Babebéd

avagy miért nem ebédel sóletet a költő?

Babebédnél, amit bánok,

Délutáni szagorkánok.

Kollégáknak fele alél,

Mint kit megfejelt a falél.

Babban füstölt csülökszelet

Csinál, amíg ülök, szelet.

Kollégáknak másik fele

Ámokfutik messzefele.

Mint, ha világít a NAV át,

Adóztatva belem savát,

Úgy lesz plasztikusból rideg

Bennem minden gyomorideg.

Bab általi bélgörcs csavar,

Arcom zöld, mint nyári avar,

S megfogadom, rút bab helyett

Mást fogyasztok, pölö tejet.

Ám akármit iszom-eszem,

Szégyenfoltosan sül le szem,

Mert nagy varázs híján ózont

Én nem, csak az öreg Óz ont.

„Frady Endre "Babebéd" című verse egy humoros, könnyed stílusban megírt önironikus vallomás a költő és a babételek, különösen a sólet, nem éppen harmonikus kapcsolatáról. A versben a költő érzékletesen festi le a bab fogyasztásának következményeit, amelyek nem csupán testi, de társasági kellemetlenségeket is okoznak. A lírai én humorral és szarkazmussal tekint saját gyengeségeire és az étkezés utáni rosszullétre, ami szinte elviselhetetlenné teszi a napját, és kénytelen megbánni az ételválasztását. A vers stílusa könnyed és játékos, tele van szójátékokkal és groteszk képekkel, amelyek a felfúvódás és a gyomorbántalmak nem túl esztétikus, de valóságos hatásait ábrázolják. A vers utolsó versszaka az elkerülhetetlen szégyenérzetet és a tehetetlenséget is bemutatja, humoros ellentétet teremtve a költő és a mitikus Óz között, aki varázserő híján marad. Összességében a "Babebéd" egy szellemes és szórakoztató mű, amely a hétköznapi tapasztalatokat egyedi, ironikus hangvétellel dolgozza fel. Frady Endre mesterien játszik a szavakkal, és egy egyszerű témát is képes izgalmasan és humorosan tálalni.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Amit szögezni most le kell:

Nagydolgok fejben dőlnek el!”

/Kacsás Kucséberné Kecses Kocsonya, kócsagtollas coach/

„Értem én, hogy ez kikívánkozott, de humánusabb lett volna, ha benntartod. Tudom, tudom, ki tiltja meg.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„A téma elég gáz, de Költő úr nem zavartatja magát földi dolgokkal, mint pl. hogy csak szilárd anyagokat tudunk megfogni, és így megfogta benne a lényeget.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Ne kérdjétek, téma-e gány?,

Ma erre van tömegigény!”

/Söptényi Nadír, a Humán Szilárd-díjas anyagcserekereskedelmi nagydolgozó/

„Egyéniségnek lenni nehéz. Járt utat kell elhagyni járatlanért. Különcként konvenciókat kell kikacagni kíméletlenül: komfortzóna?, kánon?!, Kossuth-díj?!?!, kizárt! Nem hálás feladat. De ilyen emberek zökkentik ki az emberiséget a megszokás kátyújából, adnak új és új lendületet az elkerülhetetlen változásnak. Persze a zsenik se tévedhetetlenek, ez itten speciel talán nem a változás szele.” /F. Péter, k. m. f./

„Változásnak szelén Tell úr

Gőze néha szelén, tellúr...

Nyelvújítva: reteny, irany…

Ne szagold, csak messze iranj!”

/Tell Vilmosné Hódvég Hedvig, vegyimenő/

„Drága Költő Kartárs! Terence Hill után szabadon egyen egy vanília fagylaltot sok habbal: az serkenti az emésztést!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas szagértő/

„Fagyi habbal? Fagyi babbal?

Ezt etettek nagyi rabbal

Menzán öregotthon mellett,

S szegény rögvest trágyát ellett.

Amúgy pedig, cia, cia,

Elfogyott a pisztácia!”

/Bab Szpenszer, babszagbarbár és Bagaméri-díjas fagylaltárus/

„Itt nem babra megy a játék!” /Dr. Ház, k. m. f./

„Bab helyett jobb lenne lencse?

Attól lesz pénz és szerencse?”

/M. András, a költő legállandóbb és legszerencsésebb kommentelője/

„Tótágasos térképeken

Felül van a szlovák, lenn cseh,

S felkent pap, ki pofont leken,

Szerencsés, mint pótbab lencse.

eM úrnál van nyitott ablak,

Hidegtálban lencse lehűl,

S szellőztetve van a bablak,

Aki szlovák, nem áll csehül.”

/Lencséssy Lütyő, csehszlovák csűrbab csíráztató csodacsapat csatára/

„Tisztelt Költő úr! Kiváló munka (mely mértékegysége a Watt, jele a W, a töltés mértékegysége pedig a Coulomb, jele a C, ezért ha az ember nagy mennyiségű bab töltést visz be a beleibe, akkor nagy munkát fog végezni a WC-n, ugyanis a kettő szorzata adja a CW-t, de a szorzat ugyebár kommutatív, vagyis írhatunk WC-t, de hogy a WC micsoda a fizikában, azt még Einstein sem tudta, csak én egyedül, de én meg nem árulom ám el!). És végre egy vers, kérem, aminek a szokásosnál nagyobb a csattanója, akarom mondani durranója. Ugyan a "kiváló munka" dicséret az csak az Ön per pillanatnyi képességeihez mérten értendő, melyek nem valami izmosak, mert innen azért van hová fejlődni, határ a csillagos ég. Például ha a Költő úr mégis ráfanyalodna egy nagy adag csülkös babra megspékelve azt egy még nagyobb adag csilis babbal, akkor akár lökhajtásúvá is válhatna, és amíg a NASA a második holdraszállás előkészítésével vacakol, addig Ön az első ember lehetne, aki űrhajó nélkül, csupán babhajtóművel eljut a Marsra. A bab és Ön lefőzhetetlen, akarom mondani, legyőzhetetlen páros, együtt menni fog! Így válhat valóra a Marsra magyar! (nem ám Badárék sorozatából fogja ezt megtudni, kérem, mert attól legfeljebb fogjuk a hasunkat, esetleg felfordul a gyomrunk, de attól soha nem jutunk el a Marsra, kérem!) Mert ugye, csak megy, hogy "Marsra magyar, Marsra magyar", de a legjobbak is csak hasmarsra gondolnak, a babra eddig senki nem gondolt. Költő úr, Ön megtette az első lépést ezzel a verssel, én pedig beteljesítettem küldetésem, mert eddig még senki sem fejtette ki, hogy hogyan jutunk el végre a Marsra. Most én, világelsőként megtettem. Óh, érzem, igen, érzem, hogy a marslakók lóhalálában elkezdtek magyarul tanulni. Csak arra tessék vigyázni, hogy aznap ne menjen be dolgozni, mert ettől az elegytől nem csak az éji bogár, hanem minden kollégája nekimegy a falnak (mivel kábultan nem találja a kijáratot), nagyot koppan akkor, s azután elhallgat. A pölö tejet pedig eddig nem ismertem, csak az Abaújt meg a Riskát, mert azok a legóccsóbbak a cébéába. De majd körülnézek, mert pénz beszél, kutyából meg nem lesz szalonna. Ahogy egyik jó ismerősöm, Különös Szilveszter is réges-régen megmondta: "Minden eladó. Koldusnak is jár, ami jár / Öregnek tej és kifli, gazdagnak kaviár". Mondjuk ő úgy mondta, hogy "gazdagnak Zanzibár", de az nem rímelt eléggé, ezért át kellett költenem. Még az öreg Óz is, akivel a minap találkoztam, tejen él. A madárjiesztő meg úgy megrémítette a gyáva oroszlánt, hogy az rögvest átoperáltatta magát bátor orosz lánnyá. A bádogembert pedig a keleti gonosz boszorkány bulldogemberré változtatta, mondvan, hogy aki "bá"-t mond, mondjon "bull"-t is. És ez azért is szörnyű, mert hiába boldogok a lelki szegények, ha ezek a lelki szegények engedik a bulldogembereknek hogy csülkösbabfelhőkkel elhomályosítsák a napot a Smaragdváros csodái felett. De ez most nem tartozik a szorosan a tárgyhoz. Inkább idézném másik jó ismerősőmet, Netuddki Putyukát, aki szokta volt mondani "Nem a külcsín, hanem a belbecs számít, csak ami belülről kijön, nehogy illetéktelen orrlyukakba kerüljön."” /a jó öreg Stefi bácsi, aki még mindig a legskizofrénebb kommentelő, de már javul az állapota/

„Rejtélykomment szinte tökély,

Halloween-ibb, mint a Tök Éj!

Marsra mászik felfele fán,

Éljen a javuló Stefán!”

/Hasmarsi Hubáné Hóhányó Hahaha, harcmezei hóemberevő hegyijetinő/

„Nagyon aktuális! Most ettünk chillis babot!” /H. Gábor, a költő leggrafikusabb kommentelője/

„Chillis bab az belet ajz! Old

Spice-ot fújj, de le ne rajzold!”

/F. Endre, vizuális típusú és grafikusan érzékeny költőgigász/

„Frady Endre "Babebéd" című költeménye sajnos nem más, mint egy ízlésficamos giccsparádé, ahol a költészetet lényegében bélgázokra redukálja. Ez a vers ékes példája annak, amikor valaki az irodalom helyett inkább a gasztronómiai problémákat próbálja meg szellemi szintre emelni, ám sikertelenül. A "szagorkánok" és "szégyenfoltosan sül le szem" kifejezések olyan szintű erőlködést sugallanak, mintha egy irodalmi WC-papírra vetett volna betűket. Frady költészete itt nem csupán kínos, hanem egyenesen kínzó. A NAV-os metafora egyszerre erőltetett és unalmas, hiszen az adók és a gyomorideg összekapcsolása nem újszerű, hanem inkább a szellemi restség biztos jele. A versben rejlő szójátékok pedig inkább szójátéktalanok, egy sekélyes humorpróbálkozás, ami csak a legolcsóbb nevetést próbálja kicsikarni az olvasóból. Összefoglalva, a "Babebéd" egy olyan mű, amit talán jobb lenne, ha sosem írtak volna meg. Ez az irodalmi katasztrófa semmi más, mint egy szerencsétlen próbálkozás a humorizálásra, amelyben a babot a költészet szintjére emelni vágyó Frady csúnyán elbukik. Ha ez a vers a költészet csúcsa, akkor inkább maradjunk a prózánál.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterséges intelligenciájú kritikus/

„Krisztus után 79-ben egy bőséges pompeii babébéd után befeküdtem aludni a Vezúv nevű szunnyadó vulkánba. Mikor felébredtem és körülnéztem, Pompeii már eltűnt, betakarta a … hmmm… láva. Bocsi!” /Chuck Norris/

Rántotta szonett

Ez a zsíros rántotta

Beleimet bántotta.

Azóta, hogy megettem,

Gázveszély lőn megettem.

Aki nem volt előttem,

Azt sajnos mind lelőttem,

S arra, ki gyütt mellettem,

Szájszél böfföt ellettem.

Tyúktojásgáz sugara

Kört írt magyar ugarra,

S metánosan lett e net

Ernégyzetpí-s rettenet.

Mintát haza visz maj’ orr,

Ez a kemény vis maior!

ajánlás:

Herceg, vegyi elemet

Ajánlok fel: belemet.

Nem kell gáz, mi putyini,

S megszűnik a mutyi, ni!

„Tisztelt süllyesztett szintű érettségiző! Ne tegye fel magának a ’Mit gondolt a költő?’ kérdést, és megválaszolás helyett se elemezze a verset irodalmi, biológiai, szerves kémiai és geopolitikai szempontból! A dolgozat terjedelme maximum fél oldal legyen, de ne hemzsglyen a hejesírássy hibáktoll! Ha bármi feszíti belülről, inkább magából kiírással könnyítsen magán, mert az iskola pénzügyi keretéből nem futotta se nyitható ablakokra, se egyéb szellőztető rendszerre! A dolgozatra fél órája van. Ha végzett, villámsebesen javítsa ki, osztályozza le, adja be és húzzon haza, de nagyon gyorsan, mert nincs pénzünk a nyugatra kitántorgott pedagógusainkat helyettesítő portás bácsi túlóradíjára!” /a süllyesztett szintű érettségi bizottság/

„Költő úr, ön sokszorosan elvetette a sulykot! Önnek körülbelül három kilométer átmérőjű gömbnek kellene lennie ahhoz, hogy biztosítani tudja Magyarország éves gázfelhasználását. Ehhez egy rántotta édeskevés! Illetve édesnek nem édes, de kevésnek kevés. Emellett a bél nem vegyi elem, mert Mengyelejev szerint nincs olyan, hogy bélatom.” /Dr. Tudálék Tádé, szervetlen kémikus és szerves trágya díler/

„Miért, a Rosz se vegyi elem, oszt’ mégis van olyan, hogy Roszatom! Tü durák!” /Fatal Fatalics Fataliga, fehérorosz faék festő/

„Most már értem, milyen biológiai fegyvert akar bevetni Putyin az ukránok ellen...” /M. András, a költő legállandóbb és legkémikusabb kommentelője/

„Nem, M. úr, a szovjet gáznak

Alapja a vodka gőze,

S isznak bár, ha áznak-fáznak,

Kérdés, ettől Putyin győz-e.”

/Absztinens Alajos, antialkoholista alkotóművész/

Orosz vodka ukránt támad,

Mindenki arca elsápad.

Az erdő is más azóta:

Ukrajnában sok a róka.”

/ M. András, a költő legállandóbb és legreplikásabb kommentelője/

„Látjátuk beleim szümtükhel, mik vogymuk: isȧ, gáz ës homou vogymuk.” /Agyhalotti beszéd, részlet/

„Enni vagy nem enni: az itt a kérdés. Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri bélgörcse minden nyűgét s nyilait; vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen, s bélgázt engedve véget vet neki?” /Omlett, a Dániában bűzlő valaki/

„Rettenetes! Gusztustalan! Alávaló koleszterinpropaganda! Irodalmi moslékfertő! Geopolitikailag veszélyes! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.!” /Szottyadt Szötyő, a Magyar Orosz Baráti Irodalom Legjavával Világ Élvonalára Célzó Élményanyagcsere (MOBILVÉCÉ) c. szakfolyóirat czenzorusz minimusza/

„Jaj, költő úr, maga nagyon naiv és keveri a szelet a falóval! Nem a hiánygazdaság miatt van a mutyi, hanem a mutyi miatt van a hiánygazdaság! Mutyi volt, mutyi van, mutyi lesz, míg a földön ember lesz! Mutyizni emberi dolog, de állati veszélyes, ha valaki nem ismeri azt a valakit, aki vagy valakinek a valakije, vagy ő maga a valaki! Bár elvben elég gáz, hogy akkor is mutyi van, ha van elég gáz, ám szerencsére a gáz elég és bottal üthetik a nyomát!” /Mutyi Matyi, a Magyarországra Európából Gazdagon Adagolt Multimilliárdos Uniós Tyúktojásba Invesztálást Bezsebelő Társaság (MEGAMUTYI BT) bel- és kültagja/

„Mivel földből vétettünk és visszatérünk a földbe, így teológiailag nincs különbség a földből előtörő földgáz és a földanyagú emberi testből kirobbanó bélgáz között. Áldott legyen a magasságban feltalált mélységi szellet! Együnk, hogy szeleljünk! Zaba diem! - Falj a mának!” /Igekötő Infinitívusz, a Legvégső Idők Toroskáposzta Evőinek Rétegegyháza (LITER) fogalmatlan prókátora/

„A lyukszusz ilyen költői megfogalmazásáért már irodalmi Nobel-díjat is adhatnának! ... De kinek?” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas pél-bélgáz-kutas/

„Nobel-díjat ér e jó gáz,

Ez tör abból ki, ki jógáz,

Hisz’ ép testben ép a szellet.

Ne falj rántott csirkemellet!”

/Vega-Tari János, vegetáriánus verselgető és csirkejogi ombudsman/

„Bolond lyukból bolond szusz jő!

Lyukszusz das ist Bél und szász jaaa!”

/Dieter Donnerwetter, Deutsche Demokratische Dadaistischer Demagog/

„Gázfröccstől, mi lyukat üt a kabátra,

Frady Endre hasra esik, nem hátra!”

/Hatás Hubáné Ellenhatás Eleonóra, magyarnóta szövegíró/

„Mi ez az abnormális aberráció, ez a balliberális belvárosi bérrettegés?! Ki ez a széllelbélelt szociopata?! Attól, hogy ennek a falánk szellemi falósejtnek a dögletes belét megfeküdte a túl zsírosan elkészített rántottája, még nem kéne penetránsan elgázosítania a világirodalmat! Ha én gyerekkoromban versírás címén ilyeneket eregettem volna, szegény anyám még egy hét intenzív szellőztetés után is csak az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet hadsereg kiskatonáitól kerítésszaggató házi pálinkáért cserélt varsói szerződés mintájú gázálarcában mert volna levegőt venni! Vessünk szikrát Frady Endre hátsójához, hadd eméssze meg a pokol kénköves tüze!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Itt Amerikában gyakori az UFO észlelés, ám csak arról van szó, hogy amikor szellentek, időnként szilárd rántottamaradvány is kerül a szelembe, és ezeket a hangsebesség fölött szálló tömböket szokták azonosítatlan repülő tárgyaknak nézni, pedig én pontosan be tudom azonosítani őket.” /Chuck Norris/