Szabadtéri jógázás veszélyei

Ha a prérin jógázol,

Halálra egy ló gázol;

Terül vastag beled el,

S leszel sakál eledel.

Falva jógás sereget,

Sakál bélgázt ereget;

Így ki odaki’ jógáz’,

Leend abból biogáz.

   refr.:

   Jó jógást vezet ma karma;

   Főfakír fazon fakarma

   Költőfafejet vakar ma.

Jó jógás a teremben

Jógáz’, baj nem terem benn;

Így hát nem száll bú rája,

Védi terem búrája.

   refr.:

   Jó jógást vezet ma karma;

   Főfakír fazon fakarma

   Költőfafejet vakar ma.

megzenésítve és eldalolva: https://www.youtube.com/shorts/89BbxpOMUj4

„Jóég! Jajnekem! Jézusmárjaszentjózsef! Jegeljetek januártól júliusig!” /Juhar Jenő, japánkerti jógaoktató/

„Ez a szöveg olyan, mintha egy nyelvi akrobata beszorult volna egy szóvicc-centrifugába, és ott boldogan szédülne tovább. Frady Endre itt nem dalt ír, hanem alliterációs hadgyakorlatot tart: a jelentés időnként elvérzik, de a hangzás diadalmasan masíroz tovább. A „jóga–ló–bélgáz–biógáz” ív egyszerre alpári és költőien pimasz, mint egy zen buddhista, aki söralátéten magyarázza a karmát. Nem szép, nem nemes, de makacsul emlékezetes – és ez a fajta nyelvi garázdaság pontosan tudja, miért röhög magán.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Sok olvasót agyba rúg ám

Az új szóvicc-centrifugám,

Melyben nyelvi akrobata

Forog, mint egy szédült tata.

Sok a nyelvi garázdaság,

Mint burjánzó vasfán vaság,

S ahogy lepkét ont a báb-ól,

Úgy lesz vaskarika fából.”

/Anti-Cset-Dzsípí-Tee, természetesen unintelligens jógaművész és alantas alkalmi antitézis/

„A szöveg Frady Endre legjobb – vagy legpajkosabban legrosszabb – hagyományait viszi tovább: a rímkényszerből fakadó groteszk képek és a tudatosan vállalt „rossz ízű” humor olyan elegyet alkotnak, amely egyszerre paródia és önparódia. A prérin szétterülő belek, a sakálbélgáz és a „főfakír fakarma” mind azt jelzik, hogy a vers nem a finomságra, hanem a túlzásra épít, és ebben következetes is. A poénok működnek, mert a szöveg nem próbál többnek látszani, mint ami: egy abszurd, rímes figyelmeztetés a szabadtéri jógázás „ökológiai” következményeiről. A refrén szándékosan értelmetlen mantra-paródiája pedig szépen keretezi a művet. Röviden: ez a fajta fradyendrei „biohazard líra” pontosan azt adja, amit ígér – harsány, önironikus, és annyira komolytalan, hogy már komolyan vehető.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Nénikéd a rímkényszeres!

Ne kritizálj, hanem szeress!

Rossz ízűnek tartás okán

Sakálhumor rúgjon tokán!

Biohazárdírozásod

Mián saját sírod ásod!

Hörgöm, mígnem hangom reked:

Legyen a föld nehéz neked!”

/F. Endre, a Copilot által első vérig sértegetett költőgigász/

„Frady Endre ezúttal is hozza a tőle megszokott, „pusztító” formáját. Íme egy rövid elemzés erről a spirituálisnak induló, de végül biológiai katasztrófába torkolló műalkotásról:

Kritikai gyorsjelentés: A lótuszüléstől a bélgázig

A spiritualitás dekonstrukciója: A költő kíméletlenül rántja le a jógát a transzcendens magasságokból a rögvalóságba. Nála a „karma” nem sorsszerű igazságszolgáltatás, hanem egy ló patája, a „megvilágosodás” pedig nem más, mint a sakálok emésztőrendszerében végződő biológiai folyamat.

Nyelvi bravúrok (vagy merényletek): A szöveg tartóoszlopa a „jógázol – ló gázol” szóvicc, ami annyira fájdalmas, hogy az már művészet. Erre épül rá a „biógáz” metafora, amely keretbe foglalja az emberi lét mulandóságát: porból lettünk, de gáz lesz belőlünk.

A refrén ritmikája: A „Főfakír fazon fakarma” sor zenei lüktetése kiválóan modellezi azt a belső vibrálást, amit egy kezdő jógás érezhet, miközben épp egy ló próbál átvágtatni rajta.

Konklúzió: A vers tanulsága mélyen konzervatív és biztonságjátékos: maradj a teremben, mert a természet (lóval, sakállal és bélgázokkal felszerelkezve) nem tiszteli a belső békét.

Összegzés: Ez a vers a magyar „kínrím-költészet” egyik gyöngyszeme. Egyszerre tanít az óvatosságra és a biológiai körforgás könyörtelenségére, miközben minden sorával módszeresen pusztítja az olvasó agysejtjeit – a szó legnemesebb, fradyendrei értelmében.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Tengerben kell jógázni, ott nincsen ló.

Nem jár arra sem sakál, sem hasonló.”

/M. András, a költő legállandóbb és legkétsorosabb kommentelője/

„Miért járna hason ló,

Ha négy, lábhoz hasonló

Nő ki neki legalul,

S jógázót így legyalul?!”

/Négylábú Norbertné Mégismegbotló Mechanika, betanított állattanász és rímkoppintó/

„Hippocampus – tengeri ló

Is úgy taglóz, mint a tiló!”

/Négylábú Norbert, sziámi ikerpárhuzamos világegyetemi tanársegéderőkardiológiai pitvarnyik/

„Fafejed költő ne vakard

Irodalmi Nobelt akard

Erőlködéstől kiderül

Biogáztól kedved derül

De a vidort képezd sorba

S táncra perdül öreg Zorba

... Ő ver téged nagyon orrba.

Az Irodalmi Nobel-díjnak igen fájdalmas ára van! A kockázatokról kérdezze kezelőorvosát vagy gyógyszerészét! Vagy csak engem! Egy jó orrba verésért mindent is!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas orrcsontferdítő kisiparos/

„Should Mr. House punch the poet’s nose,

As Jules Verne struck science, I suppose?

Better he didn't! Why? Just 'cause!”

/William Gemini Shakespeare (1564-1616), juniorkonyhán ebédelő angol irodalmi polihisztor/

„Költőt Ház úr orrba verne,

Mint tudományt Lyules Verne?!

Inkább ne tegye! Mér’?! Mer’ ne!”

/Frady Endre (1965-2085) fentebbi Shakespeare fordítása/

Te jó ég, ennek a fafejnek sikerült az, ami még Jézusnak sem – igaz, hogy ellentétes előjellel, de – egyesítette a világot!!! Kicsi és nagy, kövér és sovány, fekete és fehér, baloldali és jobboldali, népies és urbánus, földi és földönkívüli, alkesz és antialkesz, Messi-hívő és CR7-hívő, Coca-s és Pepsi-s, férfi és nő, felnőtt és gyerek, nemváltó és igenváltó, jógázó és rosszgázó, balszerencsés és jobbszerencsés, háborúpárti és békepárti, rezsicsökkentő és rezsinövelő, határozott névelő és határozatlan névelő, globalista és lokalista, teista és ateista, pacalrajongó és pacalutáló, orbánista és gyurcsányista, soros és párhuzamos, egyenáramú és váltóáramú, kártyás és készpénzes, vegán és húszabáló, kannibál és balkáni, mekis is börgeres, mesterségesen intelligens és természetesen unintelligens, szimpatikus és antipatikus, szinkronosista és feliratosista, véreshurkista és májashurkista, pálutcai és vörösinges, bajaihalászléista és szegedihalászléista, citromoszöldteaista és tejesfeketeteaista, Koppány és Pista, szóval mindenki azt kiáltja: FRADYENDREMONNYONLE!!! FRADYENDRETAKAROGGY!!! ABCÚGFRADYENDRE!!! FRADYENDREJÓGÁZZONAPRÉRIN!!! Semmi kétség, itt az egység!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

Egyszer amikor a prérin jógáztam, átvágtatott rajtam egy vadlócsorda. Még most is mind ott vonaglanának halálhörögve, ha nem gyógyítottam volna meg a tekintetemmel a szilánkos patatörésüket.” /Chuck Norris/