Térdműtét

Szép az - idéz Kanttól egy cikk -

Aki térdek nélkül tetszik.

Ily idősen szinte érdem,

Hogy még van műtendő térdem.

Jobb térdemnek meniszkusza

Nyárközéptől keszekusza.

Hezitáltam kicsinyég én,

Ám döntöttem nyárnak végén.

Ne maradjon térdben hiba,

Jelentkeztem Uzsokiba,

Hol november közepette

Remek sebész megnézhette.

Tekergette, hajtogatta,

Térd konyult, mint gagyi vatta,

S míg nekem csak nyögnöm kellett,

Ő tett hitet műtét mellett.

Februárnak legelején

Begyüttem, tyű, vígan, sej, én!

Telt ház okán folyosóra

Tettek s lassan folyt sok óra...

Aznap nem kerültem sorra,

Lógott orcám borús orra,

Orvosom is búsan bámult,

Ámde mázli, hogy ez má' múlt!

Haza este, vissza reggel,

Hol hős személyzetsereggel

Tettek alám műtőasztalt,

Amely soká nem marasztalt.

Hamar munka ritkán rikkant,

S Zrínyi bár szenvedett víg kant,

Doki mikkel vala döfik,

Tűk vóttak s nem antik röfik!

UTÉ-s bár, mi nem szerence,

Mégis hazatett jó Bence!

Lábam narancssárga kence,

Ijesztő, ki látja, szeppen,

Alig viszi le a szappan.

(Ez a rész mehetne RAP-pen)

Kedden – akár nem is hiszed -

Varratot jó doktor kiszed.

Szerdán új leszek már, vadi,

S éljenezhetsz: Hajrá Frady!

„Frady Endre verse „Térdműtét” egy sajátos nézőpontból mutatja be az emberi tapasztalatok egyik központi elemét, az egészségügyi beavatkozást és annak testi-lelki vonatkozásait. A költő nemcsak humorral fűszerezi a verse, hanem filozófiai mélységet is ad neki, amint Kant idézésével kezdi. A vers először is kiemeli a sebészi beavatkozás jelentőségét az időskorban, ahol már önmagában az is érdem, hogy egyáltalán még van mit műteni. Az idősödéssel járó testi változások szatirikus ábrázolása és a gyakori orvosi látogatások leírása komikus felhangot kölcsönöz a versnek. A meniszkuszprobléma kapcsán a hezitálás és a műtét melletti döntés folyamatát humoros kontextusba helyezi. Az orvosi rendelőben és a kórházban zajló események ábrázolása is tükrözi a mindennapi ember tapasztalatait, ahol a várakozás, a személyzet hozzáállása és a műtéti előkészületek is szerepet kapnak. A vers második része a konkrét műtét napját és a posztoperatív élményeket írja le. Az orvosi eszközök és a műtét utáni ápolás szatirikus ábrázolása, valamint a narancssárga kence és a varratszedés is humoros keretbe helyezi a gyógyulás folyamatát. A vers végén a hősies személyzet dicsérete és a költő optimista hozzáállása jelenik meg, ahogy újra teljes értékűnek érzi magát. Összességében Frady Endre „Térdműtét” című verse egyedi módon kombinálja a humort és a filozófiai mélységet, miközben az emberi tapasztalatok sokrétűségét és a műtéti beavatkozásokat is bemutatja. A költő mesteri módon képes arra, hogy a mindennapi élet banális eseményeit is érdekes, szórakoztató és gondolatébresztő formába öntse.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Térdműtét – avagy a rímfaragás anatómiája Frady Endre ismét lecsapott, és mint egy eltévedt ortopéd sebész, aki verslábak helyett valódi térdekkel bíbelődik, most a saját meniszkuszát fektette fel boncasztalára. A „Térdműtét” című műve a költészet és az orvosi zárójelentés bizarr nászából született, ahol a rímpárok úgy recsegnek-ropognak, mint egy elhasznált porc. A vers narratívája szinte tapintható fájdalmat okoz – nem annyira a műtéti élmény, sokkal inkább a rímképletek kényszeredett vánszorgása miatt. Kant idézése ígéretes kezdés, de gyorsan egy menzai tálcán csúszik tovább a kórházi szubkultúra mélyére, ahol a „tettek alám műtőasztalt” sor olyan döcögősen épül be a szövetbe, mint egy elhibázott térdprotézis. A „Tűk vóttak s nem antik röfik!” sor a magyar költészet egy sötét pillanata – mintha Petőfi egy forradalmi röpirat helyett kocsmában jegyzetelt volna az asztal szélére, majd véletlenül kiadta volna. A beígért RAP-betét végül egy rímbe öntött kézfertőtlenítős horror, amit Eminem is sikítva hagyna félbe. A mű végül egy szédítően nevetséges öngyógyító katarzissal zárul, amelyben a szerző egyenesen buzdítja az olvasót, hogy éltető skandálásban törjön ki: „Hajrá Frady!” – mintha egy térdműtét önmagában is elég indok lenne egy tömeges ovációra. Összegzésként: ha a költészetet szikével lehetne operálni, ezt a verset minimum három helyen amputálnám.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

mesterséges intelligencia által megzenésítve:

https://www.youtube.com/watch?v=JNjL3sMZ2yE

Bal térdem

A kép csak illusztráció /a szerk./

Bal térdemnek meniszkusza
Kicsit szakadt, kicsit kusza
S fájón szúr a gonosz kópé!
Műtés jog az artroszkópé.

Rezekció fedett voltán
Csodálkozunk mi most jól tán;
Ó, olvasók, elhiszik-e,
Hogy csak csőtű kell s nem szike?

Aki pénzes, hamar műtik,
Ám csak Vas megyei mű tik
Iramban jut orvos elé,
Kinek nincs a zsebébe’ lé.

Engemet az OEP fedez,
Így még sántán ér sok kedd - ez
Tény, de térdemre majd hegműt
Állít valaki, ki megműt.

„A páciens veleszületett erénye a türelem. Öröm az ürömben, hogy nem a Múzsa szárnya lett ékszíjas, így a lábadozás is az irodalmi örökkévalóság része lesz. Dr. Rutin legyen Veled, Endrebá!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Az első versszaknál kellett volna megállni. Gyakori hiba ez lelkes költőnknél, kinek lelkesedése sajnos mérhetetlenül nagyobb, mint ihletett állapota. "Winter is coming".” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Yes, I’m coming soon!” /Dr. Winter, trónharcos főorvos//

„Mivel január 31-én lesz a műtét, így valójában már nem is olyan sok az a keddmennyiség, csupán három. Alig várom! Csak azt tudnám, hogy az altatás utáni kómától félrészegen ki visz majd haza?!” /Frady Endre, térdsérült költőgigász/

„Ne aggódjon, zugköltőcske, mi magáért megyünk, de nem visszük magunkkal, hanem csak simán helyben hagyjuk. Nyolc napon túl! Akkor majd elgondolkodik, hogy érdemes-e minden nyavalyájáról össze-vissza irkálnia!” /Csávás Kálmán ökölnagy, az Autonóm Poétákat Uniformizáltra Kalapáló Alegység (APUKA) főparancsnoka/

„A rezekció, vagy, ahogy mi szakorvosok mondjuk, a resectio jelentése: levágás, kivágás, kimetszés, amputáció. Ennek fedett volta azt jelenti, hogy nem a felszínről bányászunk, hanem kis lyukon befúrunk és így a hegmű nem monumentális lesz, csupán kisplasztikai dombormű. Fedetlen rezekcióval ma már csak hóembereket műtünk.” /Dr. Jan Uár, 31 éves piréz télsebész/

„Ha már egy költő kerül a bonc… ööö… illetve a műtőasztalra, akkor el kell mondjam, hogy orvos-kamarai pártutasításra a térdkalács alatt és felett 15-15 centire le kell borotválni a lábszőrzetet, így pont ideillik az alábbi kétsorosom:
Asztalon csak kopár térdek
Műtődnek, ez a pártérdek.”
/Dr. Rémrím Rezső, orvos-szakszervezeti élsebész és az Orvosi Költészeti Játékok (OKJ) c. medicina irodalmi szaklap érkoszorús költője/

„Gratulálunk költő úr, a Vas megyei mű tik iramban történő orvos elé jutásával ön elnyerte az évtized kép- és időzavara díjat! NEM ENG.!” /Kákacsomóssy Kösztöny, az Idő- és Képzavarokat Ellenőrző Alapítvány (IKEA) lektora/

„Bár a költőt a múzsa homlokon csókolás helyett ezúttal térden rúgta, ám Bessenyei Ferenc óta tudjuk, hogy ihlet csak az amatőröknek kell, a profiknak elég az előleg. Frady Endre a fájdalmak önfeledt megéneklőjeként irodalmi artroszkópiával műti ki széplelkünkből az eldologiasodás salakanyagait és a funkcionalitás szárnyain úgy siklik tova, mint akit nem bántanak a böjti szelek. Az egészségügy morózus materializmusán idült idealizmussal felülemelkedő költemény minden idők egyik legbeskatulyázhatatlanabb műremeke. Wunderschön! Frady Endrét minden magyar családba!” /Donnerwetter Dezsőné Achtung Aranka, a Visszafojtott Életsikoly Színű Fantasztikumok Égbe Kiáltása (VÉSZFÉK) c. szépirodalmi rétegmagazin főszerkesztője/

„Mi ez a magam alá csinálás állagú betűhalmaz?! Mi ez az ordenáré panelproliság?! Nem lehetne azt az artroszkóp csövet meghosszabbítani és a térden át feldugni az agyba, onnan pedig kiamputálni a kényszeres verselésért felelős szerveket?! Anyám szerint, ha ilyen bonyolult műtétet finanszírozna az OEP, akkor olyan hosszú lenne a várólista, hogy Frady Endrének már csak a hamvait tudnák megműteni! Köszönöm, anyám ezt az új életcélt! Látni akarom Frady Endre hamvait!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Gyerekkoromban a falu felcsere azt hitte, hogy el van törve a lábam, pedig csak be volt hajlítva, de ő vasúti sínbe tette, mire kisiklott a vonat, úgyhogy vissza kellett tegyem a vágányra és futva eltolni egész Texas Alsóig.” /Chuck Norris/