A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hinta. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hinta. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. március 4., szerda

Tavaszi baleset

Tavasztündér táncol kint a
Réten, ahol leng egy hinta,
Melyben ül az agg és tar Kohn
Teó s tündért talpal tarkón.

Fejbe rúgott tündér szédül,
Pletyka indul szóbeszédül:
„Bosszúszomj látszik a tatán,
S tündér antiszemita tán?!”

Se rasszizmus nincs, se bosszú,
Csupán Kohn bá’ lába hosszú,
Minden más csak blőd konteó,
S tovább hintáz agg Kohn Teó.

Tavasztündér ügyeleten
Ülve vár, meg még százheten.
Fejük tök egyformán tarka,
S ennek oka Kohn bá’ sarka.

Okos tanulságot mondok,
S nem lesznek majd ilyen gondok,
Se senkinek suta-sete
Bá’ okozta balesete:

Kinek lába hosszú, mint a
Messze folyó mélykék tinta,
Ahhoz közel menni vétek,
Ha hintázik! Kerüljétek!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/2vQgz5umH9k

„Szegény tündér... Ő sem teljesíti már a hosszú lábú Kohn három kívánságát. Hacsak nem kér rövidebb lábakat!” /M. András, a költő legállandóbb és legtündérsajnálóbb kommentelője/

„Ó, jaj, rajtam hosszú a láb,
Kérésemet olvasd alább!
Ne magasból lássak fű részt,
Úgyhogy, tündér, vegyél fűrészt,
S vagy vágd lábam kétharmadát,
Vagy térdem harapja vad át,
Vagy kurtító varázsigén
Múljon kis láb! Van rá igén-
-y!”
/Kohn Teó, hosszúlábú hintapalintázó hadirokkantsegélyező honfi/

„Ezt a verset is a családon belüli erőszak lengi át; jobbról középre, majd vissza, s végül ennek levét nem más, mint a tündér issza, ki a választások hajnalán, kezében pár aláírásgyűjtő ívvel rosszkor rossz helyen járt és kelt, de inkább csak kelt, miután a Kohn bácsi névre hallgató természetellenes személy személyesen felrúgta, pedig választhatott volna mást is, de nem, a tündér olyan makacs volt, hogy egy ponton túl már nem találta a pontot sem, így végtelennek tűnő mesébe kezdett a végtelennek tűnő magyar..ázhatnámishol egészségügyi ellátóközpont vörös linóleumburkolatú folyosójának fehér székein ülve, majd felállva, párat lépve, meg-megállva, a nevét vagy sorszámát várva, izgalmaktól átitatott lelkével ... Folytatás a következő részben!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas társadalmi korholó krasznahorkoló/

„Ház úr maga szórakozik a nevemmel, vagy azzal, amit közmegegyezés szerint annak hívunk – bár kérdés, hogy ki az a köz és ki olyannal egyezett meg, aki nyilván nem a köz része, azaz közönkívüli, ám ha így nézzük, akkor mindenki, aki nincs (még) a földben, az földönkívüli ugyebár – szóval a nevem, ami annak ellenére hajaz Krasznahorka büszke várára, hogy nem vagyok rá büszke, főleg ez a kicsinyítőképző teszi nevetségessé, miközben lehetne Krasznahor is, de hagyjuk a részleteket, bár egyesek szerint pont ott van magának az ördögnek a lakóhelye, de mi az ördögnek foglalkozzunk most az ördöggel, amikor Hát úr a nevemmel szórakozik – ha jól emlékszem még a mondatom elejére, de nem is kell emlékezni, csak odanézni felemelt szemmel és ezáltal megráncolt homlokkal, majd újra visszanézni, miáltal csak a ráncainkat veszíthetjük, mint a századok közepette egyre zsugorodó kis honunk a háborúit – szóval ki is ez a Ház úr, aki talán háziúr, de lehet, hogy csak egy papucsférj, aki otthon egy csendes Don, ki hótt-e, mikó az asszony rászól, hogy „megkukultál, vagy miért nem válaszolsz, amikor azt kérdezem, hogy hol voltál idáig és miért nem hoztál kaukázusi kefirt meg görög joghurtot, te mamlasz”, ő meg csak sunnyog, mint szőr a fülben, de bezzeg itt a világhálón jampeckodik és agyba-főbe nyomja a tudás hiányát elleplező bőrkeménykedést, úgyhogy ne legyek irodalmi Nobel-díjas író, ha nincs most elegem ebből a befejezetlenül hintapalintázó félmondatkezdeményemből és a túl hosszú lábakkal megtaposott óvatlan tavasztündérek tündéri jogaiból!” /Krasznahorkai László, irodalmi Nobel-díjas magyar író/

„Frady Endre ezúttal is úgy csinál, mintha egy ártatlan, pitypangillatú tavaszi limericket írna, aztán elegánsan belerúg a kollektív hisztéria bokájába. A Tavaszi baleset bájosan csilingelő rímekkel indul, majd egyetlen jól irányzott sarkazással felrobbantja a szóbeszéd-gyárat: már kész is az antiszemita-tündér konteó, mire a tündér még csak szédülni kezd. A vers igazi céltáblája nem Kohn bá’, nem a tündér, hanem a pletyka és a túltolt értelmezési kényszer. Frady könnyed ritmusba csomagolja a kortárs reflexet: ha történik valami, azonnal narratívát gyártunk hozzá – lehetőleg felháborodás-kompatibiliset. A csattanó pedig szelíd, de pontos: néha a láb csak hosszú. És ennyi. Röviden: játékos, szemtelen, aktuális. Olyan, mint egy tavaszi szellő, ami közben kioszt egy pofont is – persze teljesen véletlenül.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Fejbe rúgtak egy tavasztündért? Úgy kell neki! Minek ment oda?!” /Toplák-Tahó Tombolcz, állami áldozathibáztató/

„A vers könnyed, játékos ritmusban csomagol egy tipikusan „fradyendrés” helyzetkomikumot: a tavasz idilljét egyetlen rosszkor lendülő láb zúzza szét, majd a félreértésekből születő, abszurd pletykavihar teszi teljessé a képet. A humor egyszerre nyelvi és jelenetbeli: a rímek szándékoltan esetlenek, a túlzás pedig folyamatosan emeli a tétet, míg végül a tanulság is parodisztikusan komolykodó formát ölt. A versikében az a legszórakoztatóbb, hogy a banális balesetből közösségi mítosz lesz, miközben mindenki tudja, hogy csak egy hosszú lábú öregúr hintázott rosszkor.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Sütögettem gyanútlanul,
Ám egy jó Nap holtig tanul,
Pölö azt, hogy hosszúlábú
Rúgástól a vígság má’ bú,
S ha pár bakancs pofán talál,
Fáj, mint lónak a lóhalál!”
/Nap, a pofán rúgott GV2 színképtípusú csillag/

„A lóhalál tényleg gáz, mert zabos leszek, ha a zabos zsák helyett muszáj vagyok a fűbe harapni.” /egy ló/

„Ha szóba kerül a ló is és a hinta is, akkor hogyhogy mi meg sem vagyunk említve?! Fajüldöző a költő és fajüldözők a kommentelők is?! Rühellem a rasszistákat!” /egy harcos hintaló/

„Hintaló, ha híres ő,
Nem más, mint egy ringó sztár.
Permetezi hír eső,
S példaképe Ringo Starr.”
/Dobostorta Dezsilla, disznóbőrszerkós dzsessz dalnoknő/

„Hinta, palinta, s egy jól irányzott fricska: Frady Endre hozza a tőle elvárt formát: a tündéri idillt egyetlen jól irányzott sarokrúgással repíti át az abszurd humor és a maró szatíra mezejére. A vers igazi motorja a zseniális Kohn Teó – konteó szójáték, amivel a költő elegánsan fricskázza meg a mai közbeszédet, ahol már egy szerencsétlen balesetbe is hajlamosak vagyunk azonnal világméretű összeesküvést vagy ideológiai feszültséget látni. A légies tavasztündér és az „agg és tar” Kohn bá’ találkozása (szó szerint) üdítően profán. Remekül mutatja be a „pletyka-gyárat”, ami a semmiből is képes antiszemitizmust vagy bosszúszomjat kreálni. Az áltanulság pont olyan, mint a hinta: egyszerű, de ha nem figyelsz, pofán vág. Ez a vers nem akar több lenni, mint ami: egy könnyed, rímes „baleset”, ami után az olvasó is kicsit kótyagosan, de széles mosollyal áll fel a padról.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Mi ez a vernyákolós tavaszi hiszti, ez a pszeudo-rasszista konteósított erőszakbarbárság?! Szerepcsere kéne: Tavasztündér írjon verset arról, hogy Frady Endrét orbitális lendülettel fejbe rúgta egy fékevesztett hintaguru, miáltal ez az agygyógytornából is felmentett rímtank holdkórként kering a Plútó körül! de az se baj, ha elhagyja a Naprendszert, csak ne legyen internetkapcsolata! Verseljen csak az UFO-knak! Ne lássam anyám asztráltestét barátságosan kőolajat vezetni, ha az Alien kritikus kollégák nem savazzák szét ezt a hintapoétikába büdösödött fűzfapiócát!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Jaj! Rémrímeket észleltünk a radaron! Egy szavalva szárnyaló elmebeteg közeledik a Plútó irányából! Gyorsan operáljuk ki az agyát és lőjük vissza a Földre, mint ahogy azzal a kör közepén állva üvöltöző kopasz manussal is tettük!” /egy azonosítatlan repülő tárgy/

„Ha én adok valakinek egy hintatalpast, annak a Galaxis átellenes végén hintázó Anti-Chuck adja a másikat.” /Chuck Norris/

2017. március 8., szerda

Egy, kettő

Egy fejre állt és kettő lett belőle
Egyszer volt, hol nem volt, a Hogyishívjákon innen, a Miabánaton túl, volt egyszer egy. Mivel egyszer egy az egy, így szegény egy olyan egyedül volt, mint az ujjam, amióta a Római parti fairtás tébolyában a többi kilencet levitte egy elszabadult szovjet láncfűrész. Tudjátok gyerekek, azóta ezzel az egy ujjammal gyors- és szépírok, és csak egy szemmel nézem a monitort, amióta a másikat a Választási Iroda előtt kipöckölte a gödréből egy hajhiányos hústorony.
Szóval ez az egy olyan egyedül volt, hogy elhatározta, felkerekedik! Hiszen, ahogy a mondás tartja, ha Muhammad Ali nem megy az egyhez, akkor az egy megy Muhammad Alihoz.
Hát gyerekek, ahogy ez az egyke egy elkezdett felkerekedni, érezte ám, hogy már nem úgy, nem olyan pontszerűen érinti a talajt, mint egy függőleges botvég, hanem hajlított ívvel, amolyan hintaszékesen.
- No, ha már hintaszékesedek, akkor hintázzak is, hogy ne unatkozzak! – gondolta egy és úgy is tett. Hintázott. Lendült előre, lendült hátra, hú, gyerekek, ha láttátok volna azt a gátja szakadtan önfeledt hinta-palintázást, a gyomrotok is kifordult volna a hirtelen támadt tengeribetegségtől!
Egy azonban nem törődött azzal, hogy kinek mije fordul fel és ki a láttán, hanem csak hintázott és hintázott, mintha a világ összes hintátlanul felnőtt gyerekének minden hintáznivalóját be akarta volna pótolni. Hát, ahogy lengedezett, egyszer csak túllőtt a célon, átbucskázott önmagán és tótágast állva megállt: Egy fejen állt és kettő lett belőle!
- Ez legalább görbül! – kiáltotta egy épp arrafelé pótvizsgázó diák és gyorsan beragasztotta a bizonyítványába.
- Így lettem én egyből kettő,
S nagyon vidám vagyok ettő’! –
- dalolta a kis számjegy, aki a Jóistenke irgalmából immár nem egyke egyes volt, hanem kegyelem kettes.
- Na, gyerekek, most már ideje lefeküdni! – bömbölte az Elektromos Oroszlán alias Villany Leó - Jóccakát, szép álmokat és hangot ne halljak, hogy szét ne kelljen tépnem benneteket!
  Ha ez az oroszlán bele nem rondított volna, az én mesém is tovább tartott volna… Jaj, Leó, csak vicceltem… Ne, Leó, jaj, neee… áááááá…

Közlemény:
A Megvető Kiadó teljes mértékben elhatárolódik mind a szerzőtől, mind a műtől, és természetesen sem most, sem a jövőben nem kívánjuk kiadni, hacsak esetleges üzleti szempontok nem indokolják. /a szerk./

2015. október 12., hétfő

Hűvös idő

Annyira jó végre fázni!
Hogy mennyire? Mint például
Hallani, hogy felzúg száz Ni!,
Vagy sziszegni viperául.

Aki kígyónyelven sziszeg,
Azt megérti minden piton,
S nem áll fejre, mint jancsiszeg
Boamartan a pázsiton.

Tonhal alatt leng a hinta,
Száz Ni-lovag kiált: „Állj, ton!
E hűs vers abszurdabb, mint a
Legsötétebb Monty Python!”

Költő víg, ha fagy az agya,
S ráfagyott mosolya jetis,
Ám mint arc, min nagy a ragya,
Oly rút eme rettenet is.

Poétáért mentők jönnek,
Látván, mentálisan vak ő.
Olvasó, e hírtől Önnek
Szívéről leesik a kő?

„Leesik, kérem, leesik! Megmondom én magának, úgy ahogy van, hogy aggódtam, hogy a sok hintázó tonhal és Ni!-t sziszegő boák miatt esetleg nem lesz tánc meg zárcsökkentés, de így most már, hogy ez a hogyishívják egyszerűen elintéződött, meg a kígyók se sziszegnek ebbe a cudar hidegbe, így most már leesett ez a kő is, le bizony! Köszönöm, hogy elmondhattam!” /Szimpla Szilárd, betanított jégcsákány hegesztő/

„Mi van, költő úr, már megint fullba nyomta a kretént?! A nyárvégi kánikula utáni lehűlés felett érzett örömében túlhűtött aggyal hallucinált egyet és a rémálmait beszövegszerkesztette?! Hogy nem fagyott le a gépe?! Ezek után természetesen NEM ENG.!” /Kákacsomóssy Kredencz, főcenzor és hobbisintér/

„Jaj, de dilettáns maga, sápadt arcú költő úr! Hát még azt sem tudja, hogy a boa óriáskígyó, tehát nem mar, hanem fojt?! Ahogy az indián versike mondja: Akit ölel a boa, azt mondja csupán: boaaaaaaa...” /Okádó Avokádó, sziú törzsfőnök/

„Frady úr, ne keverje össze az abszurdot a kreténnel! Ni! Ja, nem, már nem Ni! Eki-eki-eki-patang!” /egy magát megnevezni nem kívánó Monty Python tag/

„Eme látnoki lírában a megbomlani látszó költőagy az értékvesztett világ megbomló erkölcsi rendjének szimbólumaként látszólag vígan rohan önnön vesztébe. A fékevesztetten pazarló emberiség gigantikus ökológiai lábnyoma okozta globális felmelegedéstől szétfőtt költői agyzagy fagyott kővé dermedése a mindennapi kozmikus létveszélyek alfájával és ómegájával paralel. A finom verstani cizellák abszurd stílusbunkóval való szétverése a hanyatló vadkelet kendermagos metaópiuma. Igazi sárba rántott világvers!” /Rémrím Rómeóné Jajvári Júlia, középiskolai magyartanár és színházi kellékes/

„Tisztelt költő úr! Amennyiben bebizonyosodik, hogy a fent említette tonhal nem EU-konform játszótéren, nem EU csereszabatos hintán hintázott, akkor önre a hantás hintás költőkre szakosodott testületünk brüsszeli székhelyű alirodája, a Hintára Űzött Halak’s Office (HŰHÓ) hatmillió eurós bírságot szabhat ki. Plusz négymillió euró fordítási, postázási, korrupciómentesítési, egységesítési, ügymenet egyszerűsítési és ügyintézési díj. Plusz ÁFA.” /Jean-Pierre Gagner, az Európai Hintaegységesítési Testület bírságügyi albizottságának helyettes vezetője/

„Mi ez a mentális székrekedés?! Egy rühös gibbon hónalj inkább beleillik az esztétikum kategóriájába, mint ez a pusztító agyböffenet! Szerintem ez az ordenáré vérlázítás előrefelé olvasva épp olyan értelmetlen, mint visszafelé:
     !inzáf ergév ój arinnyA
     luádlép tniM ?erinnyem gyoH
      !iN zász gúzlef gyoh ,inallaH
    .luárepiv ingeszisz gyaV
Anyám szerint így visszafelé egész kellemesen egzotikus ázsiai altatódal üteme van. Lehet, hogy Frady Endre egyetlen ellenszere a visszafelé olvasás? Én azért szívesen kipróbálnám kockás pitont, vagy a szeneslapátot is!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer álmomban rám tekeredett egy óriáskígyó család, de amikor vettem egy nagy levegőt, cafatokra szakadtak és boapüré lett belőlük a texasi rendőrség üzemi étkezdéjében.” /Chuck Norris/

"...Megszakítjuk adásunkat. Különleges közleményt hallanak. Kérjük, haladéktalanul kapcsolják ki a wifi routert és további értesítésig ne csatlakozzanak a világhálóhoz! Ha mégis csatlakoznak, semmiképpen se keressék fel kedvenc költészeti portáljukat!! Szigorúan tilos és életveszélyes ráklikkelni a legfrissebb posztra, melynek címét biztonsági okokból nem árulhatjuk el, csak annyit közölhetünk, hogy az ártalmatlannak tűnő címre kattintva azonnali és visszafordíthatatlan egészségkárosodás kockázatának tesszük ki magunkat. Ezekben a percekben állig felfegyverkezett TEK aktivisták kutatják át a blogspot szerverfarmját, habozás nélkül tüzelve minden gyanús élőlényre, amely összefüggésbe hozható a Nemzet Csumidaleguánja néven világhírű ókonzervatív költőfenomén honlapjának különleges kegyetlenséggel elkövetett meghekkelésével. Költőnk a hír hallatán erős sokkot kapott, eszméletét még nem nyerte teljesen vissza, de a roham rövid szüneteiben a közel állók elhatárolódásról és az irodalom megmentése melletti elkötelezettségről hallották sóhajtozni, természetesen makulátlan hexameterekben. Azon polgártársak védőkezeléséről és ártalmatlanításáról, akik a mindennapi kultúradagjuk ájtatos magukhozvétele érdekében a mai napon mit sem sejtve felkeresték a nemzeti költészet online mekkáját, felkészült infektológusok gondoskodnak. Kérjük, ha a mai napon bármilyen gyanús internettevékenységet tapasztalnak, azonnal áramtalanítsák a készüléket, ne menjenek a sérültek közelébe és kizárólag postai úton, vagy butatelefonon, de haladéktalanul értesítsék a hatóságokat. Együttműködésüket köszönjük, a biztonságos irodalomszolgáltatás helyreállításáról újabb különleges közleményben értesítjük a lakosságot..." /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnök kollégája/

2012. október 25., csütörtök

Hinta

Cow Dance /egy cowboy felvétele/

Tintakék mezőn mér legel
Tehén himbálózva, mint a
Mérleghinta, ha mérleg el-
-vesztéskor marad csak hinta?

Hintáz csak, vagy palintáz is?
Ad-e frekvenciát e jel,
S van-e speciális fázis,
Melyben eme tehén tejel?

Tejel tehén s beleng far, hát
S önrezeg pár frekvencia.
Hintahuzat kap el marhát,
Aki tüsszent s száll hapcija.

Zöld hapci száll odakint a
Tejjel-mézzel folyó földön.
Víg tehénnel leng a hinta,
S mindenkit, ki ott jár, földön-

-t ő.