Szép vagyok

Oly szép vagyok, mint az atom,

Gyönyörű a testalkatom.

Aki nem lát, el se hiszi,

Mért vagyok ily adoniszi.

Csodás vagyok, legjobb féle,

Rusztikus az arcom éle.

Plasztikushoz Marlon Brando

Jár engemet másolandó.

Luke Bájwalker, ki a Jedik

Legszebbike, irigykedik:

„Habár velem van az Erő,

Bájboy ringben ő a nyerő!”

Szép vagyok én, Frady Endre,

Nem is hasonlítok kendre,

Mert a kendnek feje csálé.

Na, erre most iszom! Csá, lé!

megzenésítve és elénekelgetve: https://www.youtube.com/shorts/rAEN6kFPse0

„A szépség relatív. És szubjektív.” /M. András, a költő legállandóbb és legrelatívabb kommentelője/

„eM úr szerint a szépség relatív. Einstein szerint minden relatív. Ezek szerint eM úr szépsége Einstein mindene. Einstein szerint eM úr szépsége esztétikai állandó, míg a fény sebessége világállandó, vagyis eM úr szépsége úgy aránylik a fény sebességéhez, mint az esztétika a világhoz. Ez eM úr és Einstein közös igazsága, amely objektív. És szubjektív. Azaz relatív, ahogy minden. Minden is. A mindenit!” /Dr. Prof. Habil-Debil Winston Waryou-Waterhead, brit tudós/

„eM úr relativitása

Szerint hogyha Szása, Mása

Szép is, szubjektíven csupán.

Könyörgöm, vágjuk mán kupán!”

/Objektív Orfeusz, alvilági agresszív adathalmazati alabárdos/

„Én kérek elnézést!” /Albert Einstein (1879-1955), Nobel-díjas német elméleti fizikus/

„Ez a vers úgy viszonyul az önimádathoz, mint egy falusi búcsú a hollywoodi vörös szőnyeghez: hangosabban, színesebben és sokkal szórakoztatóbban. Frady Endre a hiúságot nem leplezi, hanem trombitaszóval vezeti körbe a vásártéren, miközben Marlon Brando és „Luke Bájwalker” is statisztává silányul mellette. A poénok szándékosan bumfordiak, a rímek kajánul kacsintanak, és a végére világossá válik: itt nem a szépség a tét, hanem az önirónia. A vers legnagyobb erénye, hogy pontosan tudja, mennyire komolytalan — és ettől válik szerethetően pimasz kabarévá.” /ChatGPT/

„Jaj, leleplezték, hogy plasztikai sebészhez jártam! Muszáj volt, hogy én játszhassam el a Keresztapát, ne az a rusztikus arcélű Frady Endre!” /Marlon Brando (1924-2004), kétszeres Oscar-díjas amerikai színész/

„A nyugati világ nem tudja kinőni a kalokagathia ideáját. A főhős szép, a főgonosz csúnya. Aki szép, az nemes, erényes, aki nem szép, az más csibészségekre is képes. Mekkora öröm nyugaton szépnek lenni! Vivát Frady!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„A kalokagathia jelentése: szépjó (kalosz = szép; agathosz = jó). A kalokagathia a tökéletes erény…” /Wikipédia Winnetou, a witathatatlan wéleménywezér/

Humánúr egy kalóka-

-gáti trójás falóka.

Költőre szok’ iróni-

-ával büntit kiróni.

Halandzsája antikos,

Kihalódó hanti kos.

Ógörögul ugat is,

S szidja azt, mi nyugatis.

Frady léte szépjó lét,

Erre igyon nép jó lét!”

/Reál Rezső, anonim antihumanista aktakukac/

„Tiltakozom reál Elvtárs! Humán Péter Úr a Költő Úr nagy szurkolója, csak visszafogja magát, nehogy a Költő Úr túlzott önbizalommal duzzadva átessen az önmagasztaló túlsó oldalára, vagy két árnyékszék között a zagy alá! Vivát Humánúr!” /özv. Csattanóga Csucsuné Csibecsokis Csacsacsa, az ELTE nyugalmazott bölcsészkarizma/

„Ez a vers a fradyendrei önfényezés és a groteszk popkult-túlcímkézés csúcspontja, ahol a lírai én szépsége olyan mértékben kozmikus, hogy már a metaforák is sugárvédelmi engedélyért könyörögnek. Frady ebben a darabban a „szépség” fogalmát atomfizikai, hollywoodi és jedi-esztétikai koordinátarendszerbe löki, ahol minden hasonlat egyszerre túl nagy, túl sok és túl harsány. Az „adoniszi” önértékelés mellé odacsapja Marlon Brandót, Luke Skywalkert (pardon: Bájwalkert), majd a végén egy olyan fradyendrei szóvicc-szökőárat indít, amelyben a „csá, lé!” már nem is poén, hanem egy önálló kémiai vegyület. A vers humora abból él, hogy a költő szépsége annyira abszurd módon túl van tolva, hogy az olvasó nem tudja eldönteni: ez most paródia, önparódia vagy a kettő egy nukleáris fúzióban összeolvadva. A „kednek feje csálé” pedig olyan lakossági odaszúrás, ami után a kend tényleg csak csá, lézni tud.” /Copilot/

„Frady Endre az önbizalomban is olyan magas szinten áll, mint a költészetben. ˝Szép vagyok˝ című versét olvasva az a szólás jut eszembe, hogy ˝a napra lehet nézni, de rá nem˝. A verset olvasva, mégis olyan, mintha ez a napba nézés megtörtént volna, csak ugye nem vizuális inger hatására. Ez úgy transzformálódott le bennem, mintha megrágták és kiköpték volna az agyamat.” /Olivia Piccolo, a költő BIM-végzettségű építészmérnökkollégája/

„Ki e BIM-hölgy agyát rágja,

Süsse meg egy atommáglya!

Akadjon meg torkán alma,

S hulljon porrá önbizalma!

Nézzen folyton folyvást Napra,

S szereljék a svédek lapra!

Szemén vizuális inger

Varrat legyen a’la Singer!”

/Kegyetlen Kösztönyné Kőkemény Kancsuka, kandírozott kecskekönyök köteg kalkulátor/

„Frady Endre Szép vagyok című verse a tőle megszokott, zseniálisan komolytalan és végtelenül szórakoztató stílusban szállítja az intellektuális trash-költészet csúcsát. A mű egy parodisztikus nárcizmus-himnusz, amely az abszurd túlzásokra és a popkulturális utalásokra épít. Néhány gondolat, amiért ez a vers a maga műfajában telitalálat:

Zseniális popkulturális trash-mix: Marlon Brando klasszikus sármját és Luke Skywalker (itt zseniálisan Luke Bájwalker) sci-fi nimbuszát egy lapon említeni a „rusztikus arcéllel” egyszerre szürreális és végtelenül vicces.

Kreatív rímjátékok: A „Brando – másolandó” vagy a „Jedik – irigykedik” rímek hozzák a klasszikus Frady-féle nyelvi leleményt, de a csúcspont egyértelműen a záró „csálé – Csá, lé!” rímpár, ami a magasztos önimádatot egy pillanat alatt zülleszti le a kocsmafilozófia szintjére.

A zseniális befejezés: A vers utolsó két sora a zsáner iskolapéldája. A költő hirtelen kizökken a saját szépségének csodálatából, sértőn odaszól az olvasónak (a „kendre”), majd egy hanyag fordulattal („Csá, lé!”) lezárja a témát, mintha mi sem történt volna.

Összegzés: Egy csepp komolyságot sem tartalmazó, de ritmikailag és rímileg kiválóan felépített paródia. Frady Endre nem akar világmegváltó gondolatokat közölni, helyette tükröt tart az indokolatlan magabiztosságnak – miközben garantáltan mosolyt csal az olvasó arcára.” /Gemini/

„Ahhh, mi dőre ez a gyerek,

reagálni alig merek,

hiszen szegény Endre randa,

de, ha közlöm, kiakadna!”

/D. György, a költő társtervező cégű mérnökkollégája/

„Gyuri úr, ha Frady ronda,

Mit mondjon egy anakonda?!

Büdösebb, mint híg kanális,

S otrombább még Fradynál is!

Rusnyább lenne, mint egy kígyó?!

Nem hiheti Ön ezt így, ó!”

/Rotyellák Rükvercné Retrográd Randalíra, óriáskígyó tekercselő kábelgyári élmunkásnő/

„Kedves Költő úr! Attól tartok, a tükör helyett véletlenül a Playgirl magazin legújabb számában a férfimodellekre nézett! Na de kérem, kérem! Való igaz, ha én lelki tükör lennék, nem mondanám, hogy Hófehérke így vagy úgy, hanem megerősíteném Költő úr magáról alkotott képét, bár szerény jómagam mellett, aki lelkileg a Dávid szobor erősen feljavított mása vagyok, azért van még hova fejlődnie Költő úrnak. Sajnos azonban testileg így öregecskén még egy kicsinyég várnunk kell a szépségességre, vagyis a feltámadásra, amikor is az lesz kívül, mint belül. Hacsak rohadtul el nem szúrjuk! No, ezért vessünk véget a képmutyizásnak, és valljuk be, naponta hányszor kívántuk az elénk bevágó autósnak, hogy azonnal durranjon ki mind a négy kereke, de úgy, hogy a légnyomás dobja fel őt kocsistul a közeli ház harmadik emeleti erkélyére, aztán ott vágjon be az elé, aki elé akár! A képmutatás nagyon rossz, gyerek kezébe nem való, ezért a biztonság kedvéért szívesen valljuk be azt is, amit nem követtünk el, vagy bármi szörnyűséget, ami eszünkbe jut, például, hogy miattunk tört ki a második világháború, mert mi vettük rá Hitlert, aki Nein Kampf címmel akart könyvet írni, hogy legyen az inkább Mein Kampf, aztán tollba mondtuk neki az egészet. Sose tudhatjuk, hátha rosszul emlékezünk, hogy akkor még nem éltünk, és nem is tudunk németül. Persze ha ki is törtük a világháborút, sebaj, mindig van mentőöv, a Láthatatlan légió fizikailag túlfejlett Polchonának szavaival azt kell mondanunk, hogy az vesse ránk az első követ, aki nem fél attól, hogy szájon vágjuk. Egyébként lehet, hogy kommentelés előtt el kellett volna olvasni a verset. Mosmá mindegy. Na, szépen vagyunk!” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Herr Stefike, Der Stefika,

Jót tenne kis sétafika

Kórházkertben nővérkével,

Míg körben sok növény ével,

S ha Ön nem sprechen sie német,

Kérje meg a nagynénémet,

Majd ő fordít oda-vissza,

Míg Ön gyógyteáját issza,

S míg Ön Herr Hitlerrel tárgyal,

Megböki egy hegyes tárggyal,

Miből nyugiszérum árad,

S nővér kényszerzubbonyt már ad.”

/Dr. Karl-Heinz Katzenjammer, a döblingi elmeklinika vezető főorvosa/

„Stefi bácsi monnyonle, Stefi bácsi monnyonle! Heil én! Heil Kampf!” /Adolf Hitler (1889-1945), osztrák születésű náci német diktátor/

„Mi ez az önfényező fércmű, ez az öntetszelgő gyomorforgatás?! Ki ez a homályos tükörtorzó előtt szégyentelenkedő mihaszna imposztor?! Amikor az UFO-k kioperálják valakinek az agyát és kicserélik a Madárijesztő fejét kitöltő szalmával, akkor sem butulhat el úgy a szerencsétlen áldozat, mint amikor valakit maga alá temet Frady Endre tömegeket traumatizáló rímlavinája! A vélt szépségről szóló betűmételytől kiég az olvasó retinája, kirobban a halántéka és az így keletkező lyukakon át szétspriccel a pépesre főtt agyzseléje! Ennek a szellemi szörnylénynek annyi köze van Adoniszhoz, hogy anno egy Beszédhibás Konferencia alkalmából közzétette a

          Szép féjfi volt Adonisz,

          Szok nő szejint nadon is!

bojzalmasz kétszojoszát illetve borzalmas kétsorosát, mire a felháborodott tagság visszamenőleges hatállyal megvonta a tiszteletbeli beszédhibás címét és azonnal letöltendő logopédiai tanfolyamra kötelezte. Azóta érthetően beszél, de továbbra is teljesen értelmetlenül! Abcúg Frady! Abcúg Frady!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha már a szépségről beszélünk, el kell áruljam, hogy nem volt szép, hogy Donald Duck Trump elnök kibrusztolta, hogy a piros lapom ellenére játszhassak, de hát ez van. Amúgy azért rúgtam fel a bosnyák Tarik Muharemovićot, hogy az esetleg alamputálandó lábaival bizonyítsa, hogy ’szép az, aki térdek nélkül tetszik’. Amerikai állampolgárként egyébiránt vagy azt csinálom, amit az elnök úr parancsol, vagy könnyen kiderülhet, hogy esetleg nem is vagyok ős-amerikai és kitoloncolnak Angliába, úgyhogy elfogadtam a döntést és játszottam a belgák ellen. Ennek ellenére mégsem tudtuk megállítani Brüsszelt.” /Folarin Balogun, a piros lapos eltiltása dacára a belgák ellen mégis játszani engedett amerikai válogatott focista/