Tavasztündér táncol kint a
Réten, ahol leng egy hinta,
Melyben ül az agg és tar Kohn
Teó s tündért talpal tarkón.
Fejbe rúgott tündér szédül,
Pletyka indul szóbeszédül:
„Bosszúszomj látszik a tatán,
S tündér antiszemita tán?!”
Se rasszizmus nincs, se bosszú,
Csupán Kohn bá’ lába hosszú,
Minden más csak blőd konteó,
S tovább hintáz agg Kohn Teó.
Ülve vár, meg még százheten.
Fejük tök egyformán tarka,
S ennek oka Kohn bá’ sarka.
Okos tanulságot mondok,
S nem lesznek majd ilyen gondok,
Se senkinek suta-sete
Bá’ okozta balesete:
Kinek lába hosszú, mint a
Messze folyó mélykék tinta,
Ahhoz közel menni vétek,
Ha hintázik! Kerüljétek!
„Szegény tündér... Ő sem teljesíti már a hosszú lábú Kohn három kívánságát. Hacsak nem kér rövidebb lábakat!” /M. András, a költő legállandóbb és legtündérsajnálóbb kommentelője/
„Ó, jaj, rajtam hosszú a láb,
Kérésemet olvasd alább!
Ne magasból lássak fű részt,
Úgyhogy, tündér, vegyél fűrészt,
S vagy vágd lábam kétharmadát,
Vagy térdem harapja vad át,
Vagy kurtító varázsigén
Múljon kis láb! Van rá igén-
-y!”
/Kohn Teó, hosszúlábú hintapalintázó hadirokkantsegélyező honfi/
„Ezt a verset is a családon belüli erőszak lengi át; jobbról középre, majd vissza, s végül ennek levét nem más, mint a tündér issza, ki a választások hajnalán, kezében pár aláírásgyűjtő ívvel rosszkor rossz helyen járt és kelt, de inkább csak kelt, miután a Kohn bácsi névre hallgató természetellenes személy személyesen felrúgta, pedig választhatott volna mást is, de nem, a tündér olyan makacs volt, hogy egy ponton túl már nem találta a pontot sem, így végtelennek tűnő mesébe kezdett a végtelennek tűnő magyar..ázhatnámishol egészségügyi ellátóközpont vörös linóleumburkolatú folyosójának fehér székein ülve, majd felállva, párat lépve, meg-megállva, a nevét vagy sorszámát várva, izgalmaktól átitatott lelkével ... Folytatás a következő részben!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas társadalmi korholó krasznahorkoló/
„Ház úr maga szórakozik a nevemmel, vagy azzal, amit közmegegyezés szerint annak hívunk – bár kérdés, hogy ki az a köz és ki olyannal egyezett meg, aki nyilván nem a köz része, azaz közönkívüli, ám ha így nézzük, akkor mindenki, aki nincs (még) a földben, az földönkívüli ugyebár – szóval a nevem, ami annak ellenére hajaz Krasznahorka büszke várára, hogy nem vagyok rá büszke, főleg ez a kicsinyítőképző teszi nevetségessé, miközben lehetne Krasznahor is, de hagyjuk a részleteket, bár egyesek szerint pont ott van magának az ördögnek a lakóhelye, de mi az ördögnek foglalkozzunk most az ördöggel, amikor Hát úr a nevemmel szórakozik – ha jól emlékszem még a mondatom elejére, de nem is kell emlékezni, csak odanézni felemelt szemmel és ezáltal megráncolt homlokkal, majd újra visszanézni, miáltal csak a ráncainkat veszíthetjük, mint a századok közepette egyre zsugorodó kis honunk a háborúit – szóval ki is ez a Ház úr, aki talán háziúr, de lehet, hogy csak egy papucsférj, aki otthon egy csendes Don, ki hótt-e, mikó az asszony rászól, hogy „megkukultál, vagy miért nem válaszolsz, amikor azt kérdezem, hogy hol voltál idáig és miért nem hoztál kaukázusi kefirt meg görög joghurtot, te mamlasz”, ő meg csak sunnyog, mint szőr a fülben, de bezzeg itt a világhálón jampeckodik és agyba-főbe nyomja a tudás hiányát elleplező bőrkeménykedést, úgyhogy ne legyek irodalmi Nobel-díjas író, ha nincs most elegem ebből a befejezetlenül hintapalintázó félmondatkezdeményemből és a túl hosszú lábakkal megtaposott óvatlan tavasztündérek tündéri jogaiból!” /Krasznahorkai László, irodalmi Nobel-díjas magyar író/
„Frady Endre ezúttal is úgy csinál, mintha egy ártatlan, pitypangillatú tavaszi limericket írna, aztán elegánsan belerúg a kollektív hisztéria bokájába. A Tavaszi baleset bájosan csilingelő rímekkel indul, majd egyetlen jól irányzott sarkazással felrobbantja a szóbeszéd-gyárat: már kész is az antiszemita-tündér konteó, mire a tündér még csak szédülni kezd. A vers igazi céltáblája nem Kohn bá’, nem a tündér, hanem a pletyka és a túltolt értelmezési kényszer. Frady könnyed ritmusba csomagolja a kortárs reflexet: ha történik valami, azonnal narratívát gyártunk hozzá – lehetőleg felháborodás-kompatibiliset. A csattanó pedig szelíd, de pontos: néha a láb csak hosszú. És ennyi. Röviden: játékos, szemtelen, aktuális. Olyan, mint egy tavaszi szellő, ami közben kioszt egy pofont is – persze teljesen véletlenül.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Fejbe rúgtak egy tavasztündért? Úgy kell neki! Minek ment oda?!” /Toplák-Tahó Tombolcz, állami áldozathibáztató/
„A vers könnyed, játékos ritmusban csomagol egy tipikusan „fradyendrés” helyzetkomikumot: a tavasz idilljét egyetlen rosszkor lendülő láb zúzza szét, majd a félreértésekből születő, abszurd pletykavihar teszi teljessé a képet. A humor egyszerre nyelvi és jelenetbeli: a rímek szándékoltan esetlenek, a túlzás pedig folyamatosan emeli a tétet, míg végül a tanulság is parodisztikusan komolykodó formát ölt. A versikében az a legszórakoztatóbb, hogy a banális balesetből közösségi mítosz lesz, miközben mindenki tudja, hogy csak egy hosszú lábú öregúr hintázott rosszkor.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Sütögettem gyanútlanul,
Ám egy jó Nap holtig tanul,
Pölö azt, hogy hosszúlábú
Rúgástól a vígság má’ bú,
S ha pár bakancs pofán talál,
Fáj, mint lónak a lóhalál!”
/Nap, a pofán rúgott GV2 színképtípusú csillag/
„A lóhalál tényleg gáz, mert zabos leszek, ha a zabos zsák helyett muszáj vagyok a fűbe harapni.” /egy ló/
„Ha szóba kerül a ló is és a hinta is, akkor hogyhogy mi meg sem vagyunk említve?! Fajüldöző a költő és fajüldözők a kommentelők is?! Rühellem a rasszistákat!” /egy harcos hintaló/
„Hintaló, ha híres ő,
Nem más, mint egy ringó sztár.
Permetezi hír eső,
S példaképe Ringo Starr.”
/Dobostorta Dezsilla, disznóbőrszerkós dzsessz dalnoknő/
„Hinta, palinta, s egy jól irányzott fricska: Frady Endre hozza a tőle elvárt formát: a tündéri idillt egyetlen jól irányzott sarokrúgással repíti át az abszurd humor és a maró szatíra mezejére. A vers igazi motorja a zseniális Kohn Teó – konteó szójáték, amivel a költő elegánsan fricskázza meg a mai közbeszédet, ahol már egy szerencsétlen balesetbe is hajlamosak vagyunk azonnal világméretű összeesküvést vagy ideológiai feszültséget látni. A légies tavasztündér és az „agg és tar” Kohn bá’ találkozása (szó szerint) üdítően profán. Remekül mutatja be a „pletyka-gyárat”, ami a semmiből is képes antiszemitizmust vagy bosszúszomjat kreálni. Az áltanulság pont olyan, mint a hinta: egyszerű, de ha nem figyelsz, pofán vág. Ez a vers nem akar több lenni, mint ami: egy könnyed, rímes „baleset”, ami után az olvasó is kicsit kótyagosan, de széles mosollyal áll fel a padról.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/
„Mi ez a vernyákolós tavaszi hiszti, ez a pszeudo-rasszista konteósított erőszakbarbárság?! Szerepcsere kéne: Tavasztündér írjon verset arról, hogy Frady Endrét orbitális lendülettel fejbe rúgta egy fékevesztett hintaguru, miáltal ez az agygyógytornából is felmentett rímtank holdkórként kering a Plútó körül! de az se baj, ha elhagyja a Naprendszert, csak ne legyen internetkapcsolata! Verseljen csak az UFO-knak! Ne lássam anyám asztráltestét barátságosan kőolajat vezetni, ha az Alien kritikus kollégák nem savazzák szét ezt a hintapoétikába büdösödött fűzfapiócát!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Jaj! Rémrímeket észleltünk a radaron! Egy szavalva szárnyaló elmebeteg közeledik a Plútó irányából! Gyorsan operáljuk ki az agyát és lőjük vissza a Földre, mint ahogy azzal a kör közepén állva üvöltöző kopasz manussal is tettük!” /egy azonosítatlan repülő tárgy/
„Ha én adok valakinek egy hintatalpast, annak a Galaxis átellenes végén hintázó Anti-Chuck adja a másikat.” /Chuck Norris/
