel cellaőr költ

Penészfoltos börtönében,

Ami ázik szennyes lében,

Ön akkor se homlokráncol,

Hanem vígan örömtáncol!

eM úr, bár ön kétes elem,

Én önt mégis irigyelem!”

/Szomorszemű Szender, a Pannon Ördögök Cellájának Örömtelen Klubja (PÖCÖK) zokogásügyi főiszolgabírója/

„A faragott fafejű Frady fűzfapoézise alapján úgy tűnik, hogy a kozmopolita liberálbolsevizmus szerint a ronda az új szép. Ha ez így megy tovább, akkor hamarosan az ördög öreganyja lesz az összevont Miss-Mrs-Ms-Mr World!” /Rögvalóság Rözgény, a Minden Újmódisággal Le Társaság (MÚLT) jövőképrombolója/

„Szép vagy, szép vagy szép királynő, de Frady Endre százszor szebb tenálad!” /a szép királynő összetört néki megmondó tükre, tükre/

„Annyira jó szépnek vanni

és pucéran mutatkozni?

Adonisz tán mutatós volt,

De soha nem rúgott be gólt.

Nem tudott szonettet gyártni,

No meg lasztival dekázni.

Mona Lisának meg a haja,

Ami neki volt fő baja.

Járja át szellő a fejet,

Lanyh találjon ottan helyet.

A költőhöz hasonlítva,

Elmehetnek a sunyiba.”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legszobapucértalanabb kommentelője/

„Ádám, Éva volt csak pucér,

S felmásztak a fügefára

Fügefaleveles cuccér’,

S így lett nekünk ruhánk mára.

Ruhát fon a takács, a pók,

Szabásmintán molyol elme,

S jól öltöznek Nyuggerapók,

Kikre rásimul e kelme.”

/Sunyi Sanyi, a Líraolvasástól Alukáló Nyugdíjasok Háza (LANYH) szépirodalmár gondnoka és verstanfelügyelője/

„Mi ez a szépségbe belerondító randaság?! Ki ez a csúf fertelem, akinek a korcs pofájába még a saját anyja is tűzoltófecskendővel lőtte be az anyatejet?! Igaz, hogy Amerika egyes államaiban már ronda, dagadt férfiak nyerik a női szépségversenyeket, de az még mindig egy szolid polgári értékrend Frady Endre irodalmi moslékkeverékéhez képest, amitől még a legigénytelenebb disznók is sprintelve vágtatnak a gyomormosodába! Ne lássam anyám emlékét szépnek, ha nem vagyok ettől a rútságtól olyan mérges, mint másfél tonna susulyka gomba! Ceterum censeo Fradyendrem esse delendam!” /Puzsér Róbert, kritikus és szinte szép/

„A kezdet kezdete előtt, még mielőtt kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet, mielőtt a föld még kietlen és puszta volt, mielőtt a mélység fölött sötétség volt, Chuck Norris már akkor a Szép volt.” /Mózes nulladik apokrif könyve 1:1 – ősnyelvből fordította minden élő és holt nyelvre Chuck Norris a Szép/