Ki vagy ivóvizet kutat,
Vagy, ki pusztán izmot jobbít,
És választ ily kemény hobbit.
Kútásás egy nehéz meló,
Nem segít az okosteló,
Mert nem lehet ásni vele,
Ráadásul nincs is nyele.
(Ötletét is tartsad vadnak,
Botod, mit szelfidhez adnak,
Használd kútlapáthoz nyélnek!
Kik rád néznek, joggal félnek.)
Kútásáshoz ásót, kapát
Vigyél s kell még jó nagy lapát;
Tenyeredre fest vagy tíz színt,
Mire feltűnik a vízszint.
Aki magyar, utat mutat:
Magyar földbe magyar kutat!
Nem kell nekünk kínai kút!
Ki nem érti, szedjen IQ-t!
IQ-t szedünk új kút körül
(νέος φρέαρ ógörögül);
Tas bá’ nem szed, bajuszt pödör,
S kútba ugrik! Asszi, vödör…
„Hé, én nem csak asszem, hogy vödör vagyok, hanem én tudom, hogy vödör vagyok, a Vödör Forr Kaszt szekta része! Na, pödörgyünk bajuszt, oszt’ ugorgyunk!” /Tas bá’ (Kr.e 444 – Kr.u. 2024), ógörög kútásó/
„Költő versben benne vagyon,
Mint a fészkében a gólya,
Rájön, aki okos nagyon:
Tas bá’ az ő imágója!”
/Ηυβα Töhötöm, ógörög-ősmagyar kéthetedvezér/
„Tényleg vagy tíz színben játszott a lapátnyél okozta vízhólyag, de mostanra nem látszik, mert már megettem a tenyerem javát.” /kannibál kútásó/
„Kutat ásni nagyon hasznos, de kicsit fárasztó...” /M. András, a költő legállandóbb és legrealistább kommentelője/
„eM úr, ha kútásás fáraszt,
Gondolj arra, vizet áraszt
E kút s nem kell tavaszi szél,
S kutász se hal bele, hisz’ él!
Csak hun víz kell, nem kell másik,
Aki magyar, kutat ásik!”
/Hunor Magor, kanalasgémeskútfúrófejfedőszervkereskedelmi főelőadó/
Kutat ásni lehet máshogy,
Ettől persze a pénzünk fogy,
Ám géppel ez gyorsan megy,
S nem károsod a hát, a szegy.
De ha vezetékes víz van,
S úgy tör elő, mint egy vadkan,
Fölösleges kutat ásni,
Tán jobb telefonálgatni.
Gombot nyomni, sej, de spéci,
Hidd el eztet nekem, léci!”
„Nyöggeranyó: Kútnemásás?!
„Spéci bulink kútnemásó?!
Akkó’ hová lenne má’ show?!
Zaj ellen bőgne a nép itt,
Ember helyett mér’ gép épít
(Nem bírják a zajt, a gépit!)
Vezetékes vadkan vajon
Szelíd, mint a kés a vajon,
Vagy bősz és agyarral kinyit
Minket, miként anno Zrínyit,
S életünk múlhat a TAJ-on?!”
„Kis lépés egy költőgigásznak, hosszúlépés a műszaki értelmiségnek. Javaslom is megjelentetni a Magyar Űrkutatási Főispánság hivatalos Űrlapjában picit módosított címmel: "Mit csinál a szomjas magyar asztronauta az űrsétáján?" Megvan? Csillagos ötös!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Bár agg agyam demens tatás,
Megfejtettem: Űrkutat ás!
De nem vagyok szupermann, ó,
Ezt már megverseltem anno:
* * *
Jolán néni űrkutató.
Ő is, meg a Biros Kató,
S Biros Kató ipa, Anti,
Meg a siket Irma tanti,
Igor bácsi, ki az USA
Habzó szájú kritikusa,
Don Quijote de La Mancha
Mintás pólós Südri Ancsa,
Meg a jó Giuseppe apó,
Kinek kedvenc vize a Pó,
S ki nem rokon, csupán barát,
S nem rág mást, csak rebarbarát
(Ezt a szokást apja, Ottmár
Hagyta rá, ki rég halott már),
Ja és hát a bádogüstű
Török szakácsszomszéd, Rüstü,
S idegenbe szakadt Feri,
Meg az egész jó haveri
Kör most együtt űrkutat ás,
S nem is marad el a hatás,
Nem hiába fáj sok derék:
Előtörnek Darth Vaderék!”
/F. Endre, a sok mindent már korát megelőzve megverselő költőgigász/
„Vivát Endre, aki - micsoda előrelátás! - már 2012-ben megírta azt a verset, amihez sokkal inkább passzol egy random kommenter 12 évvel későbbi teljesen más vershez írt hozzászólása. Bámulatos!” /F. Péter, k. m. f./
„Büdös lett a falu kútja,
Belefulladt Bodri kuttya,
S felfúvódott szegény hótt dög…
AKCIJÓS MÁMA JA HOTT DOG!!!”
/falfirka a posványszottyantói főtéri büfé hátoldalán/
„Mi ez az öncéltévesztett okostojáskodás, ez a tönkrementális ógörögdinnyében való vájárvájkálás?! Ne lássam álmomban szegény anyámat asztráltestépítő versenyen holtversenyben bronzérmet nyerni, ha Frady Endre nem írna sokkal dilettánsabb verset egy kútról, mint amilyet egy kút írna Frady Endréről! Ez az éjsötét ostobaság értelmezési tartományának nadírjául szolgáló baltaarcú bükkfapoéta meri a szájára venni az IQ szót, miközben azt hiszi, hogy ez az irigy kutya, vagy az ittas kulák rövidítése?! Anyám örök életére esküszöm, esküszöm, hogyha épp arra járok, ahol Frady Endre másnak kutat ás, akkor abba maga esik bele, és az én szöges bakancstalpnyomom lesz a hátsóján! Hogy lehet valaki annyira tehetségtelen, hogy az már egy kútnak is fáj?! Világ irodalmárjai, meneküljetek!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Én a kutat nem kiásom, hanem ráijesztek a földben lévő talajhengerre, ami ijedtében kiugrik a világűrbe és a helyén ott marad a friss kútlyuk, ami pedig addig nem mer beomlani, míg a parancsomra ki nem izzad magából egy gyorsan cementálódó kitámasztó gyűrűt.” /Chuck Norris/
